Hetilap, 1847. január-december (3. évfolyam, 105-209. szám)
1847-04-20 / 136. szám
egy nem megvetendő fracziónak felizgatott tényleges állapota foglaltatik. Mielőtt azonban a dologra mennék, szükséges rövid viszszapillantással az 1843-diki eseményekre megemlékezni. Nagyalgod előtt tudva van, mikint Vasmegyében 1843 -ban az adó kérdése legirtózatosb modorban ledorongoltatott; és tudva van talán az is, hogy a nyers tömeg főnökeit e remek operatiónál nem Kossuthnak az adó körül írott hírlapi czikkelyei vezérlék, mellyeket ők az olvasni nem is igen tudó s azért nem is olvasó téns rendek elöl mindennemű argumentumaival annál szívesebben rejtenek el, mennél inkább óhajták, hogy a köznemességet azok az adó szükségéről bármelly oldalról se kapacitálják; de mivel más részről sokkal „higabb velejüek“ voltak, hogysem az adó elvállalásának szüksége ellenében „elégséges contrapendiummal“ bírhattak volna, épen a legalkalmasb időben irá exkrád „A Kele t népe“-t, mert az e munkában Kossuth ellen szórt sok „argumentumot“ (?) a nyílt megtámadástól a sötét rágalomig felhasznált gyanúsításokat a nyers tömeg vezérei nemcsak nem vejték el a „szűz vállások“ szemei elöl, sőt eléggé „ildomosak“ voltak azokat után útfélen feltárva, a legjobb akaratú, de legkevesebb belátással sem bíró köznemesség morális megvesztegetésére használni s igy exkrád „Keletnépével“ az illetőket felizgatni. Ezen tényekből világos, mikint nemes Vasmegyében Kossuth adó melletti iratai nem okozák a házi adó ledorongolását, hanem azt egyenesen exkiád igen „ildomosan“ meg irt „Keletnépe“ idézte elő. Ezeknek előleges megjegyzése mellett fájdalmas szívvel kell exkiádnak tudtára adnom azt, hogy ha a jövő országgyűlésre adandó utasítás alkalmával az adó kérdése nálunk előbbi sorsára jutand, ezen körülményt a nálunk alig néhány példányban olvasható, s a szegényebb sorsú nemesek előtt még csak nevéről sem ismeretes „Heti lap“ bizonyosan nem fogja előidézni, hanem előidézheti a legközelebb közrebocsátott ,,Political Programm“ mert amint a Hetilap még mindig ismeretlen sok magasabb osztályú körökben is , úgy a „Political Programm“-ot már előre használják az erkölcsrontó kolomposok a község felizgatására. Adja isten, hogy jóslatom be ne teljesedjék, de ha be fog teljesedni, ezen körülmény okozta országos bűn közvetve exkiád hazafias lelkét fogja terhelni. Mihezképest méltóztassék exkiád szivére tenni kezét, s annyira decantált szép státustudományával, modorával, tapintatával és tacticájával a kedélyek felizgatására eszközül nem szolgálni, méltóztassék hivatalos feladásának megfelelve, most már e tekintetben — mint maga megismeri — tágas körében a közlekedési eszközökből valamit előmutatni; méltóztassék a fiumei vasút rovására kitűzött — különben igen üdvös — tiszaszabályozási tervét használhatóképen létesíteni; — a lóversenyek mellett, mellyeken — közbevetőleg legyen mondva — exkiád — úgy látszik — csak ex principios csupa következetességből szokott részt venni, méltóztassék felirntokat írni, méltóztassék mind azon intézeteket, mellyek nem exkiád indítványára létesültek, haszontalanoknak nyilatkoztatni ; méltóztassék hangya munkásságának , a „Kelet népe“ kiadásától létesített eredményét kimutatni, s azokról, melylyekről a közönség még igen keveset, vagy