Hetilap, 1847. január-december (3. évfolyam, 105-209. szám)

1847-10-19 / 188. szám

üze, és ezenfelül űzzön terjedelmes kereskedést szárazon és tengeren? Azok, kik első apostolai voltak a szabad kereskedésnek, soha azt igy nem értelmezék; mert a szabad kereskedés eszméjét nem olly nemzeti életviszonyok idézék elő, mellyek között hiányzott műipar és kereskedés; sőt annak eszméje olly nép kebelében szülemlett,mellynek virágzó műipara és nagy kereskedése volt; — igen, ez Angolhon, miután védrendszere az ipart olly bámulatos magasságra emelé. Igen, a védrendszer mindenhol megelőzte a szabad kereskedést; a védrendszer átmeneti időszakot képezett a népek státusgazdászati életében , ez mindenütt iskola volt, mellyen a serdülő népek keresztül mentek, hol ismereteket, erőket szereztek maguknak az életre. így a 17-dik században Frank- és Angolhon, a 18-dikban Muszka és Poroszország és Austria, igy most a német vámszövetség, s koránkint Északamerika. — De nekünk nem kell messze példákat keresnünk, itt van maga a szomszéd Austria. Ez országban mi fejtette ki az ipart más, mint a közvédelem? és ne történt volna bár ez, s ne történt volna pedig még kevésbé azon alakban, melly a külföldi gyárczikkekben valóságos tiltó rendszerré emeltetett: Magyarországnak legalább virágzóbb mezei gazdasága volna, nyers termékeink piaczai London , Marseille, Antwerp stb. lennének. Jogos, jogtalan, méltányos, méltánytalan utána elég, hogy Austria magának műipart és kereskedést teremtett; és midőn ezáltal földmivelését előre vitte, Magyarország maradott parlagon kifejletlen és tökéletlen földgazdaságával egyedül. S most azon pontnál vagyunk, melly körül mozgalmaink főtengelye forog: ,,a szabad kereskedés eszméjénél köztünk és Austria közt.“ E szabad kereskedés eszméje következőket foglalja magában: „Magyarország és az austriai tartományok között a vámsorompók lerontatnak. — Austria jövendőben minden vám nélkül hozhatja gyártmányait Magyarországba, Magyarország jövendőben minden vám nélkül viheti nyers termékeit Austriába. — Austria fővárosánál Bécsnél a fogyasztási és községi járulékok továbbá is szedetnek. — Austriában dohánymonopólium létezvén, ez vagy ott is meg fog szüntettetni, vagy Magyarországba is behozatik. — Austriát és Magyarországot a külföldtől jövendőben is ugyanazon vámsorompó fogja elválasztani, minélfogva a) a nyers termékek továbbá is az egész világtól fognak szedetni, b) a gyártmányok behozatala pedig továbbá is tilalmaztatik. Ezek fonalai ama szövetnek, mellyet az ellenfél emberei élénkbe terítenek, közelebről igyekezni fogunk ezeket szétfosztani. — egy — Hogyan kell Tobdent érteni? Azok a mi sorompó-döntögetőink sokat hivatkoztak már Cobdenre, sokat Peelre, sokat Anglia szabadkereskedési fejlődésére. Mi meg vagyunk győződve, hogy azon urak nem értik, mit tesznek. Azért hadd ajánlunk nekik a Bremer Zeitungból egy kis magyarázatot. Ők különben is azon jámbor hitben ringatóznak, hogy a szabad kereskedés tanai mindenütt gyönyörűségesen terjednek. Jó lesz látniok, mikint bizony nekik nem igen van az ő hitök szerint. Talán ekkint ők, az önállástalan utánzás, — vagy saját meggyőződés emberei majd kijózanodnak sorompó-gyülölségökből. — A Bremer Zeitung azon ünnepélyről szólván, mellyet Berlinben Cobdennek adtak a nemzeti ipar gunyolói, s melylyet ez újság, méltó neheztelésében Freetrader-orgiának nevez, egy beszédet közöl, mint azt Berlinben Cobdennek kellett volna tartania. E beszéd némi magyarázatot fog adni az angol szabadkereskedési apostolkodás értelmes iránya fölött. E beszéd igy következik. Az ideális intelligentia tisztelt berlini urai! mit mi szabad kereskedésnek nevezünk, azt nálunk azért s annyiban alkalmazzuk, miszerint s mennyiben általa a mi iparunkat, ami kereskedésünket emeljük, — a mi nemzeti gazdaságunkat gyarapítjuk, — ami politicai hatalmunkat növeljük. A csupa theoriával, melly önöknél olly nagy szerepet játszik, mi nem törődünk. Nálunk angoloknál a szabadkereskedési elv kiválólag kiviteli czikkely; mint használati czikkelyt a szárazföld jámborainak ajánljuk , kik a nemzeti gazdászatban még csak az iskola porát tapodják. Mi beszélünk és írunk az iparvédelem, a differentiális vámok, a hajózási adók ellen, de a gyakorlatban erősen ragaszkodunk hozzájuk. Theoriánk, az idegen piaczok számára gyártott theoriánk, külföldi fogyasztóinak tanácsoljuk: szaggassatok le minden sorompót, akadályozzák a forgalmat, a polgárisodást, a népek meghitt testvérisedését, de mi angolok kivételes állást igénylünk magunknak, mi a régi sorompókat inkább vagy kevésbé fentartjuk. Mi eltöröltük a gabonatörvényeket, mert munkásainknak olcsóbb kenyeret akartunk biztosítani, s gyártmányaik túlnyomóságát maradandólag biztosítani. Ezt mi a szárazföld jámborai előtt igy nevezzük : humanitás :........... Mi angolok apostolai vagyunk a szabad kereskedésnek az egész világ számára, kivévén Angliát. Az ipar védelméről, differentiális vámokról mit sem akarunk tudni más népeknél; mindezeket megvetendő rococconak bélyegezzük, s önök, berlini ideális uraim, nagyon rendén látandják, hogy mi angolok, kiknél a lord-cancellár parókát visel és gyapjúzsákon ül még mostan is, majd ezutánra is csak a réginél maradunk. John Bull nagyon szívós természetű, nem igen tágít az eddigitől, de önök, az intelligentia fővárosában, mentek az efféle előítéletektől. Ha mi, a szabad kereskedés apostolai majd minden productumot, mellyet Németország hozzánk hoz, differentiális vámokkal terhelünk, — önöket ez bizonyosan nem boszantja, — önök meg vannak győződve, hogy egykor majd az angol praxis meg fog egyezni a berlini theoriával. És ha ez igen sokára fogna haladni, önöket ideális uram, fratres in freetrad, mégsem hagyandja el a német sarkalatos erény, a jámboran kitartó türelem. Addig a német gyapotgyártmányok kétszer annyit fizetnek, mint az angolok; önök crefeldi selberfeldi selyme 10 shillinget fog fizetni egy súlyfont után, gyapjú-czikkelyeik 10 font sterlinget fizetnek mázsánként stb. De ez mind ne zavarja önöket, mert nem bocsátjuk-e szabadon be önök nyers termesztményeit, hogy azokat ismét önöknek adjuk vissza, miután velük a munkabért magunknak érdemeltük meg, s vasutainkat, gépgyárainkat, hajóinkat, bizományosainkat, kiviteli kereskedőinket gazdagon s jutalmazón foglalkoztattuk ? Minek is gyártanának önök fonalat? Hiszen mi angolok már készen vagyunk erre, önök pedig jobban elhelyezhetik tőkepénzeiket, ha vannak ilyenek birtokukban. Persze, az ipargazdag rajnai tartományban, melly fájdalom!