Hétvége, 1985 (7. évfolyam, 260-309. szám)
1985-01-17 / 261. szám
RIPORT SZÍVÜGYEK AZ ÉLET EGY SZIVATTYÚTÓL FÜGG Christian Barnard professzor 17 évvel ezelőtt végezte el az első szívátültetéstaz emberiség történetében. A fokvárosi Groote Schurz kórházban Louis Washkansky mellkasába egy másik ember szívét ültette át. A beteg mindössze 18 napig élt, de neve minden korszerű szívgyógyászati szakkönyvben szerepel. Barnard ugyancsak kísérletnek szánta az egész műtétet, de azóta a sebészek már több mint ezer emberen végeztek el hasonló operációt k isebb - nagyobb sikerrel. Az emberi életet a teljesen legyengült szív ellenére meg lehet hosszabbítani, mert az átültetés élén maga az emberi szervezet tiltakozik a leghevesebben. Bármennyire is semlegesítik a vér fehér vérsejtjeinek a himfocitáit, a test védelmére szolgáló hadsereget, azok előbb-utóbb felismerik az idegen szervet, és kivetik a szervezetből, ami természetesen egyenlő a test halálával. Gyógyszerekkel ugyan csökkenteni lehet a limfociták ellenséges magatartását, de akkor a szervezet fogékonnyá válik minden fertőzésre. A legbanálisebb nátha is halálos leheta páciens számára. Az orvosszakemberek legutóbbi próbálkozása az volt, hogy egy újszülött mellkasába állatszívet ültettek, nevezetesen egy páviánszívet. Az újszülött szívrendellenességgel született, világra jövetele után meghalt volna, ha a sebészek nem avatkoznak közbe. Az újszülött szervezete azonban — nagy meglepetésre — éppen úgy harcolt az idegen test ellen, mint a felnőtt embereké. A gyógyszereskezelés ellenére a Baby Fae fedőnevű újszülött csak 21 napig élt. A gyógyszeres kezelés miatt veseelégtelenség lépett föl, és ebbe halt bele. HÚSZ ÉVVEL EZELŐTT KEZDŐDÖTT A szívátültetések korszaka két évtizeddel ezelőtt kezdődött A műtőasztalon egy 68 éves férfi feküdt, életét már csak egy új szív menthette meg, olyan súlyos beteg volt. Dr. James Hardy, az amerikai Mississippi állambeli Jackson Egyetemi kórház sebészeti osztályának főorvosa elhatározta, hogy megkísérli egy csimpánznak a szívét beültetni az emberi szervezetbe. A műtét két óra hosszat tartott. A majomszív nem sínylette meg nagyon az operációt, ellenben a felnőtt emberi szervezet hat liter vérének a szivattyúzását nem bírta el. Egyre gyakrabban hagyott ki dobbantásokat, míg egy órával később a szívizmok kimerültek és megszűntek működni. Húsz évvel később ugyanez a sebészfőorvos így emlékezik vissza az október 26-i eseményekre: — A szülészeten egy már kéthetes csecsemőt kezeltek, aki rendellenességgel jött a világra: hiányzott a bal szívkamrája. Életét megmenteni nem lehetett, csak úgy, ha egy új szívet adunk neki. A szervátültetési tanács összeült, és úgy döntött, hogy meg kell kísérelni a lehetetlent. A felvonóval három emelettel lejjebb ereszkedtem, oda, ahol a »kísérleti állatainkat tartjuk, kiválasztottam egy héthónapos páviánt, megfelelő módon kimetszettem a szívét, és az újszülöttbe ültettem át. Amikor az összevakrás után a fogakat megengedték, a mandula nagyságú szív azonnal működni kezdett. A szívátültetést végző csoport szemében felcsillantak az örömkönnyek. Hét évekészülődtek erre a műtétre, a csoport eddig 160 birka és kecske szívét cserélgette, gyakorolgatta a módszereket, a fogásokat. A végső cél természetesen nem az, hogy az emberi szervezetbe magasabb rendű emlősök belső szerveit ültessék át, hanem, hogy ideiglenesen életben tartsák a súlyos szívbetegeket, míg nem találnak megfelelő szervadományozót, akinek testsejtjei a legkevésbé különböznek a befogadó sejtjeitől. Megfelelő gyógyszerésszel csökkenteni lehet a szervezet ellenállását, hogy ki ne vesse magából az idegen szervet. Egyes statisztikák szerint, az újszívesek 81 százaléka egy