Hétvége, 1981 (3. évfolyam, 56-106. szám)
1981-02-26 / 63. szám
olvasóink kértek Tengerimalac a lakásban A Dél-Amerikában vadon élő tengerimalac a magas fű aljában, félhomályban, páradús, meleg környezetben él. A tengerimalac már hosszú idő óta az ember befolyása alatt áll, s így nemzedékről nemzedékre alkalmazkodni tudott a mi viszonyainkhoz. Ha megadjuk neki azt a keveset, amire viszont múlhatatlanul szüksége van, ha jól bánunk vele, mint a család szelíd, szeretetre méltó kis kedvencével, akár a két-három éves gyerek játékszere is lehet. Végtelenül jámbor, türelmes állatka, nem bánja, ha ölben ringatják, babakocsiban tologatják, akkor sem nyafog ha hétszámra nem játszanak vele. Van hófehér tengerimalac is, de gyakoribb a fehérfekete foltos, illetve a háromszínűnek nevezett fehér-sárga-fekete bundájú példány. Nagyon tiszta állatka,bundáját szép rendben tartja. Ha jó bánnak vele, a maga sajátos módján ki tudja mutatni szeretetét gazdája iránt; elébe szalad, és valamilyen hangot is ad, hol vékonyan visongót, hol mélyen böffenőt — attól függően, hogy milyen hangulatot kíván kifejezni. Bár erős fogazata van, harapásra soha nem használja. Tartása viszonylag egyszerű, nem igényel sok gondot. Néhány alapvető dolgot azonban figyelembekell venni: a tengerimalac tiszta állat, szereti a tiszta környezetet, a felfázásra érzékeny. Falun régen általában istállóban tartották a tengerimalacot. Az istálló ma már nem tartozik úgy hozzá a vidéki portához, melléképületek azért a legtöbb helyen vannak. Ezeket azonban nem melegíti be a lovak és szarvasmarhák lehelete, arról nem is szólva, hogy többnyire betonpadozatúak, márpedig ha valami árt a tengerimalacnak, akkor az, ha betonpadlójú helyiségben tartják. Ha csak ilyen fűtetlen helyiségünk van, a tengerimalacok számára, akkor faládában kell tartanunk, őket, bőséges, sűrűn váltott alom között. A jól táplált és tisztán, szárazon tartott tengerimalac fűtetlen helyiségben is áttelel, ha a láda lábakon áll, nem közvetlenül a hideg fal mellett. A tengerimalac súlyához képest viszonylagkevés vizeletet ürít (naponta kb. negyed decit), és ha megválogathatja a helyet, mindig egy helyre jár szükségét elvégezni. Természetes, hogy ott, abban a sarokban egykettőre átnedvesedik az alom. Bár ez semmiféle kellemetlen szaggal nem jár, mégis gondoskodni kell tiszta alomról. A tengerimalac vizes almon nem érzi jól magát, azonkívül a vele játszó gyereknek sem mindegy, hogy egy csapzott bundájú, lucskos, vagy pedig egy szép, tiszta, száraz állatot simogathat-e. Praktikus az olyan láda, amelynek hátsó harmadában az aljdeszkát drótszitával pótoljuk; hátránya, hogy a drótszitán át hideg érheti az állatot. Fűtött helyiségben ez természetesen nem jön szóba: itt, ha a ládát lábakra állítjuk, és a szitarész alá műanyag tálcát helyezünk, a takarítást nagyon megkönnyítjük magunknak. Fűtetlen helyiségben sem szabad közvetlenül a betonvagy kőpadlóra állítani a ládát, és itt bővebben kell adagolni a szalmát, szénát vagy faforgácsot. Városi lakásban is lehet helyet találni a tengerimalacnak. Kis lakásban a helyszűke miatt nyilvánvalóan a tengerimalac ládája, lakása is kisebb lesz, viszont itt úgyis gyakrabban veszik őt kézbe, dédelgetik, játszanak vele. A láda kicsinysége nemigen zavarja a tengerimalacot, mert általában nyugodtan üldögél egy helyben, nem futkos fel-alá. Éppen csak annyi helyre van szüksége, hogy ne kényszerüljön maga alá piszkítani, és a beadott takarmány se keveredjen össze a