Heves Megyei Építők Lapja, 1982 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1982-05-01 / 3. szám
1982. május — júniusÉPÍTŐK LAPJA 1. Amit tudni kell A gazdálkodásunkról Szeretném eloszlatni azt a sokakban meglévő tévhitet, miszerint a gazdálkodás a pénzügyi és a számviteli területen dolgozók feladata. Mindenekelőtt tisztázni kell, hogy a vállalati gazdálkodás közös feladat, és ezen belül a műszakiak szerepe igen jelentős. A vállalat önálló gazdálkodó egység, amely a végzett munka árbevételéből fedezi a kiadásait és ezen túlmenően rendeznie kell az állammal szembeni kötelezettségeit is. Ennek a gazdálkodásnak alapvetően két oldala van. Egyrészt biztosítani kell azt, hogy a vállalkozásnál, műszaki előkészítésnél a munkára vonatkozóan minden elvégzendő mennyiség és egységár szerepeljen a költségvetésben. Olyan munkákra vállalkozunk, amelyet a vállalat gazdaságosan tud végezni. Úgy ütemezzük a munkát, hogy rövid átfutási idővel megvalósuljon, mivel az elhúzódó létesítmények veszteségesek. A létesítmény-struktúra és a technológiák alkalmazkodjanak a vállalat technikai és szakmai összetételéhez. A másik terület a kivitelezés, a létesítmények konkrét megvalósítása. Itt arra kell törekedni, hogy a költségvetésben és a tervben szereplő műszaki feladatot az elvárt minőségben minél kisebb ráfordítással oldja meg a termelőszervezet. A kivitelezési költségek tulajdonképpen három részre tagolódnak: — munkahelyen felmerült költségek, — építésvezetőségi általános költségek, — központi általános költségek. Részletesebben a munkahelyi költségekkel foglalkozom, amelyek a konkrét létesítményhez kapcsolódnak, ezek a munkahelyen felmerült — munkaszámra könyvelt — költségek. Ez a legjelentősebb tényező és ezzel kell a legtöbbet foglalkozni. Minden munkahelynek — létesítménynek — külön munkaszáma van. Erre a munkaszámra könyvelik a létesítménnyel kapcsolatos közvetlen anyagköltséget, a fuvarköltséget, a bérköltséget, a bérjárulékot, gépköltséget. Az előzőekből egyértelműen következik, hogy nagyon fontos a reális költségmegítélés miatt az, hogy a létesítményt csak a ténylegesen felmerült költségek terheljék. A létesítmények elszámolása folyamatosan havonta történik, ezért az sem mindegy, hogy a felmerült költséget mikor terheljük a munkahelyre. Havonta minden létesítményről termelésjelentés készül — folyamatosan végzett felmérések alapján — és a költségeket is havonta kell terhelni. Sajnos előfordul, hogy a termelésjelentésben szerepel a jelentős volumenű termelés, de anyagfelhasználás és egyéb költségek nem jelentkeznek. Ez nyilvánvalóan hibás elszámolást jelent. Feltételezem, hogy minden illetékes vezető legjobb tudása szerint végzi az elszámolást szándékos „manipulációt” nem csinál, így ha az előzőekben leírt „hibás” elszámolás érkezik a munkahelyről, meg kell vizsgálni az illető vezető szakmai felkészültségét, alkalmasságát. Sajnos néhány esebben olyan is előfordul, hogy a tételes felmérés nem a ténylegesen elvégzett munkát tartalmazza. Az ilyen elszámolásnak beláthatatlan következményei vannak, ezért minden illetékest óva intek az ilyen jellegű hibák elkerülésére. A munkaszámra terhelik még az úgynevezett építésvezetőségi (üzemi) általános költséget is. A munkahelyen így felmerült költség és a számlában térülő árbevétel különbözete a fedezeti hányad. Ennek nagyságrendje az egyes szakmáktól függően 10—25 százalék. Ez a fedezeti hányad nyújt fedezetet a központi általános költségekre és az esetlegesen képződő nyereségre. Az előzőekből belátható, hogy a munkahelyen gazdálkodnak a költségek 75—90 százalékával és ott dől el, hogy a létesítmény veszteséges vagy nyereséges lesz-e. A jelenlegi szigorú nemzetközi és népgazdasági környezetben fokozott figyelmet kell fordítanunk a vállalat gazdálkodására, annál is inkább, mivel az elmúlt két évet igen jelentős