Hetilap, 1846. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1846-08-04 / 62. szám

alatt e ház által több európai hatalmasság számadására — részint kezesség fejében — több mint két milliárd és 400 millió frank negotiáltatott. 1 milliárd Anglia, 240 millió Austria, 200 Poroszország, 400 Frankhon , 250 Nápoly, 160 Oroszország, 60 Brazília, 40 pedig több csekélyebb német udvar számára; — ide nem számítva a Rothschil­­dékra több udvartól bízott, s a fennebbi öszveget jóval meghaladó — nem csekély nyereségű pénzügyi műtétért. Előállván Németországban a státuspapirosok használa­tának és nagyra terjedésének időpontja, Austria a Rothschild­­testvéreket pénzérdekei kezelésében nem sokára felvette, s noha Párizsban és Londonban gazdag tőkepénzesek nagy­szerű hozzájárulása állott elő , mindazáltal a testvérek egy győzhetetlen phalanxot képezve, mindenben elsők vol­tak, és egy ügyben sem maradtak haszon nélkül. A testvérek több a különböző hatalmasságoktól nyert rendjeleiken kívül 1813-ban mind az öten porosz titkos kereskedelmi, 1815-ben kurdaszsziai financz, s a mostani választó fejedelem által titkos financz-tanácsnokoknak nevez­tettek. Austria 1815-ben nemes levelet ajándékozva, bárói rangra emelte. Ezen kívül több birodalmakban kitűnő hiva­tali álláspontban részesültek. 1824 —1826 év, melly sok tekintélyes házat tönkre tett, a Rothschildekét legkevésbé sem ingatta meg. Lássunk most egyenkénti vázlatokat a testvérek külön­­kü­lön élet- és jellemrajzából. A legidősb testvér Anselm született jun. 12-én 1773-ban, feje a törzsökháznak,Frankfurtban lakik, hol az atya kívánsága szerint is szokták a testvérek vállalataikat tárgyalni. Ő büszkeségét egy majdnem polgárias jólétben találja fel, melly a diplomatiával nem kaczérkodik. A második testvér Salamon, született septem­be 9. 1774 -ben, 1816 óta részint Bécsben, részint Berlinben élt, de valódi lakhelye Bécs. Ő a szegények atyja, a szép és hasznos elősegítőse s pártolójául tartható. A harmadik testvért utoljára hagyva — bemutatjuk a negyediket K­á­­rolyt, ki született 1788-ban ápril.24-kén,és lakik 1821 óta Nápolyban. Hozzá leginkább lehet járulni, mert bár­milly vigyázó és olasz modorban álarczozott is ügykezeléseiben, — azon szivjósága mégis áttör. A testvérek ötödike, mint legfiatalabb Jakab, született 1792-ben május 5-kén,Pá­­risban lakik, finom modora, alkalmazása s emberismerete mindenütt tudva van. Dicséretes, bőkezűsége miatt. Most említjük a harmadik testvért Náthánt, ki szü­letett September 16-kán 1777 -ben és 1836-ban meghalt. Ő 1798 óta Londonban lakott. Kitűnő a vállalatokban éles elméje, mély belátása és biztos tapintata. E tulajdonok és fontos szolgálatai által megnyerő a legelső státusférfiak bi­zalmát. Herczeg Pückler-Muskau egy a szó teljes értelmé­­beni geniális férfinak festi. Midőn 58 éves korában meghalálozott, már csak a ha­­lálátóli félelem sem volt a londoni börzére hatástalan. Ha­gyományát 53 millió biztos vagyonra becsülik, gyermekei pedig 7-en maradtak. Megjegyzendő,hogy a Rotschildek nem szorítkoznak csu­pán bankügyekre. A testvérek anyja még él és ez egy felettük őrködő védangyal, de egy csaknem láthatatlan lélek, mert még mindig a frankfurti zsidó utczában lakik igénytelenül — és népe kevésbé fényes sorsától nem képes megválni. Legfőbb öröme fiaiban. Gyönyörűsége az adakozásban. Min­den péntek délután seregesen állnak előtte a szegények és ügyefogyottak. És a tisztes agg nő ritka nyájassággal és részvéttel osztogatja el, mivel isten megáldotta. Beküldetett. Könyvismertetés A Pesten