Hétvége, 1982 (4. évfolyam, 107-157. szám)
1982-03-25 / 118. szám
MŰVELŐDÉS, SZÓRAKOZÁS FILM STACHUS KIRÁLY ORVVADÁSZATA A négy-öt szovjet film közül, amennyit az idei FEST műsorán láthattunk, a tévé már lepergetett kettőt. A híres-hírhedt semmittevőről, Oblomovról szóló alkotás színtiszta irodalmi filmmásolat volt, egy olyan iskola, irányzat produkciója, mely a filmművészet sajátos kifejezési eszközeit nem sokra becsüli. Ennek a „tiszteletlenségnek” az az elmaradhatatlan következménye, hogy az ilyen filmalkotásokat viszont a közönség nem becsüli sokra. Fából vaskarika, akárcsak a maga nemében az elmúlt napokban a tévé képernyőjén is bemutatott, a Stadhus király orvvadászata című misztikus-mitikus kalandfilm Valerij RUBICSNIK rendezésében. Ennek az egyébként helyenként hatásos alkotásnak legfőbb problémája, hogy tabu témához nyúl. Bosszúálló kóbor lovas lelkek sanyargatják egy magános kastély úrhölgyének életét. Ez eddig színtiszta misztika, melyet a korszerű filmművészet most újfent előszeretettel alkalmaz. A nyugati, főleg az amerikai és az angol produkciókban ez már hagyományként úgy nyilvánul meg, hogy a misztikus, tehát titokzatos, megmagyarázhatatlan jelenségeik, elmények általában nem kapnak ésszerű magyarázatot, hiszen a film varázsa éppen a misztikusnak az „élethű” megjelenítésében, érzékelésében van. A közönség nem is vár mást az ilyen alkotásoktól, élvezi a titokzatoságot, s ha ezt művészi fokra emelik, ugyanúgy, művészi élményként fogadja el a titkot olyannak, amilyen titoknak. Nem így a szovjet film — esetünkben a Stachus király orvvadászata című —, amely a misztikáit népbutításnak tekinti, s a racionálliis gondolkodás szempontjából okvetlenül fontosnak tartja atitok leleplezését, lemeztelenítését A fantázia — amiért végtére is az ilyen filmek készülnek — a film végén hideg zuhanyt kap. Most is úgy volt: Stachus, a belorussz mitológia rémlovasa nem más, mint a magános kastély úrhölgyének vagyonéhes nagybátyja, akivel végül az összesereglett nép — a jobbágyok egy csoportja — szegül szembe, éspedig a XX. század hajnalán. Egy kissé lassított ütemű, szépen fényképezett „rémfilm” ez, csak igazán kár volt agyonmagyarázni, vehetően, hosszasan és röviden, érdekesen és unalmasan. S most megtudtuk, hogyan még. Szinte hihetetlen: költői szavakkal és képekkel is. Egyszerűen és közvetlenül. Szólni úgy, hogy amit mondunk, a munka dicsérete legyen. Mert ha nem jutott is a tudomásunkra sok statisztikai adat a törökbecsei Polet cserépgyárról, talán többet is megtudtunk, mint ha számokkal és mutatókkal árasztottak volna el bennünket. Egy-egy család két, sőt három nemzedéke vallott arról, hogy miért folytatja a munkát, amelyet apja, nagyapja kezdett el, miiért akart ő is innen nyugdíjba vonulni, mint azok a nemzedékek, amelyeket felváltott a folyton gyorsuló és korszerűsödő gépsorok mellett. Létbizonytalanságban élő idénymunkások dagasztották itt valaha a sajat agyagot, s egy téglán kuporogva fogyasztották el a magukkal hozott (nyilván soványka) elemózsiát. Ma ezeknek az időknek néhány élő tanúja és egy szimbóluma van még: a magasba nyúló, kormos gyárkémény. Az agyagot nem fáradt, eres lábak