Hetilap, 1845. április-december (1. évfolyam, 1-79. szám)
1845-05-23 / 16. szám
Pest, pénteken Május 23. 1945. KIADJA Megjelenik minden kedden és pénteken legalább egy egy tömött nyomatású íven. — Iktatmánydij: egyszeri hirdetésnek minden petit hasábsoráért 3 kr., kétszeri hirdetés’ mind. petit hasábsoráért 5 kr.,háromszori hirdetés’ mind.pet.hasábsoráért 6 kr. ezp. TARTALOM: De Poorter szövőszéki találmányának megszerzése tárgyában (Kossuth Lajostól). —Vélemény a’ Meyer et comp. kötőgépe tárgyában (Gr. Pejacsevics J., Nagy J., Vállas T. — Egy pár szó a’ Széchenyi-gőzösön történt katlanszétpattanásról. — A’ zöld falevelek műtani használata. Adó Chinában. Pétervár és Moszkva közti vasút. Az altona-kieli vasút. Pesti pamutfonógyárak. — Egyesületi mozgalmak. (Iparegyesület.) Gabonaár. Dunavízállás. AZ IPAREGYESÜLET. Előfizethetni helyben az Iparegyesület’ jegyzői hivatalában(Uj világutcza Ilkey-ház) vagy alulirt szerkesztőnél (Al-Dunasor és Halpiacz, 56.); 1 évnegyedre helyben 1 ft. 30 kr., postán 2 ft.; 3 évnegyedre helyben 4 for. 30 kr. , postán 6 for. ezüst pénzben. De Poorter szövőszéki találmányának megszerzése tárgyában. A’ műipar pártolásának kérdése — Istennek hála — Ilonunkban nem pártkérdés többé, hanem köz nemzeti óhajtás, köz nemzeti akarat, mellynek feladata,hazánknak alkalmas részein, a’ műipar alkalmas ágait olly kifejlődési fokra emelni, miszerint a’ köz jólét eme nélkülözhetlen tényezőjére nézve is, a’ korábban kezdett, tehát messzebb haladott külfölddel, saját szükségeink fedezésében, mielőbb versenyezhessünk. Minél később ébredünk ez iránybani cselekvőségre, annál szükségesebb, hogy viszonyainktól kérjünk tanácsot , ’s ép azon módokat és eszközöket vegyük alkalmazásba, mellyek leginkább alkalmatosak, hogy a’ köztünk’s a’ haladott külföld közt fenforgó különbséget mihamarább kiegyenlitsük. E’ szempontból indulva, kétségtelennek lehet mondani, hogy törekvéseink sikerét az feltételezi, ha minden műiparágra nézve, mellyek meghonosítását czélszerűnek véljük, a’ technicai tudományok jelen állásának lehető legmagasb fokára lépünk; ’s minden gyárt, mellyet felszerelünk, a’ lehető legtökéletesebben szerelünk fel; minden gépnél mellyet meg akarunk honosítani , a’ legjobbat, legtökéletesebbet választjuk, ’s minden kitapasztalt hasznos találmányt, melly a’ munkát jobbá ’s olcsóbbá teszi, megszerezni sietünk. Nekünk hát nem szabad mindazon változási stádiumokon keresztül bukdácsolni, mellyeken a’ haladottabb külföld, a’ technicai tudományok gyors haladása által kényszerítetve keresztül hatolt, nem szabad avult rendszereknél kezdenünk, mellyeknél a' tudomány már jobbakat ismer; hanem miután a’ tudomány szövétneke az egész emberi nemnek világit, legfényesebb lángjánál kell mécset gyújtanunk , melly műhelyeink homályát felvilágítsa; mások hibáin szükség okulnunk; ’s legyünk törpék bár, de tartsuk eszünkbe , hogy az tudomány egy olly óriás, mellynek vállaira lépve, olly meszsze láthatunk, mint akárki más. Ha igy nem cselekszünk, azokat, kikkel versenyezni akarunk , soha vagy csak későn érhetjük utól. Pedig a’ műiparos világnak kérlelhetlen törvénye, hogy elvégre is, úgy egyesek mint nemzetek közt, azé a’ diadal, ki vagy jobbat hasonló áron, vagy hasonló jót,olcsóbban gyárt. És-------e’ tekintetben, épen nem kell elmaradásunk miatt kétségbe esnünk; sőt hála az isteni gondviselés azon törvényének, miszerint minden rosz dolognak jó oldala is van, épen elmaradásunknál fogva vagyunk képesek a’ legjobb , legtökéletesebb találmányokat sokkal könnyebb szerrel meghonosítani, mint tehetnék , ha már gyáraink régen volnának. Ugyanis, igen számos tapasztalás bizonyítja, hogy a’ már teljesen felszerelt gyárakba, legtökéletesebb szerkezetű új találmányok nem csak igen nehezen törnek utat magoknak; de sőt a’ régi gyárak, minden jobb rendszernek, minden új találmánynak legszenvedelmesebb becsmérlői, ’s ellenségei. És ez igen természetes. Mert a’ ki egy régiebb tudományos rendszer szerint gyárát tömérdek költséggel már felszerelte, egy újabb találmány szerint csak úgy szerelheti fel azt újólag, ha avultabb rendszerű gépeit, ’s roszabb, de azért még is nagyon sok pénzbe került egész szerkezetét — úgyszólván, — az ablakon veti ki. Ezért általános tapasztalás , hogy régiebb gyárak, csak akkor adják meg magokat újabb rendszer szerinti felszerelés kénytelenségének, midőn a’ versenyt többé úgy, a’ mint vannak, ki nem állhatják; innen van aztán, hogy ezen verseny lábrakapását az új találmányok mértéktelen becsmérlése által, a’ tehetségig akadályozni törekszenek. Nálunk — minthogy mi csak most állítunk gyárakat , csak most iparkodunk a’ gyáripart mint segédkeresetet a’ nép között meghonosítni — ezen nehézség nem forog fen. És épen itt fekszik a’ titok kulcsa, melly minket képessé teszen egyszerre olly lábra állítani gyáriparunkat, hogy mihelyt az árukeretet biztosító védegyesület szárnyai alatt a’ kezdet nehézségein néhány rövid