veszteséggel zártuk. A közelmúltban jóváhagyott és bevezetés alatt levő változtatások során a gazdálkodás ellenőrzésére fokozott figyelmet fordítottunk és a vonatkozó rendelkezések megszegőivel szemben kénytelenek leszünk szigorú felelősségrevonást foganatosítani. Ha az ellenőrzések az illetékes vezetőknél szakmai felkészültségbeli hiányosságokat állapítanak meg, élni fogunk az alkalmatlanság miatti felmentés lehetőségével. Természetesen nem az a célunk, hogy a vezetőket leváltsuk hanem a vállalati gazdálkodás fegyelem szigorításától reméljük— többek között — gazdasági eredményeink javulását. Az előzőekben csak a felmerült költségek helyes terhelésével foglalkoztam, de legalább olyan fontos a költségtényezőkön belüli gazdálkodás, amelyről a lap következő számában írok majd. Márton József műszaki igazgatóhelyettes Kiváló festők Gyöngyösön dolgoznak a Petőfi Sándor festő szocialista brigád tagjai. Majzik Sándor vezetésével sorrendben a negyedik alkalommal nyerték el a szocialista brigád cím arany fokozatát. Náluk a jó minőségű munka brigádkövetelmény. Lehotai Sándor és Harsányi Tibor munka közben Az idősebb, tapasztaltabb festőktől tanulták meg szakmájuk fortélyait a fiatalabbak, Papp Ferenc és Füleki János. (Fotó: Mika) Szóvá tesszük Büszkén újságoljuk, hogy brigádjaink társadalmi munkája eredményeképpen évről évre szépül, gazdagodik vállalatunk sóstói üdülője. A gyöngyösi gondnokság aranykoszorús szocialista brigádjának, az ipari főüzem asztalosainak, a festőknek, a kőműveseknek és másoknak nagy részük van abban, hogy az üdülőhely vonzó lett azok számára is, akik korábban idegenkedtek tőle. Tavaly például már annyian szerettek volna pihenni a kedvelt üdülőben, hogy akiknek ez helyhiány miatt nem sikerült, csak azzal vigasztalhatták magukat, hogy talán majd az idén ... Annál érthetetlenebb, hogy az idei évben — nemcsak főszezonban — „zárva van” a sóstói üdülő a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói előtt. Mint arról tudomást szereztünk , a szakszervezeti bizottság foglalta le a szobákat csereüdültetés miatt. Tehát arról van szó, hogy a vendéglátásért cserébe mi is üdülhetünk Székesfehérvárott, a Balatonon, vagy másutt. Dolgozóink joggal kérdezik : vajon miért kellett mind a 11 szobát, az egész üdülőt a vendégek rendelkezésére bocsájtani? Miért nem üdülhetnek Sástón azok a brigádok és családjaik, akik áldozatos munkával, szabadidejükben csinosították a vállalati üdülőt? A Mátra a kirándulók paradicsoma, a megnövekedett szabadidő az eddiginél is jobban vonzza dolgozóinkat a kedvezményesen igénybe vehető sóstói üdülőbe. Hiszen sokunknak nem telik költséges szórakozásra, nyaralásra. — mi — Nem panaszkodnak Kiutat keresnek a gondokból A közelmúltban termelési tanácskozásokat tartottak a vállalat egész területén. Megvitatták a gazdálkodás elmúlt évi gondjait, a jelen tennivalóit, a szocialista brigádmozgalom helyzetét. A munkaértekezletek a legtöbb helyen a témához illő komolysággal, a résztvevők aktivitása mellett zajlottak le. Az előadók ismertették vállalatunk irányításában bekövetkezett változásokat, elemezték az üzemek, illetve az építésvezetőségek tervlemaradásának okait, a hozzászólók viszont újabb adalékokkal egészítették ki a gondokat. Az igazat megvallva, ezeken a tanácskozásokon az volt az érzésünk, hogy tengernyi a vállalat nehézsége, a talpraálláshoz csoda kell... Még szerencse, hogy a kevés kivételek azt igazolják, hogy vannak azért olyan termelőegységek is, ahol megtalálták a kiutat a gondokból, a tanácskozáson vállalatunk jelenlegi gazdaságpolitikája mellett tették le a garast. Ezeken a helyeken aztán a dolgozók sem fukarkodtak — a hibák ostorozása mellett — a jobbító ötletekkel, javaslatokkal. Az alábbiakban néhány pozitív példát jegyeztünk fel annak igazolására, hogy nemcsak panaszolni kell a hiányosságokat, hanem előrelátó