Hétvége, 1982 (4. évfolyam, 107-157. szám)

1982-06-17 / 130. szám

MŰVELŐDÉS, SZÓRAKOZÁS FILM MISTER MONTENEGRO V­érben is áztatható különös ko­médiával: csaknem burleszkkel a bőröndjében látogatott haza az idén télen a mostanában külföldön rendező Dusan MAKAVEJEV, éspedig a belgrádi nemzetközi filmfesztivál idejére. Így az ő legújabb műve, a Mister Montenegro is bemutatásra ke­rülhetett a rangos parádén, és hadd mondjuk el ezzel a bemutatóval csak gazdagodott a FEST műsora. A hatvanas években nem mindennapi tehetségével kitűnt Dusan Makavejev néhány tartós értékű filmalkotással gaz­dagította a hazai kinematográfiát, mint amilyen Az ember nem madár, különö­sen pedig a Védtelen ártatlanság című 1970-ben a W. R., avagy az emberi szer­vezet misztériumai című filmje miatt egy időre „feketelistára” került a ren­dező. Ilyen hazai „életrajz” után érthető, hogy Dusan Makavejev mostani meg­jelenését különös érdeklődés előzte meg. S várható volt, hogy a Svéd­országban forgatott, svéd és jugoszláv színészeket szerepeltető Mister Monte­negro című filmje mégis vegyes fo­gadtatásban részesül, így is­­történt. Az egy unatkozó svéd úrhölgy és az ott tartózkodó külföldi munkavállalók kü­lönös körülmények között történt bi­zarr találkozását feldolgozó alkotás ugyanis már korántsem a rendező me­rész egyéni elképzeléséről, alkotói fan­táziájáról vall maradéktalanul. A he­lyenként Rejtő Jenő-i fordulaté, kép­regény formájában szerkesztett gastar­­beiter-sztori elsődleges rendeltetése, magának a rendezőjének a bevallása szerint is, a kasszasikerekből élő mozik meghódítása. A tört angolsággal ga­gyogó, de mégiscsak a gastarbeiterek e „nemzetközi nyelvét” beszélő monte­negrói — aki egykedvűen sétafikálgat a homlokába döfött késsel —, a Zan­zibar lebuj alvilága, valamint a svéd burzsoá asszonyság pornószámba menő rövid szerelmi kalandja a még nem dekadens nép egy díszcsődörével — látszatra csakugyan antiromantikus kaleidoszkóp. S mint Makavejev kö­zölte a sajtóértekezleten, ez a műve szép sikert aratott a nyugati világban, beleértve az Egyesült Államokat is. Ami a film kétségkívül legrokonszen­vesebb vonása az, hogy Bora TODO­­ROVIC, Svetozar CVETKOVIC jugo­szláv színészek­­teljesítménye semmiben sem maradt el a híres svéd sztár, Erland JOSEPHSONE mögött. Tomis­­lav PINTER operatőr munkája szin­tén megállja a helyét a nemzetközi versenyben. v. j. SZÍNHÁZ Az újvidéki Szerb Nemzeti Színház márványpalotájának bejárata elől már levonták a fesztiváli zászlókat. Véget ért a 27. Stenija Játékok, és megszűnt minden bizonytalanság. Tudjuk, hogy a fesztivál legjobb előadása a zágrábi Horvát Nemzeti Színház tolmácsolásá­ban látott Dundo Maroje, rendezője pedig, a fiatal Ivica Kuncevic, ismét nagydíjas. Tény ugyanis, hogy a dub­­rovniki tékozló fiúról szóló, általam látott nem kevés előadás közül ez volt a legjobb. Nem ragyogta be a rene­szánsz vakító verőfénye, hanem figuráit az európai történelem színpadáról elő­zőleg levonult sötét középkor megké­sett árnyai borították homályba. A hús-vér emberek közé a rég­i farsangi játékok torz és ostoba állatfigurái , maszkjai vegyültek. Az egész előadás­nak valami különös fanyarkás íze, ta­­pinthatóan izgalmas légköre volt. Kur­­cevic nem törődött a töredékes szöveg­gel, nem vette át a szirupos happy endet, hanem a végén, mint egy ugyancsak levonult korszak testet öl­tött szellemeit, az előadást is felültette egy kísértet-gályára, amely el is tűnt a távolság ködében. A rangos bíráló bizottság, élén Boro Draskovic professzorral, ezzel nem val­lott színit az új drámatermés értékéről, hanem bölcs Salamon módjára száz­szor kipróbált, bevált érttéket díjazott Ezért van szükség önkényesnek tűnhe­tő egyéni elbírálásra. Szerintem az idei Játékok legkülö­nösebb előadása az elsődrámás Jordan Plevnek művére épült, az Erigonra. E fiatal drámaíró mintha azt vallaná, hogy a világtörténelmet, de különösen a 20. század történetét nem más, mint maga de Sade márka, írta volna. Szín­művében elevenen kivesézett emberek, keresztjéről lelépő, gitározó Krisztus és emberalatti kreatúrák , láncra vert nyakörves kutya-emberek játsza­nak. Plevnea kendőzetlenül tiltakozik az 1920. évi békekonferenciának a győztesek megfellebbezhetetlen állás­pontjáról hozott döntései ellen. Égei- Makedóniát ekkor ugyanis a királyi Görögországhoz csatolták, és durván elnemzetlenítették. Ha ehhez hozzá­számítjuk Ljubisa Georgijevszki rendező egyik szürrealista fogását, azt ti., hogy a főhőst nem a lebontott oldalfal pers­pektívájából, hanem felülről, mintegy a padlásról látjuk, akkor azt hihetjük, hogy a világ legelképesztőbb kísérle­teit bemutató belgrádi BITEF-re té­vedtünk. A legrokonszenvesebb előadás is Szkopjéból való. Goran Stefanovszki: Helybenrepülés c. műve is hasonló té­mával foglalkozik, de jóval árnyaltabb eszközökkel kutatja a macedón nép nemzeti éthosszának-azonosságának kérdését. Egy makedón építőmesternek súlyos arányokért be kellene vakolnia a régi kolostori freskót, hogy helyébe újat, idegent fessenek, öccse szeretné erről lebeszélni, és elhitetni vele, hogy ő is tudna Ikaruszként repülni, vagyis higgyen abban, hogy egyszer csak megszületik a szabad haza, Makedónia. Fehéren izzó, elementáris szenvedéllyel, szabadon társult művészek adták elő a drámát. Nyolc új hazai színpadi alkotást lát­tunk a fesztiválon. Egyik sem emelke­dik a nagy drámák magasába. Mintha a drámaírók szárnyalását valós vagy vélt ballasztok gátolnák. ALADICS János SZÁRNYALÁS HELYETT - HELYBEN TOPOGÁS KÖNYV ÜZEMI KÖNYVTÁRAINK FIGYELMÉBE Az újvidéki Forum Könyvkiadó már több éve fokozottabban ápolja a marxista irodalmat, ennek eredményeként a vajdasági olvasóközönség is évről évre mind több ilyen jellegű kiadványt ol­vashat el az anyanyelvén. Hogy ennek a kiadói gyakorlatnak mekkora a jelentősége, azt talán felesleges is részletezni, elég csak arra hivatkoznunk, hogy a társadalmi-politikai művek megjelen­tetése a nemzetiségek nyelvén is valójában azt teszi lehetővé, hogy mindenki azonos nyelvi helyzetben gazdagíthassa ismereteit ebben a tárgykörben. A pontos érthetőség pedig csak így érhető el, nem beszélve persze arról, hogy ezek az ismeretek a mindennapi gya­korlatban kizárólag akkor hasznosíthatók, érvényesíthetők (és ki­adói politikánk végcélja tulajdonképpen ez), ha az anyanyelvi tol­mácsolás segítő ösztönzést nyújt ehhez. Rehák László Politikai rendszerünk időszerű kérdései című könyve nem a könnyed, mindennapi olvasmányok közül való — ez tény. De hogy könyvespolcunk értékei között ott a helye, ahhoz sem fér kétség. Hogy mi most mégis erre a kiadványra elsősorban az üzemi könyvtárak, könyvtárosok, könyvbeszerzők és művelődési felelősök figyelmét hívjuk fel, az a mű sajátos rendeltetésével ma­gyarázható. Mert Kehák László ezúttal olyan kérdésekkel és gya­korlati problémákkal foglalkozik, amelyek minden gyárban, üzem­ben és közösségben felmerülnek, és amelyek megoldásához, min­denekelőtt pedig helyes megközelítéséhez ez a kiadvány bárkit hozzásegíthet. Nem vitás, hogy ilyen szándékkal íródtak a könyv általános társadalomtudományi fejtegetéseket tartalmazó fejezetei­­is, mint amilyen például Az állam, mint a politikai rendszer tárgya, A politikai rendszer és a társadalom vagy a Lenin feldolgozása a proletárdiktatúráról című. A könyv legértékesebb része a gyakorlatban való hasznosítás szempontjából mégis az, amelyben a szerző politikai rendszerünk legújabb jelenségeit, megnyilvánulásait elemzi. Mindenképpen fi­gyelmet érdemel a Vajdasági autonómiáját és az autonómián belüli továbbfejlődés távlatait taglaló rész, az önigazgatás és a föderalizmus viszonyával foglalkozó fejezet, nem utolsósorban a könyvnek az a része, amelyben a szakszervezet önigazgatási társa­dalmi-politikai rendszerünkben betöltött szerepéről van szó. Az üzemekben, tanintézetekben, a különféle művelődési intézmények­ben tevékenykedő szakszervezeti aktivisták értékes gondolatokra bukkanhatnak például azokban az írásokban, amelyek azzal a kér­déssel foglalkoznak, hogy mi a szakszervezet szerepe a káderpoli­tika irányításában, a gazdaság fejlesztésében, oktató-nevelő mun­kánk szocialista átalakításában. F. E. :13

Next