Hétvége, 1981 (3. évfolyam, 56-106. szám)

1981-02-12 / 61. szám

HÁZIKERT FEBRUÁRI TEENDŐK A HÁZIKERTBEN Február második felében már benépesednek a házi­kertek, a gyümölcsösök és a szőlők. Itt-ott a metszőolló csattogása hallatszik, máshol gallyakat fűrészelnek a szor­gos kezű kertbarátok. Az­ év második hónapjában esedékes a gyümölcsfák téli permetezése is. Mezőgazdasági gyógy­szertárainkban kitűnő­ szerek kaphatók, mint például a Kreozán, Diazinon vagy Gebutox. Mindig a dobozon feltün­tetett töménységű permetlével szórjuk meg fáinkat, és per­metezés közben ne dohányozzunk, alkoholos italt ne fo­gyasszunk. Lehetőleg használjunk védőöltözéket szemüveg­gel együtt. Szeles időben, vagy amikor a hőmérséklet 5—6 fok alá süllyed, ne permetezzünk. Az előbbiek során említett permetezőszerek — külö­nösen a Kreozán —■ erős méreg. Ezért is nevezik sok he­lyen sárgaméregnek ezt a szert. Vannak, akik a kártevők ellen másfajta szereket­­használnak, mint amilyen a réz­­mészpor vagy a bordóilé. Noha a bordóilé elkészítése több fáradtsággal jár, mint a gyári kész szerekből készíthető permetezőoldat, ezt a hátrányát bőségesen ellensúlyozza, hogy a bordóilé nem mérgező. Támrendszeres málnatermesztés Az utóbbi években nemcsak a nagyüzemek málnaül­tetvényei korszerűsödtek, hanem a házikerteké is, ahol egyre több helyen alakítják ki a termesztést megkönnyítő támrendszereket. A régi, de még jó termőerejű ültetvé­nyeket is érdemes átalakítani, mert így több éven át jó terméseredményekre számíthatunk. A málna hajtásai szétterülők, elfekvőek, így a tá­masz nélküli tövek gyakran a sorok közeit is betakarják, ezáltal a talaj géppel nem művelhető. Ennek elkerülésével a málnásokban a huzalos támberendezéseket célszerű ki­alakítani. A támrendszerek megépítésekor mindig vegyük figyelembe az ültetvény vagy a bokrok lehetséges élet­tartamát. Az eddigi megfigyelések szerint a málnát 7—8 esztendőnél tovább nem érdemes fenntartani. Az idősebb ültetvényekben a hozam oly mértékben lecsökken, hogy a termesztés már nem gazdaságos. A támrendszert is ennek alapján alakítsuk ki, tehát az élettartam alapján válasszuk meg az anyagok mennyi­ségét és méreteit. A legkedvezőbb és gazdaságos anyag­felhasználás érdekében célszerű lenne pontosan megállapí­tani a támrendszerre háruló igénybevételt. Nemcsak a há­zikerti, hanem a nagyüzemi ültetvényekben is kiválóan al­kalmasak a vékonyabb oszlopok. Kerüljük a túlzottan vas­tag oszlopok felállítását, mert ezek nemcsak drágák, ha­nem a művelést is megnehezítik. Az oszlopok vastagsága ne haladja meg a 8—10 centimétert. A támrendszer két legnagyobb igénybevétele a hajtá­sok tartásából, valamint a szélnyomásból adódik. Ezek leg­inkább a sorközök irányában veszik igénybe a támrend­szert, ezért az oszlopokat kellő mélységig kell süllyeszteni. Távolságuk 8—10 méter lehet egymástól. A támrendszerek megépítésekor a jelenlegi gyakorlat szerint két-két páros, vagy három szimpla huzalt feszíte­nek ki. A későbbiek során kevesebb lesz a munka, ha pá­ros huzalokat használunk, hiszen a hajtásokat kötözési munkálatok nélkül igazíthatjuk a huzalok közé. Az alsó huzalnak a talajfelszíntől mért távolsága 0,6—0,8 méter legyen. A felső huzalpár magassága ne haladja meg az 1,5 métert, a huzal átmérője pedig a 3,8 millimétert. Az