éven belül kiveti magából az új szívet, 73 százaléka két éven belül, 67 százaléka három éven belül. Ennek a magas százalékaránynak ellenére, a világon több százan élnek új szívvel a mellkasukban. A stanfordi klinikán például 1968 óta 321 szívátültetést végeztek, ezek közül 140 még mindig él. A világ más tájain is vannak újszívesek, akik új szívvel élnek. A rekordot minden bizonnyal Emmanuel Vitria francia borkereskedő tartja, akinek a szervezetébe 16 évvel ezelőtt ültetettek új szívet. Rendszeresen fogyasztja a gyógyszereket, amelyek következtében szervezete nem veti ki magából az idegen szívet. A gyógyszereknek azonban mellékhatásuk is van. Szedésük hatására egy különleges elmeszesedés folyik a gerincében, feje egyre mélyebbre süllyed vállai közé, és jelenleg 18 centiméterrel alacsonyabb, mint a szívműtétkor volt. A szívátültettek azonban másképpen vélekednek, őket nem töri le annyira az a körülmény, hogy állandó rettegésben kell élni az új szívük kivetődése miatt. — Az a fő, hogy élek — mondja Ernst Zitterbart-Neumann gyógyszerkereskedő. — Naponta maréknyi gyógyszert kell bevennem, ezzel szemben úgy élek, mint azelőtt, otthon elkészítem kedvenc ételeimet, gyűjtöm a vadásztrófeát, bevásárolni járok, viszem a gyógyszermintákat a gyárakból a gyógyszertáraikba. Tudatában vagyok annak, hogy az életem ettől a szivattyútól függ, és az élet nem más, mint egy szivattyú. Egy sikeres folklórcsoport (Utolsó oldalunk fotójához) . 1971-ben a Horvátországi Magyarok Szövetségénekkérésére a Szábor Nemzetiségi Bizottsága hozzájárult a Központi Táncegyüttes megalakításához. Tömegesen jelentkeztek baranyai és szlavóniai fiatalok, türelmetlenül várták az első próbákat. A közönség hamar megszerette és elismeréssel fogadta az új tánccsoportot, amely az idők során népdalénekléssel és népi hangszeres szólókkal is gazdagította műsorát. Mindenütt szeretettel tapsoltak nekik, a vajdasági Gyöngyösbokrétán éppúgy, mint a külföldi fellépéseken. Egy állandóan változó összetételű kisközönségnek a vezetése igen nehéz, bonyolult feladat, sok mindenhez értő, és főleg a fiatalokat megértő embert kíván. A folklórcsoport korábbi vezetője, Rácz Szabó Erzsébet így emlékezik: — Olyan légkör uralkodott mindig közösségünkön belül, ahogy a fegyelmet senki sem érezte kényelmetlen kötöttségnek. Nekem ritkán kellett fegyelmeznem bárkit is. Sokkal inkább egymást figyelmeztették, sőt: nevelték a fiatalok. Rá is szóltak egymásra, ha kellett. Íratlan törvény volt, hogy az idősebbek segítették az újonnan érkezőket. Mindennél fontosabb, hogy a fiatalok megértő közösséget alkossanak és jól érezzék magukat, ez alapfeltétele az eredményes munkának. Barátságok születtek, szerelmek szövődtek az évek során. Két házasság is kötődött a csoporton belül. Hosszú ideje ez az egyetlen olyan szervezet, amely Baranya fiataljait összefogja, rendszeres, hasznos időtöltést biztosít számukra. Hány fiatal vett részt a csoport munkájában? — kérdeztem Hajek Mártától, aki a tánccsoport tagja volt, jelenleg pedig a vezetője. — Az eltelt tizenhárom év alatt kétszáz fiatal vallhatta magát e „nagy család” tagjának. Emberibb és meghittebb ebben aközösségben a hangulat, mint egy átlagos együttesben. Egy-egy élményszámba menő előadás elfeledteti velük az izzadtságszagú próbákat, lábfájós heteket. Minden nyáron kéthetes edzőtáborban tanulunk új koreográfiákat; az idén Pécsett voltunk, ahol Bodai József három új táncot tanított be. Természetesen folyamatosan gyakoroljuk a régebben tanult koreográfiákat is. Befejezésül említsük meg, hogy a foklórcsoport sikerrel szerepelt legutóbb a Lipovljani Találkozón és a laskói Nemzetiségi Folklórszemlén. KONTRA Ferenc ________________________________________13