Hétvége, 1982 (4. évfolyam, 107-157. szám)
1982-03-11 / 116. szám
HÁZIKERT A RETEK - A TAVASZ LEGKORÁBBI HÍRNÖKE A házikertek légikarasibb növénye a retek. Márciusban, amikor a hó elolvad, már földbe kerülhet a mag. Bár hidegtűrő növény, túl korán vetni nem szabad, a legjobb a bónáp közepe táján. A sorok 15—20 am-ne húzhatók, a magvak a soron belül 2—3 cm-ne vethetők 2—3 cm mélységbe. Mélyebbre ne vessük, mert a mélyről feltörő növényke gumója megnyúlik. Házikertbeni ugyan sűrűbben is vethetünk, de ebben az esetben a szedést inem egyszerre, hanem folyamatosan célszerű végezni, úgy, hogy a fejlettebb gumókat néhány nappal korábban kiszedjük. Pár nap múltán az apróbbak is megfelelő fejlettséget érnek el. A retek magjának akelése az időjárástól függ ugyan, de átlagos márciusi időben 8—10 napra kikel a növény. A retek vízigényes konyhakerti vetelmény. Sok vizet kíván, száraz körülmények között gyorsan puritvásodik. Ezért szabadföldön és hajtatásban egyaránt gyakran kell öntözni. Tápanyagigénye közepes, tehát közvetlen trágyátem igényel. A túlzott nitrogénbőség feltétlen hatással van a pudvásodásra. A talajban viszont eléggé válogatás a retek. A kötött, kavicsos talajon gyenge minőségű gumót fejleszt. Középkötött, de inkább a laza talajokban fejlődik a legjobban. Szabadiföldön zömmel előveteményként termesztik. Mivel korán vethető, már május elején, a nyári fajták pedig június végéiig letermelhetők, tehát a földterületet más palántás növények számára ki lehet használni. A retek a legtöbb rövid tenyészidejű, másodterményű növénynek jó előveteménye, a káposzta, a bab, uborka egyaránt jól terem a retek után. Sőt a hónapos retek után paprika is kerülhet. Másodterményként a retket ritkán termesztik, mert a nyári, hosszú megvilágítás nagyon gyorsan magszárképződést idéz elő. Az egyes fajták között különbség van ugyan a fényérzékenységben, de júniust követően egészen novemberig a normális gumóképződést lehetetlenné teszik. Másod terményként inkább a téli retek vetése ajánlott, ennek ideje augusztusban esedékes, így előtte a korai káposztafélék, korai uborka, burgonya egyaránt jól termeszthető. A retek ápolása legfeljebb egyszeri sarabolásból áll F tejtrágyázni nemkell, öntözni azonban szükséges, ha az időjárás úgy alakul. Szedése a vetés után egy hónappal később, tehát április második felében kezdődik. A kerek fajták álltalában 5—6 nappal korábban szedhetők, ezeket követi a jégcsap fajta. A nyári retekfajták vetése is március derekán kezdődik és legfeljebb április elejéig tarthat. Ha később vetünk, abból már normális fejlettségű gumót nem kapunk. A nyári retek számára atalaj előkészítése azonos módon történik a hónapos retekével. ITT A FÖIDÉNY, ITT A HAJRÁ! Nehezen engedett ki a föld fagya, s az egyébként is ugyancsak átnedvesedett talajon körülményes a munka. A talajmimikáknál arra vigyázzunk, hogy szatannás állapotban, amikoraz ásóhoz nagyon tapad a föld, még ne forgassuk a talajt, mert rontjuk a szerkezetét. Inkább az őszi-téli szántást, ásást gondozzuk gereblyézéssel, így készíthetjük elő a talajt a karalábénak, korai burgonyának. Most márkicsit megkéstünk a sóska, a spenót, a zöldborsó, a korai sárgarépa és a petrezselyem, illetve a pasztlinák vetésével, de még nyugodtan vethetjük. Dugassunk hagymát is (2—3 cm mélyre). A vetéshez használjunk taposódeszkát. Ez egy 2—2,5 méteres 15 cm széles deszka, melyet a jövőbeli sorközökre fektetünk,, és ennek segítségével húzhatjuk meg a vetőcsíkokat, vethetünk, duggathatunk. Ajánlatos huzalból két három fogófület, rászegezni, ez arra jó, hogy amikor kijöttünk az ágyásból, taposás nélkül kiemelhetjük — mintegy a fülekbe akasztva — a gereblyét vagy villát. A munka végén a deszka nyomát könnyed mozdulatokkal, mivel a nyomban tömörödés miatt nedves lett a talaj, könynyed gereblyézéssellazítsuk föl. Néhány szó az ágyások, méreteiről. A szélességet 150 crmen belül határozzuk meg, a hosszúság tetszés szerinti lehet. Az ágyások közötti út 40—50 cm széles legyen, de a taposott ösvény gyommentességéről nyesőzéssel gondoskodjunk. Akik korai zöldségnövényeket fólia alatt termelnek, most már palántázhatják a karalábét, s vethetik a hónapos retket. A gyümölcsösben most van a metszés és a rügypattanáselőtti permetezés ideje. Előbb az almatfákat, körtéket, szilvát, meggyet reessük, később az őszibarackot, legkésőbb a kajszibarackot. A metszés technikájáról néhány szót. Amennyiben nagyobb ágakat fűrészelünk le, tudnunk kell hogy a főágtól 1—1,5 cm-re lesz a vágás helye, ám hogy a lezuhanó ág ne szakítsa be a főág vagy a törzs kérgét, a lefűrészelésre szánt ág alsó felén a fő Vágáshelytől néhány centiméterrel kisebb befűrészeljük az ágat (kb. egyharmadára). Ezután a meghatározott helyen levágjuk és a viszszamaradt csonkot lefűrészeljük. A fák metszésekor előbb mint a károsodott ágakat, letört ágirészeket, odvas részeket távolítsuk el. A fagytól károsodott rügyeket (ha egy-két rügyet letörünk, és barna színű a törés helye, már látjuk a helyzetet) megvizsgálva hozzávetőlegesen több rüggyel számoljunk. Több centiméteres csonkokat ne hagyjunk; kivételt képez a felkapaszodó Jonathán, amelyen a 21—30 milliméteres vastagságú ágakon, ha termődárdát vagy termőnyársot (kis, termőrüggyel ellátott ágacskát) látunk, a főágtól néhány centiméterre szemet bántó csonkot hagyunk. Később a rejtett rügyekből is hajtások fejlődnek, és így újból besűrűsödik a felkapaszódott ág. A szőlőnél nagyon fontos a tőkenyak kikaparása és a harmatgyökerek eltávolítása. Ezzel arra serkentjük a tőkét, hogy az alsó, mélyebben levő gyökereit fejlessze. A vázágaik kötözésével egyidejűleg metszhetjük a magasabban levő ágakat. A rügypróbát itt különösen el kell végezni oly módon, hogy a lemetszésre kerülő középső ágrészekről vesszőmiintákat veszünk. Mintegy 15—20 különböző elhelyezkedésű rügyet éles késsel a vessző tengelyhosszában átmetszünk. Ha barnás foltot vagy odvasodást észlelünk, arra a szemre már nem számíthatunk. A talált rügyhibák átlagában több rüggyel számolunk. Az őszibarack és rózsa metszéséről majd a következőkben. B. Gy. 14