Hétvége, 1981 (3. évfolyam, 56-106. szám)

1981-01-08 / 56. szám

ÚJÍTÓK, FELTALÁLÓK Szakmunkatárs: Kovács Sztrikó Zoltán MIÉRT ELÉGEDETLENEK AZ ÚJVIDÉKI ÚJÍTÓK? Egy betondöngölő sorsa Miért fizetnek súlyos devizát egy-egy külföldi gépért, amikor itthon, nálunk olcsóbb és jobb minőségű gép kap­ható? — tették fel a kérdést immár ki tudja, hányadszor az újvidéki Technika és Progresinvest munkatársai. S nem is ok nélkül, hiszen a fejlettebb országokból számos meg­rendelés érkezik, nagy az érdeklődés a jugoszláv betondön­gölő iránt, a hazai építővállalatok pedig ugyanakkor kül­földről hoznak be drágább és rosszabb betondöngölőket. Amíg az újvidékiek a nyugatnémet gépek iránt érdek­lődnek, s csupán azoknak a minőségét ismerik el, az egye­sült államokbeli IRC multinacionális vállalat meg akarja vásárolni annak a betondöngölőnek a szabadalmát, amelyet két feltalálónk, Branko Radišić mérnök és Estef Halilovic magiszter készített. Találmányukat fél éven át tanulmá­nyozták az Egyesült Államokban, s megállapították, hogy az újvidéki Technika döngölője jobb bármely hasonló gépnél, amelyet jelenleg a világon gyártanak és ismernek. A TAKARÉKOS GÉP Két feltalálónk több mint két évtizeden át dolgozott a betondöngölő prototípusán. A villany- és benzinmeghajtású döngölők maximális rezgésszáma percenként 20 000, a lég­­ürítésű döngölőé viszont 50 000 percenként, s ily módon a cementmegtakarítás eléri a 15 százalékot, a beton szilárdsá­ga pedig 30 százalékkal nagyobb, s mindezt jóval rövidebb idő alatt valósítják meg. Ha ezeket a százalékokat a számok nyelvére fordítjuk, azt jelenti, hogy 10,5 millió tonna hazai és több mint két­millió tonna behozatali cement esetében a megtakarítás több mint 30 millió tonnára rúg. Pénzben ez több mint hat­­milliárd dinár! S ezzel még nem is mondtunk el mindent, hiszen ha a hazai betondöngölőket használnánk, nem is vol­na szükség cementbehozatalra, jutna a tartalékokba, esetleg még kivitelre is, és — ami ugyancsak nagyon lényeges szempont — olcsóbb és gyorsabb volna az építkezés. ELISMERÉSEK A termelési program 30 géptípust és kapcsolható eszköz gyártását irányozza elő, az érdeklődésből ítélve azonban könnyen megtörténhet, hogy ez a találmány is egy nagy külföldi gyárba kerül. Az újvidéki betondöngölőről ugyanis a legjobb vélemények érkeznek az Egyesült Államokból, a Szovjetunióból, Magyarországról, Franciaországból, Olaszor­szágból, Brazíliából és Venezuelából s egyes hazai építővál­lalatokból is, amelyek nagyobb építkezésbe fogtak, a leg­több hazai vállalat azonban továbbra is az NSZK-ból, Franciaországból vagy Svájcból importálja a döngölőket. A hazai gyártmány iránti bizalmatlanság annál kevés­bé érthető, hiszen például a velenjei Velegrad szakemberei írásban közölték, hogy a jugoszláv betondöngölő teljesítőké­pessége háromszorosa-négyszerese a külföldieknek, jobb, tartósabb és célszerűbb bármely hasonló gépnél, amelyet je­lenleg a világon gyártanak. Hasonló vélemények érkeztek hazánk több más nagy építőipari munkaszervezetéből is. Egy milánói cég már felajánlotta ügyviteli-technológiai együttműködését e gépek gyártásában. SÜKETEK PÁRBESZÉDE — Gépeink, amellett, hogy ilyen eredményesek, 10 szá­zalékkal olcsóbbak is a külföldieknél, s ez nem elhanyagol­ható összeg, ha tudjuk, hogy évente kis híján egymilliárd értékű betondöngölőt importálunk. Ezenkívül, a külföldiek érdeklődéséből ítélve, mintegy