Hétvége, 1979 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1979-12-06 / 2. szám
A fehér köpeny nem megkülönböztető Hajnali idő. Mindenki siet, dugig tömve a buszok. Ez a reggeli csúcsforgalom, a gépkocsizók idegessége, a gyalogosok igyekezete, a gyermekes anyák és apák gondja: el kell vezetni a gyermeket a napközibe. Az újvidéki gyáripart negyed felé menet minden pillanatban dugó keletkezik. Ám amikorra hatot üt az óra, lecsendesül minden. Radmila Durilevic minden munkanapon átéli ezt a reggeli tumultust, a munkaidő leteltével is hasonló a helyzet. Sietni kell haza, hiszen a két gyerek, aztán a férj is megérkezik. Radmila asszony a HMS Vegyipari Művek családjához tartozó IDOL-ban dolgozik. Vegyésztechnikus, a fejlesztés önálló vegyelemzője. Micsurin utcai lakásukon kerestem fel, mert betegállományban volt már néhány napja. Mondta is nyomban, hogy nagyon halkan és keveset fog beszélni, mert fáj a torka. — Hol kezdte pályafutását? — Bánátból kerültem a szerémségi cementgyárba, a beocsiniba, ahonnan ösztöndíjaztak. Tizenhárom évvel ezelőtt kerültem az Idolba, és tíz évig műszakvezető voltam, harminc-negyven emberrel dolgoztam. Mondhatom, eddig soha semmi belső súrlódás, baj nem volt. S most sincs, mert a HMS-ben anyagilag mi állunk a legjobban. — Vélemménye szerint mi ennek a titka? — Nagyon gondosan készítjük mindenközfogyasztási cikkünket. A második műszakban is komolyan ellenőrizzük a termékek minőségét. — Hogyan kezdődik egy munkanapja, és hogyan végződik? — Azt már tapasztalta, hogyan jutnak el munkahelyükre a gyáripari negyed dolgozói. Hat óra előtt néhány perccel leütjük az órán a munkalapot, aztán a terv, a megadott feladatok szerint nekilátunk a munkának. Pap Margit mérnöknő, a főnökünk az, aki reggel elirányítja a munkát. Kettőkor letesszük a munkát, s mindenki igyekszik családi körébe. A férjem az elektrotechnikai iskolaközpontban dolgozik. Két iskolás gyerekünk van, Gordana és Marija. A nagyobbik jövőre indul magasabb iskolába. A matematikát választotta. Sok a leckéjük a gyerekeknek, de azért segítenek. A férjem járja a boltokat, megy a piacra, ő a beszerző. Én főzök, takarítok — azt is a család segítségével —, s ha van időnk, akkor kimegyünk Vidnikre, mert ott van egy kicsi gyümölcsösünk. Ez a szórakozásunk, meg persze a tévé, néha egy nagyobb autókirándulás. Van egy Skodánk, csak a lakás kicsi. — Mikor kapták? — Nem kaptuk, hanem kölcsönből vettük, amikor Újvidékre költöztünk. Négyünknek már szűk a hely, mert mindössze ötvenkét négyzetméter. Valamicskét bővítettünk rajta, mert az erkélyt bezártuk, oda került a konyha. Muszáj volt ezt megtenni, mert nőnek a gyerekek, sokat tanulnak, kell nekik is a nyugalom. Most azon törjük a fejünket, hogyan juthatnánk nagyobb lakáshoz. Nem lesz könnyű, mert tudjuk, hogy egyre drágábbak a lakások. — Nyaralni voltak-e? — Voltunk a tengeren. — Kettőjüknek mennyi a keresete? — Tizenhatezer dinár. Nem panaszkodhatunk, s ha jól számolok, mindenünk megvan, sokat elértünk: kocsi a garázsban, Vidmiben gyümölcsös. És visszatérnék arra, hogy nagyon jó munkahelyem van. Az elmúlt tizenhárom évben sokat fejlődtem, sokat köszönhetek a munkaközösségnek. — A fejlesztési osztályon maga fehér munkaköpenyben dolgozik. Hogyan tekint a fehérköpenyesekre az, aki kék munkaköpenyben dolgozik? Vagyis azt szeretném tudni, hogyan viszonyulnak a kutató munkát végzőkhöz a társult munkában. — A fehér köpeny nem okoz gondot, megkülönböztetést. Mi igyekszünk a lehető legtöbbet adni, persze, tudásunkhoz mérten. Ezért, úgy érzem, tisztelnek bennünket a trász dolgozói. —• Az utóbbi időben milyen új cikkel jelentek meg a piacon? — Elöljáróban azt mondanám el, hogy olyan összetételű cikkeket igyekszünk gyártani, amelyek nem igényelnek behozatali nyersanyagot. Egyrészt ennekis köszönhető, amit az előbb említettem: anyagilag igen jól állunk. Az új termék az úgynevezett Idolex rozsdamentesítő, nagy hasznát veszik a gépkocsitulajdonosok. Számukra különben egész sorozatot készítettünk: mosásra, rozsdamentesítésre, az ablakok és kilincsek jégtelenítésére. Vannak olyan árucikkek, amelyeket eddig hazánk külföldről hozott be. Most már magunk gyártjuk, s olcsóbb is. Bizonyára gyakornokokat is vesznek fel az osztályra. Hogyan történik ez? —■ Nemrégen vettünk fel egy fiatal lányt. Egy hétig dolgozott velem, igyekeztem betanítani. Mindent bemutattunk neki, s felhívtuk a figyelmét mindarra, ami majd segíti a munkában, hogy egyenértékű tagja legyen a munkaközösségnek. — Mondotta, hogy családi élete rendezett, mind a négyen közösen végzik a beszerzést, főzést, takarítást. A családon kívül a másik nagy család, vagyis a ház, a helyi közösség munkája mennyire érdekli önöket, vajon leköti-e? — A helyi közösség értekezleteire a férjem jár. Én a házi tanácsnak vagyok a tagja. Tevékenykedünk, amennyire lehet. A ház körüli kertet is rendbe tettük. Nagy szó ez, mert láthatta, hogy városunk nem a legtisztább. De haa polgárok nem gondozzák a kerteket, nem ügyelnek a tisztaságira, akkor nem tudunk emberhez méltón élni. Ha nem tiszteljük a csendrendeletet, a házi rendet. — Az év vége közeledik, s ilyenkor bizonyára van valami kívánsága, mind a családdal, mind a munkaszervezetével kapcsolatban. — Továbbra is legyen minden olyan jó, mint amilyen most. Ha minden tervünket megvalósítjuk a munkahelyünkön, akkor a család is könnyebben haladhat előre. — Radmila elvtársnő, köszönjük az interjút. — Én is köszönöm, hogy fölkerestek, s látja, mégis elég sokat beszéltem. Már nem is fáj annyira a torkom... KÁNTOR Oszkár