Hétvége, 1982 (4. évfolyam, 107-157. szám)
1982-04-22 / 122. szám
HÁZIKERT_____________ _______________ Az ájxrdldai hónap egyike a legszebbeknek — húszon ekkor virágzik szinte mindengyümölcsfa. A virágzásban azonban nemcsak gyönyörködni kell, hanem fel is kell készülni a növényvédelmi teendőkre. A szűrömhulláskori, virágzásutáni permetezések ugyanis a legfontosabbak, ha szabad ilyen értékrendet felállítani. Mit is jelent a Virágzás utáni időszak? Azt, amikor a sziromlevelek fele, háromnegyedrésze lehullott. A gyümölcsi kezdeményezket már ekkor támadják különféle kártevők, a gombákról nem is szólva. Tekintettel arra,hogy a gyümölcskezdemények igen érzékenyek az előírt töménységet ne lépjük túl. Permetezni kelltehát abarackot őszibarackot. A mandulának nem kell külön figyelmet szentelni, legfeljebb amúgy melléke nem megszórhatjuk. A vegyszerek közül a rézalapúak kivételével sziinte minden olyan számításba jöhet, amely gombásodás ellen véd. A rovarirtókról sajnos csak annyit mondhatunk a tavalyi tartalékokat kell felhasználnukak, mert eddig még az ígéretnél alig nyújthattak többest a gyógyszertárak. Igaz, egy rövid ideig itt-ott volt Bio5®ais, vagy Ekaitin, és jelenleg is vásárolható a Tálcand (0,1 liter 300 dinár), amely ugyan méregdrága, de igen kevés kell belőle, és a melegvérűekre szinte alig veszélyes. Az őszibarackosban a Cdrámot illetve a Radodrámot ajánljuk (tevét fodrosodás ellen, nemcsak azért, mert megbízható, hanem ment olcsó is. A permetlébe ilyenkor még ne tegyünk lombtrágyát (pl. luxált). Ami a gyümölcsöket illeti, most indul meg az intenzív növekedés ilyenkor szükséges a fejttrágyázás nitrogén műtrágyával vagy magas nitrogéntartalmú kombinált műtrágyával (NPK 20:10:0). Ha már a műtrágyázásnál tartunk, mondjuk el, hogy a szamócát sem árt tápanyaggal ellátná. Vigyázzunk, hogy a levélre ne kerüljön szemcse, különösen ha az éppen nedves, mert megperzselődik. A fák esetében négyzetméterenként 40—50 grammot számoljunk, a szamócánál azonban csak ennek felét adagoljuk. Mindkét esetben talajmunkakövesse a fed trágyázást, mert nemcsak a kultúrnövények zöldellnek, hanem a gyomis. A szőlősben is alkalmazzuk a kapát ha nem végeztünk vegyszeres gyomirtást, gereblyézés előtt azonban ellenőriztük a kordonok vagy a vesszők kötözését. Ha a támrendszer huzaljait most húzzuk meg, nagyon ügyeljünk rá, mert ilyenkor a hajtások a legkisebb érintésre is lepattannak. Rendes körülmények között a szőlőt ilyenkor még nem kellpermetezni. A zöldségfélék munkálatai közül fontos a korai burgonyatöltögetés, van aki már másodszor is teheti, ha fóliázott ágyásban van. A melegigényes növények (dinnye tök, uborka, burgonya) most kerülhet fölbe. Ezeknek fészkeket (istállótrágyával) készítsünk. Hasonlóan ültetjük a patisszont 4—5 cm-es vetésmélységgel. Aná a káposztaféléket ülteti, a piacon már lehet káposzta-, karalábé- és karfiélpalántát beszerezni és kapható bonfoós paradicsampalánta is (korai). Minél előbb földbe vele! A zöldbab (bokor és karós) iis most vethető. Öntözésre egyelőre még nem kell gondolni, éppen ezért figyeljük a hagyma levelét, mert a peronoszpóra megjelenhet (ha erős lesz a felmelegedés). A nyíló földiepret (szamócát) virágzásban permetezzük Orthociddal, Antracollal vagy Dithánnal, esetleg Ciámmal. Ezek a szerek jók a hagymaperonoszpóra ellen is. Mostanra már mindenféle faj, gyümölcs, szőlő és rózsa ültetésével hagyjunk fel, kivéve a labdáccsal ellátott fenyőféléket. A cserepes hortenzia kikerülhet a kertbe, az elvilágzott gumósakat — ha elveszítették lombjukat — szedjük fel és megtisztítva tároljuk az őszikiültetésig. A dálinós carinagumókat, kardvirágot most vigyük ki és helyezzük a talajba. Bosznai Győző agrármérnök Zöldell már a kert! HELYBEN FÁSOLTÁL ASzaporítóanyagok egyre drágábbak, pedig sok háziskent - tulajdonos foglalkozik azzal a gondolattal, hogy meglevő lugasát újabb szőlőfajtára