Hétvége, 1985 (7. évfolyam, 260-309. szám)

1985-03-14 / 269. szám

HAZIKERT HASZNÁLJUNK KI MINDEN PERCET, DE NE KAPKODJUNK Ha az idő viszontagságai miatt leszűkül egy csúcs­idény, akkor derül ki, mit ér a szakértelem s a hozzá­értéssel megalapozott jó szervezés. Amikor e sorok íród­nak, nem állíthatjuk határozottan, hogy elmúlt a tél, vagy még egyszer mintegy végrángás­kén­t megpróbál bennünket megfélemlíteni, legyen így, vagy úgy, a termeléstől nem riaszthat vissza egy kertbarátot sem a mostoha időjárás. Most már bizonyos, hogy a szőlősökben igen nagy a kár, s egyes vidékeken, pl. a homokvidéken már leszü­retelt a tél, a Fruska gorában amolyan harmados a kár, de a völgyekben, bevágásokban a rügyek 3/4-e elfagyott. Ezért az idén kivételesen ne siessünk a metszéssel, várjuk ki a fakadás kezdetét, de erről még majd részletesebben is szólunk. Fontosabb a tennivalónk a gyümölcsösben meg a zöldségfélék idejében való elvetése körül. A gyümölcsfák rügyei nem károsodtak olyan mértékben, mint a szőlőé. Ezért szabadon metszhetünk, ügyelve, hogy betartsuk a sorrendet, mármint metszés-permetezés a sárgaszerekkel, vagy kékpermetezés—metszés—folidolos permetezés. A sár­­ga szerekkel (Kreozan, Rumesan, a Gebutox is ide sorol­ható) a rügyduzzadás kezdetéig permetezhetünk, ugyan­úgy, mint a magas töménységű rézalapú oldatokkal. Ezt azért ismételem, mert még sokak tétováznak a permete­zés idejének meghatározása körül. Szeretném felhívni a fi­gyeimet, hogy a vastagabb ágakon (a két rm-es átmé­­rőjűeknél vastagabbakon) éles késsel (kacorral) metsszük, nyessük körül a kirojzolódzott háncsszövetet (dolgozzuk el), mert egyre több ágelhalás tapasztalható a gyümölcsö­sökben. Szerezzünk be sebkátrányt, és alkalmazzuk. Erre a műveletre egyre inkább oda kellene figyelni, mert a különböző sebek kezelésével is lényegesen meghosszabbít­­hatjuk a kajszi- és őszibarackfaink éltét. A korszerű sebkezelő anyagokban a legjobb gombaölő szerek és más növekedési hormonok is megtalálhatók. A hó elolvadása után a zöldségágyások felszíni réte­gének szárítása, felmelegítése az elsődleges célunk. Az idén célszerűen alkalmazhatjuk a fóliaalagutakat, már csak ezért is, mert a fűtetlen fóliasátrak alatt sokfelé tönkrement a növényzet, sőt maguk a sátrak is. Addig is, amíg várunk a felmelegedésre, felszáradásra, elkészít­hetjük a vázat, rászabhatjuk a fóliát. Az ültetéssel, ve­téssel várjuk meg a pillanatot, amikor a talaj már nem kendőik. Most nagy hasznát vehetjük a vetődeszkának, mert így lényegesen csökkenthetjük a taposási károkat. Palántanevelés céljára még mindig ültethetünk paradicso­mot, paprikát, káposztaféléket, patlidzsánt. A fóliaalag­­utas termesztésre szánt palántákat a szabadföldi kitelepí­tésnél mintegy két-három héttel korábban is megkezd­hetjük. Itt van némi kockázat, de a­ki mer, az nyer. Ilyenkor, amikor a tennivalók összesűrűsödnek, a vá­rakozási időszakot­­kihasználhatjuk ültetőgödrök ásására, ha valamit pótolni kell a gyümölcsökben vagy a szőlős­ben. Ne haggyázzuk el ezt a műveletet sem, mert a 60X60X60 cm-es kiterjedésű gödörre mindenképp szük­ség van, mert csak ilyen átforgatás esetén alkalmazha­tunk szerves és műtrágyát. A nagy sietségben a munkanemek elvégzése előtt kö­telezően ellenőrizzük a szerszámokat gépeinket. Ha olaj­jal, kenőccsel konzerváltuk az ásót, kapát, gereblyét, hasz­nálat előtt erős dörzsöléssel tisztítsuk meg. A jól végzett munka előfeltétele a jó karban levő szerszám. A moto­ros gépeket előbb járassuk meg. Gyújtás előtt rázzuk fel a keverékkel üzemelő motorok tartályát. A hengerbe néhány csepp benzint is csöppenthetünk, mert a gyújtó­­gyertyán gyorsan leülepszik, lerakódik az olaj, vagy pá­­rásodik. A gyertyát erős parázsban kiégethetjük. A per­metezőknél a szivattyúk befagyhattak, ezért ne erőltes­sük, hanem inkább forró vízzel