Hétvége, 1981 (3. évfolyam, 56-106. szám)

1981-01-08 / 56. szám

S gyűlés A DOLGOZÓK MELLEKL 1981.1­8. ÉVFOLYAM-56. SZÁM RECEPTVERSENYÜNK GYŐZTESE Személyesen a zentai készételgyár­ban megrendezett fogadáson ismer­kedtünk meg vele. Neve Turu Éva, s a Van egy jó receptem elnevezésű já­tékunkon első díjat nyert vadas étel­leírásával. — Horgosi vagyok, házasságban élek, és van egy hároméves kislányom. Megtudtuk tőle, hogy férje és apósa is szenvedélyes vadász, ezért a család étrendjében gyakran szerepel a vad­hús. — Nagyon meglepett a bizottság döntése, hogy az első díjat az én va­das receptem nyerte meg. Kolléga­nőim közül sokan ugrottak is a hír elolvasása után, de még többen vol­tak azok, akik recepteket kértek tő­lem. Habár a vadhúsokból készített éte­lek mesterének ismertük meg, Tura Éva a rövid idő alatt elkészíthető éte­leket főzi otthon. Nincs állandó mun­kaviszonyban, idénymunkásként dolgo­zik a horgosi paprikagyár csomagoló­osztályán. Ezért, ha munkából hazaér, gyors ételeket készít, hogy mire a férje is megjön, ebéddel várhassa. — Amikor pedig nem dolgozom a Vitaminban, akad elég munka a gyü­mölcsösben. Az őszibarackot meg az almafákat gyakran kell permetezni, szakszerűen ápolni, hogy legyen ter­més. — Mit főzött vasárnap? — kérdez­tük tőle. — Ilyen vadas húst, hogy fel ne süljek vele. A jövő vasárnap pedig sült kacsa lesz ebédre. A kacsát úgy sütöm, hogy sóval, Vegetával jól be­dörzsölöm, egy kanálnyi majoránnát a belsejébe szórok, majd forró sütőben ropogósra kisütöm. Teszek mellé krumplit is, s a vérét is megsütöm. Ezt úgy készítem, hogy kenyérbéllel össze­keverek egy-két tojást meg apróra vá­gott hagymát, és természetesen a kacsa vérét. Ezt a masszát ízlés szerint meg­sózom, megborsozom, majd mielőtt a pecsenye kész lenne, a tepsibe teszem a kacsa mellé. Köszönjük az újabb receptet, és ol­vasóinkkal együtt jó étvágyat kívánunk ehhez a finom ebédhez. FÁY GÁBOR

Next