Hetilap, 1846. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1846-10-23 / 85. szám

1401 1402 nem kell imádság, mert a munkától veszi el az időt stb. — Szépek azok a csábitó syllogismusok. — Szép annak az in­­ductiv módszernek ügyes alkalmazása. A tulság, tulállitás, tulbölcseség, szóval minden mi túl megy a józan határon, szédítő labyrinthba vezeti a gyarló embert; s azért boldo­gok, kik mint a természet fia sejdi­len igazolják lépéseiket előeffectusok után s kerülik a tüzet, mert éget, de használ­ják okosan mert hasznos. — Olvastam egyszer egy anecdo­­dotát: szabad borulatlan ég alatt munkája egykor bizonyos csillagvizsgáló , m­ig álomba ringatá­st az éjféli csend. „Menne be a tens­or a házba“ Így szólt hozzá a gulyás —­­mert megázik. De az analyticus nem hitt a természeti in­­ductornak, mert ő az ok szerint, mellyel kérde, nem látá az esőnek bekövetkezését, a jámbor gulyás pedig nem a priori ítélgetett, hanem a szárnyék alá vonuló karmainak ösztöne után, s a zápor csakugyan nem sokára megérkezett. — Na­gyon bölcsen mondta valaki, hogy mit a világ bajaival ag­gódni ? „mundus se ipsum expedit.“ — De azért hát csak maradjunk a negativ kényelmes jászolánál ? Köszönjük szépen! — Az industrialismus ellen, ha annak itt ott feltünedező aggasztó következményeit vetjük csak latba,mindjárt kígyót, békát kiáltani nem nagy mesterség. Britanniának valódi ereje s boldogsága, nem rég mondta Peel, belső fogyasztáson alapul. Minden termőidnek és készítményinek csak­nem 3/4ét maga fogyasztja el, s csak a maradékot adja át a világke­reskedésnek. S im markunkban van az inductív vizsgálat fonala. Lássuk: váljon miért olly nagy a fogyasztás Britan­niában ? Tán mert a népesedés olly nagy ? Nem azért, mert teszem Izland, hol a népesedés aránylag még sokkal na­gyobb, korán sem fogyaszt annyit, s 10,000,000 észak­amerikai ember sokkal többet fogyaszt, mint még annyi muszka. Mi tehát a fogyasztás oka ? A lakosok vagyonos léte, melly a fogyasztással egymást kölcsönösen neveli. Ok és okozat, és viszont ok és okozat. A belső fogyasztás az, melly minden ország kifejlésének palládiuma, mert mennél nagyobb valahol a fogyasztás, annál nagyobb az értelmi súly , az­az több ember ébresztetik gondolkozásra, combinatióra, szorgalomra stb. azaz számosabb a politikai életben részvevő, s így számos­ a megelégedett ember. Ha pedig ez átalánosan áll, milly súlya van még magyar hazánkra nézve, mellynek geographiai helyzeténél fogva, főkép hahogy a negativ leventái a fiumei kapunak nehogy megnyithassuk, tovább is erősen neki fe­szülnek, legfőbb menedéke a belfogyasztásban volt. De ezt meg sem kell emelnünk, mondják amott a másik oldalon, mert a szükségek ébresztése, az igények szaporítása vesze­delmes pauperismusra viszen, a­mi hasonlításban annyit tesz: ne rakjunk tüzet, mert felgyűl a ház, ne menjünk át Budára, mert a Dunába esünk, ne járjunk gözkatlan-vonta sorsponton, mert vész éri drága fejünket, ne legyünk vallásosak, stb. Nem tehetségben rejlik itt a vész tisztelt elleneink, hanem a dolgok kezelésében. Az industrializmus csak úgy hord magában vészt mikép a jó akarat, meg a kegyesség,meg a szánakozás,meg a könyörületesség, meg a becsület, meg az erény stb. Némelly civilizált országban erős concussióktól tarthatni az industria­lismus következtében ? Az okot ne magában az industrialis­­musban keresse a józan ember, hanem a munka­rendezés­nek, az