igyekezettel, a közösség bevonásával meg lehet , és kell teremteni az eredményes munkavégzés feltételeit. Az egri csőszerelő- és villanyszerelő-üzem tanácskozásán zsúfolásig megtelt az északi lakótelep építkezésének ebédlőhelyisége. Koncz Zoltán szerelőipari főüzemvezető vázolta igen határozottan vállalatunk erőfeszítéseit a gazdálkodás megjavítására. A fő hangsúlyt a fegyelmezett munkavégzésre, a munkatermelékenység fokozására, a gazdaságosságra helyezte. Ha ezeket a követelményeket a főüzem kollektívája teljesíti, akkor vastagabb lesz a boríték. Vállalatunk erkölcsi hitelét csak úgy tudjuk helyreállítani — állapította meg —, ha létesítményeinket a tervezett határidőre, az előirányzott költségszinten belül, jó minőségben adjuk át. A felszólalók helyesléssel fogadták a főüzemvezető szavait, és arról biztosították a vállalatvezetést, hogy amennyiben anyag és munkaterület biztosítva lesz számukra, úgy a rájuk bízott munkát becsülettel elvégzik. De mondhatunk más példát is arra vonatkozóan, hogy dolgozóink öntudatosabb része megértette vállalatunk gondjait, és késznek mutatkozik arra, hogy megfelelő irányítással megoldja azokat. Szalai Gábor az ipari főüzem munkásatársai nevében jelentette ki: egyetért a munkafegyelem megszigorításával. Az üzemvezetés ellenőrizte gyakrabban a munkakezdést és a befejezést, ebben segítségükre lesznek maguk a dolgozók is. A gyöngyösi csőszerelőüzem teljesítette idei első negyedéves termelési tervét. Az év hátralevő részében azonban sok még a tennivaló. Erről beszélt a termelési tanácskozáson Képe István üzemvezető, aki részletesen elemezte a továbbhaladásukat akadályozó gondokat, de megjelölte az eredményes munkavégzés feltételeit is. A csőszerelőüzem feladatai között nem kisebb munkák elvégzése áll, mint a kispesti 328., 329. jelű épület, a gyöngyösi oktatási központ, a visontai távvezeték építésének szerelése. Gondot okoz azonban, hogy késnek a munkaterület átadásával, hiányos az anyagellátás, előfordul, hogy egyes anyagféleségek csak több hónapos késéssel érkeznek a munkahelyre. Az építkezéseken nincs mindenütt raktár, csőkert, bajok vannak a kisgépek javítása körül. Ezeket a hiányosságokat csak az érintett szervezetek segítségével oldhatják meg. Az üzem vezetése nem tétlenkedik és legyűri a gondokat. Szervezési intézkedésekkel, a partneri kapcsolat kiszélesítésével, illetve a munkafegyelem megszilárdításával mégis csak azon vannak, hogy 36 millió forint értékű termelési tervüket teljesítsék. A termelési tanácskozás résztvevői egyetértettek az üzemi vezetés törekvésével, a tervek megvalósítása végett. Képe István üzemvezető szerint nagy szükség van a csőszerelőipari munkák előre ütemezésére, komplex tervezésére. Ugyanakkor gondot fordítanak a brigádok versenyfeltételeinek megteremtésére, hiszen csak ebben az esetben érhetnek el eredményeket az anyagtakarékosság, a társadalmi tulajdon terén. Fontosnak tartják továbbá az elvégzett munkáik gondos felmérését és számlázását, az anyagkészlettel való racionális gazdálkodást. Ha megvalósítják a fentieket, még kevesebb lesz a gond a csőszerelőüzemben. — is — Sokan furcsának találják a címben szereplő kérdést, de néhány munkahelyen járva sajnos bennem is felmerült néhányszor. Azt gondolná az ember, hogy annak a művezetőnek, akinek egyetlen létesítményért kell felelnie két-három éven keresztül, biztosan minden azzal kapcsolatos adat, információ a fejében van és gazdája a munkakahelynek. Ez sajnos nem így van, és ez igen komoly gond. Szeretném, ha ez az írás hozzásegítené az illetékeseket a közvetlen termelésirányítás néhány meglévő hiányosságainak kiküszöböléséhez. A munkahely vezetője — a művezető — a munkaterület átvételétől kezdődően a hiánypótlási munkák befejezéséig a munkahelyen tartózkodik. Felelős a létesítmény terv szerinti jó minőségben történő — a vállalat