Hétvége, 1982 (4. évfolyam, 107-157. szám)
1982-06-03 / 128. szám
HÁZIKERT A NÖVÉNYÁPOLÁS ÉS -VÉDELEM MOST A FŐ TENNIVALÓ A várva várt csapadék nem szüntette meg a locsolás, öntözés szükségességét, de megfelelő körülményeket teremtett a gombabetegségek fejlődéséhez. A száraz, meleg idő a rovaroknak kedvezett, megkét gombabetegségnek, a lisztharmatnak és a levélfodrosodásnak. Most már a peronoszpóra, a levéllikacsosodás, a szürkepenész is veszélyezteti a szőlőt, szilvát, őszibarackot, a varasodás pedig az almát, körtét. Akinek gondja van a varasodássalfeketedő kocslárnyok, majd a gyümölcskezdemény is teljesenmegbámul, megfeketedik és leesik), a DIFOCAP nevű készítményt eredményesen alkalmazhatja 0,2—0,3°/o-ban. A szőlőben, ahelyett hogy mások tanácsára várnánk, okvetlenül permetezzünk, Oineb, Orthocid, Dithán, Cuprablau, Antracol, Mikál készítményes kikel. Ezek a szerek egész tenyészidőben jók, csak a virágzás utáni időszaktól kezdve Botritis ('szürkepenész) elleni szert tegyünk a permetlébe (pl. Benlate, Euparen, Mycodifol, Bassungin, Enovit). Ezekkel a szerekkel (rovarölők nélküli) megpermetezhetjük aszamócát is, mert 'ilyenkor 'az áis gyorsan rothadásnak indul. A gyümölcsfák permettevésbé okvetlenül tegyünk inszektiloidet. A Mikéiről még néhány szót. Ez a szer az eddigieknél hosszabb hatóidejű és más hatásmechanizmusú. 14 napiig teljes védelmet nyújt. Ezért jó, ha akkor alkalmazzuk, amikor szabadságra megyünk. Nagyon fontos, hogy rézalapú szerekkel és lombtrágyával ne keverjük! Ha már a szőlőnél tartunk, elmondjuk, hogy a hajtásválogatást fejezzük be, mert a nagy ágak letörésével tápanyagveszteséget váltunk ki, de annál fontosabb a kötözés, úgy, hogy az ágakat minél jobban érje a napfény. Gondos, de fontos munka. Hasonló figyellmet igényel a túlterhelt, őszibarack- és kajszibarackfákon a gyümölcsritkítás. A gyümölcsfákon ilyenkor vesszük észre a fagysebeket vagy más élettani okokból történő ágelhasokat. Ezért legyen a zsebünkben metsződő, kisfűrész, mert most még könnyedén levághatjuk (óvatos mozdulatokkal). Ilyenkor vesszük észre rá farágó, farontó lepke hernyójának alattomos tevékenységét. Ha az ágaikon vagy a törzsön fűrészporszerű nedves csomóikat látunk, akkor rövidesen megtaláljuk a bejáratilyukat is. Ilyenkor, ha vékony az ág, a lyuktóllefelé néhány cm-re vágjuk át. Ha még a járat, a folyosó tovább folytatódik az ágban, ismét néhány cm-t vágjunk le, mindaddig, amíg meg nem leljük a férget. Ha a törzsben van, ne piszkálgassuk dróttal, hanem benzinbe mártott vattával, ruhadarabbal tömjük be. A szamóca már érik, javában szedhető, még ha kicsik is a bogyók a szárazság miatt. A terméseket ne tépjük, hanem csípjük. Ha megszedtük a táblát, akkor permetezhetünk. A gyümölcsöt evés előtt többször mossuk át, lehetőleg csörgő vízben. Hogy egész éven át legyen zöldségfélénk, még vethetünk nyári retket, de megkezdhetjük az őszi és téli retek vetését is, de vethetünk sárgarépát és petrezselymet is. Palántázhatunk rövid tenyészidejű káposztaféléket is. Veteményeinket figyeljük és óvjuk a betegségiektől (levéltetvek, burgonyabolgár). Arra vigyázzunk, hogy szedés előtt legalább tíz nappal legyen az utolsó permetezés, természetesen szem előtt tartva, milyen várakozási idejű