Hetilap, 1847. január-december (3. évfolyam, 105-209. szám)

1847-04-20 / 136. szám

egy nem megvetendő fracziónak felizgatott tényleges álla­pota foglaltatik. Mielőtt azonban a dologra mennék, szük­séges rövid viszszapillantással az 1843-diki eseményekre megemlékezni. Nagyalgod előtt tudva van, mikint Vasmegyében 1843 -ban az adó­ kérdése legirtózatosb modorban ledoron­­goltatott; és tudva van talán az is, hogy a nyers tömeg fő­nökeit e remek operatiónál nem Kossuth­nak az adó kö­rül írott hírlapi czikkelyei vezérlék, mellyeket ők az olvasni nem is igen tudó s azért nem is olvasó téns rendek elöl mindennemű argumentumaival annál szívesebben rejtenek el, mennél inkább óhajták, hogy a köznemességet azok az adó szükségéről bármelly oldalról se kapacitálják; de mivel más részről sokkal „higabb velejüek“ voltak, hogysem az adó elvállalásának szüksége ellenében „elégséges contrapendi­­ummal“ bírhattak volna, épen a legalkalmasb időben irá exk­rád „A K­e­l­e t n­é­p­e“-t, mert az e munkában Kos­suth ellen szórt sok „argumentumot“ (?) a nyílt megtá­madástól a sötét rágalomig felhasznált gyanúsításo­kat a nyers tömeg vezérei nemcsak nem vejték el a „szűz vállások“ szemei elöl, sőt eléggé „ildomosak“ voltak azo­kat után útfélen feltárva, a legjobb akaratú, de legkeve­sebb belátással sem bíró köznemesség morális megveszte­getésére használni s igy exk­rád „Keletnépével“ az illető­ket felizgatni. Ezen tényekből világos, mikint nemes Vasmegyében Kossuth adó melletti iratai nem okozák a házi adó ledo­­rongolását, hanem azt egyenesen exk­iád igen „ildomosan“ meg irt „Keletnépe“ idézte elő. Ezeknek előleges megjegyzése mellett fájdalmas szív­vel kell exk­iádnak tudtára adnom azt, hogy ha a jövő or­­szággyűlésre adandó utasítás alkalmával az adó kérdése ná­lunk előbbi sorsára jutand, ezen körülményt a nálunk alig néhány példányban olvasható, s a szegényebb sorsú neme­sek előtt még csak nevéről sem ismeretes „H­e­t­i l­a­p“ bi­zonyosan nem fogja előidézni, hanem előidézheti a legköze­lebb közrebocsátott ,,Political Programm“ mert a­mint a Hetilap még mindig ismeretlen sok magasabb osz­tályú körökben is , úgy a „P­olitical Program­m“-ot már előre használják az erkölcsrontó kolomposok a község felizgatására. Adja isten, hogy jóslatom be ne teljesedjék, de ha be fog teljesedni, ezen körülmény­ okozta országos bűn közvetve exk­iád hazafias lelkét fogja terhelni. Mihez­­képest méltóztassék exk­iád szivére tenni kezét, s annyira decantált szép státustudományával, modorával, tapintatával és tacticájával a kedélyek felizgatására eszközül nem szolgálni, méltóztassék hivatalos feladásának megfelelve, most már e tekintetben — mint maga megismeri — tágas körében a közlekedési eszközökből valamit előmutatni; méltóztassék a fiumei vasút rovására kitűzött — különben igen üdvös — tiszaszabályozási tervét használhatóképen létesíteni; — a ló­versenyek mellett, mellyeken — közbevetőleg legyen mondva — exk­iád — úgy látszik — csak ex principio­s csupa kö­vetkezetességből szokott részt venni, méltóztassék felirnto­­kat írni, méltóztassék mind azon intézeteket, mellyek nem exk­iád indítványára létesültek, haszontalanoknak nyilatkoz­tatni ; méltóztassék hangya munkásságának , a „Kelet népe“ kiadásától létesített eredményét kimutatni, s azokról, mely­­lyekről a közönség még igen keveset, vagy épen semmit sem