Hétvége, 1983 (5. évfolyam, 158-208. szám)

1983-03-10 / 167. szám

MŰVELŐDÉS, SZÓRAKOZÁS NYELVMŰVELŐ A SZŰZANYA MEZTELEN? A kérdés bizonyára sokakat meglep, különösen így címben kiemelve. Pedig naponta halljuk szólásízű hasonlatként a beszélt nyelv színesítésére így: va­laki szűzanya-meztelen. Ennek az összevont hasonlatnak nemcsak az a baja, hogy pontatlan, hanem fölöslegesen, rendszerint a szövegkörnyezettől és a beszélő szándékától eltérően bizarr képzeteket kelt. Miről is van szó tulajdon­képpen? Alighanem a következő hasonlatnak az elferdü­­léséről: meztelen, mint akit anya szült, vagyis sűrítve: anyaszült meztelen. Ma már földeríthetetlen, mikor és ki érthette félre, tény, hogy tájunkon — a Bánságban inkább, mint a Bácskában — nagymértékben elharapózott ez a félrehallás folytán keletkezett nyelvi formula, amelynek logikátlansága, bizarrsága miatt nincs, s nem is lehet lét­­jogosultsága, bármilyen sokan alkalmazzák is. Nem annyira szúr szemet, ha egy állandósult szókap­csolatnak valamely szava változik meg, de ez nem fordítja visszájára a szókapcsolati jelentését. „Ami a szívemen, az a nyelvemen”, olvashattuk nemrégiben egy hetilapunkban. Ebben a megfogalmazásban a jelentéstartalom érintetlen maradt ugyan, de mennyivel szebb, kifejezőbb a szólás eredeti alakjában: ami a szívemen, az a számom Ritmikai­­lag így pontosabb, s a mondanivalót költőiség is nyoma­tékosba: a „szívemen”-re a „számon” alliterál a szókezdő sz­hamg ismétlésével. A harmadik hibatípus ebben a tárgykörben a szólás­keveredés. Egy erőszakoskodóról szóló hírben a vidéki tu­dósító ekképp fogalmazott: A férfi megleste a lányt, el­kapta, a kukoricásba hurcolta, de mivel „a lány nem akart rúdnak állni”, összeverte. A tudósítónak ez a szerencsét­len nyelvi leleménye a tragikus eseményt tragikomikussá tette, pedig nyilvánvalóan nem ez volt a szándéka. A hír nemcsak hogy bizarr, hanem egyenesen triviális jelleget kapott annak folytán, hogy megfogalmazójában felködlött a „nem akar kötélnek állni" és a „kifelé áll a szekere rúdja” szólás, de egyiknek sem a jelentésére figyelt, ha­nem feltehetőleg az „áll-állni” szavak hangulatilag roko­­níthatták benne a két szólást, s a kettőnek a zagyvaléka került ki a tolla alól. A rokon hangzás az anyanyelvét jól beszélő embert is megtéveszti olykor: „lándzsát tör mellette” és a „pálcát tör fölötte” helyes alkalmazása nemegyszer okoz gondot. Az előbbi azt jelenti, hogy valaki kiáll valaki mellett, az utóbbi meg, hogy elítéli Az említett tévedések természetesen elkerülhetők, ha mielőtt megszólalnánk, jobban átgondoljuk mondanivalón­kat, az állandósult szókapcsolatok használatában pedig mindig eligazít bennünket O. Nagy Gábor kitűnő munká­ja, a Magyar szólások és közmondások. TAKÁCS Ilona ---------------------------------------------------------­ TELEVÍZIÓ IDEOLÓGIAI KAKKUKTOJAS, MINT ESTI MESE Sajnos nagyon régóta nyilvánvaló, hogy a televízió fittyet hány a bírálatokra. S habár illetékes osztálya szorgalmasan gyűjtögeti a lapokban megjelenő bírálato­kat, megszívlelni mégsem szívleli meg őket. A legjobb szándékkal írt figyelmeztetéseket sem. Így tehát pusztába kiáltó szó lesz ez is, amikor arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy az olcsó dömpingáru­­ként vásárolt amerikai­ tucatrajzfilmek nemcsak esztétikai szempontból rosszak (többségükben), hanem sajnos olya­nok is akadnak közöttük, amelyek egyenesen károsak, mondanivalójuk szöges ellentétben áll mindazzal, amit mondunk, hirdetünk, s igen furcsa tanmesével szolgálnak a mérlegelni, vitázni még nem tudó gyerekeknek. • Az amerikaiak lelkiismeretén száradjon, hogy a mai napig nem