Hetilap, 1847. január-december (3. évfolyam, 105-209. szám)

1847-10-22 / 189. szám

valamint ez, úgy a többi adatok is az 1844. hivatalos kimutatásból meritvek. Ki kellene még ezek irányában mutatnunk, hogy milly kereskedési üzletet visz Magyarország a külfölddel, de a vámkimutatásban e tárgynak nincs rovata, s igy elég, ha azt mondjuk, hogy az összes austriai birodalom minden gyártmányi és kézművesi behozatala — még a malomköveket is ide értve — 1844-ben volt 5,678,580 és ezen összegben a tulajdonképi gyárczikkek,mellyekkel világszerte kereskedés űzetik, gyapot, kender, len, gyapjú és selyemszövetek nem tesznek többet, mint 574,494 ft., ezt nem azért hozzuk fel mintha sajnálnék, hogy nem több az e rovati behozatal, de azért hogy e kérdést intézhessük elleneinkhez : mit használ nekünk magyaroknak ezen eredmény, nekünk, kiknek eddigelé nincs gyáriparunk, mi nem vettük külföldről a gyártmányokat, de váljon hazai gyárak látták-e el szükségeinket, s takarták meg a gyártási hasznot? nem, és azért, mert mi külföldről semmit sem vásárlánk, nyertük-e a kedvezést, hogy mi egyedül adhattunk volna terméket az austriai gyámokoknak ? nem. Az austriai gyámok az egész világot felkutatja, hogy minél olcsóbb nyers terméket szerezzen magának, hogy ezt aztán minél drágábban adhassa el a magyarnak. Ő védve van az előhaladonabb iparvilág gyáraitól, mi a legolcsóbb országokkal kell hogy versenyezzünk nyers termékeinkkel, nekünk Austria szab árakat gyártmányaira, hogy mikint vegyük, és Austria nyers termékeinkre, hogy mikint adjuk. — És kérdjük elleneinket, lehet-e, van-e reménységök, hogy e viszony a vám-egylet által megszüntessék; akarják-e, képesek-e Austriát reá bírni, hogy nyers termékeit csak Magyarországtól vegye? akarják-e, bírják-e meggyőzni Austriát arról, hogy a külföldi gyártmányokat ne zárja ki a vámegyletből olly magas vámok által? és ha már a magyar műipar-érdekeket áldozatul hozzák, s bennünket örökké az ekeszarva mellé kárhoztatnak, fognának-e annyi befolyást kivívni tudni a magyarnak, hogy annak legalább földmivelési érdekei képviseltessenek elegendőkép ? Főnehézsége még ez eszmének a dohánymonopólium. Austriának a dohánymonopólium 14 millió ftot jövedelmez, ezt az austriai financzia fel nem áldozhatja , okvetlen követkekezik tehát, hogy ennek Magyarországba is be kell hozatni. Szabadjon most tehát a szabad kereskedés vonalait még egyszer kijelölnünk. Szabad kereskedés az ausztriai határokig, azontúl továbbá is tiltó rendszer. Szabad kereskedés, hogy az austriai gyámok ezen tehertől is megkiméltessék, melly eddigelé tudtán kívül is védelmezte a gyámokot legalább honja piaczán. Szabad kereskedés, melly a magyar nyerstermék egy némellyéről nehány ki. vámot levesz, de melly a főfogyasztási kapunál Bécsnél az ezeknél sokkal nagyobb fogyasztási adót meghagyja. Szabad kereskedés, melly mellett mi továbbá is csak Austriától vehessünk gyártmányokat, de Austria ezentúl is az egész világtól a nyers termékeket. Szabad kereskedés, mellynek elnyeréséért mi az adózás leggyűlöletesb nemét a dohánymonopoliumot vállaljuk el. Nem,mi magyarok soha illy szabad kereskedést el nem fogadunk. Ezért esélyekért olly vámszabályzatot indítványozunk, melly úgy földművelési, mint iparérdekeinket előmozdítsa, kifejtse, melly a fenlevő austriai érdekekkel kiegyenlítést, de nem a magyar érdekek áruba bocsátását foglalja magában. Mielőtt azonban indítványunk részleteibe bocsátkoznánk, lássuk mi elvek vezették azon politicát, mellynek súlyát a magyar közgazdászat annyira érezi, s lássuk, hogy irányunkban összeállítván a vámtarifákat, milly elvek állanak fel. ( 1) A földmivelésre nézve. A magyar termények közül azon czikkek, mellyeket a monarchia tartományai is termesztenek, vám és fogyasztási adó czime alatt nevezetesen terheltetnek, igy gabonanemüek, bor, vágó marha, zsír, fagygyu stb. A magyar termények azon czikkeire, mellyekre az előhaladott austriai gyárászatnak, vagy birodalomi monopóliumnak szüksége van, vagy egészen vámmentesek, mint vas, réz, nyers selyem, vagy igen csekély vámmal illetvék, minek gyapjú, len, kender, dohány. 2) A műiparra nézve. Mindaz, mi a földmivelő kezéből iparűző kezébe kerül átdolgozás végett nagyobb vámmal nyomatik tölünk Austriába vive mint onnét ide hozva; de e princípiumot ismét tekintetek kormányozzák. Tanuságos ezeken keresztül menni: a) A kézmüzet czikkei, mellyekre elegendő ügyes mesterembereink vannak, nevezetesen többet, legtöbb esetben pedig kétszer annyit fizetnek, ha tőlünk Austriába vitetnek, mintha onnét hozzánk hozatnak; illyenek az asztalos, esztergályos, kötélverő , kettyűs, tímár, varga, szabó, stb. munkák. b) Gyárászat czikkeire nézve következő elv áll: Azon czikkek, mellyek nálunk értelmi és pénzbeli fejletlenségünk miatt legkevesb mennyiségben készülnek, a többi czikkeknél kevesebb , de minket még is nevezetesen terhelő vámot fizetnek,len és kender-szövetek, egész és fél selyem-kelmék. A vám magasbra hág, az iparnak bizonyossága könynyebb s kevesb értelmet, s tőkepénzt kíván meg, e szerint nálunk többé otthonos; e rovat alá tartoznak finom papiros, metszett üveg, gyapjúkelmék. Legmagasbra hág a vám, mikint a gyárászat körülményeink közt természetesbé válik, így már a kétszernél is nagyobb vámot fizeti a közönséges üveg, vas és rézmüvek, sodronyok, zongora-hurok, kártyák, kávé-pótlékok, chocoladé, olaj, pálinka, eczet, sör, szappan stb. Vannak a vámtariftának még kevés czikkei, mellyek inkább terhelvék, ha hozzánk hozatnak, mintha tőlünk kivitetnek. Valóságos csoda uraim! de a dolog könnyen megfejthetővé válik , ha e czikkeken keresztül megyünk, következők : nyers higany és horgany, vadkomló, gyapjú-fonál, faáruk gazdasághoz és kertészethez, közönséges és hótollak; mikint látszik, ezek mind ollyan szerek, mellyek az austriai gyártáshoz okvetlen megkívántainak, s ennél fogva itt az iparérdek azt hozza magával, hogy ezek Magyarországba való hozatala ne könnyítessék , hogy így ne nyerjen a magyar ipar; más részről, hogy az Austriából való kivitel ne-