Heves Megyei Építők Lapja, 1982 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1982-05-01 / 3. szám

1982. május — júniusÉPÍTŐK LAPJA 1. Amit tudni kell A gazdálkodásunkról Szeretném eloszlatni azt a sokakban meglévő tévhitet, miszerint a gazdálkodás a pénzügyi és a számviteli terüle­ten dolgozók feladata. Mindenekelőtt tisztázni kell, hogy a vállalati gazdálkodás közös feladat, és ezen belül a mű­szakiak szerepe igen jelentős. A vállalat önálló gazdálkodó egység, amely a végzett munka árbevételéből fedezi a kiadásait és ezen túlmenően rendeznie kell az állammal szembeni kötelezettségeit is. Ennek a gazdálkodásnak alapvetően két oldala van. Egy­részt biztosítani kell azt, hogy a vállalkozásnál, műszaki előkészítésnél a munkára vonatkozóan minden elvégzendő mennyiség és egységár szerepeljen a költségvetésben. Olyan munkákra vállalkozunk, amelyet a vállalat gazdaságosan tud végezni. Úgy ütemezzük a munkát, hogy rövid átfutási idővel megvalósuljon, mivel az elhúzódó létesítmények vesz­teségesek. A létesítmény-struktúra és a technológiák alkal­mazkodjanak a vállalat technikai és szakmai összetételéhez. A másik terület a kivitelezés, a létesítmények konkrét megvalósítása. Itt arra kell törekedni, hogy a költségvetés­ben és a tervben szereplő műszaki feladatot az elvárt mi­nőségben minél kisebb ráfordítással oldja meg a termelő­­szervezet. A kivitelezési költségek tulajdonképpen három részre tagolódnak: — munkahelyen felmerült költségek, — építésvezetőségi általános költségek, — központi általános költségek. Részletesebben a munkahelyi költségekkel foglalkozom, amelyek a konkrét létesítményhez kapcsolódnak, ezek a munkahelyen felmerült — munkaszámra könyvelt — költ­ségek. Ez a legjelentősebb tényező és ezzel kell a legtöbbet foglalkozni. Minden munkahelynek — létesítménynek — külön munkaszáma van. Erre a munkaszámra könyvelik a létesítménnyel kapcsolatos közvetlen anyagköltséget, a fu­varköltséget, a bérköltséget, a bér­járulékot, gépköltséget. Az előzőekből egyértelműen következik, hogy nagyon fon­tos a reális költségmegítélés miatt az, hogy a létesítményt csak a ténylegesen felmerült költségek terheljék. A létesít­mények elszámolása folyamatosan havonta történik, ezért az sem mindegy, hogy a felmerült költséget mikor terhel­jük a munkahelyre. Havonta minden létesítményről terme­lésjelentés készül — folyamatosan végzett felmérések alap­ján — és a költségeket is havonta kell terhelni. Sajnos előfordul, hogy a termelésjelentésben szerepel a jelentős volumenű termelés, de anyagfelhasználás és egyéb költségek nem jelentkeznek. Ez nyilvánvalóan hibás elszá­molást jelent. Feltételezem, hogy minden illetékes vezető legjobb tudása szerint végzi az elszámolást szándékos „ma­nipulációt” nem csinál, így ha az előzőekben leírt „hibás” elszámolás érkezik a munkahelyről, meg kell vizsgálni az illető vezető szakmai felkészültségét, alkalmasságát. Sajnos néhány esebben olyan is előfordul, hogy a tételes felmérés nem a ténylegesen elvégzett munkát tartalmazza. Az ilyen elszámolásnak beláthatatlan következményei vannak, ezért minden illetékest óva intek az ilyen jellegű hibák elkerülé­sére. A munkaszámra terhelik még az úgynevezett építésveze­tőségi (üzemi) általános költséget is. A munkahelyen így felmerült költség és a számlában térülő árbevétel külön­bözete a fedezeti hányad. Ennek nagyságrendje az egyes szakmáktól függően 10—25 százalék. Ez a fedezeti hányad nyújt fedezetet a központi általános költségekre és az eset­legesen képződő nyereségre. Az előzőekből belátható, hogy a munkahelyen gazdálkodnak a költségek 75—90 százaléká­val és ott dől el, hogy a létesítmény veszteséges vagy nye­reséges lesz-e. A jelenlegi szigorú nemzetközi és népgazdasági környe­zetben fokozott figyelmet kell fordítanunk a vállalat gaz­dálkodására, annál is inkább, mivel az elmúlt két évet igen jelentős veszteséggel zártuk. A közelmúltban