Hétvége, 1985 (7. évfolyam, 260-309. szám)
1985-03-14 / 269. szám
HAZIKERT HASZNÁLJUNK KI MINDEN PERCET, DE NE KAPKODJUNK Ha az idő viszontagságai miatt leszűkül egy csúcsidény, akkor derül ki, mit ér a szakértelem s a hozzáértéssel megalapozott jó szervezés. Amikor e sorok íródnak, nem állíthatjuk határozottan, hogy elmúlt a tél, vagy még egyszer mintegy végrángásként megpróbál bennünket megfélemlíteni, legyen így, vagy úgy, a termeléstől nem riaszthat vissza egy kertbarátot sem a mostoha időjárás. Most már bizonyos, hogy a szőlősökben igen nagy a kár, s egyes vidékeken, pl. a homokvidéken már leszüretelt a tél, a Fruska gorában amolyan harmados a kár, de a völgyekben, bevágásokban a rügyek 3/4-e elfagyott. Ezért az idén kivételesen ne siessünk a metszéssel, várjuk ki a fakadás kezdetét, de erről még majd részletesebben is szólunk. Fontosabb a tennivalónk a gyümölcsösben meg a zöldségfélék idejében való elvetése körül. A gyümölcsfák rügyei nem károsodtak olyan mértékben, mint a szőlőé. Ezért szabadon metszhetünk, ügyelve, hogy betartsuk a sorrendet, mármint metszés-permetezés a sárgaszerekkel, vagy kékpermetezés—metszés—folidolos permetezés. A sárga szerekkel (Kreozan, Rumesan, a Gebutox is ide sorolható) a rügyduzzadás kezdetéig permetezhetünk, ugyanúgy, mint a magas töménységű rézalapú oldatokkal. Ezt azért ismételem, mert még sokak tétováznak a permetezés idejének meghatározása körül. Szeretném felhívni a figyeimet, hogy a vastagabb ágakon (a két rm-es átmérőjűeknél vastagabbakon) éles késsel (kacorral) metsszük, nyessük körül a kirojzolódzott háncsszövetet (dolgozzuk el), mert egyre több ágelhalás tapasztalható a gyümölcsösökben. Szerezzünk be sebkátrányt, és alkalmazzuk. Erre a műveletre egyre inkább oda kellene figyelni, mert a különböző sebek kezelésével is lényegesen meghosszabbíthatjuk a kajszi- és őszibarackfaink éltét. A korszerű sebkezelő anyagokban a legjobb gombaölő szerek és más növekedési hormonok is megtalálhatók. A hó elolvadása után a zöldségágyások felszíni rétegének szárítása, felmelegítése az elsődleges célunk. Az idén célszerűen alkalmazhatjuk a fóliaalagutakat, már csak ezért is, mert a fűtetlen fóliasátrak alatt sokfelé tönkrement a növényzet, sőt maguk a sátrak is. Addig is, amíg várunk a felmelegedésre, felszáradásra, elkészíthetjük a vázat, rászabhatjuk a fóliát. Az ültetéssel, vetéssel várjuk meg a pillanatot, amikor a talaj már nem kendőik. Most nagy hasznát vehetjük a vetődeszkának, mert így lényegesen csökkenthetjük a taposási károkat. Palántanevelés céljára még mindig ültethetünk paradicsomot, paprikát, káposztaféléket, patlidzsánt. A fóliaalagutas termesztésre szánt palántákat a szabadföldi kitelepítésnél mintegy két-három héttel korábban is megkezdhetjük. Itt van némi kockázat, de aki mer, az nyer. Ilyenkor, amikor a tennivalók összesűrűsödnek, a várakozási időszakotkihasználhatjuk ültetőgödrök ásására, ha valamit pótolni kell a gyümölcsökben vagy a szőlősben. Ne haggyázzuk el ezt a műveletet sem, mert a 60X60X60 cm-es kiterjedésű gödörre mindenképp szükség van, mert csak ilyen átforgatás esetén alkalmazhatunk szerves és műtrágyát. A nagy sietségben a munkanemek elvégzése előtt kötelezően ellenőrizzük a szerszámokat gépeinket. Ha olajjal, kenőccsel konzerváltuk az ásót, kapát, gereblyét, használat előtt erős dörzsöléssel tisztítsuk meg. A jól végzett munka előfeltétele a jó karban levő szerszám. A motoros gépeket előbb járassuk meg. Gyújtás előtt rázzuk fel a keverékkel üzemelő motorok tartályát. A hengerbe néhány csepp benzint is csöppenthetünk, mert a gyújtógyertyán gyorsan leülepszik, lerakódik az olaj, vagy párásodik. A gyertyát erős parázsban kiégethetjük. A permetezőknél a szivattyúk befagyhattak, ezért ne erőltessük, hanem inkább forró vízzel