Hetilap, 1846. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1846-05-26 / 42. szám

graphiai helyzetével leginkább öszhangzók , leginkább czél­­szerű­ek, sőt melly eszközök alkalmazási módja is önmagá­tól függjön. De a német vámszövetséghez való csatlako­zást, más által kiszabott határok közötti mozoghatást, né­­melly fejlettebb iparú tartományok irányában hervasztón függeteg, vagy olly nemű passiv állapotot, miilyen a gazda­ságé, mellyet a gazda belátása szerint rendez és változtat, és ismét újra rendez tetszése szerint, szabad kereskedés gyanánt lobogtatni egy kissé vakmerő tan. Mert az idők le­jártak mikor a viszonyok valódi ismeretét elnyomni le­hetett. — E sorozatba tartozik a védegyesület elleni üres voci­­feratio is.*) Mert hiszen midőn a B. P. Híradó a sérelmi tárogatót kárhoztatja, mellynek hangja közben legyen mondva mi nekünk sem kedves hang, de talán csak azért kárhoz­tatja, hogy a csucsujgató fuvola bűvös hangjainak szüksé­ges álomcsend ne háboritassék; midőn a B. P. Híradó gya­korlati, és fokozatossági és tett­­haza­fi­sági politikát emleget, természetesen olly módon, hogy majd ha csucsújgatójára a neki kedves álom beálland, a gazdasági állapot szépen elintéztetik, és midőn logikai rendről, soro­zatról s egyéb illyésekről dialectizál, egy magában a védegye­sület eljárási philosophiájában a legszabatosabb rendben fel­találhatta volna a gyakorlati, a fokozatos, és a tett­­hazafisági politikát. Pedig ez egyesületet híresz­­telik e fél legfeltűnőbb szülöttének. Lám milly egyszerű. Azon tagadhatlan igazságnál fogva, miszerint hogy a magyar mű­­ipar gyarapodására, mint m­ellőzhetlen tápszer és éltető elem szükséges az ápolás, minthogy törvényhozási után még ez, mint magyarul mondani szoktuk, pro hoc momento elérhetet­len volt, egyesület alakul, melly az ország piaczát belföldi iparművek fogyasztásával a h­oni műipar számára biztosítsa, s ekkép egy részről a honi iparűző osztályok munkásságá­nak gyümölcsözővé tételével a mű­ipari szellemet felébresz­­sze, ápolja és élénkítse; más részről pedig gyárak és ipar­­vállalatok keletkezésének előmozdításával arra törekedjék, hogy az ország mű­ipari szükségei belföldi szorgalom által folytonosan növekedő kiterjedésben fedeztessenek, miszerint a honi műipar kifejtésével nem csak a honi nyers termékek a lehetőségig értékesítessenek, hanem a külföldi gyártmá­nyokért és kézművekért történni szokott pénz­kiözönlés is meggátoltassák. És ez egyesület mindenek előtt a gyáralapító társaságot initiálta, továbbá csekély pénzerejével a szegé­nyebb jóakaratú ügyes iparűzőket, vagy gyárvállalkozókat koronkint fel-felsegitgette, midőn pedig ezeknek üzlete már például Pesten egy festő és csinázó műhelyt fentartani ké­pessé vált, erről is tehetsége szerint erkölcsi és anyagi hoz­zájárulásával gondoskodott; közben közben adatokat gyűj­tögetett az iparstatisti­a köréből, végre midőn már a fo­gyasztás az előállítást szemlátomást sikerrel előmozdította, a gyám­okok és kereskedőség közötti sokszor kölcsönösen ter­hes viszonyok enyhítésére és kiegyenlítésére kezdett hatni, s az iparegyesü­letnél az iparműtár felállítását initiálta, melly­nek mind czélja mind szerkezete közkézen forgó alapszabá­lyaiból látható. Mi ez eszközlési sorozatban a logikai foko­zatosságot