Hetilap, 1847. január-december (3. évfolyam, 105-209. szám)

1847-09-21 / 180. szám

lésre bírja, biztatván, hogy ha fegyverrel kezében feltá­mad , hatályosan lesz gyámolitva azon Oroszország által, mellynek ágensei Konstantinápolyban úgy, mint Oláhország­ban az ország rovására meggazdagulnak. Soutzo fejedelemnek halála után, oláhországi fejede­lemségre az orosz consul befolyása által emelt Vladimiresko Tivadar vezérlete alatt kitört a lázadás kis Oláhországban. — Vladimiresko az 1806 és 1812-ki orosz táborozások­ban mint önkéntes szolgált. Vladimiresko a lázadást, egy a fejedelem és bogárok elnyomó kormánya elleni proclamációval előzte meg. Elhall­gatván azon módokat, mellyek által az orosz consul e lá­zadásnak kedvezett, csak azt jegyzem meg, hogy az oro­szok voltak azok, kik a divánban levő barátjaik által legha­­tályosban ellenzették a lázadásnak mindjárt kezdetbeni el­fojtását, így kevés napokkal aztán , midőn Ipsilanti nyilvánossá tette a törökök elleni declaratióját, Oláhország teljesen feltá­madt. A porta sereget küldött oda, s helyre­állítván a csen­dességet, egy oláh herczeget nevezett hospodárrá. Ekkor nem volt Konstantinápolyban semmi orosz mi­nister, minden viszonyok a két udvar közt fel lévén füg­gesztve. Ezen majd hat évig tartó időszak alatt, szüksé­geskép módokhoz kellett nyúlni az oláh kormánynak , — a lázadók ellen küldött török csapatok fizetése miatt, — tett adósságok lerovására , melly a zavarok közepette ki nem fi­zethetett adóságok 5,000,000 piasterre mentek, — azon különféle boszantások azonban, mellyeket több mint egy század óta szenvedtek az oláhok , majd egészen megszűn­tek ezen hat évi időszak alatt, melly az Erdélybe mene­kült orosz párt némelly, de a kormány által minden ide­gen befolyás nélkül könnyen elnyomott kísérleteit kivéve, csendes volt. De mihelyt egy orosz minister Konstantiná­polyban ismét megjelent, látható volt, hogy a két fejede­lemségbe kevés hónapokkal az előtt visszaállított consula­te mint kezdé emelni igényeit, az orosz párti bogárok szá­mára követelé a főbb hivatalokat, s az ellen-párti bogárok­­tól minden kedvezést elvonni igyekezvén. Az orosz ármány a bogárok közt, hamar egyenetlenkedést szórt egymás közt, s a fejedelemmel. Zajos híreket támasztott egy a porta s orosz udvar közti szakadás, s a fejedelemségek törökök általi uj megrohanása iránt. Az ettőli félelem olly alaptalan volt, hogy a porta ellenben megengedte a fejedelemnek, hogy a hely­beli hatóságokat hagyja szigorun bánni a vétkes törökök­kel, kik máskor a basákhoz küldettek, a rosz viseletük s bű­neik miatti fenyítést elszenvedendők. Bizottmány rendeltetett egy uj alkotmány szerkeszté­sére, melly a bogárok közgyűlése tanácskozásainak lett volna alá vetve. Igen, de ekkor jött azon positiv hir, hogy az orosz sereg 4-ik áprilisben a Pruthon át kezdett kelni, s nem sokára látták gróf Pahlent, a két herczegség di­­vánjának elnöki minőségében gyakorolni a reá bízott ha­talmat. — Itt kezdődik az orosz uralkodás! — Mihelyt az orosz seregek Moldva, s Oláhországba be­léptek, Miklós császár azonnal 1828-dik áprilisi nyilatko­zatában megerősíté a két országnak minden privilégiumait, és szabadságait, biztosítván azokat egyhangúlag a N­y ik Ka­talintól