Hetilap, 1847. január-december (3. évfolyam, 105-209. szám)

1847-06-01 / 148. szám

699 700 pontos előrelátásán, vagy a biztosítás végett átvállalt káro­sodás minél megközelítőbb meghatározásán s elvei kiszámí­tásán alapulnak ; gondolni lehet, hogy századok előtt, midőn ezen nagyszerű eszme csak felfedezni kezdett, a biztosítás nem egyéb volt mint kötelezettséggel bíró fogadás, s csak a mindig világosodó emberi észnek sikerült azon pontra emel­ni, hogy kárpótlási intézkedésnek tekinthető. Azonban csa­lódik, ki azon hiszemben van, hogy jelenleg tehát a bizto­sító intézetek tetőpontot értek, mert emberek vagyunk, s a biztosítás mindaddig csak pontosan kiszámított ígéret s fogadás leend, mig az emberi véges észnek nem sikerülene a jövő kárpitját fellebbenteni, s a következhető veszedel­meket pontosan meghatározni. És mivel a biztosítások lehető tökéletességét a lehet­­lenség akadályozza, haladjunk, tökéletes­üljünk ugyan, de egyszersmind használjuk is a mit emberi véges elménk meg­teremteni képes volt, és valóban büszkék lehetünk, s isteni származásunkat semmi sem bizonyítja annyira, minthogy a károsodást okozó eseményeket eddigelé olly pontosan meg tudtuk határozni, hogy ezen hozzávetőleges meghatározásra alapított számításaink is olly tökéletesek, mintha a jövővel és véletlenséggel előbb számot vetettünk, vagy a jövő leple alá tekintettünk volna. A fentebb előadott siker a műveit külföld szakértő tu­dósait többnemű biztosító intézetek létesítésére bátorítá föl, úgy hogy korunkban vannak : 1) Tűzkár-biztosító intézetek, ingó és ingatlan va­gyonban történhető károsodások ellen. 2) Jégkár-biztosító intézetek, a gabona, kerti vete­­mények, szőlőhegy, gyümölcsösökben jégeső által okozott károsodások ellen. 3) Életbiztosító intézetek, mellyek csekély évi rész­­vétdíjért a biztosítottnak bármikor történhető halála eseté­ben hagyományosai, engedményesei, vagy bár­melly mara­dékinak határozott tőkét fizetnek. 4) Nyugdíj­intézetek , mellyek a biztosítottnak bizo­nyos határozott évek kezdetétől életfogytig évenkint megha­tározott összeget adnak. 5) Barombiztositó intézetek, mellyek az igavonó, s más gazdasági állatokban eltávolíthatlanul történhető káro­­sodási s halálozási esetekre biztosítanak. 6) Barombiztositó intézetek, mellyek csak a ragály és aszály idején történhető károsodások idején adnak kár­pótlást s elégtételt. , 7) Szállitmány-biztositó intézetek, mellyek szárazon vagy vizen szállítandó kereskedelmi, vagy bár­melly áru­­czikkekben tűz vagy viz által okozott károk ellen bizto­sitanak. — 8) Kamatbiztosító intézetek. Ezen utolsót — mivel, mint a biztosítás fogalmából kiviláglik — a biztosításra el­vállalt kötelezettségérti viszonlagos ígéret, vagy megtörtén­hető veszedelem elvállalása kívántatik meg — nem is lehet méltó névvel biztosító intézetnek nevezni, s ezen intézkedés inkább a takarékpénztárak osztályába tartozik, vagy helye­sebben, a régi időkből leszármazott tontinákéba, mellyek las­­san kint, hogy annál nagyobb kamathasznot hajthassanak, lotteriákkal kötik össze magukat. A biztositó intézetekről irt első czikkemben rövid sta­­tistikai kivonatot adtam a külföldön létező biztosító intéze­teknek, most szólok szűk