Hétvége, 1981 (3. évfolyam, 56-106. szám)

1981-11-05 / 99. szám

HÁZIKERT____________________________________________ Készülődés a télre Lassan elérkeznek azok a reggelek, amikor a talajt vé­kony fagyréteg fogja bevonni. Vidékünkön a fagyok októ­ber végén , november elején szoktak jelentkezni, ezért a kinti virágokat, amelyeket eddig erkélyen, kertben tar­tottunk, behozzuk, fagybiztos helyre. A muskátlikat, ha kivesszük a földből, tövükről rázzuk le a táptalajt, a gyökérnyak fölé kössünk erős spárgát, és a gyökérzettel fölfelé akasszuk fel a pince mennyezetére. Ügyeljünk arra, hogy a felaggatott muskátlik között legyen hely, hogy a levegő áramolhasson közöttük. Ha úgy dön­tünk, hogy nem vesszük ki a cserépből, a muskátlikat olyan helyen tároljuk a tél folyamán, ahol a hőmérséklet állandó, 8—10 fok között mozog. A kánákat is óvni kell a fagytól, és elő kell készíteni őket a télre. A növény felszíni részét rövidítsük meg 10— 15 centiméterre, vegyük ki a földből, szárítsuk meg, majd megtisztítás után tegyük a töveket egy mélyebb ládába, és tartsuk olyan helyen, ahol a hőmérséklet 4 fok alá nem süllyed. A gladiolákat akkor szedjük ki a földből, ha a talaj száraz. A növények szárát rövidítsük meg 3—5 centimé­terre, és tegyük dobozba, amelyet csapadéktól védett, szellős helyen tartunk. A díszcserjék ültetésének most van az ideje. A ta­vasszal elültetett cserjéket metsszük meg, hogy helyreálljon az egyensúly a kevésbé fejlett gyökérzet és a kinőtt szárak között. A pázsit ápolása ősszel nagyon fontos. Ugyanis ha a fűszőnyeget helyesen készítettük elő téli álmára, tavasszal szebben és korábban fog kizöldellni. Késő ősszel szórjuk meg a pázsitot olyan műtrágyafajtával, amelyből a ható­anyagok lassabban szabadulnak fel. Ha a pázsiton sok a gyomnövény, kíséreljük meg most irtani őket. A gyomnö­vények által maradt szabad helyen a fű tavaszra ki fog zöldellni. Az azaleákat a kertből ültessük át virágcserépbe, és hozzuk be a házba. Nem okvetlenül szükséges fűtött he­lyiségben tartani. Rendszeresen öntözzük a téli időszakban is, és gondoskodjunk a kártevők ellen rendszeres permete­zéssel. Ha virágozni kezdenének, helyezzük a cserepet me­legebb helyiségbe. A korábban behozott dísznövényekről se feledkezzünk meg, rendszeresen öntözzük és óvjuk őket a huzattól. A rózsákat is fel kell készíteni a télre. Az eddig zöl­dellő levelek az első fagy után megsárgulnak, majd lehul­lanak. A növény téli álomba merül. A rózsatöveket csak ezután kell betakarni, ha vegetációjuk megszűnik. A taka­rás a komolyabb téli fagyoktól fogja megvédeni a töve­ket. A rózsatövek metszésekor vigyázzunk, ne menjünk ne­kik a metszőollóval, mert ha túlságosan rövidre metsszük meg, a télen a felső rügyek közül biztosan néhány ki fog fagyni, úgyhogy tavasszal tövük nem fog szépen hajtani. Az elpusztult felső rügyek helyett alulról, a gyökérhez kö­zel fognak kihajtani a vesszők, és ezeknek a növekedése nem lesz egyenletes, dús. Takaráskor a gyökérnyakat kell beborítani vastagabb földréteggel, hogy a téli fagy ne okoz­zon kárt benne. Tavasszal majd ezt a földréteget kell el­távolítani a kitakarás alkalmával. A futórózsák jobban tű­rik a téli hideget, és oltásuk is mélyebbre került, ezért takaráskor 10—15 centiméternél vastagabb földrétegre nincs szükség. A rózsaültetés időszaka is most van. A kertészetek ál­talában november elseje után kezdik árusítani a külön­böző fajtájú és színű töveket. Az őszi rózsaültetés általában jobb eredményeket ad, mint a tavaszi, ezért, ha rózsát akarunk ültetni, a szaporítóanyagot lehetőleg már most sze­rezzük be. A gyümölcsösben szedjük le az összes beérett gyümöl­csöt — az arany delicioust, a Melrose-t, az Idared és a ča­­čaki késeit — ha ilyen almafajtákkal rendelkezünk. A többi