Hetilap, 1848. január-április (4. évfolyam, 1-33. szám)
1848-02-25 / 16. szám
d)Égény fogyasztás. Figyelmet érdemlő körülmény a tűzi szer fogyasztása is, melly leginkább a forgalom nagyságától s élénkségétől függvén, határozott adatokkal ez érdekben nem bírunk. De megközelítőleg Angliában, közép számmal egy mértföldnyi vaspályán naponkint 200 font koaxot teszen. Ha tehát nekünk 300 m, vaspályánk leend, és mindeniken naponkint 3 kettős menetet veszünk föl, teend a napi fogyasztás 300- szor, háromszor, kétszer, kétszáz, azaz 360 ezer fontot; évenkint ennélfogva 131 millió és 400 ezer fontot, vagyis 1 millió 314 ezer mázsát. És ennek előállítására szükséges a jobbféle kőszénből (mint az oraviczai) 2 millió 190 ezer, a csekélyebből pedig 22 millió mázsa, ami 1/1 millió öt vegyes fával fölér. Ez mindenesetre figyelemre méltó körülmény, miután hazánk némelly vidékein a fa- és kőszén úgyszólván semmi értékkel sem bír, míg másutt igen drága, ennélfogva már a pályák megállapításánál e körülményre különös tekintettel kell lennünk. A lóerőre készült vaspályák Angliában már 1667-dik év körül használták a lapályákat, de akkor még csak fából voltak; száz év múlva kezdték a fapályákat megvasalni, s nem sokára öntött vaspályák lettek átalánosokká, de mellyeken mozditóul egész 1802-ig mindig lovakat használtak. Azonban 1820-ig csak kivételesen használtatott a gőzerő, mig nem a sínek nyújtott vasból készítetvén, annyira javultak a pályák, hogy a gőzmozgonyokat mindenütt lehetett rajtuk használni. Már több év óta Angliában nem építtetnek lóerejű vaspályák. Francziaországban mindössze csak 14 mértföldnyi lópálya készíttetett, s ezek mértföldenként 170—210 ezer forintba kerültek, most azonban csak ott építtetnek, hol a kanyarulat s emelkedés a gőzerőre építést nem engedi. E szerint egy mértföld 190 ezer ezüst forintba került középszámmal. Németországban s Ausztriában 153, s illetőleg 146 ezer ezüst forintba került egy mértföldnyi lópálya, de mellyeknek létesítését a körülmények parancsolták, miután helybeli viszonyok miatt a legtöbb vonalakon vaspálya gőzerőre nem volt lehető. Magyarországon az egyetlen lópályának minden mértfölde előlegesen 76 ezer ezr forintra számíttatott, de már is többe került 200 ezernél. Mindenesetre lópályákat csak ott lehet ajánlani, hol a forgalom csekély és személyszállításra számítani nem lehet. Ahol pedig csakugyan állíttatnak föl lópályák, ott szükség akként készíttetniök, hogy a forgalom élénkülvén gőzerőre is folkalmasakká tétethessenek, nehogy különben az első kiállítás költségei elveszszenek. A magyar közlekedési rendszer részletes kifejtése. (IV. Fejezet) A külföldi kísérletek és tapasztalatok nyomán, már kitűnik jöl hogy közlekedési rendszerünk megállapításában igen nagy hibát követnénk el, ha azt nem egyenesen vasutakon kezdenénk meg,a mellyekre a tapasztalás szerint utóvégre is szorulnunk kellene. 2-or A hajózható folyókat minél előbb rendezzük. 3-or. Hazánkban kő nagy darab földön nem találtatván, s hirtelen változó időjárásunk a kőutakra nézve különben sem lévén kedvező befolyású, azoknak különös fontosságot tulajdonítanunk nem szabad, hanem ahol csak lehető inkább vasmint kört építendő. 4-er Leghelyesebb számítás az, ha — leginkább a fő vonalak, — a lehető legrövidebb irányban vizetnek. Ellenkező esetben a sok kitérés által a pálya hoszszúra nyújtatván, a vitelbér drága és igy a forgalom megakasztva leend. 5-ör Sajátságos körülményeinknél fogva, a vasút vonalak meghatározását s fölépítését társulatok s vállalkozók önkényére bízni nem szabad. a) Vaspályák. Budapestről, az ország fővárosából, mint középpontból vezetetnének fővonalak széjjel az ország egyéb részeibe. Nevezetesen egy vasút összekötne bennünket a cs. k. örökös tartományokkal, a Duna bal partján Pozsnyón át (34 mértföld). A 2-ik vasút összekötne Székesfehérváron, Siófokon Károlvároson át Fiumével, a tengerrel s a világgal. (70 mértföld). E két vonal már kész összeköttetésekre vezet. A 3 ik, fővárosunknak Szolnokon s Aradon s később Erdélyen keresztül a keletiek összeköttetését eszközlené. (31 mért.) A 4-ik Miskolcz és Kassa által (a Poprád és Hernád völgyébe vezettetvén később) hasonló összeköttetést eszközlene Gallicziával s az éjszakkal (35 m.) összesen 173 mérföld. Bár e négy fővonal hazánkat majdnem 4 egyenlő részre osztja, de már kezdetben sem lesz elég, s ennélfogva még a Szolnoktól Debreczenen át Szatmárig (33 mért.), továbbá Mohácson Szigetváron Istvándin át a fiumei vonalig (24 m.); és Sopronytól Vas- és Zala-megyéken át N. Kanizsáig (mintegy 21 m.); végre Czeglédtől Kecskeméten át Szegedig nyúló (15 m.) összesen 93 mértföldnyi mellékvonal szükséges. De részint a végett, hogy némelly vidéki iparos város a vaspályával és az által a fővárossal jusson összeköttetésbe, részint a tüzelő végett, szükséges még Aradtól Temesvárig (9 m.) Debreczentől Nagyváradig (9 m.) Miskolcztól Tokajig (8 m.) Szegedtől Szabadkáig (6 m.) összesen 32 mértföld szárnyvonal. E szerint mindössze szükséges 298 mértföldnyi vasút. Nemzetiség tekintetéből különös figyelmet érdemelnek a vasutak, mert az északi megyék idegen nyelvű lakosaira nézve nemzetiségünk terjedésének leghatalmasb tényezői lesznek. ( b) Csatornák és folyók. Az előbbiek után világos lévén, miszerint csatornákra nem igen lehet támaszkodni, s e szerint új csatornák építéséről nem is lehet szó, hanem csak a létezők rendezéséről minek a Béga- és Ferencz-csatornák, továbbá a Siócsatornát kell szállításra alkalmassá tennünk. A gőzhajók keletkezte óta a hajózható folyamok,mellyekkel a természet olly bőven megáldotta hazánkat, a vaspályák után legfontosabb közlekedési eszközök. Ennélfogva a Duna (a főváros biztosítása miatt is) valamint a Tisza rendezése nem ajánlható eléggé. De nem kevesebb figyelmet édemelnek a Tiszának hajózható mellékfolyói is, mint a Maros Szamos Bodrog és Körös. Továbbá a Dráva, leginkább torkolatjától kezdve azon pontig hol a fiumei vasutat érinti; a Vág, Garan, Rába, Rábcza stb. Végre hajózási törvényt is kellene létesítenünk. c) Országos köutak. Miután hazánknak azon vidékein, mellyek köutak híjával vannak, és e hiányt a legérzékenyebben érzik is, valószínüleg olly drágába fognának kerülni a mesterséges köutak mint a lóerejű vaspályák, ennél fogva szerző — bízva a jövendőben — csak olly helyeken javasol köutakat hol a)