Hetilap, 1846. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1846-02-27 / 17. szám

A föld alakulása s különféle változatai rövid előadása után lássunk már valamit földünk külseje és belseje jelenlegi állapotjáról, mennyire vizsgálatunk és adataink e tekintetekben eddig elé kiterjednek. Fölőbb már említettük, hogy földünknek tojásdad alakja van. A legmagasb hegycsúcsok, u. m. a 26,000/ Himalaya, s a legmélyebb lapályok, u. m. a kaspi tengeri körüli síkságok, mellyek 10 V is alább állnak a tenger színénél, semmi akadályt nem tesznek a föld gömbölyedségén, s mint Maacktr. mondja, ha valaki egy tekintettel az egész föld felületét átnézhetné, azt ép olly sima gömbnek találná mint simított tekét, melly csak imént került ki az esztergályos kezéből. A földet a következő alaprészekre oszthatni a) a benső magra, melly a tüzrendszer szerint még most is olvadott állapotban van, b) a külső kéregre, mellynek vastagságát m. e. hatvan nyolcz mérföldre teszik. A viz a 9 millió mfre menő földterületnek körülbelől 3/4-ét veszi el, s a gőzkor melly földünket körülövedzi, eddigele még meg nem határozott magasságra emelkedik. Azon részét, melly a földből felmenő gőzöket magába veszi, s éltető levegőt foglal ,magában mintegy egy mfnyi magasságunak, egészben pedig mintegy tiz mfnyinek mondják. — A föld keljének lényegéről a legtarkább és különösebb vélemények voltak s vágynak napirenden a tudósok közt. Némellyek ugyanis azt víztömegnek, mások összenyomott gáznak s légnek, ismét mások egy nagy mágneskőnek, egy rész pedig, mint már említettük, olvadott állapotban levő éreznek és kőnek állítja. Ez utóbbiak véleményéhez legtöbb hihetőség látszik csatlakozni. A föld gyomrából tüzet hányó vulkánok, a meleg források s azon körülmény, hogy minél belebb, annál melegebb a földkéreg,úgy hogy minden JOCU Arago szerint 70 lábra egy fokot emelkedik a melegség, szinte ezen vélemény javára látszanak adatolni. A híres frank tudós Maupertuis azon ajánlatot tette volt egyszer, hogy jó volna a föld helyébe, annak középpontjáig beásni. Ez ugyan kivihetetlen, de mégsem ártana, legalább mennyire lehetne, úgy meg néhány mire, szól Bertrand, beásni, s a költség sem nagyon ütné felül a tudomány nyereségét, mond ugyan, kivált ha bányákban történnék ez, hol az ásás mindig megjutalmazná önmagát. Ezen munkát leginkább a viz és meleg akadályozná. — A hires BurTon, s utána több természetvizsgáló, olly véleményben volt, miszerint földünk egykor nap volt, mellynek felületét kéreg vonta be. Most már csak belseje ég, de az is lassanként hűl ki, s utoljára az egész föld jégdarabbá fog dermedni. Ez lesz sorsa a napnak is, mellyen már is mutatkoznak több kiégett és kialott foltok. Az angol Whiston ez ellen a következő állítmánynyal lépett föl: az idők folytában, mondt, a földön levő vizek mind kiszáradandnak, s a föld a napból tüzet kap. Azonban ezek csak vélemények, s épen azért nem sokat kell aggódni rajtuk. A híres vegytudós Lomery ezen ügyet egészen tisztába hozottnak lenni gondolta a következő kísérlete által: a vulkánokat utánozandó egy kiásott üregbe vasat és ként tett, s ezen vegyízéket megnedvesítette, s rájuk agyaghalmot, így sok gáz kezdett kifejlődni, azután hév és tűz, s végre kitörés. Ezzel a vulkánok természetét megfejtve lenni gondolta. Azonban a vulkánok által kihányt láva sokban más természetű, mint a tiszta vasolvadék. Sőt ritkán egyezik a tűzokádó hegy természeti alkotása a kihányt láva minéműségével, s akár mi legyen is a hegy természeti alkotása, a láva mindenütt csaknem azonegy alkotása. Többet is hány ki többszöri kitörései által egy tűzokádó hegy, mint mennyi benne elférhetne, sőt némellyik mint mekkora ő maga. A Vezúv 79 Kr. u. kitörvén az elborított Herculanum fölé 70—100 sőt 112 láb vastagságú lávakérget borított. Ugyan ezen kirontásával temeté el Pompeji városát is. Ezen kívül Nápoly környékén, több mérföld területben hasonlag vastag lávakéreg találja helyét. Átalában megalapultnak látszik már ma azon vélemény, miszerint a tűzokádók által kihányt olvadék valóban a még olvadott állapotban levő föld helyéböl jön. — Statistica. Nádudvar (Zabolch várm.) és vidéke. Nádudvar mezőváros Szabolcs vármegyében, fekszik azon roppant terjedelmű rónaságnak, melly honunkban Alföld nevet visel, azon észak-keleti szegletében,mellyet északról és keletről az úgy nevezett Nyírség homokhalmai, délfelöl a Sárrét nevű nagy mocsár, nyugotról a Tisza folyam környeznek. Magának a városnak északról a Hortobágyi puszta, kelet felöl Szoboszló és Kaba, délről Kaba és P. Ladány, nyugotról Kardszag és Madaras határai. Földterületét, melly 45.000 négyszegölnyi terjedelemmel bir, a Kösü és Hortobágy nevezetű vizerek egy harmadrészben merő vizjárta rétséggé alakiták; de kétharmada a határnak kevés kivétellel, a legdúsabb termőföld, minőt csak ember istentől áldásul kívánhat. Nádudvar és vidéke inkább mezőgazdálkodásra , mint iparűzésre van hivatva, mert sem erőműre használható vizei (a Hortobágy és Kösü csak áradáskor feldagadó, akkor is resten folyó, különben kevés vizű, sőt ollykor majd egészen kiapadó erek lévén), sem tűzifát szolgáltató erdőségei, sem kőszene vagy tuzfája, sem ásványos vizei nincsenek. Tüzelési szere szalma,nád,káka és tezek. A szélerő, a földtermékenysége, és az agyag egyedül azok, mellyek iparűzési tekintetben számításba vehetők. A széljárás ugyanis, semmi akadálysal nem kellvén küzdenie e rengeteg síkságon, eléggé egyenlő arra, hogy erőművekre alkalmaztassák, amint hogy itt helyben, és a debreczeni határ Álomzug nevű velünk szomszédos pusztáján épült is egy pár szélmalom, a kábai reform, lelkész pedig már több év óta valamelly új modorban alakítandó szélmalom készítésében fáradozik, de az építtetők hanyagsága, vagy a tárgyhoz értő molnárok hiánya miatt-és meghatározni nem akarjuk, mindezen vállalatoknak ekkorig semmi látszatja. A föld kiapadhatatlan termőerejénél fogva, okszerű mivelés által mind a növény, mind az állatországból nagymennyiségben nyújthat a kézművesnek ipartárgyakat. Búza, rozs, árpa, zab és kukoricza, nagy bőséggel terem jelenleg is, de jobb munkálás által legalább még annyira emelhető lehetne az e nembeli termesztmény is. — Repcze csak né-