hajlandóak belátni, micsoda történelmi igaz­ságtalanságot követtek el az amerikai kontinens őslakói­val, az indiánokkal szemben, hogy kíméletlenül pusztították őket, s legnagyobb részük — jogf osztottan — ma is rezer­vátumokban él. Az amerikai polgárok lelkiismeretén szá­rad az is, hogy a legkisebbeknek szánt rajzfilmekben az indiánokra osztják ki a dögkeselyű szerepét, csatakiáltá­sokat üvöltve indián tolldíszes dögkeselyűk akarják elra­bolni a fehér (!) kisnyuszikat. A legkönnyebb így, már kora gyermekkorban elhinteni a gyermekekben a faji elő­ítéleteket, megmagyaráztatni velük, miért „a legjobb indián a halott indián”. A fehér szuperegér majd a helyükre teszi őket. Az a baj , s ez már a gyermekműsorok szerkesztő­jének a lelkén szárad, hogy ez a rajzfem hozzánk is el­került, bemutatták sok százezer kisgyereknek, s hogy nem vette észre a benne rejlő káros ideológiát. S még nagyobb baj, hogy ezért — minden bizonnyal — nem fogja senki felelősségre vonni. P. KECZELI Klára FILM FLASH GORDON avagy miként fest élőben a képregény-hős — Maradtál volna továbbra is a képregényeik hőse, sok­kal nagyobb sikered lenne! — bölcselkedhetnénk Flash Gordon filmkalandjait megtekintvén, de minek erőltessük az ügyet, amikor nyilvánvaló, hogy a celluloidszalagon meg­elevenített New York-i világűri kalandor ilyen szereplé­sében is szép kasszasikert ér el a nagyvilágban és nálunk. Még tavaly kellett volna, hogy megnyissa a belgrádi FEST-et, de nem érkezhetett meg a fővárosi nemzetközi pa­rádéra, egyrészt, mert éppen a filmvilágpiacon hódította a közönséget, másrészt, mert túl sok pénzt kértek érte a forgalmazók, akárcsak az idén az ugyancsak nagymenő fan­­tiért, Steven Spielberg E. T. című filmjéért. De ha már az E. T.-t említettük, hadd mondjuk el, hogy legalábbis pazarságában Spielberg alkotása már ko­rántsem versenyezhet a Csillagok háborúja és A birodalom visszavág című nagyszabású képzeletbeli kirándulásokkal a jövőbe és a világmindenségbe. A Flash Gordon még miind­­három fent említett film mögött messze lemarad, annál az egyszerű oknál fogva, hogy rendezője, bizonyos Michael Hodges, a képzeletet összetévesztette a képtelenségekkel. A fanti filmek esetében ugyanis a legcsapongóbb képzeletnek megvannak a maga szigorú szabályai. A hitelt érdemlő kép­zelet mindig is a lehetséges határain belül bontogatja szár­nyait, így van ez még az E. M.-ben is. A világűri fénnyel barátkozó gyerekek egy „sorsdöntő” pillanatban kerékpár­jaikkal elrugaszkodnak a földtől, és magasan az erdők, mezők felett karikázva jutnak el céljukhoz. Ez jópofa mese­elem, de azért még nem képtelenség. Mármost Flash Gordon mindenkin túl akar tenni, és egynéhány világűri hajsza alkalmával több élőlényszerűséggel egyetemben vi­lágűri sisak nélkül a fején röpköd a légüres nagy vég­telenségben, ráadásul némelykor a fény sebességével ver­senyezve. Ez badarság. Ennél a mai nyolc-tíz éves gyerekek is többet tudnak a világűri közlekedés lehetőségeiről, szabályairól. A Flash Gordon egyébként a világűri „sza­bályok” egész sorozatának a megcsúfolása. Talán amolyan világűri paródia a fanti filmek számlájára. Érdekes, hogy a zömmel gyerekekből álló nézősereg minduntalan megso­­kallja a bosszantó képtelenségeket, és jót kacag rajtuk. Végeredményben lehetséges, hogy ennek a filmnek éppen ebben van az ellenállhatatlan varázsa. Lehet, hogy mi fel­nőttek még nem sejtjük, hogy a mese és a képzelet szabá­lyai változnak napjainkban. Lehet, hogy a jövő valósága sem kellő módon fantasztikus, ha a fantasztikus nem elég­gé meseszerű. Akárhogy is van, a Flash Gordon-szerű badar meséknek mesés kasszasikerük van. v. j. 13

Next