Hétvége, 1980 (2. évfolyam, 6-29. szám)

1980-05-08 / 23. szám

HORGÁSZ VIZEINK HALAI ÉS HORGÁSZATUK (IX.) A PONTY HORGÁSZATA A ponty horgászatának két mód­szere van: az úszós és a fenekező hor­gászat. A helyi viszonyok döntik el, melyiket válasszuk. Állóvízen, néhány méter távolságról jobb az úszós fel­szerelés, könnyebb a horgászhelyre jut­tatni, amellett az úszó mozgása feltű­nően jelzi a kapást. A fenekezőszer­­szám akkor előnyösebb, ha a csalit messzire, 20—60 méterre kell hajítani, vagy ha erősen hullámzik a víz, és je­lentős a víz folyása. Bármilyen mód­szerrel is horgászunk, a szerszám ösz­­szeállítását, erősségét a terepviszonyok nagyban befolyásolják. Más felszerelést kell használni nyílt vízen, és most olyankor, amikor a ponty sűrű vízi nö­vény közé menekülhet. A nád mellett úszós módszerrel hor­gászva, sokszor csak a legerősebb fel­szereléssel tudjuk megfékezni a nádas­ba csörtető ponty rohanását. A két-három kilogrammos pontyok­ra nád mellett is elég az erős, 2,70—3 méteres bot, 0,45—0,50-es zsineg és a 2/0—1/0-ás horog. Bár 0,45-ös zsineget már peremfutó orsóról is használha­tunk, nád mellett jobb az egyszerű tárolóorsó. _Az úszók közül válasszunk minél ér­zékenyebbet, amely azonban legyen összhangban a zsineg vastagságával és az ólmozással. Hullámzó vízben csak a hosszabb antennás úszók válnak be. A csendesebb vizeken érdemes minél ki­sebb, érzékenyebb úszókkal horgászni. A nád mellett a legérzékenyebb osz­tott súlyú készséget csak szélcsendes, hullámmentes időben, főként az óvatos kapások idején célszerű használnunk. Természetesen a vastagabb zsineg mi­att a nyílt vízinél nagyobb úszó és na­gyobb ólomterhelés szükséges, mivel már a kis szél vagy a víz áram­lása i­s könnyen kimozdítja helyéről ezt a szerszámot, kapás esetén pedig az úszó viszonylag lassú eltűnése miatt rendszerint csak akkor tudunk bevág­ni, amikor a ponty már a nádasba tört. Ezért az ugyancsak rendkívül ér­zékeny, de hullámot jobban álló fel­­tolós felszerelés használata ajánlható elsősorban. Gyenge szélben a legtöbben a vi­szonylag még érzékeny felfektetős készséget használják a nád mellett, erősebb hullámzásban, továbbá áramló vízben azonban a legkevésbé érzékeny csúszó ólmos szerelék használatára kényszerülhetünk. A nádszéleken vízre épített állásról vagy csónakból horgászunk. Az előbbi kényelmesebb, az utóbbi viszont lehe­tővé teszi, hogy megkeressük a ponty­­csapatokat. Persze, ez csak olyan he­lyen lehetséges, ahol nem sorakoznak egymás után a „foglalt” horgászhe­lyek. Szélcsendes időben, némi gyakor­lattal a nádszálak hajladozásából könnyű felismerni, merre jár a ponty Ha ráakadunk két-három csapatra, szórjuk meg a helyeket egy-két marék kukoricával, majd sorra keressük fel őket. Előfordul, hogy perceken belül bekövetkezik az első kapás. Egy-egy helyen ne időzzünk sokáig. A ponty óvatos hal. A horogra akadt csapattárs vergődése rendszerint elzavarja a töb­bit. A nyílt vízi úszós­ pontyozás minde­nütt eredményes, ahol a pontycsapatok álcák után turkálnak a fenék iszapjá­ban. A mederben többnyire pontyug­rások hívják fel a figyelmünket, mer­re járnak a csapatok. De előzetes ete­téssel is meghatározott helyhez köthet­jük a pontyokat. A nyílt vízen