Hetilap, 1847. január-december (3. évfolyam, 105-209. szám)

1847-01-26 / 112. szám

szabb a szegényekre nézve, kik nem védhetik magukat ez ellen. Izlandnak e helyzete, a külfölddeli forgalomban még inkább látható. Csak egy példa elég. 1844-ben a három britanniai királyságba 1,409,000 hajóteher érkezett kül­földi járműveken. S mennyi esik ebből Izlandra ? Csak 18,881. Hogy van ez ? Izland kikötői csaknem kiszárad­tak vagy elfövenyesedtek. S miért? Anglia kikötőinek túl— hatalma miatt, — tengerészetének s tőkepénzeinek vonzó erejénél fogva. London, Liverpool, Bristol, Hull s húsz egyéb réve Angliának félelmes versenyt támasztanak, mellyben a szegény Izland kikötői képtelenek küzdeni. Példa ehhez még, hogy Nagy-Britannia idegen és gyarmati árukat kap 73,547,788 font sterling értékben, m­ik­ig Irland csak 1,893,767 font sterlingnyit viszen be. Ha Irland műiparczikkelyeinek kivitele vétetik szem­ügyre , az aránytalanság megint illy nagy. Mit is vihetne ki Izland előnynyel. Gyapotszövetei nem versenyezhetnek a manchesteri s glasgowiakkal. Bár némelly scottok Izlandban egy két tetemes gyárt alapítottak, az angol gyárakkal még sem tarthatják csak a legtávolabbról sem az egyensúlyt. — Izlandnak nincsenek jelentőbb hirrel bíró gyárai aczél-,kés-, edény-nemüekre. Nincs semmie, mit a Staffordshire i­s bir­minghami műhelyeknek ellenébe állíthatna. Volt egy iparága, melly neki tulajdonának látszott. Gyolcsai híresek voltak. E részben Angliánál valamivel előbb állott , m­íg a kézfonás volt divatjában. Mert épen a sze­gény izlandi családok foglalkodtak a leniparral városon úgy, mint a vidéken fonással. De a fonás és szövés kö­rül uj találmányok s gépek vétetvén használatba, a szeren­csétlen izlandiaknak e forrásuk is kiszikkadt. A kézfonás, kézszövés elvételeit népétől, s ez újabb oka ínségének. Igaz, vannak Izlandnak némelly gyárai, de azok nem igen számosak, mig Anglia és Scotia, mérhetlen tőkepénzei­­vel óriási gyárakat létesített a lenipar körében is, s a gyol­csot, melly Izlandinak neveztetek, saját monopóliumává tette, s hamisan izlandi név alatt árulja. Tekintsünk vissza az unió előtti 60 évre, azon időre, midőn Izlandnak még saját parlamentje, saját vámzata volt, és hasonlítsuk össze az izlandi külföldre eladott készítmé­nyek értékét, az angol szinte külföldre vitt készítmények ér­tékével; azután vonjuk a paralellát a jelenre alkalmazva, s úgy találandjuk, hogy az arány Izland kárára 10-ről 1-re szállott alá. — Hogy e tények csak a kereskedési szabadság eredményei , azt nem állítom; — hanem állítom, hogy azok a teljes sza­badság , teljes egyenlőség félszázada alatt, s a nélkül tör­téntek, hogy a két országnak idegen nemzetekkel­ kereske­dése valahogy korlátoztatott volna. Állítsunk már most egy kérdést: — tegyük fel, hogy Izland most maga kormányozná magát, maga hozná törvé­­vényeit. — Kétségtelenül elvesztené ez állapotban azon oltalmat, mellyel a kisebb ország mindig nyer az erősebbtől; lenne másod, talán harmad rangú ország, D­e más, ha kér­dezzük , hogy ez esetben mine volna belső állapota. Azon­nal védelmezni igyekeznék a többi, de különösen Angol­ or­szágok ellen azon czéllal, hogy a saját szükségeire megkí­vántató dolgok saját kebelében készüljenek. A külföldön is törekednek a saját iparának és fogyasztásának elkerülhetlen szükségekre