egymilliárd dollár értékű gé­pet exportálhatnánk. S mindennek ellenére, amikor a hazai intézetekhez fordultunk, hogy vizsgálják meg gépünket, s adjanak szakvéleményt róla, azt válaszolták, hogy csak a mi költségünkön hajlandóak elvégezni a munkát — mondta Eszef Halilovic. Mindaz tehát, ami az újvidéki Technika és Progresinvest, valamint a két feltaláló dokumentációjában megtalálható, a süketek párbeszédére emlékeztet. Semmi sem segít, sem a stabilizációra való felszólítás, sem a betondöngölő minőségét szavatoló okmányok, sem az a tény, hogy a döngölő jó mi­nőségű anyagból készült, tartós és olcsó, s hogy külföldre is szállíthatnánk... — Kéréssel fordultunk a Jugoszláv Gazdasági Kamará­hoz is, hogy állítsa le a külföldi betondöngölők behozatalát, számításokkal bizonyítottuk, mit jelentene ez gazdaságunk számára. Azt a választ kaptuk, hogy a Jugoszláv Gazdasági Kamarának nem tartozik hatáskörébe az importtilalom, s ezzel már mindent megmondtak, s hallgatólagosan bele­egyeztek egy olyan pazarlásba, amelyet a nálunk jóval gaz­dagabbak sem engedhetnek meg maguknak. A BELGRÁDI SOLAR ’80 SZEMLÉN LÁTTUK GABONASZÁRÍTÁS - NAPENERGIÁVAL A nedves ősz, a késői érés sok gondot okoz a mezőgaz­dasági termelőknek. A mag nedvességtartalma ilyenkor ma­gasabb a kívánatosnál, fennáll a rothadás és penészedés ve­szélye. Nincs más hátra, a kincset érő terményt szárítani és szellőztetni kell, hogy megőrizzük a következő aratásig. Csakhogy a szárítás módfelett energiaigényes eljárás, mon­dani sem kell talán, hogy igen költséges is. A megfelelő hőmérsékletet és a levegőáramlást biztosító berendezések megvásárlása és üzemeltetése egyaránt sok befektetést igé­nyel. Miért ne hasznosíthatnánk a napenergiát szellőztetésre, szárításra? Az ötlet nem új, sőt néhány munkaszervezet máris kísérletezik a szóban forgó berendezések előállításá­val. A passzív és az aktív rendszerek sokaságával foglalkoz­nak országszerte a mezőgazdasági mérnökök és a szolaris­­ták, de a jelek szerint a Goša összetett munkaszervezet belgrádi üzemrészlegében jutottak el legtovább. Sorozatban gyártják a napenergiával fűtött és aktív vagy passzív szel­lőztetéssel működő szárítót. — ,A Goya-Long nevű berendezés a nap hevét elnyelő műanyag fóliával és az acélszerkezettel együtt szinte per­cek alatt szerelhető fel a legmegfelelőbb helyen — magya­rázták a kiállításon a gyár mérnökei. — A szárítás után te­hát ugyanilyen egyszerűen szedhető szét és szállítható egy újabb helyre. A Goya-Long gabonaraktárral egybeépítve a szóban forgó szárító módfelett hatékonynak és olcsónak ígérkezik. Miből is áll a szárító? Meglepően egyszerű szerkezet! A fémvázú, egyenként 119 köbméter űrtartalmú, 24 méter hosszú és másfél méter magas szárítósátrak nap felé néző oldalát kívülről egy áttetsző, belülről pedig egy fekete mű­anyag fóliával burkolták. A talajhoz viszonyítva 49 fokos szögben álló kettős fólia között felmelegedő légtömeget ter­mészetes légáram vagy pedig légkavarók hozzák mozgásba, és juttatják el a sátorban szétterített kukoricára, búzára. A belgrádi egyetem me­zőgazdasági karán 1979 októbe­rében elvégzett tudományos igényű kísérletek eredménye arra utal, hogy a fóliaszárítók energiamérlege kiváló, és nemcsak napfényes időben, hanem őszi, párás meteorológiai viszonyok között is jól hasznosítja az ingyen napenergiát. HORVÁTH Gábor __________________________________________3

Next