Hétvége, 1985 (7. évfolyam, 260-309. szám)

1985-04-11 / 273. szám

KÖRNYEZETVÉDELEM HIÚZOKAT TELEPÍTETTEK STIRIÁBA Ausztria Stiria (Stájer) tartományba 1977 júliusában egy hiúzpárt telepítettek. A telepítés valójában a száz éve kipusztul, hiúz visszatelepítése. A hiúzokra nyakszalagon függő mini rádióadót tettek a nyakszalagot pedig az egyedi felismerés céljából kétféle színnel jelölték meg, ezt a színeltérést éjszaka reflektor­­fénynél is tudják észlelni. A rádióadó jelzéseit egy tájoló kocsi, valamint — a magasra nyúló Alpok zavaró hatása miatt — egy sportrepülő veszi fel. Ezt az igen eredményes etnológiai vizsgálati módszert alkalmazzák a kanadai hiúzok, az olasz Abruzzo nemzeti parkban élő farkasok és az afrikai Serengeti oroszlánjai ese­tében is. Götingában a módszert három éven át kísérletez­ték ki szabadon élő őzeken. 1970 óta — rádiótelemetria kutatás nélkül — három or­szágban telepítették vissza sikerrel a hiúzt: Bajorországban, ahol 8—12 hiúz él, Svájc öt kantonjában ahol összesen 30 hiúzt számolnak már, valamint Szlovéniában, ahol a popu­láció már kb. 18 darabból áll. A Magas-Tátrában és Er­délyben már régóta él hiúz. A hiúz elsősorban a gyenge és beteg egyedeket emeli ki az állományból, és ezt is inkább csak télen, mert nyáron jobbára apró rágcsálók, nyúl és kisebb madárfajok szerepel­nek az étlapján. Szívesen kapja el azonban a rókát és a nyestet is, s ezzel — ha kis mértékben is — „megtöri” a veszettségi láncolatot, ahogy ez Csehszlovákiában igazolást is nyert, emberi településtől lehetőleg távol, de a rizsföldek közelé­ben élő madár egyre ritkábbá vált. 1981-ben mindössze hat japán íbiszről tudtak, de azokat is japán állatkertben őriz­ték. Tavalyelőtt, májusban, egy kínai kutatónak egy ranasz segítségével sikerült hazája Senhszi tartományában három éven át tartó 20 000 kilométernyi út megtétele után két nipponi íbisznek lakott fészkére találnia, benne hét ma­dárral. A fészkéből kiesett egyik fiókát a pekingi állatkert­ben nevelték fel. Egyébként csak akkor várható, hogy a föllelt madárnépség gyarapodni fog, ha élőhelyén megtiltják a halirtást, nem használnak növényvédő és rovarölő szere­ket, alaposan megismerik a világritkaság-számba menő nipponi Íbisz életmódját, s aszerint segítik elszaporodását. Virtuskodásból pusztították A legveszélyesebb medvének a hatalmas testű kalifor­niai grizzlyt tartották, legalábbis a régi legendák. Valaha az indiánok, majd az európai bevándorlók gyakran vívtak élethalálharcot a „rettenetes” állattal. Az indiánok szinte mindenkor létfenntartási szükségletből vadászták, illetve védték sotraikat ellene, a bevándorlók azonban sokszor vir­tuskodásból szálltak vele szembe, noha igen gyakran az ő életüket is veszélyeztette mindennapi békés munkájukban. Aztán az embereken is eluralkodott a bosszúvágy, el­nézést, de azt is mondhatnánk: olykor kitört belőlük az állati ösztön, és állatkínzással válaszoltak a grizzly-veszélyre. A lovas tehenészek lasszóval befogták a hatalmas állatot, egy fából készült hatalmas arénába láncolták. Utána rá­eresztettek egy felbőszített bikát, és üdvrivalgással nézték, hogyan esik egymásnak a két nagy testű állat. Ilyenkor több száz dolláros fogadások is történtek emiatt pedig az embe­rek összeverekedtek, egymás vérét ontották. Ezt egy 1860- ban megjelent törvény állította le, amely betiltotta az állat­viadalok rendezését. A nipponi íbisz — Kínában A múlt század végéig Kína keleti részében Koreában és Japánban nagyon elterjedt volt a gólya alakúak közé tartozó nipponi íbisz. Még 1920-ban is gyakran találkozhat­tak vele. A városiasodás az erdőirtás stb. miatt ez a kis halakkal, tengeri kígyókkal és rovarokkal táplálkozó, félénk, az öreg tölgyfákat kedvelő, a fészkét a magasba építő, az A SZARKA Csóka nagyságú, de hosszú farka nagyobbnak mutatja. Színezete fényes árnyalatú fekete, melle és alfaja, valamint a válla és a nagy evezők széles zászlaja fehér. Ivari és korabeli színkülönbség nincs. Súlya 170—250 gramm. Egész Európában fészkel, hazánkban is mindenfelé előfordul. Kö­zönséges, állandó madarunk. Ágakból készített és boltozott fészkét néha alacsony fűzbokorba, máskor magas fákra építi. A szarka elsősorban kultúrterületek madara, tápláléka túlnyomólag állati erede­tű. Növénytápláléka termesztett magvakból és gyümölcs­­félékből áll. Mivel szívesen rabolja ki más madarak fészkét, tehát elpusztítja tojásaikat és fiókáikat, ezenkívül az apró­vadban is kárt okozhat, nincs tilalmi ideje. KIS VADLEXIKON Rovatvezető: Törköly István 13

Next