Hétvége, 1982 (4. évfolyam, 107-157. szám)

1982-03-11 / 116. szám

HÁZIKERT A RETEK - A TAVASZ LEGKORÁBBI HÍRNÖKE A házikertek légikarasibb növénye a retek. Márciusban, amikor a hó elolvad, már földbe kerülhet a mag. Bár hi­­degtűrő növény, túl korán vetni nem szabad, a legjobb a bónáp közepe táján. A sorok 15—20 am-ne húzhatók, a magvak a soron belül 2—3 cm-ne vethetők 2—3 cm mély­ségbe. Mélyebbre ne vessük, mert a mélyről feltörő növény­­ke gumója megnyúlik. Házikertbeni ugyan sűrűbben is vethetünk, de ebben az esetben a szedést inem egyszerre, hanem folyamatosan célszerű végezni, úgy, hogy a fejlet­tebb gumókat néhány nappal korábban kiszedjük. Pár nap múltán az apróbbak is megfelelő fejlettséget érnek el. A retek magjának a­­kelése az időjárástól függ ugyan, de átlagos márciusi időben 8—10 napra kikel a növény. A retek vízigényes konyhakerti ve­telmény. Sok vizet kíván, száraz körülmények között gyorsan puritvásodik. Ezért szabadföldön és hajtatásban egyaránt gyakran kell öntözni. Tápanyagigénye közepes, tehát közvetlen trágyát­­­em igényel. A túlzott nitrogénbőség feltétlen hatással van a pudvásodásra. A talajban viszont eléggé válogatás a re­tek. A kötött, kavicsos talajon gyenge minőségű gumót fejleszt. Középkötött, de inkább a laza talajokban fejlődik a legjobban. Szabadiföldön zömmel előveteményként termesztik. Mi­vel korán vethető, már május elején, a nyári fajták pedig június végéiig letermelhetők, tehát a földterületet más pa­lántás növények számára ki lehet használni. A retek a legtöbb rövid tenyészidejű, másodterményű növénynek jó előveteménye, a káposzta, a bab, uborka egyaránt jól te­rem a retek után. Sőt a hónapos retek után paprika is ke­rülhet. Másod­termén­ykén­t a retket ritkán termesztik, mert a nyári, hosszú megvilágítás nagyon gyorsan magszár­­képződést idéz elő. Az egyes fajták között különbség van ugyan a fényérzékenységben, de júniust követően egészen novemberig a normális gumóképződést lehetetlenné teszik. M­ásod terményként inkább a téli retek vetése ajánlott, ennek ideje augusztusban esedékes, így előtte a korai ká­posztafélék, korai uborka, burgonya egyaránt jól termeszt­hető. A retek ápolása legfeljebb egyszeri sarabolásból áll F tejtrágyázni nem­­kell, öntözni azonban szükséges, ha az időjárás úgy alakul. Szedése a vetés után egy hónappal ké­sőbb, tehát április második felében kezdődik. A kerek faj­ták álltalába­n 5—6 nappal korábban szedhetők, ezeket kö­veti a jégcsap fajta. A nyári retekfajták vetése is március derekán kezdő­dik és legfeljebb április elejéig tarthat. Ha később ve­tünk, abból már normális fejlettségű gumót nem kapunk. A nyári retek számára a­­talaj előkészítése azonos módon történik a hónapos retekével. ITT A FÖIDÉNY, ITT A HAJRÁ! Nehezen engedett ki a föld fagya, s az egyébként is ugyancsak átnedvesedett talajon körülményes a munka. A talajmim­ikáknál arra vigyázzunk, hogy szatannás állapot­ban, amikor­­az ásóhoz nagyon tapad a föld, még ne for­gassuk a talajt, mert rontjuk a szerkezetét. Inkább az őszi-­téli szántást, ásást gondozzuk gereblyézéssel, így