Hétvége, 1981 (3. évfolyam, 56-106. szám)
1981-04-09 / 69. szám
olvasóink kérték Néhány szót a filmekről Kezdetben vala a lemez — a ma ismert és használt felvételi anyagok őse. Nagyapámnk, a fotográfia úttörői igencsak elfáradhattak egy-egy fotótúrán: rajzunkon láthatják, hogy nézett ki egy lemezes géppel és a hozzá tartozó kellékekkel megrakott fényképész. Persze, vannak a lemeznek előnyei is, ezért a műszaki fényképezés egyes területein ma is használják. Hordozórétege az üveg, teljesen átlátszó, nem oldódik, síkban tartja az emulziót, mely így vastagabb és egyenletesebb elosztású lehet. Minden felvételünket külön dolgozhatjuk ki, a lemez könnyen retusálható. Kétségtelen viszont, hogy nehezen kezelhető, és töltéséhez általában sötétkamrára van szükség. Nagy helyet foglal el, így viszonylag kevés felvételi anyagot vihetünk magunkkal. A lemezes gépek nagyok és otrombák, nehezen biztosítható a gyors felvételi készség. E hátrányai miatt szorult ki a mindennapi használatból. A mai fotósnak legyen az kezdő amatőr vagy profi, a filmek két alaptípusa áll rendelkezésére: a fekete-fehér (ff) vagy a színes film. Míg az előzőt elsősorban mint ún. negatívfilmet hozzák forgalomba (ami a természetben világos, az a filmen sötét és fordítva)s fényképek (pozitív képek) készítésére alkalmas, addig a színes film egyaránt elterjedt mint negatív- és mint diapozitív-film. Ez utóbbi vetítésre alkalmas, áttetsző és színhű filmkockákat eredményez, míg színes képet nálunk egyelőre csak negatívról készítenek. Foglalkozzunk részletesebben a leggyakrabban használt és legolcsóbb (vagy talán a legkevésbé drága?) filmünkkel, a fekete-fehér negatívfilmmel. Ennek jellegét három fő tulajdonsága határozza meg: színérzékenysége, általános érzékenysége és a film mérete. Színérzékenység szempontjából egy film lehet színekre érzéketlen, (ilyenek voltak az első lemezek, ma csak egyes litográfiai eljárásokhoz használják őket), ortokromatikus, ortopán vagy pánkromattikus. Az ortokromatikus film nem reagál a piros színre: ami a természetben piros volt, az ilyen filmről készített képen fekete lesz. A filmgyártási technológia fejlesztése során sikerült olyan filmet készíteni, amely minden színt regisztrál, ez a pánkromatikus film. Sajnos a szemnél jóval kevésbé érzékeny a zöld színre, ezért tájképek fényképezéséhez "keresztezték” az ortokromatikus filmmel, így keletkezett az ortopán film, mely az összes látható színt igen hűen reprodukálja, természetesen fekete-fehérben. Léteznek ezenkívül különlegesen érzékenyített filmek is, pl. az infravörös anyagaik. Ezek eredetileg katonai célokra készültek, és a tévhittel ellentétben nem lehet velük teljes sötétségben fényképezni. A nálunk kapható filmek kivétel nélkül pánkromatikusak. Egy film általános érzékenysége lehet alacsony, közepes vagy magas. Minél magasabb egy film érzékenysége, annál kevesebb fényt igényel, annál rosszabb fényviszonyok között lehet vele fényképezni. Az általános érzékenységet Európában DIN fokokban, a