Hétvége, 1984 (6. évfolyam, 209-259. szám)
1984-01-05 / 209. szám
1984.1.5. A DOLGOZÓK AHOGY A KERÉK FOROG Ut 7$^ FAZEKAS István, a szabadkai Suboticatrans közlekedési munkaszervezet autómechnikusa a kerék forgásától teszi függővé elfoglaltságát, keresetét és általában hangulatát. Nem ok nélkül, hiszen amikor reggel bejön a munkahelyére, a javítandó busz alá vándorol az aknába, és ahogy mondja, általában tizenkét órát „ledörgöl" egyfolytában. — Nekünk, javítóknak az az érdekünk, hogy minél többet lefusson a buszkerék. Ha a buszvezetők jól beletaposnak a gázpedálba, vagyis ha a közlekedésben nincs fennakadás, teszem fel, gumiabroncs és más alkatrész híján, és ha még a közlekedési hálózat is jól szuperál, az esetben a keresetünk eléri a 18 000 dinárt is — adja meg a helyzetképet Fazekas István, két gyermek apja, nyakig a házépítési gondokban. És már csak ezért is, a munkahelyén gyakran gondol az egészségére, vagyis a munkakörülményekre, amelyeken bizony volna mit javítani. — Nyáron jót tesz, hogy szellős, huzatos a javítóműhely, de bizony télen hiányoljuk a meleget. Van fűtés, nem mondom, de ez olyan munkahely, ahol az ajtókat a legtöbbször szélesre kell tárni. Megbánta-e Fazekas István, hogy ezt a szakmát, ezt a munkaszervezetet választotta? A válasz őszinte: — Nincs szó megbánásról. Erre a szakmára vágytam, és már inaséveimtől ebben a munkaszervezetben gyarapítottam a tudásom. Lehettem volna maszek mester, az igaz, de minek. Itt ledolgozom a munkaidőm, és utána semmi gondom. Igaz viszont, hogy a buszok körül nehezebb a munka, mint mondjuk személygépkocsit javítgatni. — A szakszervezet munkájával nem nagyon vagyok megelégedve — jegyezte meg Fazekas István. — Szervezhetne közös kirándulásokat, a személyi jövedelmi szabályzat kiigazításánál pedig érvelhetne meggyőzőbben is a termelő munkás javára, hiszen az adminisztráció kemény dió nálunk. Vlaovics József (Lennert Géza felvétele)