Hetilap, 1847. január-december (3. évfolyam, 105-209. szám)

1847-04-13 / 134. szám

sittettek, mégis több nehézség közbenjöttével csak a Kapos és Sárvölgy kiszárítása mint főérdek sürgöltetvén, jelen ál­lásban , ha a Balaton tava le fog csapoltatni, Szala sza­­bályoztatni,a 22 ezer öl hosszú költséges töltést más helye­­­zetben újon szükség építetni, mivel a nagyobb tömeg­víz levezetésére a töltés elégtelen. Kapos-völgy kiszárítása Beszédes József, vízmérnök úr által három csatornával terveztetvén, nagyobbszerűleg csak a középső 60 ezer öl hosszúságban létesült, a számítás ugyan sikerülvén, de a társaság már általlátja az el nem fogadott csatorna hiányát, mivel a déli oldalon 17 ezer öl homok­há­rító árkot nagy költséggel ásatni kénytelenitetett. Ezekből kö­vetkeztetni fogja az érdemes olvasó, hogy a főérdek mellett, mellékes haszon sikeresitése az utókornak kétszeres költ­ségébe fog kerülni, melly eredetben felvéve, s minden kö­rülményeket használva csekélyebb költséggel lett volna létre hozandó. Visszatérvén a tiszaszabályozási ügyre azon egy­szerű kérdés jön elő :mi sajátkép a tiszavölgyi birtokosok­nak fő érdeke ? Mi az első szükség ? Természetesen nem egyéb, mint azon roppant 125 LU mérföldnyi tér megmen­tése az árvizek rongálásától. Melly után érhető el ez? Töl­tések által bizonyosan, mert ez világkezdet óta máig is a legbiztosb védeszköz. Több rendszeresített tervezetek kö­zött a töltések építése , s átmetszések legczélirányosabbak­­nak találtatván, elfogadtattak azon különbséggel, hogy bol­dogult Vásárhelyi Pál 101 átmetszési javaslata helyett. Lom­bard-velenczei cs. kir. építészi főigazgató Paleocapa úr csak 15 átmetszéssel a töltések építését létrehozandja. Tudományos észrevétel. A fentebb elősorolt adatok­ból ezen egyszerű kérdésem támad: miből veszi eredetét a 125­0 mérföldnyi téren létező árvíz? Felelet. Az oldal­­folyók helyezetét véve az anyafolyó csekély esete miatt számtalan kanyarokat képez, ezek által a folyó meglomhulva, a könnyen kivájható földréteget az alacsonyabb tájékon ke­resve, nem képes csekély party ágyában a tömérdek árvizet levezetni, hanem ártengerként az egész térségét haszonve­­­hetetlenné teszi.­­ A folyó vizágya rendetlen helyezete lévén az áradás­nak legfőbb oka, azon kérdés támad: a folyóknál mellyik a legjobb vizágy? Felelet: a legrövidebb, legegyenesebb, leg­mélyebb, minden sziget és zátony nélkül, ha partjai egykezüek, s olly magasak, hogy a legnagyobb árvíz meg ne haladja. Tudományilag a gyakorlati téren szerzett tapasztalások után, a kanyarok által megromlott lomha folyónak, s vízágynak, mi a gyökeres javítása ? A kanyarok czélszerű átmetszése, ez által eszközölhető a víz leszállítása, ez által megszerez­hető a víznek oldott sebessége, és a vizet fogyasztó erőnek előmozdítása. Ezen gyökeres javítás a folyóknál meglevén, csak így lehet tartós és biztos ár elleni véd­töltéseket épí­teni. — Gyakorlati téren szerzett tapasztalatból tudományilag ismét példával kívánom a vízi törvényeken alapult monda­taimat felvilágosítani. Tolna vármegyében a paksi Duna-véd­­töltés 15 ezer él hosszúságban mind­addig állandóságot nem adhatott, míg ezen alul a várszegi 4 ezer öles Duna-gör­­bület, ezer öles átmetszéssel biztosítva nem volt, jelenleg a folyó kidolgozván új ágyát, az előleges számolások szerint mintegy 25 ezer hold térségen, a nagy tömeg­víz két láb­bal alább szállott, ez­által a Duna-parton mint magasabb helyezeten élő