Hétvége, 1985 (7. évfolyam, 260-309. szám)
1985-03-28 / 271. szám
KÖRNYEZETVÉDELEM PERCENKÉNT 26 HEKTÁR ŐSERDŐT IRTANAK KI Az elmúlt 400 évben mintegy 300-zal csökkent az állatfajok száma. A folyamat szédületes tempóval fejlődő századunkban felgyorsult. Jelenleg évente egy állatfajta végképp „kiesik az idő rostáján”. A természettudósok arra figyelmeztetnek, hogy napjainkban 1200 fajtát fenyeget a kipusztulás veszélye. Az ember természeti lény része az ökológiai rendszernek, amelynek felbomlása nem maradhat következmények nélkül. A környezetszennyezés, a civilizációs ártalmaik közvetlenül is visszaütnek az emberre, az élő tápláléklánc tartós megszakadása pedig felmérhetetlen károkat okozhat az emberiség jövője szempontjából. A legaggasztóbb jelenség az állatfajták több mint felének otthont adó őserdő rohamos apadása. Ezek pillanatnyilag a Föld 6 százalékát foglalják el s a szakértők kiszámították, hogy percenként 26 hektárral zsugorodik területük. Ha ezt a zsugorodást nem sikerül leszorítani, s jövő század közepére ezek az életet jelentő erdőségek, a hozzájuk tartozó flórával és faunával együtt nyomtalanul eltűnnek. Másfelől a népességnövekedés s a fejlődés igényli a megművelt földek növelését, korábban „szűz” területek hasznosítását. Látni való tehát, hogy komplex kérdésről van szó amire a válasznak is komplexnek kell lennie. Ez pedig nem a természettudósok felelőssége, sőt elsősorban nem az övék. Széles körű nemzetközi összefogásra van szükség, politikai cselekvésre, a vészharangok kongatása helyett. Az állatvédő egyesületek a becsületes szándék ellenére elégtelenek a rendkívül összetett probléma megoldására. Washingtonban írták alá 1973-ban például 62 ország képviselői azt az egyezményt, amely a 400 leginkább veszélyeztetett állatfajtát helyezte fokozott védelem alá, de az csak a pusztulással fenyegetett állatok hivatalos kereskedelmét tudta visszaszorítani, a zugkereskedőket és orvadászokkal szemben tehetetlen. Az illegális állatkereskedelem haszna még a kábítószernél is nagyobb. A haszonkulcsra jellemző, hogy egy pandamackó bundájáért egy orvvadász 50 000 dollárt kapott. Vagy: egy kiló orrszarvútülök (a belőle őrölt port megalapozatlanul a hanyatló férfierő feltámasztására javallják) Hongkongban 18 000 dollárt ér. A bundadivatnak nagymacskák, tigrisek, párducok, océlotok ezrei estek áldozatul. Indiában 1969-ben 2500 tigris élt, három év múlva pedig már csak 1800. A fehér Íbisz, vagy hatalmas majomevő sas gyönyörű tollazatáért kerül a kihalás szélére. A kereskedelmi tilalomnak fittyet hányó majomgyűjtők egy orángután-kölyökért mesés összeget fizetnek a vadászoknak, akik egy fiatal példányért lemészárolják az egész majomcsaládot. Erdőfoltokban, fűzesekben ligeteikben fészkel. Táplálkozni a kultúrterületekre jár ki. Tápláléka rendkívül változatos, rovarok, madár- és nyúlfirkák, tojás, hüldog, ezenkívül különböző magvak, termények szerepelnek benne. A vadtenyésztésre úgyszólván mindenütt rendkívül kártékony. Lövése nem könnyű, mert rendkívül óvatos, tilalmi ideje nincs, és a szarkával együtt hazánkban már csak őt nem védi törvény. Pusztítása különösen tavasszal, fiókáinak nevelése idején tanácsos, mert ilyenkor vesz legnagyobb vámot az apróvadból. Tavaszi kaszáláskor, mindenekelőtt a lucerna vagy a lóhere első kaszálásakor jelentős kár érheti az apróvadat Vonatkozik ez elsősorban a fácánra, a fogolyra, a nyúlra, de az állóvíz közeliében levő szántóföldeken a vadkacsára is. A tollasvad ilyenkor fészkel műves rovar táplálékának jelentős részét a lucernásban találja, azonkívül a sűrű növényzet jó takarást nyújt neki, szívesen fészkel benne. Ha pedig kicsinyeivel kikelnek, itt bőven találnak élelmet. Ugyanilyen előnyök miatt szívesen fial benne a nyúl is, illetőleg fialás után ide vezeti fiókáit legelni. A vadkacsa azért fészkel benne, mert jól el tudja rejteni eléggé nagy fészkét, amelybe olykor tíznél is több tojást tojik. A lucernásbab a legnagyobb fészekmikle, miint például a szarka és a dolmányos varjú sem találja meg egykönnyen az elrejtett fészket. Első kakszáláskor tehát — de a későbbieknél is — tanácsos láncokkal felszerelt riasztókart szerelmi minden traktorra mert ezzel nagy értékű szolgálatot teszünk maguknak és környezetünknek. Ma már csak néhány ezer panda él ii» '-' Kaszálási veszteségek Lucernakaszáláskor elpusztult süldő nyúl KIS VADLEXIKON A DOLMÁNYOS VARJÚ A házigalambnál nagyobb, feje, nyalka, eleje, begye szárnya és farka fekete, egyébként hamuszürke. Csőre és lába is fekete. Hím és tojó azonos színezetű. Súlya 450—550 gramm. Közép- és Kelet-Európában honos. Európa nyugati felén a kormos varjú helyettesíti, amelynek elterjedéshatára nagyjából Magyarország nyugati határával esik egybe. Rovatvezető: Törköly István Spanyolországban Saragosától délnyugatra terül el a Galenkanta-tó, amelynek felülete mintegy 2400 hektár, vize pedig sós. Ebben sok fajta víziszárnya is megél köztük a ritka fajok is. A vonult madaraiknak nagy sokasága tölti itt a telet, ugyanis a víz környékén elegendő táplálékot talál. Ezen a tavon olykor kétszázezer madár is tartózkodik egyszerre. Miután az ornitológusok felfedték e tó madárvédelmi jelentőségét, 1972- ben a spanyol természetvédelmi intézet bérelte ki, tudományos kísérletezések és megfigyelések céljára.