Hétvége, 1981 (3. évfolyam, 56-106. szám)

1981-09-24 / 93. szám

olvasóink kertek Az elemi csapások előrejelzése Még élénken, emlékezetünkben él a két súlyos földren­gés-katasztrófa, amelyek közül az első Algériát, a második Olaszországot érintette. A föld­ még mindig nem nyugodott meg: épp a közelmúltban érkezett híre annak, hogy mindkét országban újabb, meglehetősen erős és nagy rémületet keltő áltómozgásokat észleltek. De nemcsak a földrengések veszé­lyeztetik az emberek élet- és vagyonbiztonságát, hanem a tűzhányók, a­­hurrikánok és a tornádók is. Vajon mit le­het tenni eldenül ki? Van-e valamilyen reális lehetőségünk az elő­rejelzésre és a védekezésre? A FÖLDRENGÉS Az összes elemi csapások közül, amelyek évezredek óta sújtják az emberiséget, kétségkívül a földrengések a legve­szedelmesebbek, hiszen ezek általában minden közvetlenül észlelhető előjel nélkül, mintegy alak­omban támadnak. A vulkánok esetében a föld alatti morajlás, a füst és gőztö­meg­ feltörése esetleg már napokkal előre jelzi, hogy „valami készül” a mélyben; a hurrikánok kialakulását pedig a me­teorológiai mesterséges holdakkal már napokkal a vihar teljes kifejlődése előtt jelezni lehet. Érthető tehát, ha a tudósok mindenekelőtt a földren­gések előrejelzésének megvalósítására törekednek, hiszen a történelem nem egy olyan esetet ismer, amikor a halottak száma messze meghaladta a százezret, míg a legerőteljesebb, legpusztítóbb vulkánkitörések esetében­ is a halottak és el­tűntek száma alatta maradt ennek. Ióla már az UNESCO és más nemzetközi szervezetek egységes, átgondolt terv sze­rint igyekeznek győzelemre vinni azt a hadjáratot, amely a rengések előrejelzését célozza. Ebben a munkában külö­nösképpen fontos szerep jut négy — földrengésektől igen gyakran sújtott — ország: a Szovjetunió, Japán, az Egyesült Államok és Kína tudósainak. A legutóbbi években számos nemzetközi kongresszust is rendeztek, legutóbb (1980 au­gusztusában) Budapesten. Jóllehet az ember — saját érzékszervei segítségével — nem képes felfogni azokat a gyenge talaj­remegéseket, vagy észlelni azokat a földkéreg-deformációkat (alakváltozáso­kat), melyek néhány héttel, esetleg már néhány hónappal is, megelőzik a rengéseket! — módjában áll azonban érzék­szerveit műszerek segítségével mintegy kiélesíteni. Igen sok­féle műszert és módszert dolgoztak ki a legutóbbi időkben, amely elárulja, hogy a talaj lassan megvetemedik a mély­ben munkáló erők hatására, vagy megváltozik egy-egy te­rületen a helyi jellegű földmágneses és gravitációs kép. Eset­leg a földi elektromos erőtérben lépnek fel zavarok, vagy a talajvíz radioaktivitása mutat szokatlan növekedést. A Szovjetunióban, Japánban és másutt szerzett tapasztalatok alapján ezeket a jelenségeket joggal tekinthetjük egy-egy készülő földrengés előjelének. De rendkívül nagy óvatos­ságra van szükség, mielőtt egy földrengési riasztást kiad­nának. Erre vonatkozóan Kínából ismerünk két példát. 1975. február 4-én, helyi idő szerint délután 2 órakor a kí­nai rádióállomások szinte hihetetlennek tetsző hírt közöltek. Eszerint a közlemény elhangzásától számított néhány órán belül Pekingtől északra, mintegy 640 kilométer távolságban, rendkívül heves földrengéssel kell számolni! A híradás a kínai földrengési hálózat több állomásának egybehangzó je­lentésén alapult. A hatóságok azonnal hozzákezdtek a lakos­ság elszállításához. Este 7 óra 30 perckor olyan erős föld­rengés pattant ki, amely a legjobban megrázott területen az épületek 90 százalékát romba döntötte. A szeizmológia tör­ténetében ez volt az eddigi legeredményesebb földrengés­­jóslás. Világszerte óriási feltűnést keltett. ELŐJELEK NÉLKÜL? 