engeszteljük. Jót tesz, ha meleg vizes előmosást, előpermetezést végzünk, és ha minden zavarmentes, csak akkor töltsük be a tartályba az előkevert törzsoldatot, különben üzemzavar miatt tönkremehet a permetszer. .. év- Rovatvezető: Bosznai Győző A SÖVÉNYEKRŐL A sövény fogalmán olyan egy-, két-, legfeljebb háromsoros ültetvényeket értünk, melyek habitusukkal, lombozatukkal sűrű, falszerű állományt képeznek. A sövénynek, a közhittel ellentétben nemcsak elválasztó szerepe van. A haszonsövények szerepéről, létesítésének céljáról most nem szólok, mert az más témakörbe tartozik. Mai írásom az évezrede megbecsült, a civilizált ember természetformáló törekvésének tárgyával, a védősövénnyel foglalkozik. A kellően sűrű, megfelelően magas sövény véd a széltől, a kiszáradástól, fogja a harmatot, és „leheletével” gazdagítja a parcella széndioxid-tartalmát. Ennek eredményeként az ilyen kies területnek 10—15 százalékkal is nagyobb lehet a termőképessége természetesen, ha szabályos magasságúra hagyjuk, az árnyékos és a napos oldalon. A természetes sövény általában lombhullató fák, cserjék társulása, melyeket csak olykor metszünk, ha túl szélesre vagy magasra nőnek. A telepített növények közül megemlítjük a fagyait (Ligustrum sp), az orgonát, mezei juhart, a somot (Cornus mas), a júdásfát (Cercis siliquastrum), a tamaricskát, a tövises növények közül a lepénylét (Gleditsia tracanthos) meg a narancsepret (Malura pomifera). A buxus más célokat szolgál. A rovarok bölcsőjének elmélete nemigen illik a sövényekre, mert csak egy két olyan rovar támadja, mely gondot okoz számunkra, ezeket pedig könnyű felszámolni, viszont sok énekesmadár és a károsítók más pusztítói húzódnak itt meg, javunkra. Facsemete vásárlásakor figyeljünk az alanyra A kezdő kertészkedő vagy a nem eléggé tájékozott kertbarát csak a szép gyümölcsöt, pontosabban a megjegyzett fajtát látja lebegni szeme előtt, amikor ültetésre szánja el magát. A gyümölcstermesztés mai szintjén az már nem elég, mert ha jobban megvizsgáljuk, a kis,városi lakások erkélyein is termeszthetünk gyümölcsöt. Hogy mi az alany? Olyan növényegyed, melyre egy másik fajtát ráoltanak vagy szemeznek. Alany csak olyan fajta lehet, mely megtűri (tehát összenő és vele díszük) a ráoltottat, vagyis a nemeset. Az alany már az eddigi ismereteink szerint is igen sokféleképp hathat a nemesre, ezt azután a lehető legjobb belátásunk szerint igyekezzünk kiaknázni. Gondoljunk az éghajlat, a tér, a talaj jobb kihasználására. Az alanyokat magoncokból és ivartalan szaporítás útján, klónokból nyerhetjük. Az alanynevelés ma már semmivel sem kisebb gond, mint maga a gyümölcstermesztés. Ha csak az almaalanyokra vonatkozó legfontosabb tudnivalókat kellene öszszefoglalni, több tíz oldalra lenne szükség. Azt kell róluk tudni, hogy szinte kizárólagosan klónokból nyerik őket. A legjobb alkalmazkodóképességű a gyenge növekedésű M—9, M—26-os, meg az M—27-es. Hiányossága hogy bizonyos vírusokkal szemben nem eléggé ellenálló. Az M—9-es hibája, hogy gyengén gyökerezik és a nagy teher alatt kidőlhet. Korábbi érést eredményez, de a gyümölcs eltarthatósága nem a legjobb. A közepes növekedésű almaalanyok közül talán a legjobb az MM—106-os. Elég erős gyökérzetet nevel, öntözhető is. Korán termőre fordul, jó minőségű gyümölcsöt ad, bőtermő. Az M—9-hez viszonyítva egy héttel később érik be rajta a gyümölcs. Ebbe a csoportba sorolható még az M—7, M—4, az MM—104 stb. Amíg az előbbieket (a gyenge növekedésűeket) 3,5—4 X 1,2—3 m-es kötésben ajánlatos ültetni, addig a középnövekedésűeket 4X 2—3 m-es térállásban. Nehéz vizes talajra pl. az erős növekedésű M—1-es alanyra oltott fajtákat ültessük, de hasonló az M—11-es az A—2 vagy az MM—109, mely fogékony ugyan a lisztharmatra, és fagyérzékeny, de a szárazságot viszonylag jól tűri. 14