Hetilap, 1847. január-december (3. évfolyam, 105-209. szám)
1847-11-26 / 199. szám
199. s* HETILAP. ENCYCLOPEDICUS TARTALMÚ FOLYÓIRAT KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KÖZGAZDÁSZAIRA, MŰIPARRA ÉS KERESKEDÉSRE. Előfizethetni az Iparegyesület szállásán a szerkesztőség hivatalában (Újvilág utcza Ilkey-ház 2-ik emelet) vidéken pedig minden postahivatalnál félévre helyben 4, postán 5 ezüst forintjával. Egész évre kétszer annyival.— Megjelenik a Hetilap minden kedden és pénteken legalább egyegy tömött ivén. Ha tárgybőség kivánandja ig, sőt két ivén is.— Iktatmányi dij : egyszeri hirdetésnek minden petit hasábsoráért 3 kr., kétszeri hirdetés minden petit hasábsoráért 5 kr., háromszori hirdetés minden petit hasábsoráért 6 kr. e.p. Tartalom: Czéhkényszer és iparszabadság. Weisz Ferdinand. — A két Magyarhon égaljának vázlata. — Egyesületi mozgalmak. Iparműlár. A pestbudai hangász-egyesület jelentése. Az erdélyi kölcsönös jégkármentesitő intézet. — Vegyes közlemények. — Adalék Páris statistiájához. — Az orosz birodalom nagyságának növekedése. — Haller méltányoltatása. — Vasút. — Lipótvásári árjegyzék. Czéhkényszer és iparszabadság. A Hetilap olvasója, ki a ,,czéhügy“ és „czéhszabályzati paralellák“ czím alatt eddig megjelent igénytelen előadásainkat netalán figyelmes olvasásra méltatta, tudni fogja már, hogy mi a czéhiséget távolról sem tartjuk az iparközi szabadsággal ellentes olly intézménynek, melly már természeténél fogva korlátozná az iparszabadságot, melly az azonegy iparág münökei közti versenyt még csak azon vetélkedésből , melly már két pályatárs között is olly természetes, sem engedné kinövekedni, melly az iparos müvesség mezőin olly jótékony tudományos műveltségnek akár szükségét kizárná, akár hatását lehetlenné tenné, melly mind e mellett a ezéhben álló műveseket olly zárt testületté alakítaná, melly a fogyasztó közönség igényeinek, akár a munkák jósága, akár az árak jutányossága tekintetében, daczosan ellenállhatna. Mi mindezt valóban nem tudjuk a széhek természetéből származtatni, tehát nem is engedjük a czéh intézmény eredendő bűneil tartatni. Nem vagyunk ugyan olly vakok, miszerint a czéhek körében ártékonyan ható visszaéléseket ne látnak, olly szükkeblűek sem vagyunk, hogy az általunk is bajosoknak, vagy vétkeseknek fölismert ezédviszonyokat illyeneknek lenni be ne vallanak, sőt eddigi elmélkedéseink közben is már többeket jelöltünk ki el nem tűrhető ártalmakul, s lesz alkalmunk még többeket ezután is fölfejtegetnünk. Hanem mi mindezen károsságot betegségnek tartjuk, mellyet gyógyítani lehet, visszaélésnek jellemezzük, mellyet meg kell akadályozni, ki kell küszöbölni. Illy meggyőződésben bántó volt ránk nézve egy német lapban olly vádakat olvasni a czéh intézmény ellen, mellyek egyenesen annak természetéből származtatnak. S mivel e lap bár nem hiszszük, hogy hazánkban nagyon el volna terjedve, mégis épen az iparos körökben forog, ha forog, leginkább közöttünk is, és a B. P. H. által gyakran idéztetik az iparköri, kivált kereskedelmi szabadság ügyében , ezért nem tartottuk czéltalannak, némelly vádjainak alaptalanságát, rövid észrevételekben megismertetni, s közleni egy javaslatát, melly az iparközi föltétlen szabadság iránt sürgetett tanait, ritka következetlenséggel, maga tagadja meg. így ir pedig e lap: „Mint a világforgalomban a szabad kereskedés rendszere mind inkább keresztül hatolni látszik, úgy a gyarapodott iparszabadság rendszerével is ez történik szűkebb körben. Közel rokon is e kettő, mert a czéhkényszer mi egyéb mint védrendszer a czéhben létező mesterek számára, mint gátló eszköze a szabad versenynek, mint adózás, mellyel a fogyasztók az által fizetnek, hogy a készítményeket drágábban és roszabbul kapják. Hol szigorú czéhkényszer uralkodik, ott az ugyanazon iparág mestereinek száma erősen meg van határozva, s minden uj mesternek fölvétele teljesen a többiek önkényétől függ. Természetes, hogy ezek az új fölvételt minden módon nehezíteni igyekeznek, mert hiszen érdekekben van minden új versenyzőnek megtelepülését akadályozni, mert ez az ő foglalkozásuk egy részét magához vonná, vagy épen olcsóbban és jobban dolgozniuk kényszerítené. Azért van, hogy minden helyeken, hol szigorú czéhkényszer uralkodik, a művesek közönségesen igen hátra vannak műszakjaikban, az új segédeszközöket, miket az ereszet és vegytan teremtenek, nem ismerik, vagy nem akarják alkalmazni, hanem régi slendriánjokban kényelmesen maradoznak, minthogy minden kellemetlen concurrentiától meglehetősen mentek. Ellenkezőleg van ott, hol teljes iparszabadság van, — itt a vetélkedésnek széles mezeje áll nyitva, — itt minden erő, legyen az tehetség vagy pénz, szabadon fejlődhetik s ez által a productio hatalmas lendületet nyer. Minden előre tör, előre hajt, minden új bizonyosan használtatik, mindenütt jól és olcsón dolgoznak, s a közönségnek mindenben legnagyobb a haszna.“ Így szól a czéhkényszer gyalázása, így ellentétleg az iparszabadság magasztalása. Ne várjon a nyájas olvasó teljesen és gonddal kikerekített cáfolatot folyóiratban, hol gyakran kerül szőnyegre ugyan azon tárgy, hol eddig is sokszor tárgyaltatott az, s ezután is alkalmasint több ízben kerülend szóba, sem illendő, sem szükséges mindannyiszor kiczirkalmazott theoreticával rendszeres értekezéseket gyártani. Csak futókakint fogjuk ezúttal körülindázni az imént kitűzött karórát annyi alaptalanságnak. nov. 26.1847.