Hétvége, 1985 (7. évfolyam, 260-309. szám)
1985-04-11 / 273. szám
KÖRNYEZETVÉDELEM HIÚZOKAT TELEPÍTETTEK STIRIÁBA Ausztria Stiria (Stájer) tartományba 1977 júliusában egy hiúzpárt telepítettek. A telepítés valójában a száz éve kipusztul, hiúz visszatelepítése. A hiúzokra nyakszalagon függő mini rádióadót tettek a nyakszalagot pedig az egyedi felismerés céljából kétféle színnel jelölték meg, ezt a színeltérést éjszaka reflektorfénynél is tudják észlelni. A rádióadó jelzéseit egy tájoló kocsi, valamint — a magasra nyúló Alpok zavaró hatása miatt — egy sportrepülő veszi fel. Ezt az igen eredményes etnológiai vizsgálati módszert alkalmazzák a kanadai hiúzok, az olasz Abruzzo nemzeti parkban élő farkasok és az afrikai Serengeti oroszlánjai esetében is. Götingában a módszert három éven át kísérletezték ki szabadon élő őzeken. 1970 óta — rádiótelemetria kutatás nélkül — három országban telepítették vissza sikerrel a hiúzt: Bajorországban, ahol 8—12 hiúz él, Svájc öt kantonjában ahol összesen 30 hiúzt számolnak már, valamint Szlovéniában, ahol a populáció már kb. 18 darabból áll. A Magas-Tátrában és Erdélyben már régóta él hiúz. A hiúz elsősorban a gyenge és beteg egyedeket emeli ki az állományból, és ezt is inkább csak télen, mert nyáron jobbára apró rágcsálók, nyúl és kisebb madárfajok szerepelnek az étlapján. Szívesen kapja el azonban a rókát és a nyestet is, s ezzel — ha kis mértékben is — „megtöri” a veszettségi láncolatot, ahogy ez Csehszlovákiában igazolást is nyert, emberi településtől lehetőleg távol, de a rizsföldek közelében élő madár egyre ritkábbá vált. 1981-ben mindössze hat japán íbiszről tudtak, de azokat is japán állatkertben őrizték. Tavalyelőtt, májusban, egy kínai kutatónak egy ranasz segítségével sikerült hazája Senhszi tartományában három éven át tartó 20 000 kilométernyi út megtétele után két nipponi íbisznek lakott fészkére találnia, benne hét madárral. A fészkéből kiesett egyik fiókát a pekingi állatkertben nevelték fel. Egyébként csak akkor várható, hogy a föllelt madárnépség gyarapodni fog, ha élőhelyén megtiltják a halirtást, nem használnak növényvédő és rovarölő szereket, alaposan megismerik a világritkaság-számba menő nipponi Íbisz életmódját, s aszerint segítik elszaporodását. Virtuskodásból pusztították A legveszélyesebb medvének a hatalmas testű kaliforniai grizzlyt tartották, legalábbis a régi legendák. Valaha az indiánok, majd az európai bevándorlók gyakran vívtak élethalálharcot a „rettenetes” állattal. Az indiánok szinte mindenkor létfenntartási szükségletből vadászták, illetve védték sotraikat ellene, a bevándorlók azonban sokszor virtuskodásból szálltak vele szembe, noha igen gyakran az ő életüket is veszélyeztette mindennapi békés munkájukban. Aztán az embereken is eluralkodott a bosszúvágy, elnézést, de azt is mondhatnánk: olykor kitört belőlük az állati ösztön, és állatkínzással válaszoltak a grizzly-veszélyre. A lovas tehenészek lasszóval befogták a hatalmas állatot, egy fából készült hatalmas arénába láncolták. Utána ráeresztettek egy felbőszített bikát, és üdvrivalgással nézték, hogyan esik egymásnak a két nagy testű állat. Ilyenkor több száz dolláros fogadások is történtek emiatt pedig az emberek összeverekedtek, egymás vérét ontották. Ezt egy 1860- ban megjelent törvény állította le, amely betiltotta az állatviadalok rendezését. A nipponi íbisz — Kínában A múlt század végéig Kína keleti részében Koreában és Japánban nagyon elterjedt volt a gólya alakúak közé tartozó nipponi íbisz. Még 1920-ban is gyakran találkozhattak vele. A városiasodás az erdőirtás stb. miatt ez a kis halakkal, tengeri kígyókkal és rovarokkal táplálkozó, félénk, az öreg tölgyfákat kedvelő, a fészkét a magasba építő, az A SZARKA Csóka nagyságú, de hosszú farka nagyobbnak mutatja. Színezete fényes árnyalatú fekete, melle és alfaja, valamint a válla és a nagy evezők széles zászlaja fehér. Ivari és korabeli színkülönbség nincs. Súlya 170—250 gramm. Egész Európában fészkel, hazánkban is mindenfelé előfordul. Közönséges, állandó madarunk. Ágakból készített és boltozott fészkét néha alacsony fűzbokorba, máskor magas fákra építi. A szarka elsősorban kultúrterületek madara, tápláléka túlnyomólag állati eredetű. Növénytápláléka termesztett magvakból és gyümölcsfélékből áll. Mivel szívesen rabolja ki más madarak fészkét, tehát elpusztítja tojásaikat és fiókáikat, ezenkívül az apróvadban is kárt okozhat, nincs tilalmi ideje. KIS VADLEXIKON Rovatvezető: Törköly István 13