Hétvége, 1982 (4. évfolyam, 107-157. szám)
1982-04-08 / 120. szám
MŰVELŐDÉS, SZÓRAKOZÁS TELEVÍZIÓ NAIV-E A TÉVÉNÉZŐ? Jó néhány évvel ezelőtt meglepődve, de örömmel fogadták a nézők a szórakoztató műsorok új, addig szokatlan s valóban forradalminak tűnő újszülöttjét, Milena Dravic és Drágán Nikolic Kéz a kézben című show-műsorát. A sorozat ugyanis az addigi gyakorlathoz képest szokatlan nagy gonddal készült, a legjobb forgatókönyvírók működtek közre létrehozásában, a sport, a szórakoztatás és a művelődés ismert és népszerű egyéniségei léptek fel benne (méghozzá örömmel). A nézők többsége megszerette a sorozatot, amikor megismételték, s most ím — láthatja harmadszor is. Harmadszor — ám nem is akármilyen formában! A szerkesztői olló csodákat művelt vele, egy-egy jelenet például több műsorban is felbukkan, régi szórakozások meghökkentő kísérteteként, az adás kezdetén felsorolt egyéniségek fele nem szerepel az epizódban, mások meglepetésszerűen felbukkannak benne, s az adásvégi közös dalt egy harmadik társaság adja elő. Olyan, mintha — mondjuk — több filmvígjátékból vágnának össze több újabb filmvígjátékot, azonos jelenetekkel és szereplőkkel, akik más-más filmből érkezve meglepetésszerűen öszszetalálkoznak. Nem tudni, mi késztette a szerkesztőt erre a határozottan furcsa lépésre. Lehetséges volna, hogy a műsorok bizonyos részei elavultak, s ma már érthetetlenek? Vagy utólag döbbentek rá, hogy mégsem volt olyan jó ez a sorozat, s mentették a menthetőt? Akkor már jobb lett volna, ha esetleg meg sem ismétlik. Vagy netán arra számítottak, hogy a tévénéző naiv és feledékeny, és nem veszi észre a turpisságot? Mint ahogyan netán azt sem fogja észrevenni, hogy a valóban impozáns számú játékfilmnek, amely hetente a képernyőre kerül, a felét már sugározták, a másik fele pedig nézhetetlen, mert a kópia az idők folyamán a felismerhetetlenségig megkopott, s a karcolások sűrű rácsán át kell kivenni a szereplők arcvonásait és kibetűzni a halovány feliratokat. Nyilván az utóbbiról lehet szó. A naiv néző nem veszi észre a csalást, meg aztán fel-felnő az újabb tévénéző nemzedék is. Azoknak pedig minden régi szórakoztató műsor és film — új. P. KECZELI Klára FILM A BIRODALOM VISSZAVÁG A lanti filmnek sokan nem ismerik határait, mert ahogy mondani szokás, a képzelet határtalan, mint maga a képzeletről szóló film is. A filmtrükkök és a technika fejlődésének tüneményes gyorsasága mintha utólag valóban igazat adna a korai fanti filmek rajongóinak is. Pedig ez nem egészen így van. A húszharminc évvel ezlőtt készült s a jövő, de ugyanúgy, a rejtett jelen s (rég)múlt furcsaságait elénk vetítő filmek mai szemmel nézve, bizony eléggé „szárnyaszegettek” szárnyalásukban is. Egyszóval, a fanti film műfaja is óriásit fejlődött, mégis azt kell tapasztalni, hogy aránylag kevés igazán nagy és kifogástalan remekművel ajándékozott meg bennünket, mozikedvelőket. A csúcson még mindig Stanley KUBRICK évekkel ezelőtt készült Világűri odisszea című gyönyörűszép művét tudják, amely alkotás egyaránt kielégítette a naiv rajongókat és a jövő lehetséges titkait intellektuális formában igénylőket. Kubrick filmje után sokáig elpihent az igazi képzelet, még a műfaj igazi hazájában, Hollywoodban is, mígnem egyszerre berobbant egy Georg LUCAS nevű markáns fiatal rendező remeklése, a Csillagok háborúja címmel. A Csillagok háborúja című film minden idők egyik legnagyobb kasszasikerét vallhatta magáénak, már kevésbé ennek a bájos és ugyanakkor meghökkentő filmnek a Vajdaságban most pergetett folytatása, a Birodalom visszavág című fanti. Ezt a darabot nem Lucas, hanem Irvin KERSHNER