aránytalan eszközlésnek, a politikai életnek hiányai­ban. Többször megmondtuk már, milly jelentékeny előnyök­kel bírunk mi magyarok az industrialismus meggyökerezte­tése ügyében más nemzetek fölött *), mi kiknél p. o. még a vállalkozók és munkások közötti viszonyok táblája is be­­iratlan, s óvakodhatunk az Europa némelly országában nem csekély aggodalmat szülő ama barságtól, hogy kiknek kézi szorgalma és ügyessége hajtja a dús kereset nagyszerű moz­­gonyát, azoknak nem igazságos arányban jut ki a fáradság jutalma, s hogy kik a kiállító erőhöz egyik egészítő részszel a munkával járulnak, ennek korán sem veszik aránylago­­san hasznát ahhoz, mit a birtokos a maga részéről nyújtott másik részből, a tőkéből húz. Intézkedjünk csak a mások kárán tett okulás szerint, és legyünk rajta, hogy az industri­alismus ollyan legyen hazánkban, mellynek minden szál gyökere a haza tápláló anyaföldében terjeszkedjék, melly­nek minden életereje a haza közéletéből származó, mellynek minden érvelése a nemzeti érdekek kivánatival öszhangzó legyen, röviden nemzeti bélyegünket viselő, a hazai viszo­nyaink részéről mutatkozó előnyöket okosan felhasználó , a munkás fáradalmait ne csak jutalmazó, hanem értékesítő és kamatoztató is legyen, akkor soha se féljünk a lehetséges roszaktól, hanem várjuk a valóságos jónak bekövetkezését. Egy híres agitátor, de ki a haladni felkerekedő seregtől hátramaradt, s váltig kiabál: „lassan, lassan! hadd regge­lizzek, hadd mosdjam, ketelkedjem és szedjem össze pogy­­gyászomat, magyarainkat egykor határozottan két részre osztályozta mondván: egyik osztály, s pedig alig látszik hi­hetőnek , hogy egyesek is illy vakok lehessenek, de va­lósággal egy jó nagy osztály azt hiszi, pol­gári institucióinkban semmi legkisebb változás sem kell; a másik osztály pedig, s ez a sokkal nagyobb, arról van tel­jességgel meggyőződve, hogy valamit csakugyan kell már tennünk. Azon örökké egy helyt álló philosophusokat az osz­tályozó „s­o­h­a m­o­z­d i­knak ajánlja neveztetni, és ezek a mi elleneink a negativban olly erősek és hatalmasak, kik a haladás minden kérdésében csak gáncsot, csak nehézséget és vészt látnak. Ők a civilisatio, és nemzet­gazdaság, és közjóllét érdekében a lehető részektől olly óvakodók és óvakodtatók, különös hogy a nemmozdulás és a tétlenség bizonyos nyo­moraitól mit sem tartanak, az intézkedések kölcsönös jóté­kony egymásra hatásáról tudni épen semmit sem akarnak. Verulami Baco azt mondá : nincs e világon semmivel annyi baj mint a tudni nem akarókkal! — Hogy az ipar és me­zőgazdaság olly iker testvér mint a siámi ismért összenőt­tek, majd nem hihetetlen, hogy akad még olly lágy velejü teremtmény, melly ma is tagadni merné. Maga egy ága az industriának a bőrgyártás képes a mezőgazdaságban egy egész regenerationális fordulatot eszközleni, az annyira el­hanyagolt marhatenyésztés, az olly kívánatos rétöntözési rendszer stb. érdekében. És­­ nékik még­sem kell ipar, az­az nem kell értékesítés. Bizony nem irigyelhetni tőletek urak e tant, mellyel az ajkaitokon olly sűrűen rebesgetett civili­­satiónak a legroszabb szolgálatot teszitek. Egyesületi mozgalmak. Iparegyesület. A mesterina­s-iskolai bizott­mányfolyó October hónap 25-dik napjára vasárnap, dél­előtti 10 órára közgyűlést hirdetett, mellyre a helybeli érdemes czéhek elöljárói, valamint egyes tagjai is szívesen Hetilap 2 és 4 sz. a dolgozó néposztály.

Next