Hetilap, 1846. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1846-07-10 / 55. szám
Pest, péntek júl. 10.1846. HETILAP. ENCYCLOPEDICUS TARTALMÚ FOLYÓIRAT KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KÖZGAZDÁSZAIRA, MŰIPARRA ÉS KERESKEDÉSRE Előfizethetni az Iparegyesület hivataláiban (újvilág utcza Ilkey ház) vagy Kossuth Lajos iparegyesületi igazgató urnál (úri utcza Trattner Károlyi ház) vagy a Szerkesztőnél (Seminarium utcza 806. sz. Ráth ház) vidéken pedig minden postahivatalnál félévre helyben 4, postán 5 ezüst forintjával Egész évre kétszer annyival. — Megjelenik a Hetilap minden kedden és pénteken legalább egy egy tömött nyomtatású íven. Ha tárgybőség kivánandja 11, sőt két íven is. — Iktatmányi dij: egyszeri hirdetésnek minden petit hasábsoráért 3 kr., kétszeri hirdetés’ mind. petit hasábsoráért 5 kr, háromszori hirdetés’ mind. petit hasábsoráért 6 kr. ezp. A Hetilapnak juliius—decemb. félévi folyamára még folyvást előfizethetni. Tartalom: Vezérczikk. Pártok országgazdasági kérdéseinkben. — Úti— szemle Cseh-és Morvaországban. X. — Egyesületi mozgalmak. A magyar orvosok és természetvizsgálók. Állatkínzás elleni egyesület. Jelentés az iparműkiállitási sorsjátékról. A népkönyvkiadó egyesület. Iparműkiállitási sorsjegyek kaphatók Pesten. — Fővárosi hírnök. — Magyar középponti vasút. — Hirdetések. Vezérczikk. (Pártok országgazdasági kérdéseinkben.) Párt nélküli ország a mesék sorába illik, és ha vannak nemzet életében párt nélküli idők, ezek igen nagyon rövidek szoktak lenni. Valláskülönség, a philosophiai és politikai rendszerek küzdelmei, a nagyok büszkesége, a középosztály féltékenysége, végre a legalsó osztály tudatlansága és nyomora a pártoknak átalános ősforrásai. Különös forrásai pedig a pártoknak, minden nemzetnek jellemében és viszonyaiban rejlenek. Nálunk hogy a pártok egészen különbözők a más alkotmányos országokban találtató pártoktól, mellyeknek mindig a fenálló kormány megbuktatása s maguknak a kormányba helyezése szokott lenni végczéljuk, mondani is felesleges, mert hiszen ezt a mindennapi tapasztalás nyilván beszéli, de tárgyunkhoz sem tartozik. Mi a nálunk létező pártok állásáról és működéséről, czéljáról és eszközeiről akarunk csak néhány szót szólani, ezt is csak országgazdászati kérdéseinkre vonatkozólag, s így a pártok status quojába tekinteni bele. Amott a másik oldalon, kik állnak, tudjuk. Millyant vallanak legújabban,ha nem tudnánk, megolvashatjuk a B.P. Híradó 396. számában találtató VII. mixtúrájában az álőszinteségnek. Ott ők megmondják, hogy minden áron! De mit? Azt a jó isten tudja. Ők nem sorolnak elő semmit, hogy mit akarnak; s igy hát csak az marad tudomásunk, mit mi tudunk, hogy ti. ők nem akarnak. És igy az akarat, mellyet ajkaikon rebesgetnek, ha igy lehet szólani, anemakarásnak akarata, mellyel ők minden áron nem akarnak. Máshol úgy áll a probléma a pártok iránti politikában, hogy vagy ezek döntsék meg a kormányt, vagy a kormány nullifiálja a pártokat, és erre használtatnak fel az erők mindkét részről. Nálunk nem egészen így áll a dolog, sőt nagy részben egészen máskép. — Hagyjuk azonban mindezeket, csak lássuk az állást, működést, czélt és eszközöket; lássuk. Mik most legfőbb közgazdászati kérdéseink ? Hogy hosszasak ne legyünk, lássuk csak a főbbeket. És ezek: A fiumei vasút, a közlekedési eszközöket illető kamatbiztosítás, a közbenső vámvonal ügye, és az úrbéri viszonyokból való kibontakozás. Nekünk geographiai helyzetünk ismeretéből, a ránk összeköttetésileg nyomasztóan ható viszonyokból, mezőgazdaságunk hátra maradtából, terményeinket értékesítő feltételek hiányából, külkereskedésünk nem létéből, és napokint növekedő s elsilányulással fenyegető elszegényedésünk érzetéből merített erős hitünk és meggyőződésünk az, hogy magyar tengerpartunknak a világkereskedésre istentől adott kapunknak erőnk szerinti használása, más szavakkal a vukovár fiumei vasút bizonyos tekintetben életmentő szerünk. Ezt a mi oldalunk már mathematicai igazság formában állította nem egyszer elő, s ha valamiben, ebben a keleti indolentia megfoghatatlan! — nemzetünknél, mellynek kebelében találkozék néhány évvel ezelőtt spártai példákkal is vetekedő ember, ki a nemzeti színháznál, mint a magyar nemzetiség egyik terjesztő eszközénél követ hordott. — És ez ügyben a másik oldal mit tesz ? — Nem akar! — És mivel nem akar, hátráltat, hogy az időből kifogyjunk, s az elkésésnek ránk úgy is borzasztó sulylyal nehezedett nyomorát itt is érezzük. — De miként hátráltat? Okokkal nem, mert hiszen ha azokkal küzdene, megfeleltünk volna rá bőven számtalanszor alaposan. Egyetlen egy okot hallánk legközelebb olly gyermekest mint nevetségest, hogy t. i. a dunagőzhajózás jövedelmezőbb mint a vasút, és csak csudálkozhatunk, hogy parallel vasút hiányában valaki illyes állítással állhat elő. A fegyver ellenünk a gyanúsítás és alaptalan megtámadás, miilyen például a B. P. Híradó 304. és 319. számaiban olvasható, de mellyet lapunk 6-ik számában Kossuth nemcsak felderített, hanem férfiasan mégis cáfolt. És fegyver ellenünk az ármány, mellyet direct és indirect utakon kell tapasztalnunk még ollyaktól is, kik vérünk megmentését és feldicsőitését hatalmasan rebesgették csak nem