Hétvége, 1982 (4. évfolyam, 107-157. szám)

1982-04-08 / 120. szám

MŰVELŐDÉS, SZÓRAKOZÁS TELEVÍZIÓ NAIV-E A TÉVÉNÉZŐ? Jó néhány évvel ezelőtt meglepőd­ve, de örömmel fogadták a nézők a szórakoztató műsorok új, addig szokat­lan s valóban forradalminak tűnő új­szülöttjét, Milena Dravic és Drágán Nikolic Kéz a kézben című show-mű­­sorát. A sorozat ugyanis az addigi gya­korlathoz képest szokatlan nagy gond­dal készült, a legjobb forgatókönyv­írók működtek közre létrehozásában, a sport, a szórakoztatás és a művelő­dés ismert és népszerű egyéniségei lép­tek fel benne (méghozzá örömmel). A nézők többsége megszerette a soroza­tot, amikor megismételték, s most ím — láthatja harmadszor is. Harmadszor — ám nem is akármi­lyen formában! A szerkesztői olló cso­dákat művelt vele, egy-egy jelenet például több műsorban is felbukkan, régi szórakozások meghökkentő kísér­teteként, az adás kezdetén felsorolt egyéniségek fele nem szerepel az epi­zódban, mások meglepetésszerűen fel­bukkannak benne, s az adásvégi közös dalt egy harmadik társaság adja elő. Olyan, mintha — mondjuk — több filmvígjátékból vágnának össze több újabb film­vígjátékot, azonos jelene­tekkel és szereplőkkel, akik más-más filmből érkezve meglepetésszerűen ösz­­szetalálkoznak. Nem tudni, mi késztette a szerkesz­tőt erre a határozottan furcsa lépésre. Lehetséges volna, hogy a műsorok bi­zonyos részei elavultak, s ma már ért­hetetlenek? Vagy utólag döbbentek rá, hogy mégsem volt olyan jó ez a so­rozat, s mentették a menthetőt? Ak­kor már jobb lett volna, ha esetleg meg sem ismétlik. Vagy netán arra számítottak, hogy a tévénéző naiv és feledékeny, és nem veszi észre a tur­pisságot? Mint ahogyan netán azt sem fogja észrevenni, hogy a valóban im­pozáns számú játékfilmnek, amely he­tente a képernyőre kerül, a felét már sugározták, a másik fele pedig nézhe­tetlen, mert a kópia az idők folyamán a felismerhetetlenségig megkopott, s a karcolások sűrű rácsán át kell kivenni a szereplők arcvonásait és kibetűzni a halovány feliratokat. Nyilván az utóbbiról lehet szó. A naiv néző nem veszi észre a csalást, meg aztán fel-felnő az újabb tévéné­ző nemzedék is. Azoknak pedig minden régi szórakoztató műsor és film — új. P. KECZELI Klára FILM A BIRODALOM VISSZAVÁG A lanti filmnek sokan nem isme­rik határait, mert ahogy mon­dani szokás, a képzelet határ­talan, mint maga a képzeletről szóló film is. A filmtrükkök és a technika fejlődésének tüneményes gyorsasága mintha utólag valóban igazat adna a korai fanti filmek rajongóinak is. Pe­dig ez nem egészen így van. A húsz­­harminc évvel ezlőtt készült s a jövő, de ugyanúgy, a rejtett jelen s (rég)múlt furcsaságait elénk vetítő filmek mai szemmel nézve, bizony eléggé „szár­­nyaszegettek” szárnyalásukban is. Egy­szóval, a fanti film műfaja is óriásit fejlődött, mégis azt kell tapasztalni, hogy aránylag kevés igazán nagy és kifogástalan remekművel ajándékozott meg bennünket, mozikedvelőket. A csúcson még mindig Stanley KUB­RICK évekkel ezelőtt készült Világűri odisszea című gyönyörűszép művét tudják, amely alkotás egyaránt kielé­gítette a naiv rajongókat és a jövő lehetséges titkait intellektuális formá­ban igénylőket. Kubrick filmje után sokáig elpihent az igazi képzelet, még a műfaj igazi hazájában, Hollywood­ban is, mígnem egyszerre berobbant egy Georg LUCAS nevű markáns fia­tal rendező remeklése, a Csillagok háborúja címmel. A Csillagok háborúja című film min­den idők egyik legnagyobb kasszasi­kerét vallhatta magáénak, már ke­vésbé ennek a bájos és ugyanakkor meghökkentő filmnek a Vajdaságban most pergetett folytatása, a Birodalom visszavág című fanti. Ezt a darabot nem Lucas, hanem Irvin KERSHNER