Hétvége, 1982 (4. évfolyam, 107-157. szám)
1982-05-20 / 126. szám
MŰVELŐDÉS, SZÓRAKOZÁS FILM Hollywood több mint fél évszázad után, ha fel is adta elsőszámú „nemzeti filmműfaját”, a westernt, azért néhány jellegzetesen amerikai műfajhoz továbbra is ragaszkodik. Olyan érzelmi kötődés ez a nagy múltú filmhagyományokhoz, amelynek szent imentalizmusát egy percig sem szabad elvitatni a szóban forgó filmgyártástól. A műfaji hagyományoknak már csak azért is nagy a létjogosultságuk a tengerentúl — ellentétben az európai kinematográfiával, amelynek egyik-másik kihalt műfaját igazán nem sajnáljuk —, mert éppen a százszor kipróbált sablonokon, fordulatokon keresztül vezetett az út a műfaji tökélyig. Elég csak az amerikai zenés filmet megemlíteni, amelyet hiába igyekezett az összes többi nemzet felszínén tartani, fejleszteni. Az amerikai zenés film ma is utolérhetetlen, akárcsak a sportolókról — leggyakrabban az ökölvívókról — szóló produkciók. A sportfilm-hagyomány jeles folytatója Martin SCORCESE rendezőnek A felbőszült bika című legújabb alkotása, amely mostanában kerül bemutatásra a vajdasági mozikban. A kiváló hagyománnyal párosul egy másik, szintén jellegzetesen amerikai „fogás” ebben a filmben, amelyben Robert HE A FELBŐSZÜLT BIKA NIRO egyik legjobb alakítását nyújtotta. A felbőszült bika ugyanis valóságos személyről, mégpedig a híres,hírhedt Jake LAMOTTA ökölvívóról szól, aki 1948-ban világbajnok lett. A vállalkozás érdekessége még, hogy az egykori ökölvívó világsztár önéletrajzi jegyzeteit önzetlenül a forgatócsoport, helyesebben, a szövegkönyvírók rendelkezésére bocsátotta, és az elkészült film sátán kijelentette: „Kegyetlen, kíméletlen film ez egykori magamról), de annyi bizonyos, hogy igazságokatmond el életemről, amely hatalmas felemelkedésből és mély zuhanásból állott. Az is igaz, hogy míg ökölvívó sztár voltam, kegyetlen is tudtam lenni környezetemhez, megsemmisítettem a családi életemet, öszszeszövetkeztem a maffiával, s végül teljesen elzüllöttem, egy mulatóban olcsó mulattatóként kötöttem ki. Ma azonban nem vagyok elzüllött, életemnek ez a komisz periódusa végleg a múlté!” De milyen valójában A felbőszült bika? Olyan, amilyennek maga a valódi hőse, Jake La Motta, egykori ökölvívó világbajnok látta. A műfaj legszebb hagyományainak minden erényével dicsekedhet, és híven érzékelteti, hogy az ember nemcsak saját javíthatatlan természetének, hanem környezetének és korának is elkülönületlen produktuma. Igazmondásában valódi „férfias” film, módszerében dokumentális, s Jake La Motta életét hűen visszaadja egy élet, karrier, foglalkozás durvaságainak, trágárságának gátlástalan kiteregetését jelenti. v. J. Jelenet A bősz bika című filmből KABARÉ ÉS SZÍNÉSZAVATÁS Az újvidéki Színművészeti Akadémia negyedikes hallgatóinak május hatodiki, csütörtök esti fellépését nem előzte meg hírverés és csinnadratta; a nyilvánosság előttit „vilasgaelőadásukról”, a KABARÉról mindössze néhány plakát és egy nyúlfarknyi újsághír tudósított. Mégis, jól tette, aki jegyet váltott az Újvidéki Színház aznap esti műsorára, a Molnár Ferenc és a Heltaii Jenő jeleneteiből, valamint a századforduló kupléiból összeállított másfél órás előadásra. Jól tette, mert öt színészjelölttel ismerkedhetett meg, név szerint Bakota Árpáddal, Kardos Ibolyával, Rövid Eleonórával, Szilágyi Nándorral és Törteli Lászlóval. Néhányukat korábban is láthattuk a színháziban vagy a televízióban, de az, a csütörtök esti fellépéshez mérten, mégiscsak afféle „bemelegítésnek”, előrejelzésnek volt tekinthető. Most viszont már mindegyikük úgy állít a közönség elé, hogy „látva lássák” őket, a négyesztendei színművészi pályábra való szorgos, odaadó, tehetségérlelő előkészület után. Nos, részletekbe bocsátkozó mérlegelés nélkül, csupán az első benyomásokra támaszkodva, hadd mondjuk el, hogy a bemutatkozás, a „színházi belépő” jól sikerült, a KABARÉ jelenetei, tréfái és korhangulatfestő megidézései megnyerték a közönség tetszését. Azt persze még korántsem állíthatjuk, hogy mindannyian egyformán tehetségesek, sokoldalúak, rátermettek és kiforrottak (mert hát nem azok), de azt a sokat emlegetett és képletes „oroszlánkörmüket” már megmutatták megsejtették. Különösképp Rövid Eleonórára, Szilágyi Nándorra és Törtei Lászlóra vonatkozik ez, akik paklamatnyilag érettebben, felkészültebben, fölszabadultabban mókáztak, csipkelődtek, gúnyolódtak, mimnit a többiek. Sőt, egyéniségük sokszerűségéből is felmutattak egyet-mást. Rövid Eleonóra főképp A modell című kupléban és Az új szezon című Keltas-tréfában volt jó; Szilágyi Nándor a Bölcsődal című kupléban és a foghúzás-jelenetben (az előbbi ellenekléséért, diszkrét eljátszásáért vastapsolt kapott!), Törteich László pedig a cipővásárlási jelenetben, Szterman Albert—Gábor Andor: A vendég c. kupléjában és Holtad Jenő térfájában, a Hamisítatlan pesti történetben jeleskedett. Balkota Árpád és Kardos Ibolya beszédhibával küzd, és egy kissé még darabos mozgású, de önfegyelemmel, kitartással — és kevésbé görcsös játékkal — ők i® hihetik még valamire. Mindenesetre egy olyan nemzedéki indulás, amelyben öt fiatal közül hárman máris nyereségei lehetnek a vajdasági, illetve a jugoszláviai magyar színjátszásnak: figyelmet érdemelt. Most már rajtunk — és színházainkon — múlik,hogy ne kallódjanak el, ne álljanak félre! Rendező-tanáruk Bánki Zsuzsa volt. A sikeres (bár még korántsem gördülékeny) bemutatkozáshoz, a szőlőszemnyi „kicsiny gyümölcs” beékeléséhez neki is gratulálunk!... Grindben munkálkodva, mesterségbeli tudással fölvértezetten állt két élénk öt fiatal színész. És mert kellő szerénységgel is, jó szívvel, biztatással köszöntjük őket! SZŰCS Imre Könyvespolc Munkásolvasóink könyvespolcára ajánljuk. Hamarosan kapható lesz könyvesboltjainkban: Brasnyó István: Imágó Bori Imre: A jugoszláviai magyar irodalom rövid története* Deák Ferenc: Kudarc Bosnyák István: Szóakció II. k^Brasnyó István: Bereniké haja __ / _13