Hétvége, 1981 (3. évfolyam, 56-106. szám)
1981-09-24 / 93. szám
olvasóink kertek Az elemi csapások előrejelzése Még élénken, emlékezetünkben él a két súlyos földrengés-katasztrófa, amelyek közül az első Algériát, a második Olaszországot érintette. A föld még mindig nem nyugodott meg: épp a közelmúltban érkezett híre annak, hogy mindkét országban újabb, meglehetősen erős és nagy rémületet keltő áltómozgásokat észleltek. De nemcsak a földrengések veszélyeztetik az emberek élet- és vagyonbiztonságát, hanem a tűzhányók, ahurrikánok és a tornádók is. Vajon mit lehet tenni eldenül ki? Van-e valamilyen reális lehetőségünk az előrejelzésre és a védekezésre? A FÖLDRENGÉS Az összes elemi csapások közül, amelyek évezredek óta sújtják az emberiséget, kétségkívül a földrengések a legveszedelmesebbek, hiszen ezek általában minden közvetlenül észlelhető előjel nélkül, mintegy alakomban támadnak. A vulkánok esetében a föld alatti morajlás, a füst és gőztömeg feltörése esetleg már napokkal előre jelzi, hogy „valami készül” a mélyben; a hurrikánok kialakulását pedig a meteorológiai mesterséges holdakkal már napokkal a vihar teljes kifejlődése előtt jelezni lehet. Érthető tehát, ha a tudósok mindenekelőtt a földrengések előrejelzésének megvalósítására törekednek, hiszen a történelem nem egy olyan esetet ismer, amikor a halottak száma messze meghaladta a százezret, míg a legerőteljesebb, legpusztítóbb vulkánkitörések esetében is a halottak és eltűntek száma alatta maradt ennek. Ióla már az UNESCO és más nemzetközi szervezetek egységes, átgondolt terv szerint igyekeznek győzelemre vinni azt a hadjáratot, amely a rengések előrejelzését célozza. Ebben a munkában különösképpen fontos szerep jut négy — földrengésektől igen gyakran sújtott — ország: a Szovjetunió, Japán, az Egyesült Államok és Kína tudósainak. A legutóbbi években számos nemzetközi kongresszust is rendeztek, legutóbb (1980 augusztusában) Budapesten. Jóllehet az ember — saját érzékszervei segítségével — nem képes felfogni azokat a gyenge talajremegéseket, vagy észlelni azokat a földkéreg-deformációkat (alakváltozásokat), melyek néhány héttel, esetleg már néhány hónappal is, megelőzik a rengéseket! — módjában áll azonban érzékszerveit műszerek segítségével mintegy kiélesíteni. Igen sokféle műszert és módszert dolgoztak ki a legutóbbi időkben, amely elárulja, hogy a talaj lassan megvetemedik a mélyben munkáló erők hatására, vagy megváltozik egy-egy területen a helyi jellegű földmágneses és gravitációs kép. Esetleg a földi elektromos erőtérben lépnek fel zavarok, vagy a talajvíz radioaktivitása mutat szokatlan növekedést. A Szovjetunióban, Japánban és másutt szerzett tapasztalatok alapján ezeket a jelenségeket joggal tekinthetjük egy-egy készülő földrengés előjelének. De rendkívül nagy óvatosságra van szükség, mielőtt egy földrengési riasztást kiadnának. Erre vonatkozóan Kínából ismerünk két példát. 1975. február 4-én, helyi idő szerint délután 2 órakor a kínai rádióállomások szinte hihetetlennek tetsző hírt közöltek. Eszerint a közlemény elhangzásától számított néhány órán belül Pekingtől északra, mintegy 640 kilométer távolságban, rendkívül heves földrengéssel kell számolni! A híradás a kínai földrengési hálózat több állomásának egybehangzó jelentésén alapult. A hatóságok azonnal hozzákezdtek a lakosság elszállításához. Este 7 óra 30 perckor olyan erős földrengés pattant ki, amely a legjobban megrázott területen az épületek 90 százalékát romba döntötte. A szeizmológia történetében ez volt az eddigi legeredményesebb földrengésjóslás. Világszerte óriási feltűnést keltett. ELŐJELEK NÉLKÜL? 