épen semmit sem tud, felvilágosítást adni; nevezetesen méltóztassék megmondani, miért bukott meg excitlád kezében a „pesti kikötő ügye,a ki „hazafias eljárását siker végett a változékony időkhez és körülményekhez czélszerűen alkalmazni iparkodott,“ mint például, czélszerűen alkalmazá a pesti úgy nevezett, vagy inkább úgy csúfolt sétatér létesítését azon körülményhez, hogy ugyanazon téren egy három emeletes házat építtetvén, azt jövedelmesebbé kívánta tenni. Hát az alagút sorsa mire jutott, mellynek élén szinte excitlád áll? Mindezekről méltóztassék, és ezeknek rovatába tartozó egyebekről is köteteket összeírni, de a közös teherviselésének elvével különben is — mint tudjuk — olly nehezen megbarátkozó köznemességet a haladó ellenzék rovására ne méltóztassék izgatni, mert illy experimentumok nemcsak jó szándékát , de kizárólag monopolizálni kívánt státusbölcseségét is keservesen, és pedig „fajtánk“ veszedelmére compromittálják. — A ,,Politicai Program“-ban mi szegény falusi emberek, exkrád gyöngéd grófiai kifejezése szerint „betyárok“ (hihetőleg azért betyárok, mert nem mindnyájunknak lehetett egy egy rokona hajdan esztergomi érsek) a most elősoroltakról valami bizonyost annál inkább óhajtottunk olvasni, mennél kétségtelenebb, hogy ezekről a czimzett könyvben szantolly „ildomosán“ írhatott volna exklád, mint a minő nem „ildomosán“ elhallgatott minden „specialitást,“ mellynek feltalálására a „Programm“ olvasói leginkább számolónak, mert munkájában minden inkább foglaltatik, mint tulajdonképeni „Programm“-ja, hacsak magát a czimlapot nem kell „Programm“-nak tekinteni.*) Mihez képest aztán exkrád ,,Political Programm“-ját a „Dagerreotyp“ geniális szerzője legjobban tudná definiálni, épen úgy, mint definiálta vala a „jó futtatást.“ Sajnálni lehet egyébiránt, hogy exklád „bizonyos levelezéseket“ is ,,Political programm“-jában közre nem bocsátott. Ezekből a közönség igen sokat okulhatott volna. Annyi bizonyos, hogy az értelmesebbek nagyobb része nálunk is tud combinálni, s tud abstrahálni, és abban exkláddal kezet fog, hogy „sok dolgokról csak az utókor ítélhet igazságosan, mikor az illetők nincsenek többé, míg a jelenben egyedül a szerepelők érezhetik, és józan pillanatokban bizonyosan érzik is a legnagyobb felmagasztalás vagy a legémelygőbb sárdobálás közepett az öntudatnak kínzó falánkit, vagy édes melegét.“ — Sokan nem kétlik nálunk, mikint exkiádat ezen meggyőződésre saját tapasztalásai vezérlék. Mihez képest igen „ildomosan“ cselekszik exkiád, hogy „üdvleldéjét“ a rakotányok tárában most már szívesebben szemléli , mint ha — az történetesen — indítványára elfogadtatott volna, mert könnyen megtörténhetendik vala, hogy exliád az „üdvleldének“ árkain kívül marad, mig az előtte ismeretes ,d nem a gogok“ kiknek egyike irányában exkiád, tervező jóslatát, egy gyü *) Velem együtt nálunk igen sokan azt hiszik , hogy exkiád újabb munkája nem egyéb, mint — „mutate nomine“ — a „Kelet népének“ egy kis variatióbani kiadása; s miután ehhezképest kiszégérezett czimének egyáltalában meg nem felel: igen sok pajkos ember a,,Political Programm“ czimet „tetemes sajtóhibának“ nevezi, s azt mondja, hogy e munkának tulajdonképen: „Nincs kopasz fej többé,“ vagy „Nincs fogfájás többé“ czimet kellene viselnie. Sz. Sz.