Hetilap, 1846. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1846-08-04 / 62. szám
alatt e ház által több európai hatalmasság számadására — részint kezesség fejében — több mint két milliárd és 400 millió frank negotiáltatott. 1 milliárd Anglia, 240 millió Austria, 200 Poroszország, 400 Frankhon , 250 Nápoly, 160 Oroszország, 60 Brazília, 40 pedig több csekélyebb német udvar számára; — ide nem számítva a Rothschildékra több udvartól bízott, s a fennebbi öszveget jóval meghaladó — nem csekély nyereségű pénzügyi műtétért. Előállván Németországban a státuspapirosok használatának és nagyra terjedésének időpontja, Austria a Rothschildtestvéreket pénzérdekei kezelésében nem sokára felvette, s noha Párizsban és Londonban gazdag tőkepénzesek nagyszerű hozzájárulása állott elő , mindazáltal a testvérek egy győzhetetlen phalanxot képezve, mindenben elsők voltak, és egy ügyben sem maradtak haszon nélkül. A testvérek több a különböző hatalmasságoktól nyert rendjeleiken kívül 1813-ban mind az öten porosz titkos kereskedelmi, 1815-ben kurdaszsziai financz, s a mostani választó fejedelem által titkos financz-tanácsnokoknak neveztettek. Austria 1815-ben nemes levelet ajándékozva, bárói rangra emelte. Ezen kívül több birodalmakban kitűnő hivatali álláspontban részesültek. 1824 —1826 év, melly sok tekintélyes házat tönkre tett, a Rothschildekét legkevésbé sem ingatta meg. Lássunk most egyenkénti vázlatokat a testvérek különkülön élet- és jellemrajzából. A legidősb testvér Anselm született jun. 12-én 1773-ban, feje a törzsökháznak,Frankfurtban lakik, hol az atya kívánsága szerint is szokták a testvérek vállalataikat tárgyalni. Ő büszkeségét egy majdnem polgárias jólétben találja fel, melly a diplomatiával nem kaczérkodik. A második testvér Salamon, született septembe 9. 1774 -ben, 1816 óta részint Bécsben, részint Berlinben élt, de valódi lakhelye Bécs. Ő a szegények atyja, a szép és hasznos elősegítőse s pártolójául tartható. A harmadik testvért utoljára hagyva — bemutatjuk a negyediket Károlyt, ki született 1788-ban ápril.24-kén,és lakik 1821 óta Nápolyban. Hozzá leginkább lehet járulni, mert bármilly vigyázó és olasz modorban álarczozott is ügykezeléseiben, — azon szivjósága mégis áttör. A testvérek ötödike, mint legfiatalabb Jakab, született 1792-ben május 5-kén,Párisban lakik, finom modora, alkalmazása s emberismerete mindenütt tudva van. Dicséretes, bőkezűsége miatt. Most említjük a harmadik testvért Náthánt, ki született September 16-kán 1777 -ben és 1836-ban meghalt. Ő 1798 óta Londonban lakott. Kitűnő a vállalatokban éles elméje, mély belátása és biztos tapintata. E tulajdonok és fontos szolgálatai által megnyerő a legelső státusférfiak bizalmát. Herczeg Pückler-Muskau egy a szó teljes értelmébeni geniális férfinak festi. Midőn 58 éves korában meghalálozott, már csak a halálátóli félelem sem volt a londoni börzére hatástalan. Hagyományát 53 millió biztos vagyonra becsülik, gyermekei pedig 7-en maradtak. Megjegyzendő,hogy a Rotschildek nem szorítkoznak csupán bankügyekre. A testvérek anyja még él és ez egy felettük őrködő védangyal, de egy csaknem láthatatlan lélek, mert még mindig a frankfurti zsidó utczában lakik igénytelenül — és népe kevésbé fényes sorsától nem képes megválni. Legfőbb öröme fiaiban. Gyönyörűsége az adakozásban. Minden péntek délután seregesen állnak előtte a szegények és ügyefogyottak. És a tisztes agg nő ritka nyájassággal és részvéttel osztogatja el, mivel isten megáldotta. Beküldetett. Könyvismertetés