jóváhagyott és bevezetés alatt levő változtatások során a gazdálkodás ellenőrzésére fokozott figyelmet fordítottunk és a vonatko­zó rendelkezések megszegőivel szemben kénytelenek leszünk szigorú felelősségrevonást foganatosítani. Ha az ellenőrzé­sek az illetékes vezetőknél szakmai felkészültségbeli hiá­nyosságokat állapítanak meg, élni fogunk az alkalmatlan­ság miatti felmentés lehetőségével. Természetese­n nem az a célunk, hogy a vezetőket leváltsuk hanem a vállalati gaz­dálkodás fegyelem szigorításától reméljük­­— többek között — gazdasági eredményeink javulását. Az előzőekben csak a felmerült költségek helyes terhelésével foglalkoztam, de legalább olyan fontos a költségtényezőkön belüli gazdálko­dás, amelyről a lap következő számában írok majd. Márton József műszaki igazgatóhelyettes Kiváló festők Gyöngyösön dolgoznak a Petőfi Sándor festő szocia­lista brigád tagjai. Majzik Sándor vezetésével sorrend­ben a negyedik alkalommal nyerték el a szocialista bri­gád cím arany fokozatát. Náluk a jó minőségű mun­ka brigádkövetelmény. Lehotai Sándor és Harsányi Ti­bor munka közben Az idősebb, ta­pasztaltabb festőktől tanul­ták meg szak­májuk forté­lyait a fiata­labbak, Papp Ferenc és Fü­­leki János. (Fotó: Mika) Szóvá tesszük Büszkén újságoljuk, hogy brigádjaink társadalmi mun­kája eredményeképpen évről évre szépül, gazdagodik vál­lalatunk sóstói üdülője. A gyöngyösi gondnokság arany­koszorús szocialista brigád­jának, az ipari főüzem asz­talosainak, a festőknek, a kőműveseknek és másoknak nagy részük van abban, hogy az üdülőhely vonzó lett azok számára is, akik korábban idegenkedtek tőle. Tavaly például már annyian szeret­tek volna pihenni a kedvelt üdülőben, hogy akiknek ez helyhiány miatt nem sike­rült, csak azzal vigasztalhat­ták magukat, hogy talán majd az idén ... Annál érthetetlenebb, hogy az idei évben — nemcsak főszezonban — „zárva van” a sóstói üdülő a Heves me­gyei Állami Építőipari Válla­lat dolgozói előtt. Mint arról tudomást szereztünk , a szak­­szervezeti bizottság foglalta le a szobákat csereüdültetés miatt. Tehát arról van szó, hogy a vendéglátásért cse­rébe mi is üdülhetünk Szé­kesfehérvárott, a Balatonon, vagy másutt. Dolgozóink joggal kérdezik : vajon miért kellett mind a 11 szobát, az egész üdülőt a vendégek rendelkezésére bo­­csájtani? Miért nem üdül­hetnek Sástón azok a brigá­dok és családjaik, akik ál­dozatos munkával, szabad­idejükben csinosították a vállalati üdülőt? A Mátra a kirándulók paradicsoma, a megnövekedett szabadidő az eddiginél is jobban vonzza dolgozóinkat­ a kedvezménye­sen igénybe vehető sóstói üdülőbe. Hiszen sokunknak nem telik költséges szórako­zásra, nyaralásra. — mi — Nem panaszkodnak Kiutat keresnek a gondokból A közelmúltban termelési tanácskozásokat tartottak a vállalat egész területén. Meg­vitatták a gazdálkodás el­múlt évi gondjait, a jelen tennivalóit, a szocialista bri­gádmozgalom helyzetét. A munkaértekezletek a legtöbb helyen a témához illő ko­molysággal, a résztvevők ak­tivitása mellett zajlottak le. Az előadók ismertették vál­lalatunk irányításában bekö­vetkezett változásokat, ele­mezték az üzemek, illetve az építésvezetőségek tervlema­radásának okait, a hozzászó­lók viszont újabb adalékok­kal egészítették ki a gondo­kat. Az igazat megvallva, ezeken a tanácskozásokon az volt az érzésünk, hogy ten­gernyi a vállalat nehézsége, a talpraálláshoz csoda kell... Még szerencse, hogy a kevés kivételek azt igazolják, hogy vannak azért olyan termelő­­egységek is, ahol megtalál­ták a kiutat a gondokból, a tanácskozáson vállalatunk je­lenlegi gazdaságpolitikája mellett tették le a garast. Ezeken a helyeken aztán a dolgozók sem fukarkodtak — a hibák ostorozása mellett — a jobbító ötletekkel, ja­vaslatokkal. Az alábbiakban néhány pozitív példát jegyez­tünk fel annak igazolására, hogy nemcsak panaszolni kell a hiányosságokat, ha­nem előrelátó igyekezettel, a közösség