felállítandó protest. praepa­­randia terve. A pesti prof. főiskolai vá­­­asztmány megbizásából készítette Sző­­nyi Pál. Budán 1846. Ara­d fra­pp» (Vége.) Miután a felállított elvet Sz. emberül megvédte, hogy az bár ki előtt is, ki az emberi kedélyt, az élet viszonyait, s a magyar hazát ismeri, világosságban állhat, fölidézi más országok iskolai állapotait, hogy számokkal igazolják az elvet: „Vegyük fel —■ úgymond — mindenek előtt a nagy franczia nemzetet. Hiszen ennek olly sok rokon sajátságai vannak úgy is nemzetünkkel! A gyakorlatnak szeret mindkettő élni. Mindkettő népnevelése másfél évtized óta ébredez. Mindkettőben ezerekre megy azon községek száma, mellyekben még sem iskolát, sem ta­­nitót nem találhatni. E nagy nemzet budgetje folyó 1846-dik évre tesz l,421, 709,903 frcot. Melly leírni is nagy, kimondani még nagyobb, megfizetni pedig tömérdek öszvegből olly dicséretes arányban ál­­dozik egyéneinek mind tudományos, mind népszerű nevelésére, mi­nél többet, a status minden oldalú teendőit fölvéve, alig követel­hetnénk. S ez áldozat már több év során gyakoroltatik. Mert nem említve azon 17'218,233 frcot, mellyeket az Université de France csak ezen folyó évre kap a statustól; mellőzve továbbá azon 2'466,360 frcot, mellyeket a status az évenként saját költségén fentartott 8 fajta katona-iskolára magában az 1843-dik évben ki­adott, már a júliusi napoktól kezdve, 104­00,000 frankkal segíti évenkint azon népnevelés ügyét, me­lynek ápolására, az 1833-dik évi jun. 28-kan kelt iskolai törvények következtében évenkint kü­lön adóznak még a státuson kívül a családok, külön a departemen­­tek s külön végre a községek, olly móddal, hogy e­z utóbbi után évenkint egybegyűlt öszveg szintén kétszer annyi mint a status ado­mánya. Mert csak pár évvel ezelőtt is, maguk a departementek 44)70,000 francot a községek pedig 84)35,000 francot adtak a népnevelésre egy évben. S­im­­­e minden felöli tetemes áldozat mellett, Villemain m­i­­nisternek 1841-ben Lajos Fülöp elébe terjesztett hivatalos jelen­tése nyomán állíthatólag, Francziaországnak 30,075 elemi tanítói közül még akkor 23,048 egyén volt ollyan, kinek évi dija 200 franknál többre nem hágott. Azok száma pedig, kik 300 frankon alóli fizetéssel tartoztak elégedni, 25 ezer 51-re ment. Melly szám irtózatos­, ha felgondoljuk, hogy e 25,051 egyén, ki a hon és emberiség boldogságának az utókor szive­­s agyábani eszközlésé­vel emészti föl fanyar éltét, családot kénytelen tartani a 300—270 frank évi fizetésből naponta reá eső 80 — 70 centimesből (16 —14 rézgaras) akkor, midőn a gályarab, ki isteni s emberi törvényt tipró tettéért lakói, csupán maga személyére, egy éven át 319 frankba, tehát napjában 85 centimesbe jó a státusnak. Igen, mert ha nem többre bár, csak egyenlően 300 frankra akarná is az ország minden elemi tanító évi díját emelni: már ek­kor is 1,888,750 frankot kellene még évenkint eddigi fizetések öszvegéhez pótlékul adni. Illy pótlékot pedig nem könnyen adhat olly ország, melly az elemi tanítók évi fizetésén kívül, 76 praepa­­randiájára 1,538,203 francot; a 352 községben már akkor fel­állított 555 kisdedovó intézetre ismét 445,631 frankot; a 3,090 közönségben folyamatban volt 3,403 vasárnapi iskolára pedig 150,000 frankot tartozott csak az egy 1840-dik évben kiadni; melly 1835—1840-ig többet költött 30,000,000 franknál elemi iskolaházak vételére s építésére ; mert 1830—1840-ig 10,034 községben állított ujonan iskolát; mellynek legalsó számítással még 64,000,000 frankot kellene csak arra kiadni, hogy az összesen

Next