Hétvége, 1985 (7. évfolyam, 260-309. szám)

1985-01-31 / 263. szám

HÁZI KERT A BIOKERTÉSZET ALAPANYAGA, A KOMPOSZT A komposzt hallatán általában csodálkozva kérdezik sokan: az meg mi fán terem?, vagy ha már valamit hal­lott is valaki róla, azon csodálkozik: mi szükség van azzal vesződni? Már­­korábbi írásaimban is foglalkoztam a kom­­posztkészítéssel, mint anyagtakarékos eljárással. Ezúttal nem térek ki részletesen magára a komp­oszt­nyerés folya­matára, csa­k néhány elvet vázolok. Ha valaki szereti a kertészetet, igyekszik a lehető leg­jobban megoldani a tápanyagkérdést. Erre a célra nagyon jól megfelel az istállótrágya meg a műtrágya használata. Az előbbiből egyre kevesebb van, és méregdrága, a másik amellett, hogy drága, bizonyos használat­­ny u­­án káros lehet a környezetre. Részint ezért kezd újból teret hódíta­ni a komposztkészítés, a biogazdálkodás szellemében. Tehát ha valaki, szereti a kertijét, szeretnie kell a környezetét meg a saját zsebét is. Ezért egy kicsit nagyobb fáradtság­gal és időráfordítással minden növényi eredetű hulladékot összegyűjt a komposztálógödörbe vagy a komposzttartályba. Mindjárt előrebocsátom, hogy a jó komposzt készítéseihez állati eredetű hulladékra is szükség van, ez lehet az istál­lótrágyától a tollig minden. Ha módunkban áll, legjobb zú­­zódarával összeoro­nl. Akikor nyerünk jó komposztot, ha jól átkeverjük, ha a szervesanyag tömege kellően nyirkos és ha átjárhatják a giliszták. Ezért jó erre a célra a már feneketlen vashordót felhasználni, melyet árnyékos, szélmentes helyre állítunk, közvetlenül a földre és állandóan takarunk. Erre a célra megfelel a néhány cm vastagságú földréteg vagy tönkre­ment zsákponyva, avagy elrongyolódott gyékényszőnyeg. Fontos a levegőztetés a kiszáradás veszélye nélkül! Ezért jó néhányszor át kell forgatni a tömeget, de utána mind­járt takarni. A komposztálás más­ik formája a talajtakarás növényi maradványokkal, magot még nem érlelt gyomokkal. Ez tu­lajdonképpen a természet, a lombahullató erdőik talaján vég­bemenő folyamat utánzása, melynek eredménye nemcsak a humuszállomány gazdagítása, hanem a nedvesség meg­őrzése, a gyomok és kártevők elleni védelem meg a talaj­élet megőrzése. B. Gy. kártól, vagy a régi hagyományhoz híven földdel, takarták a metszés szempontjából fontosnak tartott vesszőt. Ha a fagycsapról csak egy vesszőt neveltünk, akkor is sokkal könnyebb a­­tőke újranevelése, mint a fagycsap hiá­nyában. A vesszőt ugyanis tavaszra függőlegesen felkötjük, a kifakadó rügyek hajtásaiból egy, esetleg két, sőt a zöld­hajtások lekötözésével négy kart is kialakíthatunk még eb­ben az esztendőben, természetesen, ha a hajtások erőtelje­sen, jól fejlődnek. Ha a fagycsapról származó vessző rövid, akkor ajánlatosabb a zöldhajtásokból csak az alsó szintet kiképezni. Ha a fagycsapról két vesszőt neveltünk, akkor egy­idejűleg két törzset alakíthatunk ki két-két karral, és ezek­ről aránylag bőséges termést nyerhetünk. Ilyen esetben a tőke elviseli a nagyobb terhelést is, mivel a gyökérzest a fagyok ellenére rendszerint ép marad. A gyökér elfagyása kizárólag hótakaró nélküli rendkívül hideg teleken és fő­ként a saját gyökerén nevelt szőlőnél fordulhat elő, amire alig van példa. . . Ha nem hagytunk fagycsapot, a tőke