számára — gazdaságos megvalósításáért. A kivitelezés kezdetekor és folyamatosan tanulmányozza a tervet, a költségvetést egyezteti a rajzokkal és elméleti felkészültsége, szakmai gyakorlata alapján vezeti, irányítja a kivitelezést. Ki kell hangsúlyoznom, hogy rendkívül fontos az, hogy a művezető jól végezze a munkáját. Lényeges, hogy a felmerült műszaki és egyéb problémákat gyorsan és megnyugtatóan el tudja hárítani. Példamutató munkájával, magatartásával elősegítse a munkahelyi fegyelem megszilárdítását. Nagyon fontos, hogy jól informált legyen. Ismerje a létesítmény fontosabb adatait, amelyek véleményem szerint az alábbiak: — a létesítmény szerződés szerinti megnevezése; szerződés szerinti bekerülési költség; bejezési határidő; a tárgyhónapig bejelentett termelés; a leszámlázott árbevétel; az esedékes szakaszszámla műszaki tartalma és árbevételi lehetősége; a tárgyhavi felhasznált anyag értéke; a tárgyhavi kifizetett bér összege; az esetleges szerződésmódosítás tartalma; ütemterv és alvállalkozói szerződés szerinti részhatáridők, munkaterület biztosítási kötelezettség; negyedévenként az elért eredmény, fedezeti hányad; anyagbeszerzési, esetleg tervmódosítási problémák. A felsorolás természetesen a teljesség igénye nélküli, de azt hiszem, a munkahelyi ellenőrzést végzők elégedettek lennének, ha a művezető a felsorolt ismeretekkel rendelkezne. Hozzá kell tennem, hogy nemcsak információval kell rendelkeznie, hanem aktívan közreműködni az adatok naprakész aktualizálásában. Néhány munkahelyen tapasztaltam, hogy a művezető elsőként érkezik a munkahelyre és valóban jó gazdaként kezeli a létesítményt. A brigádvezetők megérkezésekor megbeszélik az aznapi feladatot, elvégzik a dolgozók létszámellenőrzését — siktatását —, minden részterületen ellenőrzi a munka beindulását. Ezek után van idő adminisztrációs ügyek intézésére. A munkanap leteltével újra létszámellenőrzés és felkészülés a következő napi feladatokra. Nagyon lényeges, hogy a dolgozók érezzék a művezető jelenlétét. Kapjanak eligazítást a műszaki megoldásokra, kapjanak véleményt az elvégzett munka mennyiségére és minőségére. Közösen teremtsék meg a végzendő munka feltételeit. Az olyan munkahelyen, ahol így alakul ki a kapcsolat a művezető és a dolgozó között, alkotó a légkör. Itt könnyű mozgósítani az átmenetileg megnövekedő feladatok elvégzésére a kollektívát. Az a véleményem, hogy a munkások döntő többsége szereti a fegyelmet és a munkát. Ha látják a jó szervezést, a biztosított munkafeltételeket, nem kell külön-külön noszogatná őket a munkára. Nagyon szeretném, ha egyre több munkahelyen ilyen alkotó légkörrel és a munkaterületet jó gazda módjára megbecsülő művezetővel találkoznék. Vállalatunkkal szemben igen magas követelményeket támasztanak a felügyeleti szervek és a partnerek, ezért kénytelenek vagyunk a munkahelyi vezetőkkel szemben is az eddiginél magasabb követelményeket támasztani. Mivel szigorúbbak lettek a gazdálkodási feltételek, ezért azoktól a munkatársaktól, akik a megnövekedett feladatokat nem tudják vagy nem akarják jól ellátni, kénytelenek leszünk megválni. Azoknál viszont, akik elősegítik a nyereséges gazdálkodást, élni fogunk a fokozottabb erkölcsi és anyagi elismeréssel. Mindenki számára azonos feltételek vannak, ezért remélem, hogy inkább dicsérni és premizálni kell majd, mintsem fegyelmezni. (M. J.) Ki a munkahely gazdája...? Apukák is... A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat brigádjai — a Bereczky Bertalan vezette Bokányi Dezső és a Kormos Tibor vezette Augusztus 20. — is csatlakoztak ahhoz a felhíváshoz, amelynek során az „Anyukák vállalták” mozgalom keretében a megyeszékhely szocialista brigádjai segítséget nyújtanak az egri kórház gyermekosztályának rendbehozatalában. Az építő apukák is szívesen végeznek társadalmi munkát az egészségügyi intézményben.