Hetilap, 1846. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1846-10-23 / 85. szám
1401 1402 nem kell imádság, mert a munkától veszi el az időt stb. — Szépek azok a csábitó syllogismusok. — Szép annak az inductiv módszernek ügyes alkalmazása. A tulság, tulállitás, tulbölcseség, szóval minden mi túl megy a józan határon, szédítő labyrinthba vezeti a gyarló embert; s azért boldogok, kik mint a természet fia sejdilen igazolják lépéseiket előeffectusok után s kerülik a tüzet, mert éget, de használják okosan mert hasznos. — Olvastam egyszer egy anecdodotát: szabad borulatlan ég alatt munkája egykor bizonyos csillagvizsgáló , mig álomba ringatást az éjféli csend. „Menne be a tensor a házba“ Így szólt hozzá a gulyás —mert megázik. De az analyticus nem hitt a természeti inductornak, mert ő az ok szerint, mellyel kérde, nem látá az esőnek bekövetkezését, a jámbor gulyás pedig nem a priori ítélgetett, hanem a szárnyék alá vonuló karmainak ösztöne után, s a zápor csakugyan nem sokára megérkezett. — Nagyon bölcsen mondta valaki, hogy mit a világ bajaival aggódni ? „mundus se ipsum expedit.“ — De azért hát csak maradjunk a negativ kényelmes jászolánál ? Köszönjük szépen! — Az industrialismus ellen, ha annak itt ott feltünedező aggasztó következményeit vetjük csak latba,mindjárt kígyót, békát kiáltani nem nagy mesterség. Britanniának valódi ereje s boldogsága, nem rég mondta Peel, belső fogyasztáson alapul. Minden termőidnek és készítményinek csaknem 3/4ét maga fogyasztja el, s csak a maradékot adja át a világkereskedésnek. S im markunkban van az inductív vizsgálat fonala. Lássuk: váljon miért olly nagy a fogyasztás Britanniában ? Tán mert a népesedés olly nagy ? Nem azért, mert teszem Izland, hol a népesedés aránylag még sokkal nagyobb, korán sem fogyaszt annyit, s 10,000,000 északamerikai ember sokkal többet fogyaszt, mint még annyi muszka. Mi tehát a fogyasztás oka ? A lakosok vagyonos léte, melly a fogyasztással egymást kölcsönösen neveli. Ok és okozat, és viszont ok és okozat. A belső fogyasztás az, melly minden ország kifejlésének palládiuma, mert mennél nagyobb valahol a fogyasztás, annál nagyobb az értelmi súly , azaz több ember ébresztetik gondolkozásra, combinatióra, szorgalomra stb. azaz számosabb a politikai életben részvevő, s így számos a megelégedett ember. Ha pedig ez átalánosan áll, milly súlya van még magyar hazánkra nézve, mellynek geographiai helyzeténél fogva, főkép hahogy a negativ leventái a fiumei kapunak nehogy megnyithassuk, tovább is erősen neki feszülnek, legfőbb menedéke a belfogyasztásban volt. De ezt meg sem kell emelnünk, mondják amott a másik oldalon, mert a szükségek ébresztése, az igények szaporítása veszedelmes pauperismusra viszen, ami hasonlításban annyit tesz: ne rakjunk tüzet, mert felgyűl a ház, ne menjünk át Budára, mert a Dunába esünk, ne járjunk gözkatlan-vonta sorsponton, mert vész éri drága fejünket, ne legyünk vallásosak, stb. Nem tehetségben rejlik itt a vész tisztelt elleneink, hanem a dolgok kezelésében. Az industrializmus csak úgy hord magában vészt mikép a jó akarat, meg a kegyesség,meg a szánakozás,meg a könyörületesség, meg a becsület, meg az erény stb. Némelly civilizált országban erős concussióktól tarthatni az industrialismus következtében ? Az okot ne magában az industrialismusban keresse a józan ember, hanem a munkarendezésnek, az