alsó, hóival vé­dett részeiből, az alapi rügyekből, sárszemekből, illetve rejtett alvó rügyekből seprűszerűen törnek elő a hajtások. Ezek közül legajánlatosab­b az első évben a helyreállítás érdekében a legjobban fejlett négy hajtást meghagyni, a többit pedig eltávolítani, még abban az esetben is, ha csak két fejlett hajtásra van szükségünk. Az épen maradt gyö­kér táplálásához, ugyanis nagyobb lombozatra van szükség. A következő évben, ha két törzset és két kart akarunk nevelni­, a négy közül a két alkalmasabbat meghagyjuk, a felesleges­­másik kettőt pedig­­eltávolítjuk. A teke újraalakítása körültekintő, gondos munkát igé­nyel. A hajtások kötözésére külön gondot kell fordítani, mivel rendszerint buja növekedésűé,­ és könnyen letörnek. Ez főként az idősebb tőkerészekből előtörő hajtásokra vo­natkozik. Az elfagyott idős tőkerészeket fűrésszel kell visz­­szavágni, a nagyobb sebfelületet ajánlatos oltav­asszal be­kenni. CINDRIC Erzsébet agrármérnök Fagykár utáni tennivalók a szőlőben Az idei kemény tél, a helyenként mínusz 25 ° C alá süllyedt, szokatlanul tartós alacsony hőmérséklet minden bizonnyal nagy kárt tett a vajdasági szőlősökben, elsősor­ban az észak-bácskai homokvidéken és a Tisza mellékén, mivel itt volt a leghidegebb, viszont vékonyabb hótakaró képződött, mint a Szerélmségben és Versec környékén. Amíg a hajtások fagyosak, nem észlelhető a károsodás, de a fagy felengedése után, vagy ha a levágott vesszőt né­hány napig meleg helyen tartjuk. innekmintatkoznuuk a fagy következményei. Ha részletesen akarunk tájékozódni a hely­zetről, legjobb a vessző aljától felfelé indulva keresztül­metszem a rügyeket. Ha a rügy közepe zöld, ez azt jelenti, hogy nem érte károsodás, viszont ha megbámult, akkor a rügy kifagyott. Találhatunk olyan rügyet is, amelyben a központi, legfejlettebb rügy kifagyott ugyan, de körülötte akad ép, zöld színű másodrendű rügy, amelyből tavaszra fejlődhet hajtás. Igen fontos a helyzet a pontos ismerete, hiszen ettől függ, hogy tavaszra mihez fogunk a károsodott szőlőskertben. Erős fagykár után azok vannak a legjobb helyzetben, akik a biztonság kedvéért a magas művelésű kordonkáros szőlőben vagy lugasban is hagytak fagy­csapot, biztosító­­csapot (a talajfelszín közelében két világos rügyre vissza­vágott vessző­­­csap) melyet a hóréteg megvédett a fagy­ Rovatvezető: Bosznai Győző A DÍSZNÖVÉNYEK betegségei ÉS KÁRTEVŐI (2.) Afrikai ibolya A lisztharmat a Hévér színén finom fehéres bevonat alakjában jelentkezik, hatására a levél megbámul. A be­tegség a virágszáron is előfordul. Terjedésének a meleg, párás környezet kedvez. Védekezésre Benomil O,OS'Vo, Afu­­gan 0,01%, Nimrod 0,03% oldatát használjuk 10—15 na­ponként. Csökkenteni kell a levegő páratartalmát és a hőmérsékletet. A szürkerothadás a levélnyeleket, a leveleket és a virágot is megtámadja. A levélnyelek fertőzése gyakran a levelek és a virágcserép érintkezési felületén kezdődik ahol a sérülések, valamint a sajátságos mikroklimatikus viszonyok mi­iatt kedvező körülmények jönnek létre a fer­tőzésre. Hatásos védelmet nyújt a Benomil 0,05% és Derosa 1 0,05°/o, Su­milex 0,05%. Kezelés hiányában a fiatal leve­lek eltorzulnak, a növény elmarad a fejlődésben, hervad­ni kezd és elpusztul. Matykó Vilmos

Next