1976. július 27-én egy második s a fentebb említettnél sokkalta pusztítóbb hatású földrengés támadt a Tangsan— Tiencsin—Peking háromszögben. A sebesültek száma meg­haladta a 800 ezret, a halottaké pedig — egy nemzetközi földrengési kiadvány szerint — 655 237 volt! Az elpusztultak számát illetően ez a szörnyű katasztrófa a harmadik helyen áll a történelemben. Ezt a rengést nem tudták előre jelezni, pedig teljesen nyilvánvaló, hogy sokkal erőteljesebb geofizikai előjelei vol­tak, mint az 1975. február 4-inek, amelynél az előrejelzés tökéletesen bevált. Néhány — jóval később — tett kínai nyi­latkozat szerint sejtették ugyan, hogy a Tangsan—Tiencsin —­Peking háromszögben felhalmozódóban vannak a mecha­nikai feszültségek a földkéregben, de úgy vélték, ahhoz, hogy itt egy nagy rengés kipattanhasson még legalább hat­nyolc évre van szükség ... A közölt példák világosan mutatják, hogy milyen nehéz is a szakértők dolga. A kérdésnek azonban súlyos társadalmi vonatkozásai is vannak, nemcsak természettudományosak. Tegyük fel ugyanis, hogy a műszerek szolgáltatta adatok egy milliós nagyváros közelében várható földrengés közeli be­következésére engednek következtetni. Mit lehet tenni ilyen esetben? Hogyan lehet azonnal megszervezni a város kiürí­tését? Hová szállítsák el a lakosságot, s milyen időtartamra? A gazdasági élet teljes, esetleg hetekre történő leállítása sok­kal nagyobb anyagi kárt jelent az állam számára, mint ami­lyent maga a földrengés idéz elő az épületekben, üzemek­ben, gyárakban... S mi történik akkor, ha a földrengés mégsem következik be, vagy csak — mondjuk — egy hó­nappal később? Az emberek többé már nem hisznek majd a tudományos előrejelzéseknek, nem hajlandók arra, hogy el­hagyják otthonukat és a várost, s a később mégis bekövet­kező földrengés éppoly nagy katasztrófát idéz elő, mintha a tudósok egyáltalán nem is kísérelték volna meg az előre­­-b.tjB.ll TW­ibbn- Airant-pal Id­aHgTu­lffll állagban véve) leg­alább 500—800 olyan erős földrengés lép fel világszerte, amely súlyos károkat kelthet, ha épp egy sűrűn lakott te­rületen pattan ki. Ha meg is valósulna a pontos, helyre és időre szóló előrejelzés, vajon elképzelhető-e, hogy a világ valamely pontján egy nagy, sok százezer vagy néhány mil­lió lelket számláló embercsoport éppen mindig költözködő­ben lesz, a rengés előtt kifelé a városból, a rengés után pe­dig visszafelé?! Ez aligha valószínű! MEGELŐZÉÉS — VÉDEKEZÉS A legtöbb, amit jelenleg tehetünk az, hogy az egyes rengésektől lerombolt épületek helyébe olyan újakat léte­sítsünk, amelyek a mérnökszeizmológiai tudomány által ki­dolgozott elvek szerint készülnek. Földrengésbiztos házakat, hidakat, alagutakat, de még hatalmas felhőkarcolókat és televíziós tornyokat már több helyen építettek a világon, például a szovjetunióbeli Taskentben, vagy Japánban, To­kióban és más nagyvárosokban is. S amikor új gyárak, bá­nyák, városrészek tervezése folyik, a legmesszebbmenőkig figyelembe kell venni ezeket az építési szabályokat. Menekültek a szlovéniai földrengés után ________________________________________________13

Next