Hétvége, 1981 (3. évfolyam, 56-106. szám)

1981-02-26 / 63. szám

olvasóink kértek Tengerimalac a lakásban A Dél-Amerikában vadon élő tengerimalac a magas fű aljában, félhomályban, páradús, meleg környezetben él. A tengerimalac már hosszú idő óta az ember befolyása alatt áll, s így nemzedékről nemzedékre alkalmazkodni tudott a mi viszonyainkhoz. Ha megadjuk neki azt a keve­set, amire viszont múlhatatlanul szüksége van, ha jól bá­nunk vele, mint a család szelíd, szeretetre méltó kis ked­­­vencével, akár a két-három éves gyerek játékszere is lehet. Végtelenül jámbor, türelmes állatka, nem bánja, ha ölben ringatják, babakocsiban tologatják, akkor sem nyafog ha hétszámra nem játszanak vele. Van hófehér tengerimalac is, de gyakoribb a fehér­fekete foltos, illetve a háromszínűnek nevezett fehér-sár­­ga-fekete bundájú példány. Nagyon tiszta állatka,­­bundá­ját szép rendben tartja. Ha jó bánnak vele, a maga sajá­tos módján ki tudja mutatni szeretetét gazdája iránt; elébe szalad, és valamilyen hangot is ad, hol vékonyan visongót, hol mélyen böffenőt — attól függően, hogy milyen hangulatot kíván kifejezni. Bár erős fogazata van, ha­rapásra soha nem használja­. T­artása viszonylag egyszerű, nem igényel sok gon­dot. Néhány alapvető dolgot azonban figyelembe­­kell venni: a tengerimalac tiszta állat, szereti a tiszta környezetet, a felfázásra érzékeny. Falun régen általában istállóban tartották a tengeri­­malacot. Az istálló ma már nem tartozik úgy hozzá a vi­déki portához, melléképületek azért a legtöbb helyen van­nak. Ezeket azonban nem melegíti be a lovak és szarvas­­marhák lehelete, arról nem is szólva, hogy többnyire be­­tonpadozatúak, márpedig ha valami árt a tengeri­malacnak, akkor az, ha betonpadlójú helyiségben tartják. Ha csak ilyen fűtetlen helyiségünk van, a tengerima­lacok számára, akkor faládában kell tartanunk, őket, bősé­ges, sűrűn váltott alom között. A jól táplált és tisztán, szá­razon tartott tengerimalac fűtetlen helyiségben is áttelel, ha a láda lábakon áll, nem közvetlenül a hideg fal mel­lett. A tengerimalac súlyához képest viszonylag­­kevés vi­zeletet ürít (naponta kb. negyed decit), és ha megválogat­hatja a helyet, mindig egy helyre jár szükségét elvégezni. Természetes, hogy ott, abban a sarokban egykettőre átned­vesedik az alom. Bár ez semmiféle kellemetlen szaggal nem jár, mégis gondoskodni kell tiszta alomról. A tengerimalac vizes almon nem érzi jól magát, azonkívül a vele játszó gyereknek sem mindegy, hogy egy csapzott bundájú, lucs­kos, vagy pedig egy szép, tiszta, száraz állatot simogat­hat-e. Praktikus az olyan láda­, amelynek hátsó harmadában az aljdeszkát drótszitával pótoljuk; hátránya, hogy a drót­szitán át hideg érheti az állatot. Fűtött helyiségben ez ter­mészetesen nem jön szóba: itt, ha a ládát lábakra állítjuk, és a szitarész alá műanyag tálcát helyezünk, a takarítást nagyon megkön­nyítjük magunknak. Fűtetlen helyiségben sem szabad közvetlenül a beton­vagy kőpadlóra állítani a ládát, és itt bővebben kell ada­golni a szalmát, szénát vagy faforgácsot. V­árosi lakásban is lehet helyet találni a tengerimalac­nak. Kis lakásban a­ helyszűke miatt nyilvánvalóan a tengerimalac ládája, lakása is kisebb lesz, viszont itt úgyis gyakrabban veszik őt kézbe, dédelgetik, játszanak vele. A láda kicsinysége nemigen zavarja a tengerima­lacot, mert általában nyugodtan üldögél egy helyben, nem fut­kos fel-alá. Éppen csak annyi helyre van szüksége, hogy ne kényszerüljön maga alá piszkítani, és a beadott takar­mány se keveredjen