Hétvége, 1984 (6. évfolyam, 209-259. szám)
1984-03-15 / 219. szám
OLVASÓINK KÉRTÉK TÍZEZER KILOMÉTER EURÓPÁBÓL AFRIKÁIG A VILÁG LEGNAGYOBB REPÜLŐGÉPÉN Különös kár a felhők felett Nem sok embernek adódik alkalma repülőgéppel utaznia. Még kevésbé a világ legnagyobb utasszállító repülőgépén, az 500 főt egyszerre szállító, emeletes Boeing—747-esen. Riporterünk ezúttal egy Európából az Indiai-óceán egyik szigetországába, Seychelle-be vezető különös repülőútról számol be. — — Ismerkedjünk csak meg közelebbről a hatalmas repülővel. Elsősorban is: gyönyörű gépmadár a Boeing—747-es. Gyors és kényelmes, a legnagyobb utasszállító gép a világon. Aszerint, hogy milyen módon helyezik el benne az üléseket, legalább 385, legfeljebb 540 utast vehet egyszerre fedélzetére. A gép törzsét a mérnökök vízszintesen három fedélzetre osztották: lent helyezkedik el a poggyászt, a középső szinten ülnek az utasok, az emeleten, vagyis a repülő orrában van a pilótafülke. Emögött pedig a kategórián felüli szállókkal vetekedő bár helyezkedik el, francia pezsgőkkel, orosz vodkával... Vörös, süppedős szőnyeggel borított csigalépcső vezet az emeletre. És ahhoz képest, hogy az utas olyan magasan — 11 ezer méterrel a föld felett — szürcsölheti kedvenc italát, az árak nem is olyan szédítőek, mint az a magasság, amelyből az ablakon át letekinthet. A földszinten egy sorban tíz kényelmes karosszék sorakozik, kettő-kettő az ablak mellett, hat pedig középen. A londoni Heathrow repülőtéren megszólal a hangosbemondó: „A British Airways kéri a London—Zürich—Nairobi—Seychelle-szigetek vonalán közlekedő 204-es számú járat tisztelt utasait, hogy készüljenek fel az útlevél- és vámvizsgálatra.” Cihelődik a hatalmas tömeg. Messzibe tűnő mozgójárda vezet a 13-as számú kijáratig, ahol rövid útlevél- és vámvizsgálat következik. Szigorú, de udvarias a motozás, a rendőrök tetőtől talpig megvizsgálnak minden egyes utast, nehogy fegyvert csempésszen valaki a gépbe. Aki gyakran utazik repülővel, már tudja, hogyan gyorsíthatja meg a vizsgálatot: kigombolja a kabátját, kinyitja kézitáskáját. A hatalmas törzsű gépben rejtett hangszórókból halk, kellemes zene árad. Sárgásbarna falak, haragoszöld ülések, a hosszú folyosókon vörös szőnyeg. Lassan mindenki leül, és halk csattanások jelzik, hogy az utasok felcsatolták a biztonsági övét. Egy-két kellemes, bátorító mondat következik a hangosbemondón, s máris felbúgnak az irtózatos erejű sugárhajtóművek. Megmozdul a több száz tonnás acéltest! A kívülről lomhának tűnő gép szédületesen gyorsul a betonon, és az utasok úgy érzik, mintha az ülés támlájához szegezték volna őket. Egyszer csak hirtelen megemelkedik a Boeing orra, és kisvártatva már a kanyargó Temzében gyönyörködhetünk. Irány: Afrika. A dermesztő európai télből a forró napsütésbe! Halkul a zene, kedves női hang közli a hangosbemondón, hogy a vacsora után pergetik a gépben a Ki a gyilkos című bűnügyi filmet, meg aki a hosszú út fáradalmait az elkövetkező órákban kellemes zenével szeretné enyhíteni, most sztereo fülhallgatót bérelhet mindössze 2,5 dollárért. A hallgatót az ülésbe szerelt dugaszolóba kell helyezni, és egy gomb elforgatásával két műsor között választhat az utas. Komoly