és időnként a fentebb előszámlált intézetekről, csak elméletileg szólok és röviden, e lapok kö­réhez képest, mert az eszme gyakorlati része a kivitel em­berét illeti. Vajha a biztosító intézetekről írt czikkeimnek is az a sorsa ne lenne, a­mi lett már több hasznos felszólalá­soknak ! Pusztában hangzottak el, s a részvétlen olvasó vagy elolvassa, vagy nem! Mielőtt azonban az egyenkénti intézetek taglalásába ereszkedném, szólok átalánosan azon befolyásról, mellyet a biztosító intézetek egyesek jóléte eszközlésére, s az egész nemzet gazdagítása s szilárdítására gyakorolnak. A biztosító intézetek legbiztosabb alapját teszik a nem­zetiség és álladalomnak, vagy­is biztosító intézetek nél­kül nem nyugszik elég szilárd alapon a nemzeti ál­­ladalom. — Csak addig képes bár­melly nemzet is nemzetiségét fentartani, s a nemzetiség szoros kapcsa csak addig köti egymáshoz a nemzet tagjait,mig bennök elegendő erő­s te­hetség van, és ha ez nincs, vagy legalább biztos alapra épít­ve nincs, a nemzetiség ingadozik, s bármelly külhatás, vagy erőszak nyomására — mint rész alapon nyugvó épület — összeomlik. Miben áll akármelly nemzet anyagi ereje s tehetsé­ge? úgy hiszem, mindenki tudja nélkülem is, hogy a szabad kereskedelem, virágzó ipar, biztos mesterművesség s­oksze­rű , és rendezett gazdászai teszik a nemzeti anyagi jólét alapját. És kérdem, lehet e ezek közül bárme­lyiket is bizto­sító intézet nélkül képzelni? s virágozhatnak e ezek sza­badon, biztosan olly nemzetnél, mellynek nincsenek biztosító intézetei ? Nem. Minden czélszerű intézkedés alapja a biz­tosítás, e nélkül évtizedekre számított terveink is csak pil­lanat játékai, mellyekből a véletlenség, mint gyermek a szap­panbuborékból , most csillogó golyót pöffeszt, majd alig látható csöppet fakaszt. Mondom fentebb, mikép a nemzeti jólét egyik ténye­zője a szabad kereskedelem. A kereskedő vizen és szárazon szállítja tovább áruczikkeit, s bizonyos nyeresége egyik for­rása abban van, ha portékáit minél sebesebben, minél bizto­sabban s természetesen, minél olcsóbban szállíthatja helyekre. Nálunk közlekedő útvonalaink ingoványossága, hajókázható vizeink szabályozatlansága miatt a kereskedő, a gyáros egyik előnyre sem számíthat, s így kénytelen áruczikkeit a lehető legmagasabb áron adni, hogy az egyesekkel fizettesse meg magának a nemzet hanyagsága miatt okozott veszteségét. Vagy tegyük fel — mert czélom leginkább a biztosság kö­rül forogni — hogy a szállítás alkalmával a szállítmányt ve­szély éri, már az mindegy, kisebb, vagy nagyobb; mert a kisebb kár a csekélyebb tehetségű kereskedőt örökre föld­höz sújtja; a tetemesebb kár pedig a tehetősebbet is képes megingatni, s évekre visszalökni. És ki ad kárpótlást káro­sodás esetében az illy vállalkozóknak, ki teszi megcsorbult anyagi tehetségüket ismét egészszé? Senki. Ugyan lehet-e hát jó lélekkel kívánni, hogy egyesek egész vagyonukat má­sok kérelme és jóllétéért koc­káztassák, vagy legalább cse­kély nyereséggel forgassák, midőn minden órán a megtör­ténhető károsodás s annak következménye, az elszegénye­déstől kell tartaniok? A kereskedéshez két fél kívánta­tik,­­ eladó és vevő. Az eladó akkor boldogul, ha minél Mim ■MIR tUDMM VAMVVTIdí

Next