A Pesten felállítandó protest. praeparandia terve. A pesti prof. főiskolai váasztmány megbizásából készítette Szőnyi Pál. Budán 1846. Arad frapp» (Vége.) Miután a felállított elvet Sz. emberül megvédte, hogy az bár ki előtt is, ki az emberi kedélyt, az élet viszonyait, s a magyar hazát ismeri, világosságban állhat, fölidézi más országok iskolai állapotait, hogy számokkal igazolják az elvet: „Vegyük fel —■ úgymond — mindenek előtt a nagy franczia nemzetet. Hiszen ennek olly sok rokon sajátságai vannak úgy is nemzetünkkel! A gyakorlatnak szeret mindkettő élni. Mindkettő népnevelése másfél évtized óta ébredez. Mindkettőben ezerekre megy azon községek száma, mellyekben még sem iskolát, sem tanitót nem találhatni. E nagy nemzet budgetje folyó 1846-dik évre tesz l,421, 709,903 frcot. Melly leírni is nagy, kimondani még nagyobb, megfizetni pedig tömérdek öszvegből olly dicséretes arányban áldozik egyéneinek mind tudományos, mind népszerű nevelésére, minél többet, a status minden oldalú teendőit fölvéve, alig követelhetnénk. S ez áldozat már több év során gyakoroltatik. Mert nem említve azon 17'218,233 frcot, mellyeket az Université de France csak ezen folyó évre kap a statustól; mellőzve továbbá azon 2'466,360 frcot, mellyeket a status az évenként saját költségén fentartott 8 fajta katona-iskolára magában az 1843-dik évben kiadott, már a júliusi napoktól kezdve, 10400,000 frankkal segíti évenkint azon népnevelés ügyét, melynek ápolására, az 1833-dik évi jun. 28-kan kelt iskolai törvények következtében évenkint külön adóznak még a státuson kívül a családok, külön a departementek s külön végre a községek, olly móddal, hogy ez utóbbi után évenkint egybegyűlt öszveg szintén kétszer annyi mint a status adománya. Mert csak pár évvel ezelőtt is, maguk a departementek 44)70,000 francot a községek pedig 84)35,000 francot adtak a népnevelésre egy évben. Sime minden felöli tetemes áldozat mellett, Villemain ministernek 1841-ben Lajos Fülöp elébe terjesztett hivatalos jelentése nyomán állíthatólag, Francziaországnak 30,075 elemi tanítói közül még akkor 23,048 egyén volt ollyan, kinek évi dija 200 franknál többre nem hágott. Azok száma pedig, kik 300 frankon alóli fizetéssel tartoztak elégedni, 25 ezer 51-re ment. Melly szám irtózatos, ha felgondoljuk, hogy e 25,051 egyén, ki a hon és emberiség boldogságának az utókor szives agyábani eszközlésével emészti föl fanyar éltét, családot kénytelen tartani a 300—270 frank évi fizetésből naponta reá eső 80 — 70 centimesből (16 —14 rézgaras) akkor, midőn a gályarab, ki isteni s emberi törvényt tipró tettéért lakói, csupán maga személyére, egy éven át 319 frankba, tehát napjában 85 centimesbe jó a státusnak. Igen, mert ha nem többre bár, csak egyenlően 300 frankra akarná is az ország minden elemi tanító évi díját emelni: már ekkor is 1,888,750 frankot kellene még évenkint eddigi fizetések öszvegéhez pótlékul adni. Illy pótlékot pedig nem könnyen adhat olly ország, melly az elemi tanítók évi fizetésén kívül, 76 praeparandiájára 1,538,203 francot; a 352 községben már akkor felállított 555 kisdedovó intézetre ismét 445,631 frankot; a 3,090 közönségben folyamatban volt 3,403 vasárnapi iskolára pedig 150,000 frankot tartozott csak az egy 1840-dik évben kiadni; melly 1835—1840-ig többet költött 30,000,000 franknál elemi iskolaházak vételére s építésére ; mert 1830—1840-ig 10,034 községben állított ujonan iskolát; mellynek legalsó számítással még 64,000,000 frankot kellene csak arra kiadni, hogy az összesen