Hetilap, 1845. április-december (1. évfolyam, 1-79. szám)

1845-05-23 / 16. szám

Pest, pénteken Május 23. 1945. KIADJA Megjelenik minden ked­den és pénteken legalább egy egy tömött nyomatá­­sú íven. — Iktatmány­­dij: egyszeri hirdetésnek minden petit hasábsorá­ért 3 kr., kétszeri hir­detés’ mind. petit hasáb­soráért 5 kr.,háromszori hirdetés’ mind.pet.hasáb­­soráért 6 kr. ezp. TARTALOM: De Poorter szövőszéki találmányának megszerzése tárgyában (Kossuth Lajostó­l). —Vélemény a’ Meyer et comp. kötőgépe tárgyában (Gr. Pejacsevics J., Nagy J., Vállas T­. — Egy pár szó a’ Széchenyi-gőzösön történt katlanszétpattanásról. — A’ zöld falevelek műtani használata. Adó Chiná­­ban. Pétervár és Moszkva közti vasút. Az altona-kieli vasút. Pesti pamutfonógyárak. — Egyesületi moz­galmak. (Iparegyesület.) Gabonaár. Dunavízállás. AZ IPAREGYESÜLET. Előfizethetni helyben az Iparegy­esület’ jegyzői hi­vatalában(Uj világu­tcza Ilkey-ház) vagy alulirt szerkesztőnél (Al-Duna­­sor és Halpiacz, 56.); 1 évnegyedre helyben 1 ft. 30 kr., postán 2 ft.; 3 év­negyedre helyben 4 for. 30 kr. , postán 6 for. ezüst pénzben. De Poorter szövőszéki találmányának megszerzése tárgyában. A’ műipar pártolásának kérdése — Istennek hála — Ilonunkban nem pártkérdés többé, hanem köz nem­zeti óhajtás, köz nemzeti akarat, mellynek feladata,ha­zánknak alkalmas részein, a’ műipar alkalmas ágait olly kifejlődési fokra emelni, miszerint a’ köz jólét eme nél­­külözhetlen tényezőjére nézve is, a’ korábban kezdett, tehát messzebb haladott külfölddel, saját szükségeink fedezésében, mielőbb versenyezhessünk. Minél később ébredünk ez iránybani cselekvőség­re, annál szükségesebb, hogy viszonyainktól kérjünk ta­nácsot , ’s ép azon módokat és eszközöket vegyük al­kalmazásba, mellyek leginkább alkalmatosak, hogy a’ köztünk’s a’ haladott külföld közt fenforgó különbséget mihamarább kiegyenlitsük. E’ szempontból indulva, kétségtelennek lehet mondani, hogy törekvéseink sikerét az feltételezi, ha minden műiparágra nézve, mellyek meghonosítását czélszerű­nek véljük, a’ technicai tudományok jelen ál­lásának lehető legmagasb fokára lépünk; ’s minden gyárt, mellyet felszerelünk, a’ lehető legtökéletesebben szerelünk fel; minden gépnél mellyet meg akarunk ho­nosítani , a’ legjobbat, legtökéletesebbet választjuk, ’s minden kitapasztalt hasznos találmányt, melly a’ munkát jobbá ’s olcsóbbá teszi, megszerezni sietünk. Nekünk hát nem szabad mindazon változási stá­diumokon keresztül bukdácsolni, mellyeken a’ haladot­tabb külföld, a’ technicai tudományok gyors haladása ál­tal kényszerítetve keresztül hatolt, nem szabad avult rendszereknél kezdenünk, mellyeknél a' tudomány már jobbakat ismer; hanem miután a’ tudomány szövétneke az egész emberi nemnek világit, legfényesebb lángjá­nál kell mécset gyújtanunk , melly műhelyeink homá­lyát felvilágítsa; mások hibáin szükség okulnunk; ’s le­gyünk törpék bár, de tartsuk eszünkbe , hogy az­ tudo­mány egy olly óriás, mellynek vállaira lépve, olly mesz­­sze láthatunk, mint akárki más. Ha igy nem cselekszünk, azokat, kikkel versenyez­ni akarunk , soha vagy csak későn érhetjük utól. Pedig a’ műiparos világnak kérlelhetlen törvénye, hogy el­végre is, úgy egyesek mint nemzetek közt, azé a’ dia­dal, ki vagy jobbat hasonló áron, vagy hasonló jót,ol­csóbban gyárt. És-------e’ tekintetben, épen nem kell elmaradá­sunk miatt kétségbe esnünk; sőt hála az isteni gondvi­selés azon törvényének, miszerint minden rosz dolog­nak jó oldala is van, épen elmaradásunknál fogva va­gyunk képesek a’ legjobb , legtökéletesebb találmányo­kat sokkal könnyebb szerrel meghonosítani, mint tehet­nék , ha már gyáraink régen volnának. Ugyanis, igen számos tapasztalás bizonyítja, hogy a’ már teljesen felszerelt gyárakba, legtökéletesebb szerkezetű új találmányok nem csak igen nehezen tör­nek utat magoknak; de sőt a’ régi gyárak, minden jobb rendszernek, minden új találmánynak legszenve­­delmesebb becsmérlői, ’s ellenségei. És ez igen termé­szetes. Mert a’ ki egy régiebb tudományos rendszer sze­rint gyárát tömérdek költséggel már felszerelte, egy újabb találmány szerint csak úgy szerelheti fel azt újó­lag, ha avultabb rendszerű gépeit, ’s roszabb, de azért még is nagyon sok pénzbe került egész szerkezetét — úgyszólván, — az ablakon veti ki. Ezért általános ta­pasztalás , hogy régiebb gyárak, csak akkor adják meg magokat újabb rendszer szerinti felszerelés kénytelen­­ségének, midőn a’ versenyt többé úgy, a’ mint vannak, ki nem állhatják; innen van aztán, hogy ezen verseny lábrakapását az új találmányok mértéktelen becsmérlése által, a’ tehetségig akadályozni törekszenek. Nálunk — minthogy mi csak most állítunk gyára­kat , csak most iparkodunk a’ gyáripart mint segédke­resetet a’ nép között meghonosítni — ezen nehézség nem forog fen. És épen itt fekszik a’ titok kulcsa, melly minket képessé teszen egyszerre olly lábra állítani gyár­iparunkat, hogy mihelyt az árukeretet biztosító védegye­­sület szárnyai alatt a’ kezdet nehézségein néhány rövid

Next