aránytalan eszközlésnek, a politikai életnek hiányaiban. Többször megmondtuk már, milly jelentékeny előnyökkel bírunk mi magyarok az industrialismus meggyökereztetése ügyében más nemzetek fölött *), mi kiknél p. o. még a vállalkozók és munkások közötti viszonyok táblája is beiratlan, s óvakodhatunk az Europa némelly országában nem csekély aggodalmat szülő ama barságtól, hogy kiknek kézi szorgalma és ügyessége hajtja a dús kereset nagyszerű mozgonyát, azoknak nem igazságos arányban jut ki a fáradság jutalma, s hogy kik a kiállító erőhöz egyik egészítő részszel a munkával járulnak, ennek korán sem veszik aránylagosan hasznát ahhoz, mit a birtokos a maga részéről nyújtott másik részből, a tőkéből húz. Intézkedjünk csak a mások kárán tett okulás szerint, és legyünk rajta, hogy az industrialismus ollyan legyen hazánkban, mellynek minden szál gyökere a haza tápláló anyaföldében terjeszkedjék, mellynek minden életereje a haza közéletéből származó, mellynek minden érvelése a nemzeti érdekek kivánatival öszhangzó legyen, röviden nemzeti bélyegünket viselő, a hazai viszonyaink részéről mutatkozó előnyöket okosan felhasználó , a munkás fáradalmait ne csak jutalmazó, hanem értékesítő és kamatoztató is legyen, akkor soha se féljünk a lehetséges roszaktól, hanem várjuk a valóságos jónak bekövetkezését. Egy híres agitátor, de ki a haladni felkerekedő seregtől hátramaradt, s váltig kiabál: „lassan, lassan! hadd reggelizzek, hadd mosdjam, ketelkedjem és szedjem össze pogygyászomat, magyarainkat egykor határozottan két részre osztályozta mondván: egyik osztály, s pedig alig látszik hihetőnek , hogy egyesek is illy vakok lehessenek, de valósággal egy jó nagy osztály azt hiszi, polgári institucióinkban semmi legkisebb változás sem kell; a másik osztály pedig, s ez a sokkal nagyobb, arról van teljességgel meggyőződve, hogy valamit csakugyan kell már tennünk. Azon örökké egy helyt álló philosophusokat az osztályozó „soha mozd iknak ajánlja neveztetni, és ezek a mi elleneink a negativban olly erősek és hatalmasak, kik a haladás minden kérdésében csak gáncsot, csak nehézséget és vészt látnak. Ők a civilisatio, és nemzetgazdaság, és közjóllét érdekében a lehető részektől olly óvakodók és óvakodtatók, különös hogy a nemmozdulás és a tétlenség bizonyos nyomoraitól mit sem tartanak, az intézkedések kölcsönös jótékony egymásra hatásáról tudni épen semmit sem akarnak. Verulami Baco azt mondá : nincs e világon semmivel annyi baj mint a tudni nem akarókkal! — Hogy az ipar és mezőgazdaság olly iker testvér mint a siámi ismért összenőttek, majd nem hihetetlen, hogy akad még olly lágy velejü teremtmény, melly ma is tagadni merné. Maga egy ága az industriának a bőrgyártás képes a mezőgazdaságban egy egész regenerationális fordulatot eszközleni, az annyira elhanyagolt marhatenyésztés, az olly kívánatos rétöntözési rendszer stb. érdekében. És nékik mégsem kell ipar, azaz nem kell értékesítés. Bizony nem irigyelhetni tőletek urak e tant, mellyel az ajkaitokon olly sűrűen rebesgetett civilisatiónak a legroszabb szolgálatot teszitek. Egyesületi mozgalmak. Iparegyesület. A mesterinas-iskolai bizottmányfolyó October hónap 25-dik napjára vasárnap, délelőtti 10 órára közgyűlést hirdetett, mellyre a helybeli érdemes czéhek elöljárói, valamint egyes tagjai is szívesen Hetilap 2 és 4 sz. a dolgozó néposztály.