Hetilap, 1846. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1846-05-26 / 42. szám
graphiai helyzetével leginkább öszhangzók , leginkább czélszerűek, sőt melly eszközök alkalmazási módja is önmagától függjön. De a német vámszövetséghez való csatlakozást, más által kiszabott határok közötti mozoghatást, némelly fejlettebb iparú tartományok irányában hervasztón függeteg, vagy olly nemű passiv állapotot, miilyen a gazdaságé, mellyet a gazda belátása szerint rendez és változtat, és ismét újra rendez tetszése szerint, szabad kereskedés gyanánt lobogtatni egy kissé vakmerő tan. Mert az idők lejártak mikor a viszonyok valódi ismeretét elnyomni lehetett. — E sorozatba tartozik a védegyesület elleni üres vociferatio is.*) Mert hiszen midőn a B. P. Híradó a sérelmi tárogatót kárhoztatja, mellynek hangja közben legyen mondva mi nekünk sem kedves hang, de talán csak azért kárhoztatja, hogy a csucsujgató fuvola bűvös hangjainak szükséges álomcsend ne háboritassék; midőn a B. P. Híradó gyakorlati, és fokozatossági és tetthazafisági politikát emleget, természetesen olly módon, hogy majd ha csucsújgatójára a neki kedves álom beálland, a gazdasági állapot szépen elintéztetik, és midőn logikai rendről, sorozatról s egyéb illyésekről dialectizál, egy magában a védegyesület eljárási philosophiájában a legszabatosabb rendben feltalálhatta volna a gyakorlati, a fokozatos, és a tetthazafisági politikát. Pedig ez egyesületet híresztelik e fél legfeltűnőbb szülöttének. Lám milly egyszerű. Azon tagadhatlan igazságnál fogva, miszerint hogy a magyar műipar gyarapodására, mint mellőzhetlen tápszer és éltető elem szükséges az ápolás, minthogy törvényhozási után még ez, mint magyarul mondani szoktuk, pro hoc momento elérhetetlen volt, egyesület alakul, melly az ország piaczát belföldi iparművek fogyasztásával a honi műipar számára biztosítsa, s ekkép egy részről a honi iparűző osztályok munkásságának gyümölcsözővé tételével a műipari szellemet felébreszsze, ápolja és élénkítse; más részről pedig gyárak és iparvállalatok keletkezésének előmozdításával arra törekedjék, hogy az ország műipari szükségei belföldi szorgalom által folytonosan növekedő kiterjedésben fedeztessenek, miszerint a honi műipar kifejtésével nem csak a honi nyers termékek a lehetőségig értékesítessenek, hanem a külföldi gyártmányokért és kézművekért történni szokott pénzkiözönlés is meggátoltassák. És ez egyesület mindenek előtt a gyáralapító társaságot initiálta, továbbá csekély pénzerejével a szegényebb jóakaratú ügyes iparűzőket, vagy gyárvállalkozókat koronkint fel-felsegitgette, midőn pedig ezeknek üzlete már például Pesten egy festő és csinázó műhelyt fentartani képessé vált, erről is tehetsége szerint erkölcsi és anyagi hozzájárulásával gondoskodott; közben közben adatokat gyűjtögetett az iparstatistia köréből, végre midőn már a fogyasztás az előállítást szemlátomást sikerrel előmozdította, a gyámokok és kereskedőség közötti sokszor kölcsönösen terhes viszonyok enyhítésére és kiegyenlítésére kezdett hatni, s az iparegyesületnél az iparműtár felállítását initiálta, mellynek mind czélja mind szerkezete közkézen forgó alapszabályaiból látható. Mi ez eszközlési sorozatban a logikai fokozatosságot feltaláljuk. De feltaláljuk azt ezen fél egyéb eljárásaiban is. Sokat tudnánk idézni ez állításunk bebizonyitására a budapesti állandó hid keletkezte történetéből is, sokat abból is mi a váltójoggal czéloztatik, mellynek balságai csupán a feltételezett következmények sokáig kimaradásából származnak; sokat a házi adó és az örökváltság melletti agitatiókból , melly utóbbikra nézve, ha a késedelem önsúlya ránk nehezül , és belőlük mint súlyos betegségből ki nem lábolunk, az időmulasztás fájdalmai fognak elő bennünket: de mite félnek, melly a magáét emberül megtette, tulajdonítani a legégbekiáltóbb igazságtalanság lenne. — De különben is a sarcasmusok nem legszebbik neme az , mellyel a hatalom a jó akaratot gúnyolja. Akarat pusztán, ha még olly jó még olly óriási is, tényező nélkül tetteket be nem végez, és ki a tényezőt a hatalom karjával letartóztatja, és sikeretlenséget hány szemre gúnyosan, az nem igen dicséretes tettet követ el. És a B. P. Híradó, bizony méltán feltehetem, hogy nem ignorantiából mégis igy folytatja faggatását: Váljon gyakorlati politikából foly-e azon terv, mellynek segélyével a kereskedési politica s védvám mezején a létező körülmények minden előrebocsájtott megvizsgálása nélkül merő önkényre és elméletre, meg idegen példák utánzására alapuló szándékkal kívánt az ellenzék hihetetlen könnyelműségű experimentumokat tenni. — Igen sajnáljuk, hogy a B. P. Híradó e kérdést, mellybe a feleletet már a szövegnél fogva belegondolta, nem fejtegeti, mert mi azon tervben épen nem látjuk, hogy a létező körülmények, mellyeknek a jogosságnál fogva tekintetbe kell vala vétetniük, feledve voltak, és épen nem látunk semmi könnyelmű experimentumot, semmi túlsúlyát az önkénynek és elméletnek. Igaz, hogy a mi felfogásunk egy kissé különbözik a B. P. Híradó felfogásától, és így igen természetes, hogy óhajtatunk és tervezetink is különböznek. Csak egy példát mondok. Mi ezen tanulságot vonjuk le történetinkből: a magyarnak a volt örökös baja, hogy mindig reményre, s mert mindig reményre, mindig késő cselekedett; azért azt tanítjuk: Szeressük gyermeki szeretettel isten után mindenek felett a hazát, melly leszen, midőn mi többé rég nem leszünk, és e jövendőnek műhelye a jelen, a jelen pegig cselekvőségünk osztályrésze, vigyázzunk, ne hagyjuk elröppenni drága perczeit, meg mieink. Már most ezek nyomán kisérje a példát a Budapesti Híradó egy kis figyelemmel. Ha 1807-ben az ország rendeinek a vámok kérdésében tett felírása teljesedésre találni szerencsés, és a viszonyosságnak, bár akkoron még kissé zavarosan értett eszméje legális őszinteséggel alkalmazásba vétetik: lassú fellépés lett volna bár , de mennyi tömérdek bajnak veszi elejét! Később midőn a felírásnak tekintetbe nem vétele azon hiedelmet tette a nemzetben átalánossá, hogy minden szegénységi bajunk a vámrendszerből veszi eredetét, volt időpont, mellyben a nemzet még áldozatot is örömmel hozott volna, hogy a monarchiától elválasztó vámsorompók megszűnjenek. De ma már a dolgok akkint állanak, hogy ámbár hazánk s a monarchia viszonyainál fogva ezen vámsorompó megszüntetése ollyan lépés, mellynek okszerűen szólva le *) E lármás kifejezés nem a mi gondolatunk, saját szavai a B. P. Híradónak. (383 sz.)