bevonásával meg lehet , és kell teremteni az eredményes munkavégzés feltételeit. Az egri csőszerelő- és villanyszerelő-üzem tanács­kozásán zsúfolásig megtelt az északi lakótelep építkezé­sének ebédlőhelyisége. Koncz Zoltán szerelőipari főüzem­vezető vázolta igen határo­zottan vállalatunk erőfeszí­téseit a gazdálkodás megjaví­tására. A fő hangsúlyt a fe­gyelmezett munkavégzésre, a munkatermelékenység fo­kozására, a gazdaságosságra helyezte. Ha ezeket a köve­telményeket a főüzem kol­lektívája teljesíti, akkor vas­tagabb lesz a boríték. Vál­lalatunk erkölcsi hitelét csak úgy tudjuk helyreállítani — állapította meg —, ha léte­sítményeinket a tervezett határidőre, az előirányzott költségszinten belül, jó mi­nőségben adjuk át. A felszólalók helyesléssel fogadták a főüzemvezető szavait, és arról biztosították a vállalatvezetést, hogy amennyiben anyag és mun­katerület biztosítva lesz számukra, úgy a rájuk bízott munkát becsülettel elvégzik. De mondhatunk más pél­dát is arra vonatkozóan, hogy dolgozóink öntudato­­sabb része megértette válla­latunk gondjait, és késznek mutatkozik arra, hogy meg­felelő irányítással megoldja azokat. Szalai Gábor az ipari főüzem munkása­társai ne­vében jelentette ki: egyetért a munkafegyelem megszigo­rításával. Az üzemvezetés ellenőrizte gyakrabban a munkakezdést és a befeje­zést, ebben segítségükre lesznek maguk a dolgozók is. A gyöngyösi csőszerelő­üzem teljesítette idei első negyedéves termelési tervét. Az év hátralevő részében azonban sok még a tenni­való. Erről beszélt a terme­lési tanácskozáson Képe Ist­ván üzemvezető, aki részle­tesen elemezte a továbbha­ladásukat akadályozó gon­dokat, de megjelölte az ered­ményes munkavégzés feltéte­leit is. A csőszerelőüzem feladatai között nem kisebb munkák elvégzése áll, mint a kispesti 328., 329. jelű épü­let, a gyöngyösi oktatási központ, a visontai távveze­ték építésének szerelése. Gondot okoz azonban, hogy késnek a munkaterület át­adásával, hiányos az anyag­­ellátás, előfordul, hogy egyes anyagféleségek csak több hó­napos késéssel érkeznek a munkahelyre. Az építkezése­ken nincs mindenütt raktár, csőkert, bajok vannak a kis­gépek javítása körül. Ezeket a hiányosságokat csak az érintett szervezetek segítsé­gével oldhatják meg. Az üzem vezetése nem tétlenkedik és legyűri a gon­dokat. Szervezési intézkedé­sekkel, a partneri kapcsolat kiszélesítésével, illetve a munkafegyelem megszilárdí­tásával mégis csak azon vannak, hogy 36 millió fo­rint értékű termelési tervü­ket teljesítsék. A termelési tanácskozás résztvevői egyet­értettek az üzemi vezetés törekvésével, a tervek meg­valósítása végett. Képe Ist­ván üzemvezető szerint nagy szükség van a csőszerelő­ipari munkák előre üteme­zésére, komplex tervezésére. Ugyanakkor gondot fordíta­nak a brigádok versenyfelté­teleinek megteremtésére, hi­szen csak ebben az esetben érhetnek el eredményeket az­ anyagtakarékosság, a tár­sadalmi tulajdon terén. Fon­tosnak tartják továbbá az elvégzett munkáik gondos felmérését és számlázását, az anyagkészlettel való ra­cionális gazdálkodást. Ha megvalósítják a fen­tieket, még kevesebb lesz a gond a csőszerelőüzemben. — is — Sokan furcsának találják a címben szereplő kérdést, de néhány munkahelyen járva sajnos bennem is fel­merült néhányszor. Azt gondolná az ember, hogy annak a művezetőnek, akinek egyetlen létesítmé­nyért kell felelnie két-három éven keresztül, biztosan minden azzal kapcsolatos adat, információ a fejében van és gazdája a munka­­kahelynek. Ez sajnos nem így van, és ez igen komoly gond. Szeretném, ha ez az írás hozzásegítené az illeté­keseket a közvetlen terme­lésirányítás néhány meglévő hiányosságainak kiküszöbö­léséhez. A munkahely veze­tője — a művezető — a munkaterület átvételétől kez­dődően a hiánypótlási mun­kák befejezéséig a munka­helyen tartózkodik. Felelős a létesítmény terv szerinti jó minőségben történő — a vállalat számára — gazda­ságos