Hétvége, 1980 (2. évfolyam, 6-29. szám)
1980-06-12 / 27. szám
HAZIKERT A SZAMÓCA KISKERTI TERMESZTÉSE A szamóca — a földieper — a legtöbb házikertben megtalálható. Sokoldalúan lehet felhasználni, ezért termesztési területe napról napra növekszik. Gyümölcse igen keresett friss fogyasztásra, szörpök, dzsemek készítésére. Mélyhűteni is lehet, mert a fagyasztás ellenére is megtartja magas C- vitamin-tartalmát. A szamóca ezenkívül tartalmaz még cukrot és a szervezet számára fontos ásványi anyagokat is. Házikertekben a szamócát a kissé árnyékos területeken is elhelyezhetjük. A jól kezelt, néhány sor szamócás gyakran annyi termést ad, hogy a család szükségletét ellátja. SZAPORÍTÁSA: A szamóca szaporítása főleg az ostorindákról történik. Általában be kell várni az inda növények begyökeresedését, majd beültetjük az előzetesen elkészített ágyásokba. Csak erőteljes, jó gyökérzetű növényeket ültessünk. A sor- és a tőtávolság fajtáktól függően 30—40x 30—40 centiméter legyen. A szamóca a talaj szempontjából nem igényes növény, de legjobban a könnyen művelhető, tápanyagokban gazdag, üde, nyirkos talajt kedveli. Utófagyokra igen érzékeny. Ha módunkban áll, a telepítés előtt a talajba négyzetméterenként 4—5 kilogramm jól érett szervestrágyát műveljünk be. Nálunk a legelterjedtebb termesztési mód a szamóca 3—4 éves termesztése. Az utóbbi időben azonban igen terjed az 1—2 évestermesztési mód is. Bármelyik termesztési módot választjuk, alkalmazzuk a fekete vagy a zöld fóliával való talajborítást. A fóliával takart föld gyommentes, meggátolhatjuk a talaj gyors kiszáradását és a beérett termés is tiszta marad. A fólia vastagsága 0,05—0,010 milliméter legyen. Ültetéskor azonban a palánták erőteljes öntözést kívánnak! A palántázás ideje a termesztési módtól függ. Az 1—2 éves kultúrát július—augusztusban telepítjük, a 3—4 éveset pedig még szeptemberben is lehet. A korai telepítésinél már a következő év tavaszán nagy hozamra számíthatunk. ÁPOLÁSA, a szamóca ápolási munkálatait két szakaszra oszthatjuk. Az első szakasz a vegetáció megindulásától a termés leszedéséig tart, a második szakasz pedig a termés leszedésétől a fagyok beálltáig. Az első szakaszban a legfontosabb munka a talajművelés (ha nem alkalmaztunk fóliás takarást) és a növényvédelem. Igyekezzünk a talajt gyommentesen tartani. Az elszáradt leveleket égessük el. A gyümölcs érése idején a talajművelést be kell szüntetni. A szedést óvatosan, 1 centis kocsányokkal, száraz napokon végezzük, lehetőleg a reggeli órákban. A szedés után általában a szamócát elhanyagoljuk. Ez téves felfogás. Az indákat nyáron is rendszeresen el kell távolítani, ezenkívül ne feledkezzünk meg a talajművelésről sem. Az újabb, nagy termőképességű fajták igénylik a tökéletesebb növényvédelmet. A szamócás megbetegedései közül meg kell említeni a lisztharmatot és a szürkerothadást. Ezeket a gombabetegségeket a következő szerekkel előzhetjük meg: Benlate, Orthophalian, Radbtram, Ciram stb. Az állati kártevők is gyakran végeznek nagy pusztítást a szamócásban. A drótféreg, a levéltetű és a szamócaatka olykor tömegesen jelentkezhet. A védőszerek a következők: Throdan, Paration, Metetion, Dimecroin, Metasystox, Etiol