rendezte, az előbbi forgatókönyve alap­ján, de a varázs egy cseppet sem ki­sebb, legfeljebb csak azért, mert a folytatás sohasem olyan sikeres, mint az elsőszülött film. Lucasék művében továbbra is az új igény érvényesül, hogy valahol a világegyetem mélyé­ben, talán sok millió évvel ezelőtt, ta­lán majd sokkal utánunk, sokfajta — mondjuk úgy — emberszabású lény él egymás mellett és egyáltalán egy nagy közösségben, a legkülönbözőbb ronda szőrös teremtményektől, a legkedve­sebb és ugyanakkor a legkérlelhetet­lenebb robotokig. E világűrben csatan­goló népség értékét nem a bőr színe, sőt legkevésbé a robot fémtestének szí­ne és összetétele határozza meg, hanem mindenkor az, ki hogyan tud és mer szembeszegülni a gonosszal. Az eddig soha nem látott technikai bravúrokkal készült Csillagok háborúja és folyta­tásaként, A birodalom visszavág című filmnek így nem is emberi élőlények a legretenthetetlenebb és a legböl­­csebb hősei, hanem a feledhetetlen Tripio és Artoo robot-pár- Az ő „sze­mélyükhöz” fűződik a film utolérhe­tetlen meleg humora. Hisszük, hogy a film gyermeknézői eddig még sohasem zártak a szívükbe oly egyértelműen „fémembereket”, mint e remekmű meg­tekintésével. v. MEGTÖRT A JÉG KÉT ÚJ KÖNYV AZ ENERGIA­­TAKARÉKOSSÁGRÓL ÉS A NAPENERGIÁRÓL Amíg a nagyvilágot elárasztják az energiatakarékosságról és a napener­giáról szóló tudományos és népszerű kiadványok, addig nálunk hosszú-hosz­­szú évek óta se hite, se hamva az ilyen hasznos és az olvasók széles ré­tegeit érdeklő könyveknek. Most vég­re megtört a jég, és az újvidéki Dnevnik Lap- és Könyvkiadó Munka­­szervezet egy impozáns harminckötetes sorozat első két kiadványaként meg­jelentette Zivan CULUM professzor Az ember visszatér a Naphoz és Miroslav LAMBIC Megéri takarékoskodni című könyvét. A kiadványok megjelenésének al­kalmából tartott sajtóértekezleten szá­mos érdeklődő meggyőződhetett ar­ról, hogy a Dnevnik sajtóházban meg­rendezett alkalmi könyvbemutató or­szágos jelentőségű esemény volt. Culum professzor saját példáján vi­lágította meg az energiafelhasználás iránti érdeklődés robbanásszerű növe­kedését — az e téren tapasztalható teljes információhiánnyal szemben. — Amikor Vajdaság-szerte előadá­sokat tartottak a lehetséges új ener­giaforrások, közöttük elsősorban a nap­energia felhasználásáról, valamint az egyre aggasztóbb környezetszennyező­désről, számtalanszor azzal végződött az előadásomat követő beszélgetés, hogy „Culum elvtárs, hát miért nem írja meg mindazt, amit nekünk el­mondott?” Nos, így határoztam el, hogy könyvbe foglaljam mindazt, amit az emberiség már sok száz évvel idő­számításunk előtt és azután is meg­tudott a Napról, mint kiapadhatatlan energiaforrásról. Nem elméleti könyvet írtam, hanem arra törekedtem, hogy az olvasó képzelőerejére hassak, sőt al­kotói értelemben ösztönözzem a fiata­lokat: konkrétan próbálkozzanak meg a napenergia mindennapi felhasználásá­val. Ha a közeljövőben elérnénk, hogy ezáltal legalább ötszázalékos legyen az energiamegtakarítás, nem kevesebb, mint száz évvel meghosszabbíthatnánk a klasszikus energiaforrások tartaléka­it. Márpedig a háztartásokban számos lehetőség mutatkozik a napenergia felhasználására, aránylag elérhető áron. Miroslav Lambic könyve hasonló mó­don a barkácsoló emberhez is szól. Akárcsak a fenti ez a kötet is számos illusztráció segítségével, konkrét ada­tokkal és utasításokkal serkenti az érdeklődőket arra, hogy házi napener­giaforrást szerkesszenek. A két kötet — amelyek öt-ötezer példányban jelentek meg — hozzáfér­hető áron, latin betűs kiadásban, ha­marosan követni fogja a többi kiad­vány, amely húsz-huszonöt éves lema­radást hivatottak pótolni. v. j.

Next