többi kontinensen ASA egységekben jelölik. Mivel egyes fényképezőgépeken csak DIN Vagy csak ASA beosztása van a filmérzékenységet beállító gombnak vagy gyűrűnek, olvasóink hasznát láthatják öszszehasonlító táblázatunknak. Alacsony érzékenységűnek tekinthetjük a 18 DIN alatti érzékenységűeket, pl. a nálunk kapható Fotokemika KB 14, R 14, KB 17 és R 47 filmeket. Ezek előhívás után igen finom szemcsézetet adnak, ezáltal növelve a felvétel feloldóképességét (élességét) és nagyíthatóságát. Vigyázat! Ha filmjeinket magunk hívjuk elő és Fotokemikai FR E 24 hívót használunk, fényképezés előtt, fénymérőnk beállításakor a filmen feltüntetett DIN érzékenységhez adjunk hozzá hatot, illetve ha fénymérő nélkül dolgozunk, az eredetileg megállapított értékhez viszonyítva szűkítsük a blende nyílását két rekeszértékkel. Ellenkező esetben tájékozatlanságunk miatt túlexponáljuk filmjeinket — ez minden filmre vonatkozik, amit FR E 24-ben szándékozunk előhívni, ugyanis e hívó 3 DIN-nel növeli a filmek érzékenységét, így a KB vagy R 14-es filmet 20 DIN-esként exponáljuk, az ORWO NP 21-et vagy a KB ill. R 21-et pedig 27 DIN-esként. Közepes érzékenységűek , 13—24 DIN-esek, ezek a legelterjedtebb amatőrfilmek. Nálunk általában kapható az ORWO, NP 20, ill. az újabb NP 21, valamint a Fotokémika KB, ill. R 21 film. Valahány kielégítő minőségű és amatőr célokra ajánlható. Magasérzékenységűnek manapság a 24 DIN-nél érzékenyebb filmeket nevezzük, ide tartoznak az ORWO NP 27, a helyenként még (sajnos, csak tekercsfilmként) kapható SJLFORD HP—4, valamint a hazai vásárló számára ismeretlen HP—5, a KODAC 3—X PAN, ROYAL X—PAN és RECORDING filmek, (ez utóbbi 36 DIN-3200 ASA érzékenységű, gyertyalángnál is kitűnő felvételt lehet vele készíteni). Magasérzékenységűek a világpiac filmújdonságát képező, ezüstöt nem tartalmazó ILFORD XP—1 és az AGFAPAN VARIO XL filmek is. A magasérzékenységű filmek nélkülözhetetlen kellőset az akciófotókat készítő riportereiknek, sajnos, nálunk nem kaphatók. Hogy gépünkbe milyen méretű filmet teszünk, a gép méretétől függ. Nálunk szinte kizárólag csak kisfilm (ún. Leica-film, kétoldalt perforált 35 milliméteres kazettás vagy sötétkamra-töltésű méterárú) és 120-as jelzésű, ún. tekercsfilm (nevezik még 6x9-es, 6x6-os vagy roll-filmnek is). Védőpapírral együtt orsóra tekerve, napfény-töltésű 60 cm hosszú, 6 cm széles változatban kapható. Ezért is tanácsoltuk előző írásunkban az ilyen filmeket használó gépek beszerzését. LENNERT Géza fotóművész J1 FILM K. P-1 FEKETE-FEHÉR | -I SZÍNESJ_ __________:, Ii I NE6ATÍV~1 [ DIA I I NEGATÍV "| | DIA | FF FILM \ ALTALANOS ÉRZÉKENYSÉG\ —Ц ALACSONY (iS DIN-IG») \ rti KÖZEPES (18-24 DIM) I MAGAS (24 DIN FÖLÖTT ) SZÍN- ^ [ÉRZÉKENYSÉG I ÉRZÉKENyÍTETLEN -4 ORTOKROMATIKUS" +| ortopAn PÄNKROMATIKU5 INFRAVÖRÖS I FILMMÉRETEK, ~ POCKET (MINI) I ISTAMATIC KISFILM (LEICA) -*l ROLL-FILM (120, 22oT"| ->| KÜLÖNLEGES | I SÍKFILMEK (LAPOK ALAKJÁBAN )~] DIN 12 15 18 21 24 27 30 ASA 12 25 50 100 200 400 800 13