össze a szennyezett alommal. Széna, szalma­városban nemigen kerül, itt a faforgá­csot ajánljuk. Végszükség esetén régi újságpapír is meg­teszi, vastag rétegben; a lényeg az, hogy az átázott papír­réteget rendszeresen cseréljük ki szárazzal. A tengerimalac szereti, ha ládáját a fény elöl beárnyé­koljuk. Kellemes félhomályban érzi jól magát. F­alun általában szénával, gab­onamagvakkal etetik, ugyanúgy, mint a házinyulakat. A tengerimalac azonban elsősorban a gumós és gyökeres növényeket kedveli: a retket, a sárgarépát, a burgonyát — ezt csak főzve adjuk neki, miután kihűlt. Azonkívül mindenféle zöldet, káposztát, kelkáposztát, füvet, pillangós takarmány­­növényeket, gyermekláncfüvet, tyúkhúrt, különféle gyü­­mölcsöket, almát, körtét de megeszi a zöldpaprikát vagy a pletyka nevű futónövény hajtásait is. Szívesen rágcsálja a kemény kenyérhéjat, a kekszet, a napraforgó tányérját. Minél változatosabban etetjük tengerimalacunkat an­nál kevésbé kell attól félnünk, hogy megbetegszik. Rövid idő alatt kitanulmányozhatjuk az ízlését, hiszen amit nem szeret, ahhoz hozzá sem nyúl, ami viszont fogára való, azt egykettőre­­bekebelezi. Tiszta ivóvízről télen-nyáron kell gondoskodni. Néme­lyik tengerimalac a tejet is örömmel issza. Étkészletéről, edényeiről: ne könnyű fémedényekben, hanem lehetőleg nehezebb üveg- vagy porcelántálkákban adjuk tengerimalacainknak az ételt. Ezt nem tudja olyan egyszerűen felborítani. Etessünk háromszor, de megszokja a tengerimalac azt is, ha naponta csak kétszer, reggel és este kap enni. Ilyen­kor az egyik etetést takarítás, alomváltás előzi meg. A tengerimalac igen szapora állat. Évente kétszer-há­­romszor ellik, 2—6 utódot hoz világra. Vemhességi ideje 9 hét — 63 nap. A vemhes tengerimalacot fokozott gonddal kell táplálni, változatosan, sok zöldségfélével. A kicsik teljesen kifejletten, nyitott szemmel születnek. A szopás mellett igen hamar kezdik a magvakat is rági­­csálni. Általában két hétig szopnak. Amíg a kicsik meg nem erősödnek, ajánlatos a hím tengerimalacot külön ládában tartani, nehogy valami né­zeteltérés merüljön fel közöttük. Bár a tisztán tartott, változatosan táplált tengerimala­cot — hacsak nem hideg kőpadlón vagy huzatos helyen tartjuk — nemigen fenyegetik betegségek, mégis jó tudni, melyek a tengerimalacok betegségei. A felfúvódás mindig a helytelen táplálás következmé­nye. Ha befülledt zöldtakarmányt vagy valamilyen erjedt ételt adnak a tengerimalacnak, az a felfúvódás következté­ben, néhány óra alatt elpusztulhat. Ha idejében észleljük a bajt, enyhén, óvatosan masszírozzuk a hasát, és adjunk neki enyhe hashajtót, például egy kávéskanálnyi ricinust. A felfúvódást okozó táplálékot tovább ne etessük vele. Hasmenés ugyancsak előfordul romlott táplálék fo­gyasztása után, de bélfertőzés következménye is lehet. A fertőző tüdőgyulladás tünetei: étvágytalanság, bá­­gyadtság, a beteg félrehúzódik, szőrét felborzolja, néha rekedten köhög. Légzése nehéz, néha tüsszög. Általában 3—4 napi betegség után pusztul el a beteg állat. A paratífusz kórokozója az egészséges állatban is meg­található, de csak azokat betegíti, meg, amelyek rossz táp­lálás, hideg, nedves helyen való tartás miatt legyengül­tek. A betegség hidegrázásban, hányásban, hasmenésben, hőemelkedésben nyilvánul meg, a beteg állat lesoványo­dik, majd görcsök között elpusztul. Mételykór akkor betegíti meg a tengerimalacot, ha nedves, lápos, vizes helyen kaszált füvet kap enni. Ilyen­kor a bőrében iborsónyi csomók keletkeznek. Az állat meg is bénulhat.

Next