tud, felvilágosítást adni; nevezetesen méltóztassék meg­mondani, miért bukott meg excitlád kezében a „pesti kikötő ügye,a ki „hazafias eljárását siker végett a változékony idők­­hez és körülményekhez czélszerűen alkalmazni iparkodott,“ mint például, czélszerűen alkalmazá a pesti úgy nevezett, vagy inkább úgy csúfolt sétatér létesítését azon körülmény­hez, hogy ugyanazon téren egy három emeletes házat épít­tetvén, azt jövedelmesebbé kívánta tenni. Hát az alagút sorsa mire jutott, mellynek élén szinte excitlád áll? Mind­ezekről méltóztassék, és ezeknek rovatába tartozó egye­bekről is köteteket összeírni, de a közös teherviselésének elvével különben is — mint tudjuk — olly nehezen meg­barátkozó köznemességet a haladó ellenzék rovására ne mél­tóztassék izgatni, mert illy experimentumok nemcsak jó szán­dékát , de kizárólag monopolizálni kívánt státusbölcsesé­­gét is keservesen, és pedig „fajtánk“ veszedelmére com­­promittálják. — A ,,P­oliticai Program­­“-ban mi szegény fa­lusi emberek, exk­rád gyöngéd grófiai kifejezése szerint „be­tyárok“ (hihetőleg azért betyárok, mert nem mindnyá­junknak lehetett egy egy rokona hajdan esztergomi érsek) a most elősoroltakról valami bizonyost annál inkább óhaj­tottunk olvasni, mennél kétségtelenebb, hogy ezekről a czim­­zett könyvben szantolly „ildomosán“ írhatott volna exk­lád, mint a minő nem „ildomosán“ elhallgatott minden „specia­litást,“ mellynek feltalálására a „Programm“ olvasói leginkább számolónak, mert munkájában minden inkább fog­laltatik, mint tulajdonképeni „P­r­o­g­r­a­m­m“-ja, hacsak ma­gát a czimlapot nem kell „Programm“-nak tekinteni.*) Mihez képest aztán exk­rád ,,P­olitical Program­m“-ját a „D­a­g­e­r­r­e­o­t­y­p“ geniális szerzője legjobban tudná definiálni, épen úgy, mint definiálta vala a „j­ó f­ut­ta­t­á­s­t.“ Sajnálni lehet egyébiránt, hogy exk­lád „bizonyos le­velezéseket“ is ,,P­olitical p­r­o­g­r­a­m­m“-jában közre nem bocsátott. Ezekből a közönség igen sokat okulhatott volna. Annyi bizonyos, hogy az értelmesebbek nagyobb ré­sze nálunk is tud combinálni, s tud abstrahálni, és abban exk­láddal kezet fog, hogy „sok dolgokról csak az utókor ítélhet igazságosan, mikor az illetők nincsenek többé, míg a jelenben egyedül a szerepelők érezhetik, és józan pillana­tokban bizonyosan érzik is a legnagyobb felmagasztalás vagy a legémelygőbb sárdobálás közepett az öntudatnak kínzó fa­­lánkit, vagy édes melegét.“ — Sokan nem kétlik nálunk, mikint exk­iádat ezen meggyőződésre saját tapasztalásai ve­zérlék. Mihez képest igen „ildomosan“ cselekszik exk­iád, hogy „üdvleldéjét“ a rakotányok tárában most már szíve­sebben szemléli , mint ha — az történetesen — indít­ványára elfogadtatott volna, mert könnyen m­egtörténhe­­tendik vala, hogy exl­iád az „ü­d­v­l­e­l­d­é­n­ek“ árkain kí­vül marad, mig az előtte ismeretes ,­d n­e­m a g­o­g­o­k“ kik­nek egyike irányában exk­iád, tervező jóslatát, egy gyü­ *) Velem együtt nálunk igen sokan azt hiszik , hogy exk­iád újabb munkája nem egyéb, mint — „mutate nomine“ — a „Kelet népének“ egy kis variatióbani kiadása; s miután ehhez­­képest kiszégérezett czimének egyáltalában meg nem felel: igen sok pajkos ember a,,P­olitical Progra­mm“ czimet „tetemes sajtó­hibának“ nevezi, s azt mondja, hogy e mun­kának tulajdonképen: „Nincs kopasz fej többé,“ vagy „Nincs fogfájás többé“ czimet kellene vi­selnie. Sz. Sz.

Next