Hétvége, 1984 (6. évfolyam, 209-259. szám)

1984-01-05 / 209. szám

1984.1.5. A DOLGOZÓK AHOGY A­ KERÉK FOROG Ut 7$^ FAZEKAS István, a szabadkai Suboticatrans közlekedési munka­­szervezet autómechnikusa a kerék forgásától teszi függővé elfoglalt­ságát, keresetét és általában han­gulatát. Nem ok nélkül, hiszen amikor reggel bejön a munka­helyére, a javítandó busz alá ván­dorol az aknába, és ahogy mondja, általában tizenkét órát „ledörgöl" egyfolytában. — Nekünk, javítóknak az az ér­dekünk, hogy minél többet le­fusson a buszkerék. Ha a buszve­zetők jól beletaposnak a gázpedál­ba, vagyis ha a közlekedésben nincs fennakadás, teszem fel, gumi­abroncs és más alkatrész híján, és ha még a közlekedési hálózat is jól szuperál, az esetben a kerese­tünk eléri a 18 000 dinárt is — adja meg a helyzetképet Fazekas István, két gyermek apja, nyakig a házépítési gondokban. És már csak ezért is, a munkahelyén gyakran gondol az egészségére, vagyis a munkakörülményekre, amelyeken bizony volna mit javítani. — Nyáron jót tesz, hogy szel­­lős, huzatos a javítóműhely, de bizony télen hiányoljuk a mele­get. Van fűtés, nem mondom, de ez olyan munkahely, ahol az ajtó­kat a legtöbbször szélesre kell tárni. Megbánta-e Fazekas István, hogy ezt a szakmát, ezt a munkaszer­vezetet választotta? A válasz őszin­te: — Nincs szó megbánásról. Er­re a szakmára vágytam, és már inaséveimtől ebben a munkaszer­vezetben gyarapítottam a tudásom. Lehettem volna maszek mester, az igaz, de minek. Itt ledolgozom a munkaidőm, és utána semmi gon­dom. Igaz viszont, hogy a buszok körül nehezebb a munka, mint mondjuk személygépkocsit javít­gatni. — A szakszervezet munkájával nem nagyon vagyok megelégedve — jegyezte meg Fazekas István. — Szervezhetne közös kiránduláso­kat, a személyi jövedelmi szabály­zat kiigazításánál pedig érvelhetne meggyőzőbben is a termelő mun­kás javára, hiszen az adminisztrá­ció kemény dió nálunk. Vlaovics József (Lennert Géza felvétele)

Next