Hétvége, 1980 (2. évfolyam, 6-29. szám)
1980-01-10 / 6. szám
A DOLGOZÓK ÜLETE • II. ÉVFOLYAM • 6. SZÁM 11 1980.1.10. Négyszemközt TOLVAJOK VAGYUNK? Nem tudom, észrevették-e mostanában, hogy az üzletekbe lépve egyre több figyelmeztető felirat fogad bennünket: Kérjük, hagyja a táskáját a bejáratnál! A visszaadott pénzt tessék megszámolni, utólagos reklamációt nem fogadunk el! Az üvegekért kauciót számolunk fel! Az ajtót tessék becsukni! Kosár nélkül nem szabad a polcok közé lépni! Csak az üzletünkben vásárolt kávét daráljuk meg! És így tovább. Ha tudjuk azt is, hogy az önkiszolgáló boltokban a tükrök mögül árgus szemekkel figyelik minden mozdulatunkat, a rakodó, rendezkedő eladók le sem veszik rólunk a szemüket, amíg az áru között válogatunk, s megtörténik velünk az is, ami e sorok írójával, vagyis hogy az egyik újvidéki áruházban át kellett adnia a személyazonossági igazolványát, mielőtt a fülkébe vonult volna ruhát próbálni, mindinkább szöget üt a fejünkbe: a kereskedelem van-e a vásárlóért vagy fordítva? Mi történne például, ha a vásárlók nyakukban a következő felirattal lépnének a boltba: Ne csaljanak a mérlegen! Adják vissza az aprópénzt is! Az árut csomagolják le! A rothadt gyümölcsöt tartsák meg maguknak! Ne dugják el a húst a pult alá! A kiszolgálók legyenek udvariasak és előzékenyek! Eleve ne tételezzék fel senkiről, hogy tolvaj! Mert, ugye, nem mindenki az, még ha akadnak is vevők, gyerekek, akik megdézsmálják az árut az önkiszolgáló boltokban vagy akik két szoknyában, nadrágban távoznak az áruházból. Egy önkiszolgáló bolt bejáratánál hagyott aktatáskának viszont nyoma veszett nemrég Újvidéken, s az elárusítók nem vállaltak felelősséget érte. Nos csak ennyit a szaporodó, fenyegető feliratokról. Szerencsénk, hogy jó példák is akadnak, s olyan üzletekben is vásárolunk, amelyekben nagyobb a bizalom a vásárlók iránt. Minél több ilyen üzletet szeretnénk 1980-ban. Polyvás József Losonc József, a szabadkai Budućnost asztalosa (Szabó Attila felv.) Riportunk a 13. oldalon