Hétvége, 1980 (2. évfolyam, 6-29. szám)

1980-01-10 / 6. szám

A DOLGOZÓK Ü­LETE • II. ÉVFOLYAM • 6. SZÁM 11 1980.1.10. Négyszemközt TOLVAJOK VAGYUNK? Nem tudom, észrevették-e mosta­nában, hogy az üzletekbe lépve egyre több figyelmeztető felirat fo­gad bennünket: Kérjük, hagyja a táskáját a bejáratnál! A visszaadott pénzt tessék megszámolni, utólagos reklamációt nem fogadunk el! Az üvegekért kauciót számolunk fel! Az ajtót tessék becsukni! Kosár nél­kül nem szabad a polcok közé lép­ni! Csak az üzletünkben vásárolt kávét daráljuk meg! És így tovább. Ha tudjuk azt is, hogy az önkiszol­gáló boltokban a tükrök mögül ár­gus szemekkel figyelik minden moz­dulatunkat, a rakodó, rendezkedő eladók le sem veszik rólunk a sze­müket, amíg az áru között válo­gatunk, s megtörténik velünk az is, ami e sorok írójával, vagyis hogy az egyik újvidéki áruházban át kel­lett adnia a személyazonossági iga­­zolványát, mielőtt a fülkébe vonult volna ruhát próbálni, mindinkább szöget üt a fejünkbe: a kereskede­lem van-e a vásárlóért vagy for­dítva? Mi történne például, ha a vásárlók nyakukban a következő felirattal lépnének a boltba: Ne csaljanak a mérlegen! Adják vissza az apró­pénzt is! Az árut csomagolják le! A rothadt gyümölcsöt tartsák meg maguknak! Ne dugják el a húst a pult alá! A kiszolgálók legyenek udvariasak és előzékenyek! Eleve ne tételezzék fel senkiről, hogy tol­vaj! Mert, ugye, nem mindenki az, még ha akadnak is vevők, gyerekek, akik megdézsmálják az árut az ön­­kiszolgáló boltokban vagy akik két szoknyában, nadrágban távoznak az áruházból. Egy önkiszolgáló bolt bejáratánál hagyott aktatáskának viszont nyoma veszett nemrég Új­vidéken, s az elárusítók nem vállal­tak felelősséget érte. Nos csak ennyit a szaporodó, fe­nyegető feliratokról. Szerencsénk, hogy jó példák is akadnak, s olyan üzletekben is vásárolunk, amelyek­ben nagyobb a bizalom a vásárlók iránt. Minél több ilyen üzletet szeretnénk 1980-ban. Polyvás József Losonc József, a szabadkai Budućnost asztalosa (Szabó Attila felv.) Riportunk a 13. oldalon

Next