Hétvége, 1983 (5. évfolyam, 158-208. szám)

1983-01-06 / 158. szám

A DOLGOZÓK MELLÉKLETE • V. ÉVF. ,158. SZÁM 1983.1.6. , SZILÁGYITÓL RIJEKÁIG Eladta az utolsó fej káposztát is. Általában 15 dinárt kapott kilójáért. Kevesli, mert nagyon sok munka van vele. Tizenkétszer le kell hajolnia egy káposztához, míg piacra viheti. A tavaszi fajtával érdemesebb foglalkozni, kisebb belőle a kínálat, hamarabb elkel a piacon. — Fárasztó a piacozás — mondja Horvát Ilona szi­lágyi háziasszony, azaz földműves, hiszen mindent vé­gigcsinál férjével a földön, ami a konyhakertészettel kapcsolatban áll. — Emellett a házimunka is rám hárul. Néha olyan fáradt vagyok a piac után, hogy elodázom a házimunkát, pihennem kell. De szeretek piacra járni, főképp ha jól megy az üzlet. Sokan drágállják az árut. Nem ártana, ha ezek végigcsinálnák velünk a munkát, akkor majd belátnák, hogy nem is olyan magas az ára annak, amit mi megtermelünk. — Ha nem járnék piacra, sosem jutottam volna el Ri­­jekába, Szarajevóba, Tuzlára és Zágrábba. Nekünk ez a mesterségünk. Sokan azt mondják, hogy ma már a föld­műveseknek kevés a munkájuk, ott a sok gép, mindent elvégez helyettük. De nem így van, a konyhakertészet kézi erőt követel. Kezdve a palántázástól, az ültetésen és a kapáláson át, egészen az eladásig. Szabad időm is akad télen. Ilyenkor, ha már elvégeztem a mindennapi főzést, azután a mosást, vasalást, a legszívesebben kézi­munkázok. Megvarrok, amit csak tudok a családomnak. Amellett kedvvel gobelinezek. Emiatt a tévét nemigen nézem, csak hallgatom, mert a házimunkára figyelni kell. Így telnek Horvát Ilona napjai, ha nincs valami rend­kívüli esemény a családban, mint amilyenre most ké­szülődik. Két fiuk közül a nagyobbik nősülni készül. Hogy mennyi dolga, gondja lesz Horvát Ilonának az elkövetkező két hónapban, csak az tudja megmondani, aki szép számú rokonságot már vendégül látott lako­dalmon. Írta és fényképezte: ZÁMBÓ Illés

Next