1976. július 27-én egy második s a fentebb említettnél sokkalta pusztítóbb hatású földrengés támadt a Tangsan— Tiencsin—Peking háromszögben. A sebesültek száma meghaladta a 800 ezret, a halottaké pedig — egy nemzetközi földrengési kiadvány szerint — 655 237 volt! Az elpusztultak számát illetően ez a szörnyű katasztrófa a harmadik helyen áll a történelemben. Ezt a rengést nem tudták előre jelezni, pedig teljesen nyilvánvaló, hogy sokkal erőteljesebb geofizikai előjelei voltak, mint az 1975. február 4-inek, amelynél az előrejelzés tökéletesen bevált. Néhány — jóval később — tett kínai nyilatkozat szerint sejtették ugyan, hogy a Tangsan—Tiencsin —Peking háromszögben felhalmozódóban vannak a mechanikai feszültségek a földkéregben, de úgy vélték, ahhoz, hogy itt egy nagy rengés kipattanhasson még legalább hatnyolc évre van szükség ... A közölt példák világosan mutatják, hogy milyen nehéz is a szakértők dolga. A kérdésnek azonban súlyos társadalmi vonatkozásai is vannak, nemcsak természettudományosak. Tegyük fel ugyanis, hogy a műszerek szolgáltatta adatok egy milliós nagyváros közelében várható földrengés közeli bekövetkezésére engednek következtetni. Mit lehet tenni ilyen esetben? Hogyan lehet azonnal megszervezni a város kiürítését? Hová szállítsák el a lakosságot, s milyen időtartamra? A gazdasági élet teljes, esetleg hetekre történő leállítása sokkal nagyobb anyagi kárt jelent az állam számára, mint amilyent maga a földrengés idéz elő az épületekben, üzemekben, gyárakban... S mi történik akkor, ha a földrengés mégsem következik be, vagy csak — mondjuk — egy hónappal később? Az emberek többé már nem hisznek majd a tudományos előrejelzéseknek, nem hajlandók arra, hogy elhagyják otthonukat és a várost, s a később mégis bekövetkező földrengés éppoly nagy katasztrófát idéz elő, mintha a tudósok egyáltalán nem is kísérelték volna meg az előre-b.tjB.ll TWibbn- Airant-pal IdaHgTulffll állagban véve) legalább 500—800 olyan erős földrengés lép fel világszerte, amely súlyos károkat kelthet, ha épp egy sűrűn lakott területen pattan ki. Ha meg is valósulna a pontos, helyre és időre szóló előrejelzés, vajon elképzelhető-e, hogy a világ valamely pontján egy nagy, sok százezer vagy néhány millió lelket számláló embercsoport éppen mindig költözködőben lesz, a rengés előtt kifelé a városból, a rengés után pedig visszafelé?! Ez aligha valószínű! MEGELŐZÉÉS — VÉDEKEZÉS A legtöbb, amit jelenleg tehetünk az, hogy az egyes rengésektől lerombolt épületek helyébe olyan újakat létesítsünk, amelyek a mérnökszeizmológiai tudomány által kidolgozott elvek szerint készülnek. Földrengésbiztos házakat, hidakat, alagutakat, de még hatalmas felhőkarcolókat és televíziós tornyokat már több helyen építettek a világon, például a szovjetunióbeli Taskentben, vagy Japánban, Tokióban és más nagyvárosokban is. S amikor új gyárak, bányák, városrészek tervezése folyik, a legmesszebbmenőkig figyelembe kell venni ezeket az építési szabályokat. Menekültek a szlovéniai földrengés után ________________________________________________13