Hétvége, 1981 (3. évfolyam, 56-106. szám)

1981-04-09 / 69. szám

olvasóink kérték Néhány szót a filmekről Kezdetben vala a lemez — a ma ismert és használt fel­vételi anyagok őse. Nagyapám­nk, a fotográfia úttörői igen­csak elfáradhattak egy-egy fotótúrán: rajzunkon láthatják, hogy nézett ki egy lemezes géppel és a hozzá tartozó kellé­kekkel megrakott fényképész. Persze, vannak a lemeznek előnyei is, ezért a műszaki fényképezés egyes területein ma is használjá­k. Hordozórétege az üveg, teljesen átlátszó, nem oldódik, síkban tartja az emulziót, mely így vastagabb és egyenletesebb elosztású lehet. Minden felvételünket kü­lön dolgozhatjuk ki, a lemez könnyen retusálható. Kétség­telen viszont, hogy nehezen kezelhető, és töltéséhez általá­ban sötétk­amrára van szü­kség. Nagy helyet foglal el, így viszonylag kevés felvételi anyagot vihetünk magunkkal. A lemezes gépek nagyok és otrombák, nehezen biztosítható a gyors felvételi készség. E hátrányai miatt szorult ki a min­dennapi használatból. A mai fotósnak legyen az kezdő amatőr vagy profi, a filmek két alaptípusa áll rendelkezésére: a fekete-fehér (ff) vagy a színes film. Míg az előzőt elsősorban mint ún. negatívfilmet hozzák forgalomba (ami a természetben vilá­gos, az a filmen sötét és fordítva)­s fényképek (pozitív képek) készítésére alkalmas, addig a színes film egyaránt elterjedt mint negatív- és mint diapozitív-film. Ez utóbbi vetítésre alkalmas, áttetsző és színhű filmkockákat ered­ményez, míg színes képet nálunk egyelőre csak negatívról készítenek. Foglalkozzunk részletesebben a leggyakrabban használt és legolcsóbb (vagy talán a legkevésbé drága?) filmünk­kel, a fekete-fehér negatívfilmmel. Ennek jellegét három fő tulajdonsága határozza meg: színérzékenysége, általános érzékenysége és a film mérete. Színérzékenység szempontjából egy film lehet színekre érzéketlen, (ilyenek volta­k az első lemezek, ma csak egyes litográfiai eljárásokhoz használják őket), ortokromatikus, or­­topán vagy pánkromattikus. Az ortokromatikus film nem reagál a piros színre: ami a természetben piros volt, az ilyen filmről készített képen fekete lesz. A filmgyártási technológia fejlesztése során sikerült olyan filmet készíteni, amely minden színt regisztrál, ez a pánkromatikus film. Sajnos a szemnél jóva­l kevésbé érzékeny a zöld színre, ezért tájképek fényképezéséhez "keresztezték” az ortokro­matikus filmmel, így keletkezett az ortopán film, mely az összes látható színt igen hűen reprodukálja, természetesen fekete-fehérben. Léteznek ezenkívül különlegesen érzéke­­nyített filmek is, pl. az infravörös anyagaik. Ezek eredeti­leg katonai célokra készültek, és a tévhittel ellentétben nem lehet velük teljes sötétségben fényképezni. A nálunk kapható filmek kivétel nélkül pánkromatikusak. Egy film általános érzékenysége lehet alacsony, közepes vagy magas. Minél magasabb egy film érzékenysége, annál kevesebb fényt igényel, annál rosszabb fényviszonyok kö­zött lehet vele fény­képezni. Az általános érzékenységet Európában DIN fokokban, a