Hétvége, 1985 (7. évfolyam, 260-309. szám)

1985-04-25 / 275. szám

HÁZIKERT Rovatvezető: Bosznai Győző Ha már mindent elvetettünk... Aki nagyon iparkodott, pótolta a késést, annak mos­t már a rendszeres tennivalókkal kell törődnie. Ezekből is van bőven. Az április közepi lehűlés, esőre hajló idő csak hasznunkra volt, mert lelassította a növények túl gyors fejlődését, de a kártevők tömeges megjelenését is. A körtö­­meg az almafákon április második hetében a rügyfúróbo­­gár meg a bimból­kasztó kártételével gyakran találkoztunk. Az április végi teendők közül az egyik legfontosabb a gyümölcsösökben az elvirágzáskori (utáni) permetezés. Azért említem mindkét fogaiméit, mert az elvirágzás fázisa, ami­kor a sziromlevelek több mint kétharmada lehullott, a vi­rágzás utáni állapot, amikor már csak a csészelevelek, sőt már a gyümölcskezdemények is látszanak. A gombabeteg­ségek, de a kártevők ellen is ez az első komplett vegysze­res védekezés pillanata. Tekintettel arra, hogy a kiskertek­ben összevárhatjuk a kajszi és az őszibarack, a szilva vi­rágzását, így füst alatt elintézhetjük az első tavaszi (virág­zás utáni) védelmet. Hangsúlyozottan fontos ez a művelet a varasodástól meg a lisztharmattól fertőzött alma- és körte­fákon, de a levélfodrosodástól szenvedő őszibarackfákon is. A gombaölő szerek közül alkalmas szinte mindegyik szerves fungicid, pl. a Dithane­, M-45, Antracol BT, Dero­­sal, Chram, azzal, hogy a lisztharmat el­len keverjünk az oldatba Cosant, Kumulánt, Benlatét vagy Rubiigánt, avagy Saprolt. A gombaölő szerek töménysége általában 0,2°/o, a Benlate, Rubigan fél, esetleg egyezrelékes oldat formájában használható, vagyis 0,5 — 1 dl 100 l víz. A rovarölő szerek közül többek között megemlítjük a Zolonét, Dimecront, Ba­sudint, Lebaycidet, Rogort, Bi-58-ast, Hostathiont, Fosfami­­dot, Metasystoxot stb. Ezek töménysége jobbára O.H/o. A vegyszereit listájának említésekor kell elmondanunk, hogy az Ortheoidot, új nevén Kaptazort is nyugodtan használhat­juk. A gyümölcsösben most még hajlíthatjuk a vesszőket, ez felér két metszéssel, bár most már a gyümölcskezdemé­nyek megőrzése végett óvatosan kell végezni ezt a fontos műveletet, melynek valódi ideje metszéskor van. A frissen ültetett fákat okvetlenül öntözzük. A szőlős­ben a szálvesszőket kötözzük, mert egy erősebb szél nyo­mán károsodhatnak. Aki korán metszett, most végezzen pótmetszést a hibás, foghíjas fakadás után. A haszonkertben vethetünk céklát, patisszont, sárga­dinnyét minden tökfélét, zöld- és száraz babot, csemege­kukoricát. A paprikapalántákat csak akkor ültessük ki, ha védhetjük fóliával. Folytassuk a paradicsom palántázást. Ül­tethetjük ikersorba pl. 90x30X35 cm-es térállásiban is. Ha felnyurgult a palántánk, ne essünk kétségbe, és ne dobjuk el, hanem erősen megdöntve helyezzük rézsútosan ■kivájt gödröcskébe, és takarjuk le földdel. Miután jól be­öntöttük, a megszikkadt talajra húzzunk vékony földtaka­rót. Csa­k a beteg palántákat dobjuk el. A melegigényes gumósok ültetésénél ügyeljünk a mély­ségre, azaz legalább 8—10 cm-es takaróréteg jusson a gla­­diólusz, a dália vagy a panna fölé. Gyepet is telepíthetünk még, ám jól meg kell öntöznünk vetés után, még inkább java kelésben. B. Gy. Fák sebeinek kezelése A vízzel megtelt fatörzsek és vastag ágak az idén a szokottnál nagyobb százalékban fognak fagykárokat szen­vedni. A fagyrepedés legnagyobb mértékben a törzs dél­nyugati oldalán fog jelentkezni, de valószínűleg károsodni fognak a vastagabb ágak is, ez azért következik be, mert a vízzel megtelt faháncs a február végi erős