Hétvége, 1980 (2. évfolyam, 6-29. szám)
1980-05-15 / 23. (24.) szám
Tito még gyermekkorában megszerette a vadászatot, és később szenvedélyes vadász, a természet, az állatok nagy rajongója lett A vadászat kikapcsolódás volt számára ( 4 „.. . A legmegkapóbb számomra pirkadatkor a szarvasok bőgése. Feledhetetlen látvány, amint a mocsarakban, a cserjésben, a mezőn ott állnak a szarvasok, forró párát lehelve, bőgőjük szárnyal a tájon és összeolvad az agancsok csattogásával. .. ... Tigrisre soha nem lőttem, mert a legnagyszerűbb vad. Kevés van már belőle, a kipusztulás veszélye fenyegeti...” MIT JELENTETT TITO ELVTÁRS SZÁMARA A VADÁSZAT? A vadászat, mint egyszer mondta, nagyszerű kikapcsolódást jelentett a számára. Együtt lenni a természettel, élvezni a mozgást, a szemlélődést, csodálni az állatokat, a színek és hangok gazdagságát, átélni a várakozás nyugtalan perceit — ez a vadászat. A vadászatban eltöltött perceket az ember soha nem feledi el, akár agyában, akár fényképen rögzíti őket. Barátokkal találkozni, átélni valami újat, valami különöset, olyasmit, amit a városban soha sem élhet át az ember, valamit, ami szavakba nem foglalható — ez a vadászat. Ismeretes, hogy Tito szerette az állatokat. Amikor Ázsiában, Afrikában járt, drága, különleges példányokat kapott ajándékba. Brionin állatkertben élnek, s nem kell rettegniük, hogy vadászok zsákmánya lesznek. Van ott muflon, dámszarvas, indiai szarvas, nyulak, fácánok. A szigetek biztos téli szállást nyújtanak a vándormadaraknak is. Tito azt mondja: a legszebb ott, ahol az állatok nem félnek az embertől. Tito elnök számos országba ellátogatott. Érdekes volt hallani, mi a véleménye a vadászatról nálunk és más országokban. Többször is mondta, hogy nem szabad elkövetnünk azt a hibát, amit az iparilag fejlett országok elkövettek, ahonnan a vadászok ma hozzánk járnak vadászni, vagy pedig drága valutáért exportálják a vadakat. Afrika legfejlettebb államaiban ma már mindenütt nemzeti parkokat létesítettek az értékes vadaknak, itt korlátozott a kilőhető vadak száma, vagy pedig teljesen tilos a vadászat. Nem szabad megengednünk, hogy azok, akik nem vigyáztak vadjaikra, nálunk is kipusztítsák a vadállományt csupán azért, mert pénzük van. Szocialista ország vagyunk, ahol a pénz miatt nem engedünk meg olyasmit, ami ellenkezik a vadászetikával. „Legyen mind több vadunk, ne pedig mind kevesebb” — hangsúlyozta gyakran Tito. „A vadászatot is az önigazgatásnak megfelelően kell fejlesztenünk. Csupán ilyen rendszerben lehet a vadászat a munkás és a paraszt szabadidő-tevékenységének is része, s ez is forradalmunk vívmánya.” Tito elmondta, hogy a minta vadgazdaságokat nemzeti parkokká kell fejleszteni, ott, azokon a tájakon, ahol nemes vadakat tenyésztünk. Nem szabad elfelednünk, hogy Jugoszlávia messze földön híres nemes vadjairól, trófeáiról. Ezért nem szabad elpusztítanunk a fiatal, fejletlen vadakat. Tito véleménye szerint szükség volt rá összeírni a kapitális állatokat, mint ahogyan Szlovéniában ezt már meg is tették, hogy ily módon is megakadályozhassuk, hogy külföldre vigyék őket, mivel nemzetgazdaságunk kincseihez tartoznak. Akár a népművészet alkotásai, a vadásztrófeák is értékes kincseink, nem adhatóak el, nem szállíthatóak ki. AZ ELSŐ VADÁSZZSÁKMÁNY EGY FOGOLY VOLT Tito még gyermekkorában megszerette a vadászatot. Édesapjának volt puskája, s időnként eljárt vadászni. Tito számára e’ puska igen nagykísértést jelentett, sokáig győzködött ...algában, aztán kezébe vette. Elment az erdőbe, s úgyszólván a gróf erdőkerülőjének orra előtt lelőtt egy foglyot. Ez volt az első zsákmánya. Attól fogva egész életén át végigkísérte ez a szenvedély. Amikor megkérdezték tőle, hogy mely vadra vadászaik a legszívesebben, melyiket tartja a legszebbnek, legizgalmasabbnak, így felelt: Értékes vadásztrófea 14