Hétvége, 1982 (4. évfolyam, 107-157. szám)

1982-01-14 / 108. szám

TERMÉSZET, TUDOMÁNY____________________________________ Mi okozta a dinoszauruszok pusztulását? 1908. június 30-án a kora reggeli órákban Közép-Szi­­béria egén feltűnt egy nagy fényességű tűzlabda. Kelet— nyugat irányban haladt, enyhe ívben lefelé. Feltűnése után néhány másodperc múlva hatalmas robbanás rázkódtatta meg a levegőt. Még ezer kilométerrel odébb is hallani le­hetett. A robbanás középpontjában a fák megszenesedtek, és 20 kilométeres körzetben minden élőlény elpusztult. A föld még sokáig remegett, a távoli városokban az ablak­üvegek csörömpöltek, sok helyen betörtek. Hatvan kilomé­terrel a robbanás középpontjától egy gyárban a dolgozó munkásokat is a légnyomás a földre döntötte. Még hetek­kel később is a légkörben levő porszemecskék lehetővé tet­ték Kelet-Európában és Nyugat-Szibériában az éjszakai ol­vasást mindennemű világítás nélkül. Ezt a stangáziai eseményt már sok tudós tanulmányozta, számtalan elmélet született a robbanással kapcsolatban. Egyesek azt állították, hogy Földünk, világűri keringése so­rán, egy miniatűr sötét lyukba ért, és az váltotta ki a ha­talmas robbanást. Mások egy fejlettebb civilizáció űrhajó­jának robbanása mellett szálltak síkra. Sok szakember meg­egyezik abban, hogy a robbanás okát a világűrben kell ke­resni, mert a huszadik század elején mesterségesen 10 mil­lió tonnának megfelelő trinitrotoluol felrobbantását még nem tudták előidézni. Hatvanötmillió évvel ezelőtt egy hasonló hatású, de valószínűleg más fajta robbanás történt a Földön. Az ős­lénytani kutatások szerint a krétai korszakban az élő­vi­lágnak több mint a fele hirtelen és titokzatos körülmények között elpusztult. A dinoszauruszok, amelyek körülbelül 150 millió évig éltek a Földön, rövid idő alatt kihaltak. A ten­gerben élő ammoniták és foraminiferák száma megtizede­lődött. Egyes állatfajok átvészelték az időszakot, de min­den élőlény megsínylette a titokzatos eseményt. Akárcsak a tunguz-meteorral, ezzel a földtörténeti eseménnyel kap­­csolatban is rengeteg elmélet született, amely előidézte a Föld bioszférájának gyökeres változását. 1976-ban a kanadai Ottawában megalakult egy tudomá­nyos bizottság e felső kréta időszaki esemény átfogó tanul­mányozására. A bizottságban több tudományág kiemelke­dő szakembere működött együtt, a bizottság pedig a közel­múltban terjesztette bei kutatásainak eredményét. A szak­emberek szerint az őshüllők kipusztulását a Földön egy tunguz-meteorhoz hasonló robbanás okozta, véleményüket pedig kutatásaik eredményeivel támasztották alá. Ezek kö­zül egyik az, hogy a felső kréta időszaki talajüledékek rendkívül gazdagok fémes elemekben. A geológusok meg­figyelték, hogy a meteorok becsapódása okozta kráterekben a talaj igen gazdag irídiumban és osmiumban. Ilyen meg­figyelés alapján vizsgálták a geológusok a kréta időszakból eredő anyagüledéket szerte a világon. . Az olaszországi Gubbióban a kréta kori agyagréteg harmincszor gazdagabb irídiumban, mint az alatta vagy a felette levő talajréteg. Hasonló mérési eredményt kaptak Új-Zélandból’­ és Dániá­ból is, valamint a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán déli részének medréből vett krétaidőszaki üledékek­­ vizsgálata alkalmával. A Fémes elemek túltengését igazoló mérési ada­tot 17 mintában találtak, a világ minden táján. Ennek alapján született meg az a feltevés, hogy a 65 mil­lió évvel ezelőtti katasztrófát valamilyen hatalmas meteor­ral való összeütközés okozta. A Földön körülbelül 100 olyan kráter nyoma ismeretes, amelynek az átmérője meghaladja az egy kilométert. A kanadai Manicouagan-kráter átmérő­je 75 kilométer, és körülbelül 210 millió éves, a szovjet­unióbeli Popigai-kráter