nap hatására felmelegszik, az éjszakai erős lehűléskor viszont nagyon átfagy a kéreg, ezt az állandó ingadozást nagyon nehezen viseli el és mikor ez többször megismétlődik, a háncs el­válik a farésztől, és hosszanti repedés keletkezik rajta. Gyakran előfordul az is, hogy fáinkat a vadak károsí­tották kisebb mértékben, de a talajművelő eszközök is fel­sérthetik­ a fa törzsét. Az ilyen sebek nagyon vontatottan gyógyulnak, sőt pár év alatt ennek következtében a fa is tönkremehet , mivel az ilyen sebekben rövid idő alatt megtelepszenek és óriási mértékben elszaporodnak a kü­lönböző kórokozók, melyek megtámadják a fa, kérgét és lassan a fás részt is. Az üzletekben ritkán lehet beszerezni jó fasebkátrányt, viszont a keletkezett sebek megkívánják a kezelést, mert ennek hiányában a kórokozók ha­ására a sebek csakhamar nagyobbak lesznek, és a megtámadott rész korhadásnak indul, ezért magunknak kell elkészíte­nünk a sebvédő tapaszt és vele korán tavasszal be kell kenni vele a sebeket. Ezt az év folyamán többször meg kell ismételni. Házilag fasebtapasz a következőképpen ál­­íthatunk össze: 100 gramm Benlatét, 200 gramm Dithanét, 200 gram sárgaföldet folyékonnyá kevernek lenolajjal. Ha nem kapható lenolaj, akkor a következőt ajánlom: 200 gramm Dithanét, 200 gramm sárgaföldet kell folyékonnyá, tapa­szthatóvá keverni Saprollal. Az így kapott fasebta­­passzal a keletkezett sebeket évente többször be kell ken­ni, ahol a háncs elvált a fásrésztől a fagy következtében, ott a háncs alá is be kell nyomni az elkészített tapaszt. A levágott vastag ágak helyét is ajánlatos bekenni vele, de előbb a fűrész által keletkezett roncsolást éles késsel le kell simítani, különös gondot fordítva a fa kérgére. SÜTI István NYÍRFA A nyírfa egyik­e azoknak a ritka fáknak, amelyeknek napjainkban a legkisebb reklám sem kell, hogy kiülteté­süket széleskörűbbé tegyük. Joggal, hiszen szép fehér kér­ge, karcsú termete és igénytelensége magáért beszél. En­nek ellenére kevesen ismerik számos változatát, igényei­nek, illetve igénytelenségének határait, és sajnos, mint ahogyan a felkapott dolgokkal lenni szokott, nem jól ül­tetjük ki. A nyírfa karcsú termetével, a már annyira emlegetett fehér törzsével az északi tájak hangulatát idézi. Hűvös, párás klímában érzi magát igazán jól. Itt az igénytelensége oly nagy fokú, hogy szinte tápanyagmentes ipari falaikon is fejlődni képes. Éppen ezért ma, amikor szerencsére egy­re többet gondolunk környezetünk megvédésére, a nyírfát a teljesen lekopaszodott gyárvidékek és bányavidékek er­dősítésére használják. A homokbuckák betelepítésére is al­kalmas, de csak olyan helyen, ahol közel van a talajvíz. A nyírfa fényigényes növény, fiatalon gyors növeke­désű, de csak közepes méretűre nő, nem hosszú életű. A talajban, klímában nem válogat, de az átültetést nem sze­reti. Földlabda nélkül csak addig lehet átültetni, míg a kérge nem fehér. Ezt kevesen tudják, és éppen itt téved­nek legtöbbet telepítői. Ha csak egy mód van rá, tavasszal telepítsük! A számos díszváltozat közül a legismertebb a Youngil, amelyet magas törzsre oltva, lecsüngő ágú, kis méretű „szomorú” fa kapható. A vörös lombú változat a Purpurea, a szeldelt levelű pedig a Delacalica. Különleges az oszlo­pos növekedésű keskeny koronájú fajta, a Fastigiata. A nyírfa szépségét a vele egy csoportba ültetett fe­nyők emelik ki igazán, kivéve az ezüstfenyőt. Egyetlen foltba ültetve, de egyedül­állóan is megkapó látvány. Az egyedül álló fát neveljük többtörzsűre. KOPASZ Aranka kertészmérnök ________________________________________14

Next