stb. A várakozási időt okvetlenül tartsuk be, mert a szerek erős mérgek TRÁGYÁZÁSA. A Szervestrágyázásról már szóltunk. Műtrágyából négyzetméterenként 8—10 dekát használjunk a talajba való beműveléssel. A legelterjedtebb fajta az NPK 15:15:45. Ennek a felét a telepítés előtt szórjuk a talajba, a másik felét fejtrágyaként. A vegyszeres növényvédekezés alkalmával a permetlébe keverjünk 0,2—0,3 százalékban luxalt. ÖNTÖZÉSE: A szamóca rendkívül sekélyen gyökeresedik, ezért ha a talaj felső rétege kiszárad, akkor a növény vízhiánybanszenved. A nedvesség hiányát a szamóca legjobban az érés előtti szakaszban, majd július—augusztusban sínyli meg. Ilyenkor a legjobb a barázdás vagy a permetezéses öntözés. Egy-egy alkalommal 20—25 liter vizet adjunk négyzetméterenként. A rendszeres öntözés 25—40 százalékkal nagyobb termést adhat. SZAMÓCAFAJTÁK: Egyik legkoraibb fajta a SURPRISE. Közepes nagyságú, vörös színű gyümölcse kissé savanykás. Gyorsan növő fajta, erősen indásodik. FAVORIT: AZ előbbi fajtánál egy héttelkésőbb érik. Gyümölcse tetszetős, de a szürkerohzadásra igen érzékeny. Főleg a frissen való fogyasztásra alkalmas. GORELLA: Középkorai érésű, nagy gyümölcsű, bőtermő. POCAHONTAS: Középkorai érésű, csillogó vörös a gyümölcse. Mélyhűtésre igen jó. SENGA SENGANA: A jó talajt kedveli, sötét vörös húsú, nagy gyümölcsű, igen nagy hozamú fajta. Érzékeny a szürkerothadásra. HUMI GRANDE: Középkorai érésű, igen nagy gyümölcsű, aromás, leveses. Csak friss fogyasztásra alkalmas. SENGA GIGANA: középkorai fajta, közepesen terem, gyümölcse nagy. SENGA PRECOSA: Igen korai fajta, közepes hozamú, kellemesen édes, húsa aromás. A talajjal szemben igényes. Végezetül még annyit, hogy a szamócafajtákból a legnagyobb választék a čačaki gyümölcsnemesítőintézetben található. Levélben való megrendelést is elfogadnak, a palántákat utánvéttel küldik. A cím: Institut za vocarstvo, Cačak. KATZENBERGER Eduárd Szakmunkatárs: Katzenberger Eduárd A gyümölcsfa támberendezése A gyümölcsfa életében az egyenes helyzetfontos szerepet játszik. Manapság, a korszerű gyümölcsösökben majdnem kizárólag az alacsony fajtákat termesztik, ezek a fák sekélyen fejlesztik ki gyökérrendszerüket, és ezért élettartamuk alatt igénylik a támberendezés alkalmazását. A magas fafajták esetében a támberendezés alkalmazása csak az első néhány évben megokolt, míg a gyökérrendszer nem fejlődik ki. Mindenesetre minden elültetett gyümölcsfa mellé ajánlatos támasztékot is tenni. A legjobb, ha a támberendezést a fa ültetésével egyidejűleg helyezzük a talajba. Általános szabály, hogy a támaszték 60 centiméterrel legyen hosszabb az elültetendő facsemete törzsénél. A támasztékot ugyanis 60 centiméter mélyen kell a talajba verni, hogy szilárdan álljon. Ez azt jelenti, hogy a magas törzsű fák esetében (180 centiméteres törzsmagasság) 2,40—2,50 méteres támasztékra van szükségünk, középmagas törzsű fák esetében (120—140 centiméteres törzsű fáknál) a támberendezés hossza 2 méter legyen, az alacsony törzsű fákhoz (80—100 centiméteres törzsmagasság) 1,60 méteres 'támasztékokat 'szerezzünk be. A támasztéknak a koronáig szabad érnie, úgy kell a törzshöz erősíteni, hogy ne dörzsölje az ágakat. 14