engeszteljük. Jót tesz, ha meleg vizes előmosást, előpermetezést végzünk, és ha minden zavarmentes, csak akkor töltsük be a tartályba az előkevert törzsoldatot, különben üzemzavar miatt tönkre­mehet a permetszer. .. év- Rovatvezető: Bosznai Győző A SÖVÉNYEKRŐL A sövény fogalmán olyan egy-, két-, legfeljebb há­romsoros ültetvényeket értünk, melyek habitusukkal, lombozatukkal sűrű, falszerű állományt képeznek. A sö­vénynek, a közhittel ellentétben nemcsak elválasztó szere­pe van. A haszonsövények szerepéről, létesítésének céljá­ról most nem szólok, mert az más témakörbe tartozik. Mai írásom az évezrede megbecsült, a civilizált ember természetformáló törekvésének tárgyával, a védősövénnyel foglalkozik. A kellően sűrű, megfelelően magas sövény véd a szél­től, a kiszáradástól, fogja a harmatot, és „leheletével” gazdagítja a parcella széndioxid-tartalmát. Ennek ered­ményeként az ilyen kies területnek 10—15 százalékkal is nagyobb lehet a termőképessége természetesen, ha sza­bályos magasságúra hagyjuk, az árnyékos és a napos ol­dalon. A természetes sövény általában lombhullató fák, cserjék társulása, melyeket csak olykor metszünk, ha túl szélesre vagy magasra nőnek. A telepített növények közül megemlítjük a fagyait (Ligustrum sp), az orgonát, mezei juhart, a somot (Cornus mas), a júdásfát (Cercis sili­­quastrum), a tamaricskát, a tövises növények közül a le­pénylét (Gleditsia tracanthos) meg a narancsepret (Ma­lura pomifera). A buxus más célokat szolgál. A rovarok bölcsőjének elmélete nemigen illik a sövényekre, mert csak egy két olyan rovar támadja, mely gondot okoz számunkra, ezeket pedig könnyű felszámolni, viszont sok énekesmadár és a károsítók más pusztítói húzódnak itt meg, javunkra. Facsemete vásárlásakor figyeljünk az alanyra A kezdő kertészkedő vagy a nem eléggé tájékozott kertbarát csak a szép gyümölcsöt, pontosabban a megjegy­­zett fajtát látja lebegni szeme előtt, amikor ültetésre szánja el magát. A gyümölcstermesztés mai szintjén az már nem elég, mert ha jobban megvizsgáljuk, a kis,­vá­rosi lakások erkélyein is termeszthetünk gyümölcsöt. Hogy mi az alany? Olyan növényegyed, melyre egy másik faj­tát ráoltanak vagy szemeznek. Alany csak olyan fajta le­het, mely megtűri (tehát összenő és vele díszük) a ráol­­tottat, vagyis a nemeset. Az alany már az eddigi ismerete­ink szerint is igen sokféleképp hathat a nemesre, ezt azután a lehető legjobb belátásunk szerint igyekezzünk kiaknázni. Gondoljunk az éghajlat, a tér, a talaj jobb ki­használására. Az alanyokat magoncokból és ivartalan sza­porítás útján, klónokból nyerhetjük. Az alanynevelés ma már semmivel sem kisebb gond, mint maga a gyümölcstermesztés. Ha csak az almaala­nyokra vonatkozó legfontosabb tudnivalókat kellene ösz­­szefoglalni, több tíz oldalra lenne szükség. Azt kell ró­luk tudni, hogy szinte kizárólagosan klónokból nyerik őket. A legjobb alkalmazkodóképességű a gyenge növe­kedésű M—9, M—26-os, meg az M—27-es. Hiányossága hogy bizonyos vírusokkal szemben nem eléggé ellenálló. Az M—9-es hibája, hogy gyengén gyökerezik és a nagy teher alatt kidőlhet. Korábbi érést eredményez, de a gyümölcs eltarthatósága nem a legjobb. A közepes növekedésű almaalanyok közül talán a leg­jobb az MM—106-os. Elég erős gyökérzetet nevel, öntöz­hető is. Korán termőre fordul, jó minőségű gyümölcsöt ad, bőtermő. Az M—9-hez viszonyítva egy héttel később érik be rajta a gyümölcs. Ebbe a csoportba sorolható még az M—7, M—4, az MM—104 stb. Amíg az előbbie­ket (a gyenge növekedésűeket) 3,5—4 X 1,2—3 m-es kö­tésben ajánlatos ültetni, addig a középnövekedésűeket 4X 2—3 m-es térállásban. Nehéz vizes talajra pl. az erős növekedésű M—1-es alanyra oltott fajtákat ültessük, de hasonló az M—11-es az A—2 vagy az MM—109, mely fogékony ugyan a lisztharmatra, és fagyérzékeny, de a szárazságot viszonylag jól tűri. 14

Next