cserélje fel. Az újabb fajták ugyanis részben ellenállóbbak a betegségekkel szemben, másrészt nagyobb a hozamuk szebb gyümölcsét adnak. A szaporítóanyag drágulása miatt azonban csak halogatjuk a lugas vagy a néhány sor szőlőtőke kicserélését, közben a szomszédban telepített újfajta szőlő már hozza és első, gyönyörű termését... Próbálkozzunk meg a fásoltással, amelynek legelterjedtebb módja a hasítékos ékoltás. Ennek a műveletnek az az előnye, hogy az átoltott szőlőnek nem kell gyökérzetet kifejlesztenie, tehát jóval előbb fordul termőre, mint az új telepítvény. Oltóvesszőt pedigSzerezhetünk a szomszédban, vagy az ismerősöktől, akiknél jól bevált az új fajta, amelyet mi is szeretnénk meghonosítani. Az oltás, ideje általában április második fele, mert az oltásforradást megvalósító karkluszképződéshez legalább 16 fok szükséges. Az oltás sikerességét elsősorban az oltást követő időszak hőmérsékleti viszonyai határozzák meg. Az alanynak, tehát a mi régi szőlőnknek tevékeny állapotban, nedvkeringésben kell lennie, az oltóvesszőnek viszont nyugalomban. Ezért az oltóvesszőket a nagyobb téli fagyok előtt, vagy ha nincs fagyveszély, a nedvkeringés megindulása (a könnyezés) előtt kell megszedni. Szorgalmas szomszédunk ismerősünk minden bizonnyal beleegyezik, hogy a metszéskor levágott vesszőket kiválogassuk, az erős, szép rügyeket elvigyük. Otthon azután az előkészített, 40— 50 centiméterre vágott vesszőket 4—5 óráig csáváznunk kell szürkepenészes rothadás ellen (orthacid, kara thane fundazol, phalton stb.). A csávázás után tegyük a vesszőket műanyag zacskóba, kössük be jó szorosan és tegyük hűtőszekrénybe vagy hűvös pincéibe. A műanyag-zacskóba való csomagolás azért szükséges, hogy az oltóvesszőnek megőrizzük eredeti víztartalmát. Az oltóvesszőnek oltásig nyugalomban kell maradnia ezért a tárolás 4—6 fokos hőmérsékleten történjen. Ha a vesszőiket nyirkos homokban, pincében tartottuk, oltás előtt lekell mosni őket, méghozzá úgy, hogy kétharmad részükig vízbe állítjuk egy-két napra. Oltás előtt az átoltandó tőkétis elő kellkészíteni. A tőkét bontsuk ki húsz centiméter mélységig tisztítsuk meg szépen, a gyökérfejet vágjuk le, majd a vágás alatt 6—8 centire zsineggel kössük át, hogy ha agyökértörzsbe bevágunk, a vágás ne repedjen tovább. A behasítás erős késsel, eetleg kalapácsütéssel végezhető. Ügyeljünk arra, hogy késünk tiszta, lehetőleg fertőtlenített legyen, a seben keresztül ugyanis megfertőzhetjük új szőlőnket. Az oltócsap lehet egy- vagy kétrügyes. A kétrügyes jobb mert ha az egyik rügy megsérül, még mindig megmarad a másik. A rügy alatt egy centire készítsünk metszlalpot, amely a vessző vastagságának 2—4-szeres. A metszlapot a rügy melletti oldalon kell készíteni. A metszlap közepe végződhet berben és fában is. A rügy, illetve a rügyek fölött hagyjunk 3—4 centis csonkot. Az oltócsapot a tőkenyak hasítékába, vastagabb gyökértörzs esetén a hasíték szétfeszítése után úgy helyezzük bele hogy a fatest és a háncs közötti osztódó szövet — a kambium — az alany osztódó szövetével találkozzon és a rügy kifelé nézzen. Vastagabb tőkenyakba, a két oldalra két oltócsapotis helyezhetünk. Ezután a továbbhasadás meggátolására használt zsineggel az oltást késsük át. Nem árt, ha a sebfelületet oltóviasszal is bekenjük. Ha nincs oltóviaszunk a hasítékot papírral takarjuk be, nehogy föld kerüljön bele. A takarást úgy csináljuk miint a fiatal, telepített szőlőnél. Az oltást felcakkézzük — kupacoljuk — annyira, hogy a felső rügy felett 4—5 centi föld legyen. Az oltás fölötti földet, ha csapadék után megkeményednie, 'időnként 'lazítsuk fel, az elmosódott talajt vagy a szél által elfújt földtakarást pedig pótoljuk. Mechanikai károsodás megelőzése céljából az oltást rövid karóval jelöljük meg, nehogy a fiatal szőlőhajtást gyomnak vélve az első kapáláskor kivágjuk. ______________________________________________14