Hétvége, 1982 (4. évfolyam, 107-157. szám)
1982-01-14 / 108. szám
TERMÉSZET, TUDOMÁNY____________________________________ Mi okozta a dinoszauruszok pusztulását? 1908. június 30-án a kora reggeli órákban Közép-Szibéria egén feltűnt egy nagy fényességű tűzlabda. Kelet— nyugat irányban haladt, enyhe ívben lefelé. Feltűnése után néhány másodperc múlva hatalmas robbanás rázkódtatta meg a levegőt. Még ezer kilométerrel odébb is hallani lehetett. A robbanás középpontjában a fák megszenesedtek, és 20 kilométeres körzetben minden élőlény elpusztult. A föld még sokáig remegett, a távoli városokban az ablaküvegek csörömpöltek, sok helyen betörtek. Hatvan kilométerrel a robbanás középpontjától egy gyárban a dolgozó munkásokat is a légnyomás a földre döntötte. Még hetekkel később is a légkörben levő porszemecskék lehetővé tették Kelet-Európában és Nyugat-Szibériában az éjszakai olvasást mindennemű világítás nélkül. Ezt a stangáziai eseményt már sok tudós tanulmányozta, számtalan elmélet született a robbanással kapcsolatban. Egyesek azt állították, hogy Földünk, világűri keringése során, egy miniatűr sötét lyukba ért, és az váltotta ki a hatalmas robbanást. Mások egy fejlettebb civilizáció űrhajójának robbanása mellett szálltak síkra. Sok szakember megegyezik abban, hogy a robbanás okát a világűrben kell keresni, mert a huszadik század elején mesterségesen 10 millió tonnának megfelelő trinitrotoluol felrobbantását még nem tudták előidézni. Hatvanötmillió évvel ezelőtt egy hasonló hatású, de valószínűleg más fajta robbanás történt a Földön. Az őslénytani kutatások szerint a krétai korszakban az élővilágnak több mint a fele hirtelen és titokzatos körülmények között elpusztult. A dinoszauruszok, amelyek körülbelül 150 millió évig éltek a Földön, rövid idő alatt kihaltak. A tengerben élő ammoniták és foraminiferák száma megtizedelődött. Egyes állatfajok átvészelték az időszakot, de minden élőlény megsínylette a titokzatos eseményt. Akárcsak a tunguz-meteorral, ezzel a földtörténeti eseménnyel kapcsolatban is rengeteg elmélet született, amely előidézte a Föld bioszférájának gyökeres változását. 1976-ban a kanadai Ottawában megalakult egy tudományos bizottság e felső kréta időszaki esemény átfogó tanulmányozására. A bizottságban több tudományág kiemelkedő szakembere működött együtt, a bizottság pedig a közelmúltban terjesztette bei kutatásainak eredményét. A szakemberek szerint az őshüllők kipusztulását a Földön egy tunguz-meteorhoz hasonló robbanás okozta, véleményüket pedig kutatásaik eredményeivel támasztották alá. Ezek közül egyik az, hogy a felső kréta időszaki talajüledékek rendkívül gazdagok fémes elemekben. A geológusok megfigyelték, hogy a meteorok becsapódása okozta kráterekben a talaj igen gazdag irídiumban és osmiumban. Ilyen megfigyelés alapján vizsgálták a geológusok a kréta időszakból eredő anyagüledéket szerte a világon. . Az olaszországi Gubbióban a kréta kori agyagréteg harmincszor gazdagabb irídiumban, mint az alatta vagy a felette levő talajréteg. Hasonló mérési eredményt kaptak Új-Zélandból’ és Dániából is, valamint a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán déli részének medréből vett krétaidőszaki üledékek vizsgálata alkalmával. A Fémes elemek túltengését igazoló mérési adatot 17 mintában találtak, a világ minden táján. Ennek alapján született meg az a feltevés, hogy a 65 millió évvel ezelőtti katasztrófát valamilyen hatalmas meteorral való összeütközés okozta. A Földön körülbelül 100 olyan kráter nyoma ismeretes, amelynek az átmérője meghaladja az egy kilométert. A kanadai Manicouagan-kráter átmérője 75 kilométer, és körülbelül 210 millió éves, a szovjetunióbeli Popigai-kráter