zene, népzene, rock, operett, már kinek mi tetszik. Fogynak is a hallgatók, mintha ingyen adnák őket. Éppen csak hogy bérbe adták a szóban forgó alkalmatosságokat, a gép orrában elhelyezett konyhából egy fehér sapkás szakács lép ki. Elegáns léptekkel megy végig a sorok között, úgy tűnik, méricskéli, kinek mennyire korog a gyomra. Hamarosan felszolgálják a vacsorát! Nem tévedünk, mert kisvártatva az erre az alkalomra piros pettyes kötényt a derekukra kötő légikisasszonyok máris szaporán kínálják a remekül tálalt ennivalót: hideg sült húsokat, narancssalátát, sajtot... Időközben a Földközi-tenger felé értünk, késő éjszaka van, kezdődhet a mozielőadás. A stewardok gyakorlott mozdulattal szerelik fel a vásznat, s máris megjelennek az első képsorok. Rövid idő múlva az utasok java része dönt: megnézi-e a filmet vagy inkább alszik egy jót. A már lassan elszenderedőket párnával és takaróval kínálják a légikisasszonyok. Sokan szunyókálnak, mert az egyébként valóban érdekfeszítő film kísérő szövege angol nyelvű, a gép utasainak túlnyomó része viszont német, francia és olasz turista. Reggel van. A következő háromnegyed óra jórészt bámészkodással telik el. A felülről vörösnek tűnő afrikai talajon keressük a településeket, az utakat, és várjuk a pillanatot, hogy az északi és déli féltekét elválasztó képzeletbeli kör, az egyenlítő fölé érjünk. Most már Kenya felett járunk, a messzeségben látjuk Nairobit, a fővárost. Körözve ereszkedik alább a British Airways Boeing747-ese, már látszik is a betonpálya, szédítő sebességgel közelítjük meg. Nairobiban minden utas kiszállhat, mert itt egy óra hosszat kell várakoznunk. Az utasok java része a reptér épülete felé veszi útját. Odabent arabok, mohamedánok, európaiak, japánok, kínaiak... Százféle nyelv, öltözék. Megy az üzlet: potom pénzért árulják a frissen pörkölt kávét, kilószámra vásárolják az utasok. Gyalog megyünk vissza a gépig, majd a forró betonról fel a lépcsőkön, a hűvös utastérbe. Számolom: huszonhét lépcső vezet az utasok fedélzetéig. Ez nálunk a második emelet magasságának felel meg! Négy irtózatos erejű hajtómű óránként 900 kilométeres sebességgel röpíti a gépet. Alig hagyjuk el Nairobit, jobb kéz felől máris Afrika legmagasabb csúcsa, a Kilimandzsáró tűnik fel. Nem sokkal később pedig Mombassa, a nyüzsgő forgalmú afrikai kikötőváros meg természetesen aa Indiai-óceán messzibe tűnő, kacskaringós, homokos partja. A gép itt kelet felé veszi az irányt, és az Egyenlítővel párhuzamosan repül célja felé, ,a Seychelle-szigetekig. A háromórás út során az ezüstösen csillogó Indiai-óceánban gyönyörködünk, zenét hallgatunk, és a Nairobiban megjelenő lapokat olvasgatjuk. Szinte mindannyian egyszerre vesszük észre a gép ablakán keresztül az óceánba csöppent szigetcsoportot. Most már a gép kapitánya is közli: alattunk a nyolcvannégy szigetből álló, harmincezer lakosú független állam. Lefelé irányítja a gépet, szemmel láthatólag a legnagyobb szigetet célozza. A rövid nadrágos vámtisztek látványos gyorsasággal elvégzik a vizsgálatot. Most már csak egyetlen gondunk van: minél előbb levetni az Európában felöltött vastag pulóvereket meg a téli cipőt. Mert: 42 Celsius-fokot mutat itt a hőmérő. Árnyékban ... HORVÁTH Gábor 13