szennyezett alommal. Széna, szalmavárosban nemigen kerül, itt a faforgácsot ajánljuk. Végszükség esetén régi újságpapír is megteszi, vastag rétegben; a lényeg az, hogy az átázott papírréteget rendszeresen cseréljük ki szárazzal. A tengerimalac szereti, ha ládáját a fény elöl beárnyékoljuk. Kellemes félhomályban érzi jól magát. Falun általában szénával, gabonamagvakkal etetik, ugyanúgy, mint a házinyulakat. A tengerimalac azonban elsősorban a gumós és gyökeres növényeket kedveli: a retket, a sárgarépát, a burgonyát — ezt csak főzve adjuk neki, miután kihűlt. Azonkívül mindenféle zöldet, káposztát, kelkáposztát, füvet, pillangós takarmánynövényeket, gyermekláncfüvet, tyúkhúrt, különféle gyümölcsöket, almát, körtét de megeszi a zöldpaprikát vagy a pletyka nevű futónövény hajtásait is. Szívesen rágcsálja a kemény kenyérhéjat, a kekszet, a napraforgó tányérját. Minél változatosabban etetjük tengerimalacunkat annál kevésbé kell attól félnünk, hogy megbetegszik. Rövid idő alatt kitanulmányozhatjuk az ízlését, hiszen amit nem szeret, ahhoz hozzá sem nyúl, ami viszont fogára való, azt egykettőrebekebelezi. Tiszta ivóvízről télen-nyáron kell gondoskodni. Némelyik tengerimalac a tejet is örömmel issza. Étkészletéről, edényeiről: ne könnyű fémedényekben, hanem lehetőleg nehezebb üveg- vagy porcelántálkákban adjuk tengerimalacainknak az ételt. Ezt nem tudja olyan egyszerűen felborítani. Etessünk háromszor, de megszokja a tengerimalac azt is, ha naponta csak kétszer, reggel és este kap enni. Ilyenkor az egyik etetést takarítás, alomváltás előzi meg. A tengerimalac igen szapora állat. Évente kétszer-háromszor ellik, 2—6 utódot hoz világra. Vemhességi ideje 9 hét — 63 nap. A vemhes tengerimalacot fokozott gonddal kell táplálni, változatosan, sok zöldségfélével. A kicsik teljesen kifejletten, nyitott szemmel születnek. A szopás mellett igen hamar kezdik a magvakat is rágicsálni. Általában két hétig szopnak. Amíg a kicsik meg nem erősödnek, ajánlatos a hím tengerimalacot külön ládában tartani, nehogy valami nézeteltérés merüljön fel közöttük. Bár a tisztán tartott, változatosan táplált tengerimalacot — hacsak nem hideg kőpadlón vagy huzatos helyen tartjuk — nemigen fenyegetik betegségek, mégis jó tudni, melyek a tengerimalacok betegségei. A felfúvódás mindig a helytelen táplálás következménye. Ha befülledt zöldtakarmányt vagy valamilyen erjedt ételt adnak a tengerimalacnak, az a felfúvódás következtében, néhány óra alatt elpusztulhat. Ha idejében észleljük a bajt, enyhén, óvatosan masszírozzuk a hasát, és adjunk neki enyhe hashajtót, például egy kávéskanálnyi ricinust. A felfúvódást okozó táplálékot tovább ne etessük vele. Hasmenés ugyancsak előfordul romlott táplálék fogyasztása után, de bélfertőzés következménye is lehet. A fertőző tüdőgyulladás tünetei: étvágytalanság, bágyadtság, a beteg félrehúzódik, szőrét felborzolja, néha rekedten köhög. Légzése nehéz, néha tüsszög. Általában 3—4 napi betegség után pusztul el a beteg állat. A paratífusz kórokozója az egészséges állatban is megtalálható, de csak azokat betegíti, meg, amelyek rossz táplálás, hideg, nedves helyen való tartás miatt legyengültek. A betegség hidegrázásban, hányásban, hasmenésben, hőemelkedésben nyilvánul meg, a beteg állat lesoványodik, majd görcsök között elpusztul. Mételykór akkor betegíti meg a tengerimalacot, ha nedves, lápos, vizes helyen kaszált füvet kap enni. Ilyenkor a bőrében iborsónyi csomók keletkeznek. Az állat meg is bénulhat.