átmérője 100 kilométer, és egy 38 millió évvel ezelőtti lezuhant meteor okolta. Ilyen hatalmas meteorok léteznek az űrben, ezt az Apollo űrhajósai alátámasztották. Viszont az ilyen meteorokkal való összeütközés esélye 1:50—100 millió, de ha a földtörténeti korok idejét szem előtt tartjuk, akkor teljesen elfogadható az a feltevés, hogy bolygónk 50—100 millió évenként összeütközik egy ilyen bolyongó égitesttel. Sokan feltették a kérdést, hogy ha a 65 millió évvel ezelőtti katasztrófát valóban egy meteor becsapódása okozta, annak nyomát már észre kellett volna venni, tekintettel a több mint két évtizede tartó emberes világűrkutatásra. Egy ekkora katasztrófát kiváltó meteornak legalább egy 200 kilométeres átmérőjű krátert kell maga után hagynia. Nem szabad azonban elfeljteni, hogy a Föld felszínének 75 százalékát víz borítja, tehát az égitest több mint valószínű valamelyik óceániba esett, nem pedig a szárazföldre. Még nincs tisztázva az sem, hogy a meteor — ha az volt — milyen módon okozta a Föld bioszférájának megváltoztatását. A legelterjedtebb tudományos vélemény az, hogy a Föld légkörébe mérgesgázok jutottak, meg az, hogy az éghajlat megváltozott. A világűrből érkező kőzetekben fellelhető egy ciánvegyület, tehát egy körülbelül 10 kilométeres átmérőjű meteorban e mérgező anyagoknak a százaléka igen magas lehet. Az éghajlat pedig olyképpen változhatott meg, hogy a becsapódás után hatalmas mennyiségű vízpára és por jutott a légkörbe, amelynek folytán a Föld felszínére kevesebb napfény érkezett. A növényvilág, amely életét a fotoszintézisre alapozta, nagy részben kipusztult. A dinoszauruszok pedig táplálékhoz nem jutván kihaltak. A kisebb állatok és az emlősök nagy nehezen átvészelték a sötétségnek ezt a néhány éves korszakát oly módon, hogy a növényi maradékokkal, illetve egymással táplálkoztak. Létezik egyharmadik elmélet is, amely szerint ha a meteor csak tengerbe zuhant, az atmoszférába nagy mennyiségű vízpára jutott. Ebben az esetben a Föld felszínén az úgynevezett üvegházi hatás lépett fel, vagyis az átlaghőmérséklet 10 fokkal emelkedett. A magasabb hőmérséklet folytán pedig az állatvilág — amely képtelen elviselni a hőmérsékletemelkedést — nagy részben kipusztult. A meteor-elméletnek az utóbbi időben sok híve van, de a becsapódás következményeinek a vizsgálata még hosszú időt vesz igénybe. A meteor-elméletnek a lényege az, hogy a Föld nem egy elszigetelt égitest a világűrben, a felszínén létező életet nagyban befolyásolják a különféle kozmikus folyamatok. F. G. S KOMPAS JUGOSLAVIA A KOMPAS TÉLI AJÁNLATAI TÉL 1982 Vérbeli sízőknek igazi téli alközpont: KANIN Teljes ellátás — 7 teljes napra Din. Felnőttek 5950 Gyerekek 7 éves korig 4630 (külön fekhely) Gyerekek 7 éves korig 3750 (ha szüleikkel alszanak) Harmadik fekhely 5710 Félpanzió: Din. Felnőttek 5630 Gyerekek 7 éves korig (külön fekhely) 4410 Gyerekek 7 éves korig (ha szüleikkel alszanak) 3590 Harmadik fekhely 5390 Kompos kirándulás '81 1. VÁLTÁS Indulás: 1982. I. 16. Visszatérés: 1982. I. 24. 2. VÁLTÁS Indulás: 1982. I. 23. Visszatérés: 1982. II. 1. Csehszlovákia — Smokovec (Magas-Tatra) Din. Az I. váltás részre az ár 5800 A II. váltás részére az ár 5900 Csehszlovákia — Tatranská Lomnica Din. I. váltás 5700 II. váltás 5800 Váltások: I. VÁLTÁS Indulás: 1982. I. 16. (hajnali 04.00 óra) II. VÁLTÁS Indulás: 1982 I. 22. (23.00 óra) Az árba az alábbi szolgáltatásokat számítottuk be: — Utazás autóbusszal a kijelölt útvonalon — Szállás és élelmezés a kijelölt program szerint — A Kompas állandó útvezetőjének szolgálatai — Szervezési költségek. Kellemes téli üdülést kívánunk! A Kompas szabadkai kirendeltsége, Dimitrije Tucovica Tel.: (024) 21-405, 21-465