többi kontinensen ASA egy­ségekben jelölik. Mivel egyes fényképezőgépeken csak DIN Vagy csak ASA beosztása van a filmérzékenységet beállító gombnak vagy gyűrűnek, olvasóink hasznát láthatják ösz­­szehasonlító táblázatunknak. Alacsony érzékenységűnek tekinthetjük a 18 DIN alatti érzékenységűeket, pl. a nálunk kapható Fotokemika KB 14, R 14, KB 1­7 és R 47 filmeket. Ezek előhívás után igen fi­nom szemcsézetet adnak, ezáltal növelve a felvétel feloldó­képességét (élességét) és nagyíthatóságát. Vigyázat! Ha filmjeinket magunk hívjuk elő és Fotokemikai FR E 24 hívót használunk, fényképezés előtt, fénymérőnk beállítá­sakor a filmen feltüntetett DIN érzékenységhez adjunk hozzá hatot, illetve ha fénymérő nélkül dolgozunk, az ere­detileg megállapított értékhez viszonyítva szűkítsük a blende nyílását két rekeszértékkel. Ellenkező esetben tájé­kozatlanságunk miatt túlexponáljuk filmjeinket — ez min­den filmre vonatkozik, amit FR E 24-ben szándékozunk előhívni, ugyanis e hívó 3 DIN-nel növeli a filmek érzé­kenységét, így a KB vagy R 14-es filmet 20 DIN-esként exponáljuk, az ORWO NP 21-et vagy a KB ill. R 21-et pedig 27 DIN-esként. Közepes érzékenységűek , 13—24 DIN-esek, ezek a legelterjedtebb amatőrfilmek. Nálunk általában kapható az ORWO, NP 20, ill. az újabb NP 21, valamint a Fotoké­­mika KB, ill. R 21 film. Valahány kielégítő minőségű és amatőr célokra ajánlható. Magasérzékenységűnek manap­ság a 24 DIN-nél érzékenyebb filmeket nevezzük, ide tar­toznak az ORWO NP 27, a helyenként még (sajnos, csak tekercsfilm­ként) kapható SJLFORD HP—4, valamint a ha­zai vásárló számára ismeretlen HP—5, a KODAC 3—X PAN, ROYAL X—PAN és RECORDING filmek, (ez utóbbi 36 DIN-3­200 ASA érzékenységű, gyertyalángnál is kitűnő felvételt lehet vele készíteni). Magasérzékenységűek a világ­piac filmújdonságát képező, ezüstöt nem tartalmazó ILFORD XP—1 és az AGFAPAN VARIO XL filmek is. A magasérzékenységű filmek nélkülözhetetlen kellőset az ak­ciófotókat készítő riportereiknek, sajnos, nálunk nem kap­hatók. Hogy gépünkbe milyen méretű filmet teszünk, a gép méretétől függ. Nálunk szinte kizárólag csak kisfilm (ún. Leica-film, kétoldalt perforált 35 milliméteres kazettás vagy sötétkamra-töltésű méterárú) és 120-as jelzésű, ún. tekercsfilm (nevezik még 6x9-es, 6x6-os vagy roll-filmnek is). Védőpapírral együtt orsóra tekerve, napfény-töltésű 60 cm hosszú, 6 cm széles változatban kapható. Ezért is ta­nácsoltuk előző írásunkban az ilyen filmeket használó gé­pek beszerzését. LENNERT Géza fotóművész J1 FILM K. P-1 FEKETE-FEHÉR | -I SZÍNESJ_ __________:, Ii I NE6ATÍV~1 [ DIA I I NEGATÍV "| | DIA | FF FILM \ ALTALANOS ÉRZÉKENYSÉG\ —Ц ALACSONY (iS DIN-IG») \ rti KÖZEPES (18-24 DIM) I MAGAS (24 DIN FÖLÖTT ) SZÍN- ^ [ÉRZÉKENYSÉG I ÉRZÉKENyÍTETLEN -4 ORTOKROMATIKUS" +| ortopAn PÄNKROMATIKU5 INFRAVÖRÖS I FILMMÉRETEK, ~ POCKET (MINI) I ISTAMATIC KISFILM (LEICA) -*l ROLL-FILM (120, 22oT"| ->| KÜLÖNLEGES | I SÍKFILMEK (LAPOK ALAKJÁBAN )~]­ DIN 12 15 18 21 24 27 30 ASA 12 25 50 100 200 400 800 13

Next