kevésbé zavarják egy­mást a horgászok. Itt tág tere nyílik a kereső pontyozásnak. Csónakkal, egy­más után felkereshetjük az előzetesen megszórt helyeket. Nyílt vízen való pontyozáskor, aka­dály nélküli terepen való horgászáskor minél finomabb, érzékenyebb felszere­lést használjunk. A bot legyen hajlé­kony, 2,70—3 méter hosszú, mélyebb vízen 3 méteren felüli. A botra erősít­sünk fel peremfutó orsót 100—150 mé­ter hosszú, 0,25—­0,30-as zsineggel. A horog legyen 1—5-ös számú. Osztott súlyú vagy feltolós szereléket használjunk, könnyű, karcsú testű úszóval. Ezzel a felszereléssel bátran horgászhatunk több kilogrammos pon­tyokra is a mederben. Ha kapitális pontyra is számítani lehet, vagy ki­sebb akadályok vannak a fenéken, el­mehetünk 0,35-ös zsinegig és 1/0-ás horogig. Ha viszont kicsinyek a pon­tyok, és szép dévérek is vannak a mederben, bátran használhatunk véko­nyabb (0,20—0,25-ös) zsineget és jóval kisebb horgot. Erősen hullámzó vízben, vagy ha nem áll csónak rendelkezésünkre, kénytelenek vagyunk a partról fe­nekező módszerrel horgászni. A hor­gászhelyeket sokszor csak 20—60 mé­teres dobással érjük el. Fenekezéshez megfelelnek a rövidebb, kissé mere­vebb 2,10—2,70 méteres botok. A pe­remfutó orsón legyen 100—200 méter hosszú, 0,25—0,35-ös zsineg. A fene­­kezőelőke lehet csúszóólmos, de vá­laszthatunk végólmosat is, egy vagy két horoggal. Akadályos terepen kivé­telesen 0,40-es zsineget és 1/0—1-es számú horgot is használhatunk. Bármilyen módszerrel horgászunk is, az előzetes etetéstől függetlenül gon­doskodjunk arról, hogy a horog körül mindig legyen néhány szem abból, amivel horgászunk, így a pontycsapat könnyebben akad a horogra tűzött csa­lira. Csalétekül a ponty természetes táp­lálékát csak kivételesen használhatjuk, bár néha rákap a horogra tűzött gilisz­tára, vándorkagylóra is. A gyakorlat­ban növényi eredetű csalétkekkel ered­ményes a ponythorgászat. Ilyenek a puhára főtt kukorica, a tejes kukori­ca, a főtt burgonya, valamint a leg­különbözőbb tésztaféleségek (pl. a ku­koricamálé, a paprikás-tojásos kenyér­gyurma, a galuska stb.). A horogra akadt ponty kitartóan védekezik. Mivel szája eléggé puha, ha erőszakosan kezeljük, a horog könnyen kiszakad belőle. Kiemelőhálóval me­rítsük ki. Tükörponty Rovatvezető: Szabó Gábor Gyenge halfogás A változó időjárás, a nagy hőmérsék­leti ingadozás, a folyók rohamos áradá­sa nagymértékben befolyásolja a hor­gászat eredményességét. Sok horgász tér haza üres szákkal. Ha néhol mégis eredményesebb a zsák­mány, akkor hírének elterjedése nyo­mán azt a horgászvizet „megszállják” Az utóbbi napokban a Becse melletti Tatarnicán fogtak néhány nagyobb, 5 kilón felüli amurt és ezüstkárászt is. Mondani sem kell, hogy a horgászok nagy számban felkeresték ezt a vizet, de az eredmény igen sovány volt. Földvár környékén, a „barán” töme­gével fogták az ezüstkárászt. Sokan a napi megengedett 5 kilogrammnál jó­val többet is. Úgy látszik, hogy ebben a vízben rengeteg az ezüstkárász, mert habár sok a horgász, mindegyikük hal­tartójában jó pár kárász ficánkolt. Per­sze nincs olyan sok hal, hogy egyszer el ne fogyna. Ajánlatos lenne hát be­tartani a napi 5 kilós „adagot” (Sz.) ____________________________16

Next