földet nyerve könnyen számítható 15 ezer öl hosszú 8° alsó, 4° felső szélességben építendő roppant védtöltésnél alapban, két lábnyi magas élő föld micsoda erőt, s költséget fog megkímélni. — A központi igazgatóság e tárgybani közleményeit, és ezekre tett tudományos észrevételeimet kifejtve, m­értősegi ítélet igen könnyen következtethető : a technicus a­ki egy nagy folyó szabályzását létező kanyarok átmetszése, vagy félreszorítási okrendszer nélkül, a­hol ezek megtörténhet­vén, véghez vinni törekszik,az a gyakorlati téren a vízi tu­­dománybani járatlan­, s tapasztalatlanságát mutatja, mivel a megromlott folyóknál első a vízágynak gyökeres javítása, en­nek létre­hozásával önként következik a nagyobb áradások meggátolására szükséghez képest a védtöltések építése. A központi igazgatóság által közlött adatokból olvas­ható „valóban meggyőződött a központi választmány, hogy philosophiai helyes felfogás óvhat meg a balfogásoktól in­kább, mint a technikai jártasság.“ A központi választmányt a philosophiai okoskodás meg­óvhatja több tárgyban a balfogásoktól, azonban másként áll a dolog egy tervező technicusra nézve, mert ha ő Voltaire, Kant és Leibnitz s több philosophusoknak egész könyvtárait kiolvasta, és a vizszabályzásnál magával hordozza, technicai ügyesség s jártasság nélkül, a viz mindent philosophice el­rombol, és a birtokosok tömérdek költsége, a philosophiai felfogások mellett sikeretlen dugába fog dűlni. Ezek szerint a tiszaszabályozási ügy felfogását mi műérték inkább a tech­nicai jártasságnak, mint a philosophiai okoskodásnak tulaj­doníthatjuk, — mert a gyakorlat ad foglalkozási ügyessé­get, és vállalkozáti bátorságot, és igy kiképzett tudományos tervezőben a vezéreszme alapja ugyan tervének, mégis an­nak létrehozásában az előforduló bonyolódott viszonyok csak tudományos tapasztalás, s vállalati jártasság által lesznek le­­győzhetők. — Eleven példa előttünk e jelen évben, Pozsony, Pest és több duna-melléki vármegyék szomorú esete, a számtalan szigetek, kanyarok s más akadályok miatt a Duna medrében földig torlódott jégtömeg kiáradást okozó iszonyú kártételei. Itt philosophice éveken által okoskodhatni, mégis későbben a tapasztalás bebizonyítván, hogy valóban technikai rész, s balfelfogásoknak tulajdonítható , mivel Pozsonymegyének csallóközi részén, a Duna-folyó csekély esete, s tömérdek kövecs miatt szigetek, és vizágy-kanyarok létezvén, mely­­lyek nemhogy a folyóágy gyökeres javítási rendszerén elhá­­rítatnának, hanem inkább a nemzetnek millió forintokon épí­tett sarkantyúkkal Pozsonynál szándéklanak a vízágyon se­gíteni. Ez nagy feladat az ország jólétére nézve a felső, és alsó határon létező dunai akadályok czélszerű elhárítása, így a vízmérnöki működésben is mondhatni, ha nincs technikai jártasság „duo cum faciunt idem, non est idem.“ A gyakorlati téren, hogy a tudományos jártasság min­den czélszerű tervnek létrehozásában főszerepet képez, be­bizonyítják Angelhon művészei, James Brindley molnárle­­gényből malom­építő, 40 éves korában csatornaépítő, az 1756-dik évben Bridgewatter herczeg nagylelkű védője mellett, Worsleyból Manchesterben vezetett nagyszerű hajós csatorna létrehozásánál mint igazgató mérnök működött (Mérnöki irányzatok Beszédes József által 49 lap). A tem­­zei tűnél építő mestere Brunell asztalos deszkametsző gyár­­nok volt (Mérnöki irányzatok 64 lap) mind a két művészt csak a gyakorlati téren s a dolgoztatás műhelyén szerzett

Next