tapossák, hanem óriási keverőgépek, s nemcsak az egyforma téglák és tetőcserepek végeláthatatlan sorára látnak a szemek, hanem a tovasurranó színes csempék folyamára is. S a gyár melletti laboratóriumban fehér köpenyben állnak munkába a vályogvetők leszármazottjai. Abban a gyárban, amelyet az apák és nagyapák építettek nekik. Amelyben örömmel dolgoznak. Mi más ez, ha nem a munka dicsérete? P. KECZELI Klára A törökbecsei Polet gyár HATALA Zoltán felv. TELEVÍZIÓ A MUNKA DICSÉRETE Egy jelenségről, szűkebb vagy tágabb közösségről, munkaszervezetről, gyárról sokféleképpen lehet szólni. A kimutatások, számok nyelvén, mutatókkal és grafikonokkal fűszerezve a mondanivalót, egy irodában üldögélve, igazgatót, vezetőt, szakembert, munkást megszólaltatva, szaknyelven és közért BIGE JÓSKA A KÖNYVESBOLTOKBAN Olvasták már a Garabonciást? Ha még nem, akkor most itt a legjobb alkalom. Könyvesboltjainkban ezekben a hetekben jelent meg immár harmadízben, hiszen a Garabonciást először 1952-ben adta ki az újvidéki Testvériség-Egység Könyvkiadó. A két világháború között MAJTÉNYI Mihály, a mű nevesi szerzője a pikareszk regény műfaját ápolja. A felszabadulás után ismét kezébe veszi be nem fejezett kéziratait, és ezekből születik meg a Garabonciás. Sajátosága és vezérgondolata, mint a pikareszk regényeknek általában, hogy nincs igazság a földön. A mi hősünk, BIGE Jóska is az igazságot kutatja. Optimista kedéllyel lép át egyik élethelyzetből a másikba, és mindig talpra áll. Erejéből nem sokra telik, csupán talpra állnia sikerül, de lépnie már nem. És ez nem is lehet másképpen egy pikareszk regényben! Majtényi Mihály regénye „meghatározott kalandok füzére”. Bárhol befejezhető, és korlátlanul folytatható. Vidám regény — írja az író Garabonciájához alcímül. És ez a meghatározás egyben a pikareszk regény legfőbb sajátosságára, vidám hangulatára utal. Bige Jóska pedig egész jellemével, a válságos órákban legjobban forgó eszével pontosan beleillik ebbe a hangulatba, a regénynek ebbe a sajátos légkörébe. Majtényi a kor szellemében politizál művében. Nem a lélek- és jellemábrázolással bíbelődik, hanem hősének eszmei fejlődését rajzolja meg. Mert bár Bige Jóska nem lázadó lélek, ez nem védi meg a politikai és közösségi leckéktől. A Garabonciás eseményeinek füzére 1912. szeptember 14-én megszakad, és Bige Jóska eszmei beérésének pillanata is elmarad. Néhány év múlva jelenik csak meg a Bige Jóska házassága című regény, amely több szállal kötődik a Garabonciáshoz, hiszen Majtényi Mihály nagyjából ott folytatja hősének élettörténetét, ahol amabban abbahagyta. Most mindkét regényt egyazon Fórum-kiadványban kapja kézhez az olvasó. KÁNTOR Csilla A Forum Könyvkiadó készülő kiadványai A JKSZ KB XXIII. ülése, Veljko Vlahovic: Fegyver és eszme (válogatott írások), Bosnyák István: Szóakció II., Bori Imre: A jugoszláviai magyar irodalom rövid története, Brasnyó István: Bereniké haja, Brasnyó István: Az imágó, Körmendi Ferenc: Fizikai esztétika, Fehér Ferenc: Szeptemberi útravaló, Túri Gábor: Jó étvágyait, Kaja Pali, Dusan Radovic—Dusan Petricic: Ülj ide, beszélgessünk (közösen más kiadóházakkal) — ötnyelvű kiadvány. _____________________________13