megvalósításáért. A kivitelezés kezdetekor és folyamatosan tanulmányozza a tervet, a költségvetést egyezteti a rajzokkal és elmé­leti felkészültsége, szakmai gyakorlata alapján vezeti, irányítja a kivitelezést. Ki kell hangsúlyoznom, hogy rendkívül fontos az, hogy a művezető jól végezze a mun­káját. Lényeges, hogy a fel­merült műszaki és egyéb problémákat gyorsan és meg­nyugtatóan el tudja hárítani. Példamutató munkájával, magatartásával elősegítse a munkahelyi fegyelem meg­szilárdítását. Nagyon fontos, hogy jól informált legyen. Ismerje a létesítmény fon­tosabb adatait, amelyek vé­leményem szerint az alábbi­ak: — a létesítmény szerződés szerinti megnevezése; szer­ződés szerinti bekerülési költség; bejezési határidő; a tárgyhónapig bejelentett ter­melés; a leszámlázott árbe­vétel; az esedékes szakasz­­számla műszaki tartalma és árbevételi lehetősége; a tárgyhavi felhasznált anyag értéke; a tárgyhavi kifizetett bér összege; az esetleges szerződésmódosítás tartalma; ütemterv és alvállalkozói szerződés szerinti részhatár­idők, munkaterület biztosí­tási kötelezettség; negyed­évenként az elért eredmény, fedezeti hányad; anyagbe­szerzési, esetleg tervmódosí­tási problémák. A felsorolás természetesen a teljesség igénye nélküli, de azt hiszem, a munkahelyi ellenőrzést végzők elégedettek lennének, ha a művezető a felsorolt ismeretekkel ren­delkezne. Hozzá kell tennem, hogy nemcsak információval kell rendelkeznie, hanem ak­tívan közreműködni az ada­tok naprakész aktualizálá­sában. Néhány munkahelyen ta­pasztaltam, hogy a művezető elsőként érkezik a munka­helyre és valóban jó gazda­ként kezeli a létesítményt. A brigádvezetők megérkezé­sekor megbeszélik az aznapi feladatot, elvégzik a dolgo­zók létszámellenőrzését — siktatását —, minden rész­területen ellenőrzi a munka beindulását. Ezek után van idő adminisztrációs ügyek intézésére. A munkanap le­teltével újra létszámellenőr­zés és felkészülés a követke­ző napi feladatokra. Nagyon lényeges, hogy a dolgozók érezzék a művezető jelenlé­tét. Kapjanak eligazítást a műszaki megoldásokra, kap­janak véleményt az elvég­zett munka mennyiségére és minőségére. Közösen te­remtsék meg a végzendő munka feltételeit. Az olyan munkahelyen, ahol így ala­kul ki a kapcsolat a műve­zető és a dolgozó között, al­kotó a légkör. Itt könnyű mozgósítani az átmenetileg megnövekedő feladatok el­végzésére a kollektívát. Az a véleményem, hogy a munkások döntő többsége szereti a fegyelmet és a munkát. Ha látják a jó szervezést, a biztosított munkafeltételeket, nem kell külön-külön noszogatná őket a munkára. Nagyon szeret­ném, ha egyre több munka­helyen ilyen alkotó légkör­­rel és a munkaterületet jó gazda módjára megbecsülő művezetővel találkoznék. Vállalatunkkal szemben igen magas követelményeket támasztanak a felügyeleti szervek és a partnerek, ezért kénytelenek vagyunk a munkahelyi vezetőkkel szemben is az eddiginél ma­gasabb követelményeket tá­­mas­ztani. Mivel szigorúbbak lettek a gazdálkodási felté­telek, ezért azoktól a mun­katársaktól, akik a megnö­vekedett feladatokat nem tudják vagy nem akarják jól ellátni, kénytelenek le­szünk megválni. Azoknál viszont, akik elősegítik a nyereséges gazdálkodást, él­ni fogunk a fokozottabb erkölcsi és anyagi elisme­réssel. Mindenki számára azonos feltételek vannak, ezért remélem, hogy inkább dicsérni és premizálni kell majd, mint­sem fegyelmez­ni. (M. J.) Ki a munkahely gazdája...? Apukák is... A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat brigád­jai — a Bereczky Bertalan vezette Bokányi Dezső és a Kormos Tibor vezette Au­gusztus 20. — is csatlakoz­tak ahhoz a felhíváshoz, amelynek során az „Anyu­kák vállalták” mozgalom ke­retében a megyeszékhely szocialista brigádjai segítsé­get nyújtanak az egri kórház gyermekosztályának rend­­behozatalában. Az építő apu­kák is szívesen végeznek társadalmi munkát az egész­ségügyi intézményben.

Next