Hetilap, 1847. január-december (3. évfolyam, 105-209. szám)
1847-06-01 / 148. szám
699 700 pontos előrelátásán, vagy a biztosítás végett átvállalt károsodás minél megközelítőbb meghatározásán s elvei kiszámításán alapulnak ; gondolni lehet, hogy századok előtt, midőn ezen nagyszerű eszme csak felfedezni kezdett, a biztosítás nem egyéb volt mint kötelezettséggel bíró fogadás, s csak a mindig világosodó emberi észnek sikerült azon pontra emelni, hogy kárpótlási intézkedésnek tekinthető. Azonban csalódik, ki azon hiszemben van, hogy jelenleg tehát a biztosító intézetek tetőpontot értek, mert emberek vagyunk, s a biztosítás mindaddig csak pontosan kiszámított ígéret s fogadás leend, mig az emberi véges észnek nem sikerülene a jövő kárpitját fellebbenteni, s a következhető veszedelmeket pontosan meghatározni. És mivel a biztosítások lehető tökéletességét a lehetlenség akadályozza, haladjunk, tökéletesüljünk ugyan, de egyszersmind használjuk is a mit emberi véges elménk megteremteni képes volt, és valóban büszkék lehetünk, s isteni származásunkat semmi sem bizonyítja annyira, minthogy a károsodást okozó eseményeket eddigelé olly pontosan meg tudtuk határozni, hogy ezen hozzávetőleges meghatározásra alapított számításaink is olly tökéletesek, mintha a jövővel és véletlenséggel előbb számot vetettünk, vagy a jövő leple alá tekintettünk volna. A fentebb előadott siker a műveit külföld szakértő tudósait többnemű biztosító intézetek létesítésére bátorítá föl, úgy hogy korunkban vannak : 1) Tűzkár-biztosító intézetek, ingó és ingatlan vagyonban történhető károsodások ellen. 2) Jégkár-biztosító intézetek, a gabona, kerti vetemények, szőlőhegy, gyümölcsösökben jégeső által okozott károsodások ellen. 3) Életbiztosító intézetek, mellyek csekély évi részvétdíjért a biztosítottnak bármikor történhető halála esetében hagyományosai, engedményesei, vagy bármelly maradékinak határozott tőkét fizetnek. 4) Nyugdíjintézetek , mellyek a biztosítottnak bizonyos határozott évek kezdetétől életfogytig évenkint meghatározott összeget adnak. 5) Barombiztositó intézetek, mellyek az igavonó, s más gazdasági állatokban eltávolíthatlanul történhető károsodási s halálozási esetekre biztosítanak. 6) Barombiztositó intézetek, mellyek csak a ragály és aszály idején történhető károsodások idején adnak kárpótlást s elégtételt. , 7) Szállitmány-biztositó intézetek, mellyek szárazon vagy vizen szállítandó kereskedelmi, vagy bármelly áruczikkekben tűz vagy viz által okozott károk ellen biztositanak. — 8) Kamatbiztosító intézetek. Ezen utolsót — mivel, mint a biztosítás fogalmából kiviláglik — a biztosításra elvállalt kötelezettségérti viszonlagos ígéret, vagy megtörténhető veszedelem elvállalása kívántatik meg — nem is lehet méltó névvel biztosító intézetnek nevezni, s ezen intézkedés inkább a takarékpénztárak osztályába tartozik, vagy helyesebben, a régi időkből leszármazott tontinákéba, mellyek lassan kint, hogy annál nagyobb kamathasznot hajthassanak, lotteriákkal kötik össze magukat. A biztositó intézetekről irt első czikkemben rövid statistikai kivonatot adtam a külföldön létező biztosító intézeteknek, most szólok szűk és időnként a fentebb előszámlált intézetekről, csak elméletileg szólok és röviden, e lapok köréhez képest, mert az eszme gyakorlati része a kivitel emberét illeti. Vajha a biztosító intézetekről írt czikkeimnek is az a sorsa ne lenne, ami lett már több hasznos felszólalásoknak ! Pusztában hangzottak el, s a részvétlen olvasó vagy elolvassa, vagy nem! Mielőtt azonban az egyenkénti intézetek taglalásába ereszkedném, szólok átalánosan azon befolyásról, mellyet a biztosító intézetek egyesek jóléte eszközlésére, s az egész nemzet gazdagítása s szilárdítására gyakorolnak. A biztosító intézetek legbiztosabb alapját teszik a nemzetiség és álladalomnak, vagyis biztosító intézetek nélkül nem nyugszik elég szilárd alapon a nemzeti álladalom. — Csak addig képes bármelly nemzet is nemzetiségét fentartani, s a nemzetiség szoros kapcsa csak addig köti egymáshoz a nemzet tagjait,mig bennök elegendő erős tehetség van, és ha ez nincs, vagy legalább biztos alapra építve nincs, a nemzetiség ingadozik, s bármelly külhatás, vagy erőszak nyomására — mint rész alapon nyugvó épület — összeomlik. Miben áll akármelly nemzet anyagi ereje s tehetsége? úgy hiszem, mindenki tudja nélkülem is, hogy a szabad kereskedelem, virágzó ipar, biztos mesterművesség sokszerű , és rendezett gazdászai teszik a nemzeti anyagi jólét alapját. És kérdem, lehet e ezek közül bármelyiket is biztosító intézet nélkül képzelni? s virágozhatnak e ezek szabadon, biztosan olly nemzetnél, mellynek nincsenek biztosító intézetei ? Nem. Minden czélszerű intézkedés alapja a biztosítás, e nélkül évtizedekre számított terveink is csak pillanat játékai, mellyekből a véletlenség, mint gyermek a szappanbuborékból , most csillogó golyót pöffeszt, majd alig látható csöppet fakaszt. Mondom fentebb, mikép a nemzeti jólét egyik tényezője a szabad kereskedelem. A kereskedő vizen és szárazon szállítja tovább áruczikkeit, s bizonyos nyeresége egyik forrása abban van, ha portékáit minél sebesebben, minél biztosabban s természetesen, minél olcsóbban szállíthatja helyekre. Nálunk közlekedő útvonalaink ingoványossága, hajókázható vizeink szabályozatlansága miatt a kereskedő, a gyáros egyik előnyre sem számíthat, s így kénytelen áruczikkeit a lehető legmagasabb áron adni, hogy az egyesekkel fizettesse meg magának a nemzet hanyagsága miatt okozott veszteségét. Vagy tegyük fel — mert czélom leginkább a biztosság körül forogni — hogy a szállítás alkalmával a szállítmányt veszély éri, már az mindegy, kisebb, vagy nagyobb; mert a kisebb kár a csekélyebb tehetségű kereskedőt örökre földhöz sújtja; a tetemesebb kár pedig a tehetősebbet is képes megingatni, s évekre visszalökni. És ki ad kárpótlást károsodás esetében az illy vállalkozóknak, ki teszi megcsorbult anyagi tehetségüket ismét egészszé? Senki. Ugyan lehet-e hát jó lélekkel kívánni, hogy egyesek egész vagyonukat mások kérelme és jóllétéért kockáztassák, vagy legalább csekély nyereséggel forgassák, midőn minden órán a megtörténhető károsodás s annak következménye, az elszegényedéstől kell tartaniok? A kereskedéshez két fél kívántatik, eladó és vevő. Az eladó akkor boldogul, ha minél Mim ■MIR tUDMM VAMVVTIdí