ké­szíthetjük elő a talajt a karalábénak, korai burgonyának. Most már­­kicsit megkéstünk a sóska, a spenót, a zöldborsó, a korai sárgarépa és a petrezselyem, illetve a pasztlinák vetésével, de m­ég nyugodtan vethetjük. Dugassunk hagymát is (2—3 cm mélyre). A vetéshez használjunk taposódeszkát. Ez egy 2—2,5 méteres 15 cm széles desz­ka, melyet a jövő­beli sorközökre fektetünk,, és ennek segítségével húzhat­juk meg a vetőcsíkokat, vethetünk, duggathatunk. Ajánlatos huzalból két három fogófület, rászegezni, ez arra jó, hogy amikor kijöttünk az ágyásból, taposás nélkül kiemelhetjük — mintegy a fülekbe akasztva — a gereblyét vagy villát. A munka végén a deszka nyomát könnyed mozdulatokkal, mivel a nyomban tömörödés miatt nedves lett a talaj, köny­­nyed gereblyézéssel­­lazítsuk föl. Néhány szó az ágy­ások, méreteiről. A szélességet 150 crm­en belül határozzuk meg, a hosszúság tetszés szerinti lehet. Az ágyások közötti út 40—50 cm széles legyen, de a taposott ösvény gyommentességéről nyesőzéssel gondos­kodjunk­. Akik korai zöldségnövényeket fólia alatt termel­nek, most már palántázhatják a karalábét, s vethetik a hó­napos retket. A gyümölcsösben most van a metszés és a rügypattanás­­előtti permetezés ideje. Előbb az almatfákat, körtéket, szil­vát, meggyet reessük, később az őszibarackot, legkésőbb a kajszibarackot. A metszés technikájáról néhány szót. Amennyiben nagyobb ágakat fűrészelünk le, tudnunk kell hogy a főágtól 1—1,5 cm-re lesz a vágás helye, ám hogy a lezuhanó ág ne szakítsa be a főág vagy a törzs kérgét, a lefűrészelésre szánt ág alsó felén a fő Vágáshelytől néhány centiméterrel kisebb befűrészeljük az ágat (kb. egyharma­­dára). Ezután a meghatározott helyen levágjuk és a visz­­szamaradt csonkot lefűrészeljük. A fák metszésekor előbb mint­ a károsodott ágaka­t, letört ágirészeket, odvas részeket távolítsuk el. A fagytól károsodott rügyeket (ha egy-két rügyet letörünk, és barna színű a törés helye, már látjuk a helyzetet) megvizsgálva hozzávetőlegesen több rüggyel számoljunk. Több centimé­teres csonkokat ne hagyjunk; kivételt képez­ a felkapaszodó Jonathán, amelyen a 2­1—30 milliméteres vastagságú ágakon, ha termődárdát vagy termőnyársot (kis, termőrüggyel ellá­tott ágacskát) látunk, a főágtól néhány centiméterre szemet bántó csonkot hagyunk. Később a rejtett rügyekből is haj­tások fejlődnek, és így újból besűrűsödi­k a felkap­aszódot­t ág. A szőlőnél nagyon fontos a tőkenyak kikaparása és a harmatgyökerek eltávolítása. Ezzel arra serkentjük a tő­két, hogy az alsó, mélyebben levő gyökereit fejlessze. A vázágaik kötözésével egyidejűleg metszhetjük a magasabban levő ágakat. A rügypróbát itt különösen el kell végezni oly módon, hogy a lemetszésre kerülő középső ágrészekről­ vesszőmiintákat veszünk. Mintegy 15—20 különböző elhe­lyezkedésű rügyet éles késsel a vessző tengelyhosszában át­metszünk. H­a barnás foltot vagy odvasodást észlelünk, arra a szemre már nem számíthatunk. A talált rügyhibák átlagában több rüggyel számolunk. Az őszibarack és rózsa metszéséről majd a következőkben. B. Gy. 14

Next