szert használtunk. BOSZNAI Győző agrármérnök A szamóca gyökereztetése A korszerű szamócafajták optimális életkora körülbelül négy év. Ezután szamócásunkat vagy felfiatalítjuk, vagy új fajtából létesítjük. Az új szamócás létesítése azonban elég drága befektetés, mert a tövek drágák. Ezért célszerű az új, hibrid fajtákból csak néhány tövet venni, ezeknek az elszaporítása lassú ugyan, de jóval olcsóbb feladat. A szamócák fiatalítása, illetve a fiatal szamócatövek gyökereztetése augusztusi telepítésre már most meg kell hogy kezdődjön. A termelők általában kiválogatják a tövön képződő bajszokat, és ezeket hántolják, hogy idővel begyökeresedjenek. Erőteljes növényeket csak úgy nyerhetünk, ha a tövön képződő legelső indákat neveljük előre. Igen jó módszernek számít, ha a hajtásra szánt palántákat joghurtos műanyag poharakban neveljük, mindjárt az anyanövény mellett. Megforrósított szöggel vagy huzaldarabbal az előkészített poharak fenekét kiszúrjuk, megtöltjük jól trágyázott földdel, és a legerősebb hajtásokat a műanyag pohárba ültetjük, majd a poharat az anyatő mellett a földbe süllyesztjük. Gondoskodjunk arról, hogy a poharakban a föld mindig nyirkos legyen, hogy a gyökerezés meginduljon. Az indákat az anyatőről ne vágjuk le, majd csak júliusban. Ezután megkezdhetjük az új ágyás előkészítését is. A szamócaágyást sok helyen úgy készítik, hogy a kijelölt helyen egy sorban nitrogén-hatóanyagban gazdag csirketrágyát kupacolnak fel, töltés alakban. Ezt a trágyát beborítják kerti földdel, majd augusztusban ezekbe ültetik a szamócatöveket. A műanyag poharakban előnevelt töveket nem szükséges kivenni az edényből, éles késsel óvatosan vágjuk le a pohár fenekét, és poharastul együtt süllyesszük a megfelelő helyre az ágyásba. Ily módon a fiatal tövek nem sínylik meg az átültetést, az eredés százszázalékos lesz. Szamócásunk a következő tavasszal már teremni fog, a trágyamennyiség biztosítani fogja a hatóanyag-ellátást az elkövetkező négy évben, ezután a telepítést megismételhetjük. Hasznos megoldás az a módszer, hogy a fiatalítást évenként végezzük, minden évben létesítsünk egy-egy újabb ágyást, ahonnan a tövek négyévenként kikerülnek, újabbaknak hagyva helyet. 14 A tüske nélküli szeder metszése A vidékünkön egyre jobban elterjedő tüske nélküli szeder termesztésében még igen sok az ismeretlen eljárás. Új növényfajtáról van szó, gyakran a szakemberek véleménye is megoszlik egyik-másik tevékenységről. Ezt a szederfajtát általában nyár végén, ősszel szokták metszeni, kora tavasszal csak alakítómetszést végeznek, illetve a télen elfagyott hajtások eltávolítását. Nem árt azonban a tavaszi metszéskor megritkítani a dús fejlődésnek induló bokrokat, sőt a vegetáció folyamán is alakításokat végezni. Egy egy bokorban lüó 12 indánál többet ne hagyjunk távolítsuk el az oldalhajtásokat, legfeljebb 30 centiméteresekre hagyjuk meg őket. Az idén termő indák végét csípjük el, hogy ne hosszban fejlődjenek, hanem a táplálékot a termő gyümölcsökre fordítsa a növény. A nyár folyamán fejlődő, majd jövőre termő inda végét is csípjük le, ha már elérte a 3—4 méter hosszúságot. Ezzel az eljárással a szedertövet arra kényszerítjük, hogy az indán oldalhajtások fejlődjenek ki, tehát jövőre növekedhet a hozam.