Hétvége, 1981 (3. évfolyam, 56-106. szám)
1981-01-29 / 59. szám
UTAZÁS, ÜDÜLÉS Helyet a nap alatt a lakókocsiknak! Újvidéken hozzávetőleges adatok szerint ezerre tehető a kemping-lakókocsik száma. Tulajdonosaik évente átlag 3 —4 héten át használják őket, tizenegy hónapon át — kevés kivétellel — nem tudnak mit kezdeni velük. A nyaralásnak ez a formája mindinkább tért hódít, és ez örvendetes, hiszen a lakókocsi-tulajdonosok jelentős hányada a kétkezi munkások közül kerül ki. Épp ezért nem mindegy, hogyan viszonyulnak hozzájuk a kommunális szervek. A tartományi székvárosban 1979 végén megalakult a Camping-Caravanning Klub a Turisztikai Szövetség részeként és egyik ágazataként. A Turisztikai Szövetség szokásos vitatribünjét decemberben ennek a prblémának szentelte, meghívta a Városi Kommunális ügyosztály, a Fruska gora Nemzeti Park, a DTD és a horgászszigeti felelősök képviselőit is, de sajnos közülük csak a Kommunális Ügyosztály képviselője jött el. Csík András a klub elnöke röviden ismertette a nehézségeket: elmondta, hogy az elmúlt egy év alatt hivatalos formában beszéltek a Fruška gora Nemzeti Park, a Duna—Tisza—Duna munkaszervezet, valamint a Szocialista Szövetség illetékes szakosztályának képviselőivel, de nem sikerült említésre méltó eredményt elérni. Mit is ajánlanak lényegében? A lakókocsik jelentős része a parkolóhelyeket foglalja el, és a Kommunális Ügyosztály ellenőrei időnként figyelmeztető cédulát hagynak rajtuk, hogy „innen elkell őket távolítani”. Igen ám, de hová? A téli hónapokra a horgászszigeti kemping szabad térségét ajánlják, ahová esetleg 100 kocsi elfér, de mi legyen a többi kilencszázzal? A klubtagok — többen is jelen voltak — véleménye szerint éppúgy, mint pl. a zágrábiak, ljubljanaiak esetében, a természetben több pontot kellene kijelölni, ahol állandóan és biztonságban állhatnának ezek a kocsik és ahova szép időben kirándulhatnának is. Egyik pont lehetne a Horgászsziget szabad része, a többi pedig a Duna partján, a Fruška gorában, a DTD-csatornák mellett. A klubtagok ígérik, hogy a természet összképét nem bontják meg. Sőt, mint mondták, itt vendégül láthatnák más vajdasági helységek klubjainak tagjait cserelátogatás formájában (Szabadkán, Zrenjaninban és Palánkényen már ilyen klub), így más helységekben is ösztönöznék a szerveződést. Érdekes ajánlatot tett dr. Momčilo Vukičević egyetemi tanár, aki tudományos szinten foglalkozik tartományunk turizmusával. Szerinte ezer lakókocsi egyenlő 2000 szabad fekhellyel, melyet a klubtagok felkínálhatnának nagyobb rendezvények, pl. a tavaszi asztalitenisz világbajnokság idején „szükséglakásnak”. Más országokban, sőt nálunk Szlovéniában is dívik ez a módszer, így a Kranjska gorában a téli síidényben sokan laknak gázzal fűthető karaván-lakókocsiban. Ausztriában, Svájcban ugyancsak a téli sportközpontokban hivatalosan megszabott — olcsó — áron kínálják a lakókocsikat. Ha tehát a klub ilyen előterjesztéssel élne, bizonyára más szemmel néznének rá, hiszen a most folyó szállodabővítések befejezése után sem lesz Újvidéknek 2000 szálláshelye. Sava Subotin, a Kommunális Ügyosztály szakembere sajnálattal mondta, hogy még mindig nem készült el a tartományi székváros környékének rendezési terve, de ezeket az igényeket feltétlenül figyelembe kell venni. Egyelőre csak a Horgászszigeten adhatnak 2 hektáros területet számukra azzal, hogy a fákat nem szabad kivágni, és a környezetet érintetlenül kell hagyni. Szerinte is a lakókocsik nagy szolgálatot tehetnek esetleges elemi csapások idején, de csak abban az esetben, ha rendezett környezetben, hozzáférhető helyen állnak. Remélhetőleg 1981-ben előbbre lendül a munkásüdülésnek ez a mind kedveltebb formája. KOVÁCS József A téli üdülés tetőfokán A téli üdülési idény most tetőzik. Az iskolákban javában tart a félévi vakáció, a vállalatokban pedig a zárszámadás elvégzése után lazítanak az emberek, és aki teheti, elutazik néhány napra üdülni. Hazánkban körülbelül öt évvel ezelőtt terjedt el az a nézet, hogy egészségügyi szempontból is hasznosabb, ha a dolgozó két részben veszi ki évi pihenőjét. Nem beszélve arról, hogy a pihent munkás teljesítménye és munkaikedve is jelentősen megnövekszik, öt évvel ezelőtt ezrek és ezrek utaztak téli üdülésre, a tengermellékre, a hegyekbe, hogy aktívan vagy kevésbé aktívan lazítsanak. A magasabb fokú idegenforgalmi létesítmények melegvizes úszómedencékkel, tekepályákkal, kiépített sí- és szánkázó terepekkel csalogattak mindenkit. Vajdaságból 5—10 ezer ember utazott évente téli üdülésre. Számuk azonban évről évre csökkenni kezdett. Sok helyen a dolgozók a téli üdülésre szabadnapjaikat, túlóráikat fordították. Máshol a vállalatok jutalomüdülésre küldték dolgozóikat. Mivel az akció eléggé szervezetlennek bizonyult, egyes városokban érdekközösségek alakultak, amelyek önigazgatási megegyezést javasoltak az érdekközösségekbe tömörült vállalatoknak kötelező hozzájárulás befizetéséről. Amely vállalatok megkötötték a megegyezést, az érdekközösségek közreműködése révén árengedménnyel teleltethetik dolgozóikat, így most sok helyen kétféle módon utazhatnak telelni: az érdekközösség útján kedvezménnyel, vagy az utazási irodák szervezésében, természetesen engedmény nélkül. Látszólag probléma nincs, de azért egy kis szépséghibája mégis van a dolognak. Az utazási irodák ugyanis drágábban szervezik a téli üdülést az érdekközösségeik számára, és a részvevőnek szinte mindegy, hogyan utazik. Árengedménnyel is annyiba kerül az üdülés, mint a „vadon” utazónak. Kinek van haszna ebből? Érdemes rajta elgondolkozni. FÁY Gábor ________________________________________________14