feltaláljuk. De feltaláljuk azt ezen fél egyéb el­járásaiban is. Sokat tudnánk idézni ez állításunk bebizonyi­tására a budapesti állandó hid keletkezte történetéből is, so­kat abból is mi a váltójoggal czéloztatik, mellynek balságai csupán a feltételezett következmények sokáig kimaradásá­ból származnak; sokat a házi adó és az örökváltság mel­letti agitatiókból , melly utóbbikra nézve, ha a késede­lem önsúlya ránk nehezül , és belőlük mint súlyos be­tegségből ki nem lábolunk, az időmulasztás fájdalmai fog­nak elő bennünket: de mit­e félnek, melly a magáét embe­rül megtette, tulajdonítani a legégbekiáltóbb igazságtalanság lenne. — De különben is a sarcasmusok nem legszebbik neme az , mellyel a hatalom a jó akaratot gúnyolja. Akarat pusztán, ha még olly jó még olly óriási is, tényező nélkül tetteket be nem végez, és ki a tényezőt a hatalom karjával letartóztatja, és sikeretlenséget hány szemre gúnyosan, az nem igen dicséretes tettet követ el. És a B. P. Híradó, bi­zony méltán feltehetem, hogy nem ignorantiából még­is igy folytatja faggatását: Váljon gyakorlati politiká­ból f­o­l­y­­-e azon terv, mellynek segélyével a kereskedési politica s védvám mezején a létező körülmények minden előrebocsáj­­tott megvizsgálása nélkül merő önkényre és elméletre, meg idegen példák utánzására alapuló szándékkal kívánt az ellenzék hi­hetetlen könnye­lműségű experimentumo­kat tenni. — Igen sajnáljuk, hogy a B. P. Híradó e kérdést, mellybe a feleletet már a szövegnél fogva belegon­dolta, nem fejtegeti, mert mi azon tervben épen nem lát­juk, hogy a létező körülmények, mellyeknek a jogosságnál fogva tekintetbe kell vala vétetniük, feledve voltak, és épen nem látunk semmi könnyelmű experimentumot, semmi túl­súlyát az önkénynek és elméletnek. Igaz, hogy a mi felfo­gásunk egy kissé különbözik a B. P. Híradó felfogásától, és így igen természetes, hogy óhajtatunk és tervezetink is kü­lönböznek. Csak egy példát mondok. Mi ezen tanulságot vonjuk le történetinkből: a magyarnak a volt örö­kös baja, hogy mindig reményre, s mert mindig reményre, mindig késő cselekedett; azért azt tanítjuk: Szeressük gyermeki szeretet­tel isten után mindenek felett a hazát, melly leszen, midőn mi többé rég nem leszünk, és e jövendőnek műhelye a jelen, a jelen pe­­gig cselekvőségünk osztályrésze, vigyáz­zunk, ne hagyjuk elröppenni drága perczeit, m­e­g mieink. Már most ezek nyo­mán kisérje a példát a Budapesti Híradó egy kis figye­lemmel. Ha 1807-ben az ország rendeinek a vámok kér­désében tett felírása teljesedésre találni szerencsés, és a vi­szonyosságnak, bár akkoron még kissé zavarosan értett esz­méje legális őszinteséggel alkalmazásba vétetik: lassú fel­lépés lett volna bár , de mennyi tömérdek bajnak veszi elejét! Később midőn a felírásnak tekintetbe nem vétele azon hiedelmet tette a nemzetben átalánossá, hogy minden sze­génységi bajunk a vámrendszerből veszi eredetét, volt idő­pont, mellyben a nemzet még áldozatot is örömmel hozott volna, hogy a monarchiától elválasztó vámsorom­pók megszűn­jenek. De ma már a dolgok akkint állanak, hogy ámbár ha­zánk s a monarchia viszonyainál fogva ezen vámsorompó megszüntetése ollyan lépés, mellynek okszerűen szólva le­ *) E lármás kifejezés nem a mi gondolatunk, saját szavai a B. P. Híradónak. (383 sz.)

Next