Hétvége, 1985 (7. évfolyam, 260-309. szám)

1985-06-13 / 281. szám

HORGÁSZ___________ Rovatvezető: Szabó Gábor Nádasszéli pontyhorgászat Vajdaságban elég sok a Duna-ág, zárt víz, amelyeknek partját széles, sűrű nádszegély övezi. A keszegfélék, csuka, kárász, törpeharcsa mellett mindegyikben megtaláljuk a pontyot is. Sok vízen hínármezők terülnek el a nád előtt. Ez a rendszerint sekély vizű, jól felmelegedő, másfél-két méter mélységű parti sáv ideális tartózkodóhelye a ponytnak. Ezen a vízrészen a hal állandó mozgásban van. Hol a nádas hűvös vizében bújik meg, hol a hínárosok között turkál táplálékot keresve. Legkönnyebben a nádasszéle­ken lehet horogra keríteni, különösképp akkor, ha két­­három helyen a nádas szélét megtisztítjuk a hínártól, és ezeket a helyeket rendszeresen „beetetjük”. Az előre el­készített és a beetetett helyeket közelítsük meg csónakkal, és kellő távolságban szúrjuk le a leszúrókarókat. A hor­gászat kezdetekor csak néhány szem kukoricát szórjunk a horog köré, hiszen azért etettünk rendszeresen, hogy a pontyok a horgászhelyen tartózkodjanak, és várják az újabb falatokat. Kapás után szórjunk ismét egy pár szem kukoricát a horgászhelyre. Fontos, hogy nagyobb mennyiségű etetőanyag horgászat közben ne kerüljön a vízbe. Megtörténik azonban, hogy a jól karbantartott helyen hiába várjuk a pontyok kapását. Ekkor nem érdemes naphosszat egy helyben ülni, hanem próbáljuk meg meg­keresni a­­pontycsapatok tartózkodási helyét. Nevezzük ezt kereső horgászatnak. A nádmozgás alapján ráakadhatunk a nádból kiváló vagy a nádas szélén kesergélő pontycsapatokra. A nád­mozgás felismeréséhez azonban egy kis gyakorlatra van szükség. A kezdő horgászt gyakran megtéveszti egy-egy nádirigó vagy egy-egy madár, amely a nád sűrűjében len­geti meg a nádszálakat. A hal, ez esetben a ponyt moz­gása más jelzést ad. Nem a nádas leveleit, bugáit, hanem a nádszálak tövét kell figyelni a víz színén. Ha keszeg mozog benne, éppen csak megrezzenti a nádszálakat, az ezüstkárász jobban megmozgatja, a ponty viszont hatá­rozottan odébb nyomja, meglendíti a nád tövét, különösen, ha táplálékot tép le róla. Ha ráakadunk ilyen helyre, azonnal is lerögzíthetjük a csónakot, és elkezdhetjük a pontyozást. Jobb azonban, ha nem vagyunk túl türelmetlenek, és az első helyen kí­vül még egy-két hasonlót keresünk, s azokat szórjuk meg egy maroknyi kukoricával, hogy helyben tartsa a csapatot, míg visszajövünk. S ha esetleg marad türelmünk arra, hogy egy harmadik helyet is így előkészítsünk, oda válás mivel több kukoricát szórjunk, mert ide később jövünk vissza. Miután három helyet előkészítettünk, térjünk visz­­sza az elsőre, horgonyozzuk le a csónakot a kiszemelt hor­gászhelytől legalább 5—6 méterre. Nagyobb hibát el sem lehet képzelni, mint amikor a horgász a nádhoz köti a csónakot Ez még szélcsendes idő­ben is elzavarja a pontyokat, különösen ha hullámzó a víz. Vigyázzunk arra is, hogy a lehorgonyzáshoz minél kevesebb zajt üssünk, mert ha erre nem ügyelünk, akkor az ott tartózkodó pontycsapat leginkább helyet változtat, mi meg hiába áztatjuk a zsineget. Egy-egy helyen csak akkor tartsunk ki félóránál to­vább, ha a nádmozgásból azt tapasztaljuk, hogy a csapat még ott tartózkodik. Ha nincs kapás, próbálkozzunk más csalétekkel. Ha ekkor sem jelentkezik a ponty, akkor hiá­ba ülünk ott, mert a horgászhelyen tartózkodó pontycsa­­pat nem veszi fel a felkínált csalétket. Szórjunk be újabb marék kukoricát, arra számítva, hogy később esetleg még visszatérünk erre a helyre, és keressük fel a következőt. Ha kapásunk van, szórjunk be újra néhány szem kukori­cát, várjunk türelmesen, arra­­számítva, hogy a csapat még a horgászhelyen mozog. Ha nem látunk nádmozgást, s az úszónk is mozdulatlanul áll a helyén, keressük fel a harmadik helyet, és kezdjük a dolgot elölről. Megtörténik, hogy az első horogra akadt ponty vergődése elriasztja a csapatot. De az is előfordulhat, hogy az első helyen ma­radunk, mert a pontykapások „odaszögeznek” bennün­ket. A nádmozgás figyelése, különösen ha erőteljes, izgal­mas látvány. Sajnos a szél gyakran­­ annyira lengeti a nádast, hogy a ponty lassú, finom jelzését nem lehet ész­revenni. Ilyenkor tapasztalatainkra vagyunk utalva. Ke­ressük fel sorra a már jól bevált helyeket.­­Jó horgászhelyek a kisebb-nagyobb hínárfoltok. Ezek leginkább a nádas előtt húzódnak. A hínárosok kis tisz­tásai természetes horgászhelyek. Csak az a nehézség, hogy a horgot gyakran 10—15 méterre kell hajítani, hogy el­érjük a kívánt helyet. Ilyenkor legjobban az osztott sú­lyú szerelék felel meg. Mivel a dobótávolság nagyobb, módosítani kell a szerelésen. Nagyobb úszót kell válasz­tani, amely nem 3-4, hanem 6-7 sörétszemet is elbír. A legalsó ólom ez esetben 20—25 cm-re kerül a horog fölé, a többi meg föléje sokkal sűrűbben. Ilyen szerelékkel már el lehet érni a szükséges dobótávolságot, ugyanakkor meg­tartjuk az osztott súlyú felszerelésre jellemző érzékenysé­get. A hínárosok közötti horgászatnál sem kell állandóan ugyanazon a helyen üldögélni. Épp ellenkezőleg, kereső horgászattal találhatjuk meg a halat. A nádszél a hínárosok közötti pontyozáshoz elegendő egy középerős felszerelés: 3 méter körüli bot, peremfutó orsó és 35-ös, esetleg 40-es zsineg. Ha a ponty a hínárba rohan, onnan sokkal könnyebb kikényszeríteni, mintha a nádasba menekülni. Legjobban az úszós, felfektetős sze­relék válik be, de csak csendes sima vízen. Egyébként a nádasszéli, a hínárosok közötti pontyozás szereléke az osz­lott súlyozási­ úszós felszerelés.­­ Igen jó kilátások A szolunáris táblázat előrejelzése csütörtöktől csütör­tökig Az előttünk álló hétre a szolunáris t­áblázat jó és igen jó halfogást helyez kilátásba. Csütörtökön és pénteken jó fogást várhatunk. Szombaton, vasárban hétfőn, kedden, szerdán és csütörtökön igen jó halfogás esedékes. Ha a halaik étvágyára, ható többi tényező is olyan kedvezően alakul, mint ahogyan ?■ szolunáris tábláz­at mutatja, akkor a következő héten étrendünket jóízű friss halétellel gazdagíthatjuk. ___________________________________________/ 16

Next