Hétvége, 1985 (7. évfolyam, 260-309. szám)
1985-06-06 / 280. szám
KÖRNYEZETVÉDELEM VÉDETT NÖVÉNYEINK Amikor tavasszal megjelennek az utcán az első virágárusok, szemet, gyönyörködtető a látvány a hóvirágcsokorban a virító piros bogyó. A haragoszöld levelű növény nevét — lólnyelvű csodabogyó — kevesen ismerik, s még kevesebben tudják, hogy vidékünk egyik ritka, kihalásban levő, éppen ezért védett növénye. S milyen szívesen térünk haza egy egy kirándulásról páfránycsokorral, pedig egyik-másik fajtája ugyancsak kiveszőjében van. S néha elég egy rövid szemlédés a nagyvárosok piacain, hogy ahozzáértő lehangolva állapítsa meg: mennyi védett, veszélyeztetett növény, mennyi érték, erdeink és nyerőink mennyi virága ítéltetett pusztulásra. A kihalófélben levő növényeinket törvény védi. Sokan tapasztalatlanságból, meggondolatlanul, sokan tudatlanságból tépik le Most induló sorozatunkban ezeknek a jóindulatú természet- és növénykedvelő olvasóinknak szeretnénk segíteni, hogy felismerjék azokat a kincseket, amelyek körülvesznek bennünket, s amelyek sokkal nagyobb értéket képviselnek, ha otthagyjuk a szájukon őket, mindenki örömére, mint ha meggondolatlanul letépjük, eldobjuk — irtjuk őket. Sorozatunkban külön számítunk a pedagógusokra, a kis természetbarátokra, mert mint lapunk legutóbb, tanácsülésünkön egy pedagógus mondta, ők tehetnek legtöbbet környezetünk megóvásáért. Századunk egyik nagy felismerése, hogy védeni kell természeti környezetünket. Ennek az átfogó törekvésnek része a pusztulással fenyegetett hazai növényfajok különleges védelme. Az aktív környezetvédelem egyik feltétele természeti értékeink megbecsülése. A növényvilág Európa szerte, sőt világméretekben észlelhető, rohamos elszegényedése az utóbbi ötven évben s ezen belül is a legutóbbi két évtizedben olyan méreteket öltött, hogy felfigyeltek rá a nemzetközi szervezetek is. Különösen az iparilag fejlett országokban van nagy veszélyben a vadontermő növényvilág. Ma úgyszólván az összes európai államokban rendeletek, törvények születnek a növényfajok védelmére, így hazánkban is. Szűkebb pátriánk, Vajdaság természeti adottságai folytán és más okból kifolyólag i vadontermő növényi fajokban alapjában véve eléggé szegényes. E téren valamivel élénkebb képet mutat a Fruska gora és a Delibláti homokpuszta. Vajdaságban a növényi természeti ritkaságaink védése az 1974-ben hozott tartományi növényvédelmi törvényen alapszik Ma Vajdaság egész területén 33 növényi faj van különleges védelem alá helyezve, valamint egy egész növényi család — az orchideák családja — ezenkívül még húsz növényi faj védelmének a kidolgozása van folyamatban. Lónyelvű csodabogyó (lat. Ruscus hypoglossum L) LEÍRASA: Örökzöld félcserje amelynél a zöld levél szerepét a szár különlegesen módosult hajtásai végzik. Ezek laposak, mint a levelek, találunk rajtuk virágokatés terméseket. Szára többnyire egyszerű, levélszerű ágai 5—12 cm hosszúak és 1,2—4 cm szélesek, kihegyesedők, lágyan bőrneműek, nem szúrós hegyűek. Nevét a ló nyelvéhez hasonló alakjáról kapta. Virágai a zöld murvalevelek tövében 5—6- osával állnak, 3—4 mm-esek. VIRÁGzÁSI IDEJE: március és április. ÉLŐHELYE: A domb- és hegyvidéki (Fruska gora) erdőkben (ezüsthársas, cserestölgyesek, gyertyános kocsánytalan tölgyesek, bükkösök és ligeterdők) jellemző faja. Kedveli az üde, inkább meszes, laza és humuszos erdőtalajokat, de a száraz, napsütötte törmeléktalajok sziklagyepeiben is megél. A teljes megvilágítást, a hosszan tartó aszályt nem bírja, és a korai fagyoktól is szenved. Mocsaraink gyakori növénye, a vízi életmód miatt a virágtakaró redukciót mutat. Hazánk álló és lassan folyó vizeiben elterjedt hínáralkotó. Ennek a rendkívül szép vízi növénynek hosszú tőkéje az iszapba kapaszkodik nagy számú vékony gyökereivel. LEÍRÁSA: Az iszapos fenéken kúszó gyökértörzséből leveleket és virágokat fejlesztő tőkocsányok erednek. A tőkéből harítanak ki minden évben először a hosszú nyelű, a víz színén úszó kerek formájú nagy levelek Nagy hófehér virágukban megfigyelhető a porzólevelek sziromlevelekké való fokozatos átmenete. Az eredeti virágtakarót a zöld csésze képviseli. A virág csészéje négy,kívülről zöld, belülről fehér levélkéből, a párta pedig sok fehér sziromból áll. A párta sziromlevelei minél közelebb vannak a virág központjához, annál keskenyebbek, majd fokozatosan a virág közepén elhelyezkedő porzókba mennek át A virág közepében, a porzók között van a termő. Ennek a magháza gömbölyű, bibéje pedig sugaras. Amikor a tündérrózsa virágporzóval táplálkozó rovarok elvégzik a megpora mák tokjára hasonlít, sok magot tartalmaz. A gömbös zást, a termőből termés fejlődik. Ez a víz alatt érik be, termésből kiszabaduló magvak a víz színén úszva terjednek. Szelek, viharok alkalmával a hullámok nem ártanak a víz felszínén úszó leveleknek és virágoknak, mert leveleik viaszos felületéről lepereg a víz. Ez a vízi növény jellegzetes képviselője a lebegő vízi körülményekhez való alkalmazkodásnak. Közeli rokona a tavirózsa vagy vízitök, szerbhorvát nyelven: Zuti lokvanj, latin neve: Nuphar luteum. ÉLŐHELYE: Főleg az Alföld vizeiben terem, csészéje, vagyis virága sárga színű lcre,éppen ebben különbözik a fehér tündérrózsától, amellyelyakran nő együtt, de valamivel kisebb ennél. Szirmai mézfejtőkké alakultak. Összeállította: ÁCS József biológus ______________________________________________________13 Fehér tündérrózsa (szh: Lokvanj béci, lat.: Nymphaea alba) ELTERJEDÉSE: Észak felé eléri Felső-Ausztriát, Magyarországon a Dél-Dunántúlon, a Balaton somogyi pontján, a Bakony nyugati részében, Szlovéniában a Kis- Kárpátokban, nálunk a Balkán félszigeten több területen, Vajdaságban a Frunka gorában és a Verseci-hegyen honos. Szubmediterrán flóraelem VÉDELEMRE szoruló faj. Sajnos örökzöldként, halottak napjára is csokorba kötik, piros terméséért szobadísznek is hordják tavaszkor a piacra. A szúrós csodabogyóhoz viszonyítva azonban nem annyira veszélyeztetett, mert combját nem olyan mértékben keresik.