rendezte, az előbbi forgatókönyve alapján, de a varázs egy cseppet sem kisebb, legfeljebb csak azért, mert a folytatás sohasem olyan sikeres, mint az elsőszülött film. Lucasék művében továbbra is az új igény érvényesül, hogy valahol a világegyetem mélyében, talán sok millió évvel ezelőtt, talán majd sokkal utánunk, sokfajta — mondjuk úgy — emberszabású lény él egymás mellett és egyáltalán egy nagy közösségben, a legkülönbözőbb ronda szőrös teremtményektől, a legkedvesebb és ugyanakkor a legkérlelhetetlenebb robotokig. E világűrben csatangoló népség értékét nem a bőr színe, sőt legkevésbé a robot fémtestének színe és összetétele határozza meg, hanem mindenkor az, ki hogyan tud és mer szembeszegülni a gonosszal. Az eddig soha nem látott technikai bravúrokkal készült Csillagok háborúja és folytatásaként, A birodalom visszavág című filmnek így nem is emberi élőlények a legretenthetetlenebb és a legbölcsebb hősei, hanem a feledhetetlen Tripio és Artoo robot-pár- Az ő „személyükhöz” fűződik a film utolérhetetlen meleg humora. Hisszük, hogy a film gyermeknézői eddig még sohasem zártak a szívükbe oly egyértelműen „fémembereket”, mint e remekmű megtekintésével. v. MEGTÖRT A JÉG KÉT ÚJ KÖNYV AZ ENERGIATAKARÉKOSSÁGRÓL ÉS A NAPENERGIÁRÓL Amíg a nagyvilágot elárasztják az energiatakarékosságról és a napenergiáról szóló tudományos és népszerű kiadványok, addig nálunk hosszú-hoszszú évek óta se hite, se hamva az ilyen hasznos és az olvasók széles rétegeit érdeklő könyveknek. Most végre megtört a jég, és az újvidéki Dnevnik Lap- és Könyvkiadó Munkaszervezet egy impozáns harminckötetes sorozat első két kiadványaként megjelentette Zivan CULUM professzor Az ember visszatér a Naphoz és Miroslav LAMBIC Megéri takarékoskodni című könyvét. A kiadványok megjelenésének alkalmából tartott sajtóértekezleten számos érdeklődő meggyőződhetett arról, hogy a Dnevnik sajtóházban megrendezett alkalmi könyvbemutató országos jelentőségű esemény volt. Culum professzor saját példáján világította meg az energiafelhasználás iránti érdeklődés robbanásszerű növekedését — az e téren tapasztalható teljes információhiánnyal szemben. — Amikor Vajdaság-szerte előadásokat tartottak a lehetséges új energiaforrások, közöttük elsősorban a napenergia felhasználásáról, valamint az egyre aggasztóbb környezetszennyeződésről, számtalanszor azzal végződött az előadásomat követő beszélgetés, hogy „Culum elvtárs, hát miért nem írja meg mindazt, amit nekünk elmondott?” Nos, így határoztam el, hogy könyvbe foglaljam mindazt, amit az emberiség már sok száz évvel időszámításunk előtt és azután is megtudott a Napról, mint kiapadhatatlan energiaforrásról. Nem elméleti könyvet írtam, hanem arra törekedtem, hogy az olvasó képzelőerejére hassak, sőt alkotói értelemben ösztönözzem a fiatalokat: konkrétan próbálkozzanak meg a napenergia mindennapi felhasználásával. Ha a közeljövőben elérnénk, hogy ezáltal legalább ötszázalékos legyen az energiamegtakarítás, nem kevesebb, mint száz évvel meghosszabbíthatnánk a klasszikus energiaforrások tartalékait. Márpedig a háztartásokban számos lehetőség mutatkozik a napenergia felhasználására, aránylag elérhető áron. Miroslav Lambic könyve hasonló módon a barkácsoló emberhez is szól. Akárcsak a fenti ez a kötet is számos illusztráció segítségével, konkrét adatokkal és utasításokkal serkenti az érdeklődőket arra, hogy házi napenergiaforrást szerkesszenek. A két kötet — amelyek öt-ötezer példányban jelentek meg — hozzáférhető áron, latin betűs kiadásban, hamarosan követni fogja a többi kiadvány, amely húsz-huszonöt éves lemaradást hivatottak pótolni. v. j.