nézve méltányos részét igénybe venni. Utána látna, hogy lobogója a tengereken s a tengerészországok kikötőjében tiszteltessék. Elhihetjük­­, hogy Izland, a most olly kedvezőtlen állapotban levő, csaknem semminek vehető Izland nem jutott volna már oda, miszerint mint annyi más európai nemzetek, saját részét bírja a műiparban, kereske­désben és hajózásban? Csak nem mondhatjuk, hogy az iz­landi fajnak nincsen tevékenysége, physikai ereje és szel­lemi hatalma? nem akarjuk állítani, hogy e faj a hasznos mesterségek készítményeit, a szellemnek alkotásait, a láng­észnek föltalálásait nem képes előállítani ? Izland a tudo­mányok és művészeteknek, a tengeri és szárazföldi szolgá­latnak, a szónokszéknek és a kabinetnek első rangú férfia­kat szült. Ezek nagggyá fogják tenni nemzetüket, ha sza­badon intézkedhetének maguk fölött. Azt hiszem tehát, hogy az illy nemzet, lelkesítve ha­tályos és sokszor igazolt bátorságtól, iíly nemzet, melly nagy képzelő tehetséggel, szellemmel és fölfogással nagy physikai erőt bir kapcsolatb­ól, nem maradhatott volna egy egész szá­zaddal hátra a többi szárazföldi státusok mögött, ha szeren­cséje vala függetlennek lenni. Ahelyett, hogy most szo­morú alattvalóiság s borzasztó szegénység képét mutatja elünkbe : a jóllétnek és dicsőségnek fényében mutatkoznék. Lakosságának nem olly csekély részét fogná műiparának szentelni, minthogy most a nagy gyárak csak Angliában diszlenek, s nem fogná a földművelők fölös számának, s az iparosok hiányának ellentéteit láttatni. Mindenki jól élhetne, s a kereskedés virágoznék Izlandnak általa is, számára is. Szükségesnek tartottam e nézeteket előadni, hogy meg­mutassam azoknak felötlő tévedését, kik a legohajtandóbb szerencsét a védvámok eltörlésében lelik s ezért minden gyámbiztositást műiparunk, nemzeti kereskedésünk és ha­józásunk ügyében elenyészteni kivánnak. Röviden, meg akar­tam mutatni, mi szomorú következései vannak a legfonto­sabb érdekekre nézve a védelem hiányának — H a­j­ó­s y. A poistaügy Fran­cziaországban. A franczia posta 1830—ig csak azon helyeken tette le a leveleket, hol hivatalai voltak, s az egész vidék innen a hivatalból hordatta azokat haza. 1829-ben törvény hozatott, minek következtében köteles a posta minden levelet bárhová szóljon is az, helybe vinni naponkint vagy legalább minden másodnap. Ez uj törvény 1830-ki apr. vétetett foganatba, minden posta-kerület járásokra osztatott s minden járás egy egy levélhordót kapott, ki járásának minden helységeit na­ponkint vagy minden második nap meglátogatja, leveleit ki­viszi, a küldendőket pedig által veszi. E czélból minden helységben levélperzselyek tétettek ki legtöbbnyire a hely­ségházánál, s a levelek itt hányatnak be, vagy magának a levélhordónak kézbesitetnek. — Hogy a levélhordó minden perzselyt meglátogatott e, azt következőleg ellenőrzik : minden perzselyben van egy bélyeg — a levélhordónál pedig van egy körczédula; tartozik e czédulájára minden helység bélyegét fölülni a levélhordó. Van továbbá nála egy dátum­­bélyeg, s ezt kötelessége a minden perzselyben ott levő dá­­tum-lapra nyomni. Körczédulájára pontosan fölirja a kezéhez vett elviendő levelek számát. — A levélhordásnak e szol­gálatáért minden levélért 7 sous-t számit föl a franczia posta, s ezen bért decime rural-nak nevezi. E bért megfi­

Next