gyümölcsfákat pedig permetezzük meg rézmészporos oldattal. Ezt a permetezést majd tavasszal ismételjük meg. A földseprésben befejeződött már az őszi ültetés idő­szaka. Az eszményi időszak ugyan a nyár utóján volt, de sokan még szeptemberben, sőt október elején is ültettek föl­dsepret, különösen az újabb, kúszó fajtákat. A régi tele­pítést ajánlatos műtrágyával megszórni — lehetőleg 10,12:26 hatóanyagot vásároljunk. A felhasználható mennyiség 100 négyzetméterre 4—6 kilogramm. Műtrágyázás után lehető­leg ássuk be a hatóanyagot. A talajforgatás mélysége a 12 centimétert ne haladja meg. Ha a málnásban még eddig nem vágtuk le a nyáron letermett vesszőket, most tegyük meg. Ezeket lehetőleg azonnal égessük el, mert sok kártevő húzódott meg ben­nük. Szórjunk ki műtrágyát is, 100 négyzetméterre 5—8 ki­logramm műtrágyát számoljunk, utána pedig kapáljuk be a talajba. Most van a málna szaporításának az ideje is. A kiásott töveket lehetőleg azonnal ültessük át, mert a mál­na rendkívül érzékeny a kiszáradásra. A ribizlisben a levélhullás után kezdjük meg a szárak ritkítását. Az egyéves hajtásokat szaporításra fordíthatjuk azzal, hogy elültetjük őket. A 3—4 éves vesszőket semmi­sítsük meg elégetéssel. Ezek már úgysem teremnének, il­letve hozamuk jóval a fiatalabbak mögött marad. A ribizlit 15,15:15 hatóanyagú műtrágyával szórjuk meg, 100 négy­zetméterre 5—7 kg műtrágyát számoljunk. Műtrágyázás után a talajt ássuk fel, illetve forgassuk meg 10—12 centiméter mélységig. Ha új ültetvényt kívánunk létesíteni, akkor sze­rezzük be a szaporító anyagot, de csakis megbízható hely­ről és a jó fajtákat. (D. J.) A téli almák választéka A téli almafajták választéka ma már annyira kibővült, hogy aki nem jártas a pomológiában, az bizony elvész a megannyi név között. Az igazság az, hogy a kedvező tu­lajdonságok egybevonására tett törekvések eredményeként megannyi keresztezés, de nem merőben eltérő új fajta­­jött létre. Mert ha összehasonlítjuk a régebbi fajták közül a Jonathánt a Sárga szépvirágúval, vagy a Kanadai Granettet a Moos páratlannal, akkor lényegbevágó különbségeket ész­lelünk. Ám vegyük az újabb fajták közül a delicioust (deli­­séz), melyből legalább 10 újabb változat van, mint pl. a Wellspur delicious, a Waynespur d. vagy a Törped d., avagy a Red King d. Az arany delicious válfajaként ismeretes és többféle már kapható is a szeptember végén élő Ovillspur és a Starkspur Arany delicious, valamint Jelowspur. Rend­szerint az M—9-es alanyon díszlenek jól, de újabban az MM—104-et is alkalmazzák. A sárga színű nagy, átlagban 190 grammos termés tetszetős, jó ízű. Szüretelése akkor történik, amikor a zöld szín sárgába­ kezd átmenni. Ilyen­kor kell tárolóba tenni, mert az ilyen állapotban leszedett gyümölcs őrizhető meg legtovább. Szépséghibának vehető, hogy a nap olykor megégett, máskor pedig rozsdás folto­­sodás keletkezhet az alma bőrén. Ennek okát pontosan még nem sikerült kideríteni. A szeptember végén élő almák közül megemlítjük a Starkrimsont és a Piros Booskopot (Boszkup).­Október eleji szedésre ajánlható többek között a Char­­den, (Sárden), Gloster, Aidared, Richared (Ricsared). Ezek jobbára a Piros delicious változatai. Az Aidared egyre in­kább az MM—104 és az MM—109 alanyon kerül forgalom­ba. Október elején érik meg a Melroše (Mberóz). Hatalmas termése (250 grammos átlagsúllyal) kifejezetten bordázott, a pirostól a világos zöldessárgáig variálódik. Közepesen bő­termő. A kései fajták közül, tehát az október közepén élők közül megemlítjük a japán Mutsu fajtát, a Granny Smith-et. A Mutsu valamivel nagyobb átlagsúlyú, 230 gramm, míg a Granny Smith (gréni smit) 220 grammos átlagsúlyú és zöldebb színű. A Mutsu tulajdonképpen az Arany delicious leszármazottja. BOSZNAI Győző, agrármérnök 14

Next