Oroszország s a porta közt tett, s egész a kezde­tig— mikor Mirza Wode fejedelem a porta souverainitását a XYI-dik században megismeré — felmenő öt szerződéssel. — E szerződések fövonásait e czikk elején megemlítet­tünk. — Bizottmány alapitatott az orosz hadsereg szükségeit ellátandó, — melly először a díván két tagjaiból, s három oroszból állott. Gondoljátok már most egy 180,000 em­berből álló hadsereget, melly szükségin felül élelem-sze­­rekkeli ellátást,— s ezeknek részben, az oroszok által be­hatott törökhon különböző helyeire szállítását követeli; — képzeljétek az oláh kormánytól katonáik számára kapott rész­leteket saját nyereségökre eladó, s a katonákat a faluk költségén tartó orosz tiszteket; — képzeljétek a lovasság parancsnokait, kik a katonáik által elfoglalandó helyet ki­­jelölék, s raktárukat oda hordatták, azután máshová szál­lították , — lovaikat a lakosok költségén táplálván, mig a régi magtárak az ő, s nem a fejedelemségek kormányainak nyereségére adattak el, — s bágyadt képzeletük lesz ezen tartományok elnyomásáról.­­­ Az orosz igazgatás e feje­delemségben egyébre nem ügyelt mint arra, hogy az élel­mezési szereket előre, semmi reclamatiot meg nem engedő szigorral kivegye, semmit sem fizetve, vagy csak a szál­lított mennyiségnek még felét sem foglaló nyugtatványok mellett, — siketen az alsóbb, ezer visszaélések miatt bűnös hatóságok elleni panaszokra. — Mit szólhatni a végtelen bosszantásokról, a parasztokkali rosz bánásmódról ? kiktől többet kívántak, mint mennyit ezeknek adni lehetett, — a bogárok ellen intézett vádakról, hogy Oroszhon iránt rész­intenzióval vannak, s e vádak emeltettek akkor, midőn a statusnak több bevétele 7,000,000 piasternél nem volt, ide értve a korona-javadalmakét is, és mikor egy egészségi biz­tosságot kelle tartania, melly egyedül 100,000 piasterbe került havonkint, több mint tízezer beteget foglaló katonai kórházat*), s a helybeli hatóságok nyakán veszteglő orosz tiszteknek zsoldját fizetni. — E szomorú képnek minden vonásait egy néző­pontra visszavonva, kétségkívül képzelni lehet, miilyen volt azon siralmas helyzet, mellyben magát Oláhország kevés idő alatt döntve lelé. Minden első szükségü czikkek ára csaknem tíz­szer annyira hágott, — megjegyezvén más felöl azt is, — hogy az akermani szerződés szerint a porta a két feje­delemségnek két évi adót elengedvén, a kormány ekként segítendő vala adózóin, midőn öt hóval az oroszok beér­kezése után, ezek a divánnak meghagyták, — hogy min­den taxa a régi láb szerint, — s legkisebb lerovás nélkül beszedessék. 1829-ik évi január hóban Gergely metropolita szám­kivetve jön Bessarabiába, volt légyen ennek oka a buzgó­­ság és Patriotismus, mellyet az érsek nyilvánított, vagy egyedül az, hogy ő méltóságát nem köszönhette Oroszor­szág pártfogásának. Ezen önkényes viselet, ezen kihágások s visszaélé­sek a hatalommal olly lázitókká lettek, hogy gróf Pahlen­­nek utóda Zak­ouchin tábornok, kit az oroszok a kegyetlen­ *) Bizonyos tény, hogy az orosz consul rendesen árulá hitelét, s befolyását a fejedelem előtt. *) Igaz, hogy az oláh kincstárnak kellett az orvosságokat fi­zetni, és hogy az orvosok a városokban kötelezve voltak minden gondjukat a beteg katonákra fordítani.

Next