Hetilap, 1847. január-december (3. évfolyam, 105-209. szám)
1847-01-26 / 112. szám
szabb a szegényekre nézve, kik nem védhetik magukat ez ellen. Izlandnak e helyzete, a külfölddeli forgalomban még inkább látható. Csak egy példa elég. 1844-ben a három britanniai királyságba 1,409,000 hajóteher érkezett külföldi járműveken. S mennyi esik ebből Izlandra ? Csak 18,881. Hogy van ez ? Izland kikötői csaknem kiszáradtak vagy elfövenyesedtek. S miért? Anglia kikötőinek túl— hatalma miatt, — tengerészetének s tőkepénzeinek vonzó erejénél fogva. London, Liverpool, Bristol, Hull s húsz egyéb réve Angliának félelmes versenyt támasztanak, mellyben a szegény Izland kikötői képtelenek küzdeni. Példa ehhez még, hogy Nagy-Britannia idegen és gyarmati árukat kap 73,547,788 font sterling értékben, mikig Irland csak 1,893,767 font sterlingnyit viszen be. Ha Irland műiparczikkelyeinek kivitele vétetik szemügyre , az aránytalanság megint illy nagy. Mit is vihetne ki Izland előnynyel. Gyapotszövetei nem versenyezhetnek a manchesteri s glasgowiakkal. Bár némelly scottok Izlandban egy két tetemes gyárt alapítottak, az angol gyárakkal még sem tarthatják csak a legtávolabbról sem az egyensúlyt. — Izlandnak nincsenek jelentőbb hirrel bíró gyárai aczél-,kés-, edény-nemüekre. Nincs semmie, mit a Staffordshire is birminghami műhelyeknek ellenébe állíthatna. Volt egy iparága, melly neki tulajdonának látszott. Gyolcsai híresek voltak. E részben Angliánál valamivel előbb állott , míg a kézfonás volt divatjában. Mert épen a szegény izlandi családok foglalkodtak a leniparral városon úgy, mint a vidéken fonással. De a fonás és szövés körül uj találmányok s gépek vétetvén használatba, a szerencsétlen izlandiaknak e forrásuk is kiszikkadt. A kézfonás, kézszövés elvételeit népétől, s ez újabb oka ínségének. Igaz, vannak Izlandnak némelly gyárai, de azok nem igen számosak, mig Anglia és Scotia, mérhetlen tőkepénzeivel óriási gyárakat létesített a lenipar körében is, s a gyolcsot, melly Izlandinak neveztetek, saját monopóliumává tette, s hamisan izlandi név alatt árulja. Tekintsünk vissza az unió előtti 60 évre, azon időre, midőn Izlandnak még saját parlamentje, saját vámzata volt, és hasonlítsuk össze az izlandi külföldre eladott készítmények értékét, az angol szinte külföldre vitt készítmények értékével; azután vonjuk a paralellát a jelenre alkalmazva, s úgy találandjuk, hogy az arány Izland kárára 10-ről 1-re szállott alá. — Hogy e tények csak a kereskedési szabadság eredményei , azt nem állítom; — hanem állítom, hogy azok a teljes szabadság , teljes egyenlőség félszázada alatt, s a nélkül történtek, hogy a két országnak idegen nemzetekkel kereskedése valahogy korlátoztatott volna. Állítsunk már most egy kérdést: — tegyük fel, hogy Izland most maga kormányozná magát, maga hozná törvévényeit. — Kétségtelenül elvesztené ez állapotban azon oltalmat, mellyel a kisebb ország mindig nyer az erősebbtől; lenne másod, talán harmad rangú ország, De más, ha kérdezzük , hogy ez esetben mine volna belső állapota. Azonnal védelmezni igyekeznék a többi, de különösen Angol országok ellen azon czéllal, hogy a saját szükségeire megkívántató dolgok saját kebelében készüljenek. A külföldön is törekednek a saját iparának és fogyasztásának elkerülhetlen szükségekre nézve méltányos részét igénybe venni. Utána látna, hogy lobogója a tengereken s a tengerészországok kikötőjében tiszteltessék. Elhihetjük, hogy Izland, a most olly kedvezőtlen állapotban levő, csaknem semminek vehető Izland nem jutott volna már oda, miszerint mint annyi más európai nemzetek, saját részét bírja a műiparban, kereskedésben és hajózásban? Csak nem mondhatjuk, hogy az izlandi fajnak nincsen tevékenysége, physikai ereje és szellemi hatalma? nem akarjuk állítani, hogy e faj a hasznos mesterségek készítményeit, a szellemnek alkotásait, a lángésznek föltalálásait nem képes előállítani ? Izland a tudományok és művészeteknek, a tengeri és szárazföldi szolgálatnak, a szónokszéknek és a kabinetnek első rangú férfiakat szült. Ezek nagggyá fogják tenni nemzetüket, ha szabadon intézkedhetének maguk fölött. Azt hiszem tehát, hogy az illy nemzet, lelkesítve hatályos és sokszor igazolt bátorságtól, iíly nemzet, melly nagy képzelő tehetséggel, szellemmel és fölfogással nagy physikai erőt bir kapcsolatból, nem maradhatott volna egy egész századdal hátra a többi szárazföldi státusok mögött, ha szerencséje vala függetlennek lenni. Ahelyett, hogy most szomorú alattvalóiság s borzasztó szegénység képét mutatja elünkbe : a jóllétnek és dicsőségnek fényében mutatkoznék. Lakosságának nem olly csekély részét fogná műiparának szentelni, minthogy most a nagy gyárak csak Angliában diszlenek, s nem fogná a földművelők fölös számának, s az iparosok hiányának ellentéteit láttatni. Mindenki jól élhetne, s a kereskedés virágoznék Izlandnak általa is, számára is. Szükségesnek tartottam e nézeteket előadni, hogy megmutassam azoknak felötlő tévedését, kik a legohajtandóbb szerencsét a védvámok eltörlésében lelik s ezért minden gyámbiztositást műiparunk, nemzeti kereskedésünk és hajózásunk ügyében elenyészteni kivánnak. Röviden, meg akartam mutatni, mi szomorú következései vannak a legfontosabb érdekekre nézve a védelem hiányának — H ajós y. A poistaügy Francziaországban. A franczia posta 1830—ig csak azon helyeken tette le a leveleket, hol hivatalai voltak, s az egész vidék innen a hivatalból hordatta azokat haza. 1829-ben törvény hozatott, minek következtében köteles a posta minden levelet bárhová szóljon is az, helybe vinni naponkint vagy legalább minden másodnap. Ez uj törvény 1830-ki apr. vétetett foganatba, minden posta-kerület járásokra osztatott s minden járás egy egy levélhordót kapott, ki járásának minden helységeit naponkint vagy minden második nap meglátogatja, leveleit kiviszi, a küldendőket pedig által veszi. E czélból minden helységben levélperzselyek tétettek ki legtöbbnyire a helységházánál, s a levelek itt hányatnak be, vagy magának a levélhordónak kézbesitetnek. — Hogy a levélhordó minden perzselyt meglátogatott e, azt következőleg ellenőrzik : minden perzselyben van egy bélyeg — a levélhordónál pedig van egy körczédula; tartozik e czédulájára minden helység bélyegét fölülni a levélhordó. Van továbbá nála egy dátumbélyeg, s ezt kötelessége a minden perzselyben ott levő dátum-lapra nyomni. Körczédulájára pontosan fölirja a kezéhez vett elviendő levelek számát. — A levélhordásnak e szolgálatáért minden levélért 7 sous-t számit föl a franczia posta, s ezen bért decime rural-nak nevezi. E bért megfi