átmérője 100 kilométer, és egy 38 millió évvel ezelőtti lezuh­ant meteor okolta. Ilyen hatalmas meteorok léteznek az űrben, ezt az Apollo űrhajósai alátá­masztották. Viszont az ilyen meteorokkal való összeütközés esélye 1:50—100 millió, de ha a földtörténeti korok idejét szem előtt tartjuk, akkor teljesen elfogadható az a feltevés, hogy bolygónk 50—100 millió évenként összeütközik egy ilyen bolyongó égitesttel. Sokan feltették a kérdést, hogy ha a 65 millió évvel ezelőtti katasztrófát valóban egy meteor becsapódása okoz­ta, annak nyomát már észre kellett volna venni, tekintet­tel a több mint két évtizede tartó emberes világűrkutatás­ra. Egy ekkora katasztrófát kiváltó meteornak legalább egy 200 kilométeres átmérőjű krátert kell maga után­ hagynia. Nem szabad azonban elfeljteni, hogy a Föld felszínének 75 százalékát víz borítja, tehát az égitest több mint valószínű valamelyik óceániba esett, nem pedig a szárazföldre. Még nincs tisztázva az sem, hogy a meteor — ha az volt — milyen módon okozta a Föld bioszférájának meg­változtatását. A legelterjedtebb tudományos vélemény az, hogy a Föld légkörébe mérgesgázok jutottak, meg az, hogy az éghajlat megváltozott. A világűrből érkező kőzetekben fellelhető egy ciánvegyület, tehát egy körülbelül 10 kilo­méteres átmérőjű meteorban e mérgező anyagoknak a szá­zaléka igen magas lehet. Az éghajlat pedig olyképpen vál­tozhatott meg, hogy a becsapódás után hatalmas mennyi­ségű vízpára és por jutott a légkörbe, amelynek folytán a Föld felszínére kevesebb napfény érkezett. A növényvilág, amely életét a fotoszintézisre alapozta, nagy részben ki­pusztult. A dinoszauruszok pedig táplálékhoz nem jutván kihaltak. A kisebb állatok és az emlősök nagy nehezen át­vészelték a sötétségnek ezt a néhány éves korszakát oly módon, hogy a növényi maradékokkal, illetve egymással táplálkoztak. Létezik egy­­harmadik elmélet is, amely szerint ha a me­teor csak tengerbe zuhant, az atmoszférába nagy mennyisé­gű vízpára jutott. Ebben az esetben a Föld felszínén az úgynevezett üvegházi hatás lépett fel, vagyis az átlaghőmér­séklet 10 fokkal emelkedett. A magasabb hőmérséklet foly­tán pedig az állatvilág — amely képtelen elviselni a hő­mérsékletemelkedést — nagy részben kipusztult. A meteor-elméletnek az utóbbi időben sok híve van, de a becsapódás következményeinek a vizsgálata még hosszú időt vesz igénybe. A meteor-elméletnek a lényege az, hogy a Föld nem egy elszigetelt égitest a világűrben, a felszínén létező életet nagyban befolyásolják a különféle kozmikus folyamatok. F. G. S KOM­PAS JUGOSLAVIA A KOMPAS TÉLI AJÁNLATAI TÉL 1982 Vérbeli sízőknek igazi téli alközpont: KANIN Teljes ellátás — 7 teljes napra Din. Felnőttek­­ 5950 Gyerekek 7 éves korig 4630 (külön fekhely) Gyerekek 7 éves korig 3750 (ha szüleikkel alszanak) Harmadik fekhely 5710 Félpanzió: Din. Felnőttek 5630 Gyerekek 7 éves korig (külön fekhely) 4410 Gyerekek 7 éves korig (ha szüleikkel alszanak) 3590 Harmadik fekhely 5390 Kompos kirándulás '81 1. VÁLTÁS Indulás: 1982. I. 16. Visszatérés: 1982. I. 24. 2. VÁLTÁS Indulás: 1982. I. 23. Visszatérés: 1982. II. 1. Csehszlovákia — Smokovec (Magas-Tatra) Din. Az I. váltás részre az ár 5800 A II. váltás részére az ár 5900 Csehszlovákia — Tatranská Lomnica Din. I. váltás 5700 II. váltás 5800 Váltások: I. VÁLTÁS Indulás: 1982. I. 16. (hajnali 04.00 óra) II. VÁLTÁS Indulás: 1982­ I. 22. (23.00 óra) Az árba az alábbi szolgáltatásokat számítottuk be: — Utazás autóbusszal a kijelölt út­vonalon — Szállás és élelmezés a kijelölt program szerint — A Kompas állandó útvezetőjének­­ szolgálatai­­ — Szervezési költségek. Kellemes téli üdülést kívánunk! A Kompas szabadkai kirendeltsége, Dimitrije Tucovica Tel.: (024) 21-405, 21-465

Next