Hetilap, 1847. január-december (3. évfolyam, 105-209. szám)
1847-10-29 / 191. szám
1387 1388 nyúlnak; ezt nem tarthatjuk másnak, mint a roszul értett országgazdászatnak. Márpedig a közlekedés fentartására, sőt könnyítésére fordítandó költségek egyenes, közvetlen megtérítését nem kellene a státusnak kívánni. De ha az egyenes közvetlen jövedelmezést veszszük is tekintetbe, még akkor is az olcsóbb bér a jövedelmezőbb. Ezt tanúsítja Anglia, ezt Francziaország példája. Francziaországban az Anglival 1843. szerződés előtt, míg a postabér egy levéltől, egyik országból a másikba, 2 frank volt, évenkint csak 1 millió és 29 ezer levél járt, a jövedelem tehát 2 millió 58 ezer frank volt, a forgalom pedig csak 7 ezer levéllel nőtt évenként, ellenben ezen szerződés után , a levélforgalom már az első évben 1 millió és 800 ezerre növekedett, ami ugyanannyi frank jövedelmet adott, azaz csak 258 ezer frankkal kevesebb mint előbb, nem pedig mint féltek 1 millió és 29 ezerrel. Továbbá, mint mondom a forgalom azelőtt csak 7000 levéllel gyarapodott évenként, míg most a vitelbérnek felényire csökkenése után egyszerre 671 ezerrel, és így 9600 mondd kilenczezer hatszáz percenttel. A jövő évben már nem annyit hanem többet jövedelmezett az 1 franknyi vitelbér, mint az előtt a 2 franknyi. Ez tény. Ugyancsak Francziaországban addig míg a hírlapok a régi postadíjt — 80 frankot — űzették, nem jövedelmeztek többet mint 973 ezer frankot,— miután pedig a vitelbér 40%-tól — nem fölebb emeltetett, hanem — csökkentetett, a hírlapok nem 400/a kevesebbet azaz 389 ezer frankot, hanem 1 millió 885 ezer frankot jövedelmeztek, vagyis majdnem 94°/0-el többet. Ez egy újabb bizonyság arra, hogy jövedelmezési szempontból a csekélyebb vitelbér ajánlható inkább, mint a nagyobb. De ugyancsak Francziaországban 1816-ig a gyorskocsik 1 millió 669 ezer frankot adóztak; később hogy a szükségnek elégtétessék, a vitelbér ezeknél is csökkentetett, de ekkor már olly kapósak lettek, hogy számukat szaporítani kellett, még pedig annyira, hogy már 1846-ban 8 millió 772 ezer frankot adóztak, vagyis 426 mondd négyszáz huszonhat százalékkal többet. Tanulság ebből az, hogy a magas vitelbér mellett p. o. csak száz gyorskocsi létezhetett, az olcsó vitelbér mellett pedig már ötszáz huszonhat, azaz 426-tal több. Ugyanezt bizonyítja Anglia is. Itt ugyanis a külföldről érkezett levelek dija átalában 25 pence (583 e. kr.) volt, s a levelek száma 3 millió 536 ezer; ezek tehát jövedelmeztek összesen 3 millió 270 ezer ez. forintot. 1839 óta a legtöbb hatalmakkal szerződés köttetvén, ennek nyomán a vitelbér 12 pencére (28 ezüst krra) azaz 52/0-et szállitatott le, és a jövedelem nem lett, 52°/0-el csekélyebb, hanem 1ével több, azaz 3 millió 769 ezer ezüst forint 8 millió és 74 ezer levéltől. Íme mind e tények bizonyítják hogy az kíván a postának nagyobb jövedelmet, aki a vitelbér csökkenését kívánja, javasolja. A bécsi postareform lényegében jelenleg következőkben áll, az osztrák Lloyd lapja szerint. Eddig ugyanis bár voltak a külvárosokban fiók-postahivatalok bérmentes levelek számára, de nem igen használtattak, részint mivel gyűjtési bért fizetni kellett, részint mivel a levél helyrejutása ekkér még inkább késleltetve volt. Csomagokat csak a főpostahivatalnak lehetett föladni és csak ott is lehetett fölvenni. A levélhordók csak egyszer hordták ki a leveleket naponkint. Most azonban 96 I. II. és III. osztályú fiók-postahivatalok állítottak föl, mellyeknél díjmentes vagy díjazandó leveleket, valamint pénzeket, csomagokat föladni és kézhez venni lehet. Sőt a városban, és a város környékén lakókhoz küldetendő levelek is fölvétetnek minden gyűjtési dij nélkül. Sok tágas társaság-kocsik levelekkel, csomagokkal, levélhordozókkal tele indulnak ki a főpostahivataltól a város és külvárosokba sok irányban, és szolgáltatják kézhez a leveleket. Az I. osztályú fiókhivatalok fölvesznek mindenféle díjazandó , vagy díjmentes, ajánlandó, sőt pénzzel terhelt leveleket is; (a leopoldvárosbelit kivévén) továbbá megvámolt küldeményeket is, amellyek 10 fontnál nem súlyosabbak. Belforgalmú leveleket 5 font súlyig mint leveleket fölvesznek, ennél sulyosbakat pedig mint küldeményt. A II. osztálybeli fiókposta-hivataloknál csak könnyű, akár díjazandó, akár díjmentes levelek adathatnak föl. A III. osztálybelieknél végre csupán díjmentes levelek vétetnek föl. Mindezen levélgyűjtőknek reggeli 6 órától esti 6 óráig (vasárnap 4-ig) nyitva kell lenniök. A leveleket naponkint 5 ízben viszik innen el, még pedig legelőbb már reggeli 6 óra után. A leveleknek e kora elvitelük által az eszközöltetik, hogy az előbbi estén, az utolsó kihordás után föladatott levelek már jókor reggel kézbesizetnek. A főpostán érkezett levelek is naponkint 5 különböző időszakaszokban hordálnak ki. — Ennélfogva, ha valaki valamellyik külvárosból, más kül- vagy belvárosba intézett levelét a levélgyűjtőnél reggeli 6 óráig föladta, úgy ezen levél már legfölebb 10-kor régen kézbesítve van. Minden levélre bélyeget ütnek, melly jelenti nem csak a föladás és megérkezés havát, napját, hanem a kézhezadási időszak számát is; úgy hogy ha csak egy órával később adja is kézbe a levélhordozó a levelet, ezt megtudhatni a kihordási időszak számáról, melly a levélre van ütve; és e késedelem miatt az illető panaszt tehet, melly panaszra nyomozás és elégtétel következik. A nagyobb és népesebb külvárosok I. osztályú levélgyűjtőkkel, vagyis fiókhivatalokkal bírnak, azonkívül a népesebb utczák mindenikében I.,II. vagy III. osztályú gyűjtők vannak. A belvárosban 13 illyen II. és III. levélgyűjtő van. A várost körülövező 27 helységek szinte saját levélgyűjtőkkel bírnak, mellyek által egymás közt, és a várossal közlekednek.