alsó huzal átmérője legaláb­b,5 milliméter legyen, mert ezek tartják a hajtásokat, rájuk hárul a szélnyomásból eredő nagyobb terhelés. A páros huzalok egymástól való távol­sága 25—30 centiméter. A huzalokra nehezedő hajtások szétterülését úgy gátolhatjuk meg, ha a huzalok közé he­lyezett távtartó lécek távközeinél a huzalokat úgyneve­zett „S” drótidomokkal fogatjuk össze. A korszerű málna­termesztésben a támrendszer elengedhetetlen, mert az ápo­lási munkákat megkönnyítjük vele, és így a szüretelés is A bordóilé A bordóilé 1—1,5 százalékos töménységben tavasszal az őszibarack-, a kajszi-, az alma- és a körtefák rügypatta­­náskori permetezésére használható a gombás megbetegedé­sek (a lisztharmat kivételével) ellen, mint például a levél­­varasodás, fodrosodás, monilia ellen. Sok kártevő sem szí­vesen látogatja a bordóilével kezelt gyümölcsfákat. A bordóilé felhasználható még a haszonkertben is. A paradicsom- és a paprikapalántákat a legjobb két nappal a kiültetés után permetezni egy százalékos bordóilével. Ez a permetezés megvédi a palántákat a különböző betegsé­gektől és a növénykék erőteljes fejlődésnek indulhatnak. A palántákat is kerülik a rágó kártevők. A permetezést két hét elmúltával ajánlatos megismételni. A burgonya permetezésére is jól bevált szer a bordóilé. Itt azonban kétszázalékos oldatot használjunk. Az így kezelt burgonyát a bogarak kevésbé támadják, és a permetlé hasznos más levélbetegségek megelőzésére is. Olykor a szőlővédelemben is ajánlatos visszatérni a régen oly jól bevált bordóiléhez. Zsenge hajtások esetében — a perzselés elkerülése végett — fél százalékos oldatot használjunk, később az oldat töménységét fokozhatjuk, legfeljebb két százalékig. A szőlőknél azonban a liszthar­­mat ellen valamilyen más készítményt kell a permetlébe keverni. Tíz liter egyszázalékos bordóilé elkészítéséhez a követ­kező mennyiségű vegyszerek szükségesek: 16 deka oltott meszet oldjunk fel vízben, szűrjük le, és keverjük annyi vízbe, hogy összesen 8 liternyi oldatot kapjunk. Rézgálic­­ból vegyünk 10 dekát, és oldjuk fel két liter meleg vízben. Ha felolvadt, a rézgálicoldatot folytonos kevergetés mellett öntsük a mésztejhez. Ha pontos mérlegünk nincs, szerezzünk be lakmuszpa­pírt. Gyógyszertárakban általában megvásárolhatók ezek a kémhatású papírcsíkok. A bordóiének ugyanis enyhén lúgos hatásúnak kell lennie, tehát a piros lakmuszpapír­nak meg kell kékülnie, ha az oldatba tesszük. Ha az ol­datba téve a papírnál nem észlelünk színváltozást, annyi mésztejet kell öntenünk a bordóiléhez, amíg a színváltozás be nem következik. Szakmunkatárs: Katzenberger Eduárd egyszerűbb. Csökken a növények önbeárnyékolása, köny­­nyebb a talaj­ápolás, valamint a növényvédelem. Sok kistermelő még ma is alkalmazza a gyalogművelés különböző módozatait. A termőhajtásokat egymáshoz kö­tözik, ám ezzel nem gátolják meg a tövek sorközökbe dőlé­sét, a szél által szétrázott hajtásoknak a talajfelszínre való borulását. A gyümölcsök nagy része ebben az esetben szennyeződik. Hátránya még ennek a művelési módnak a sok kézi munka, továbbá a nehezebb szüretelés. Jó megoldás a tövek egyedi karózása, de anyagigényessége miatt költségesebb a huza­los támberendezésnél. (Kertészet, Szőlészet) ________________________________________________14

Next